2014.02.10. Grízgaluska leves, borsos tokány, lencsefőzelék.

Hétvégén takarítottam! Na nem seprűvel, porszívóval, hanem legfontosabb, már már munkaeszközömet, azt az eszközt, aminek billentyűit most is lázasan verem. Önként vállalt kötelességem miatt, elhanyagoltam kicsit, ezt az egyébként nélkülözhetetlen munkát. Tömörítés, képek rendezése, karbantartási feladatok, biztonsági másolat, stb. Nagyon fontos dolog, és csak az tudja értékelni a szükségességét, akinek tűnt már el, valami nagyon fontos egy hiba folytán. Nekem már igen, azóta sokkal óvatosabb vagyok. Ezek eddig tanácsok voltak, most jöjjenek a tények! Tény, hogy hétfő van, így ismét jött a kaja. Korábban a szokásosnál, aminek örülök. Így gyorsabban véleményezhetem.

Grízgaluska leves jött ma, és szokásomhoz híven rögtön belemásztam a kajába, és kíváncsian kóstoltam meg a gríznokedlit. Jó lett. Azt is tudom, hogy mivel elsők közt kapom meg az ebédet, (ma lehet , hogy én voltam az első) nem olyan állapotban jön hozzám a galuska, mint azokhoz, akikhez később érkezik. Ezt fel tudom mérni, hogy a forró lében tovább főnek a dolgok, így aki két órával később kap belőle, az más állagút kap mint én. Tudom, mert a múltkor megvitattuk a helyzetet fiammal, aki lényegesen később kapja ebédjét, és az általam kritizált májgaluskával neki  semmi baj nem volt. A mai leves csontleves alapba főtt zöldségekből, és tekintélyes mennyiségű daragaluskából áll, pont az én szájízem szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel én fűszeresen eszek, lehet, mások túl sósnak fogják tartani a levest. Lehet!

Mindkét főétellel meg vagyok elégedve. Borsos tokányt kaptunk, finoman, jó szaftosan. Nagyon szeretek mindenféle tokányt, pont a bőséges szaft miatt. Sokszor készítettem már én is különféle tokányokat, és saját, valamint Párom munkáját legtöbbször dokumentáltam is. Olyan írást hozok a tokányfélékről, amiben minden valamirevaló fajtájáról írtam. Itt olvasható.

A másik mai főkaja, lencsefőzelék sült virslivel. Ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak újévkor lehet lencséből készült ételeket fogyasztani, hanem bármikor. Egy kanállal ebből is kóstoltam, és meg vagyok elégedve. Kellemesen fűszerezett, nincs eltúlozva benne a cukor, az ecet, így tökéletesnek tűnik az egy kanálnyi kóstoló után. 

Megint óriási pogácsa érkezett. Bevallom, fejtörésre adott okot, mert egyértelmű, hogy leveles tésztából készült, hiszen világosan kivehetők benne a rétegek. A tészta közepén látható törés arra enged következtetni, hogy talán két kész leveles tésztát borítottak egymásra, és azután szaggatták ki a pogit. egy biztos! Saját konyhámban, bármennyire is látványos, nem fogok ekkora méretű pogácsát csinálni. Sok lenne a hasznos hulladék. Több lenne az újra összegyúrt tésztából készített sajtos, vagy fűszeres rúd, mint a látványos pogi. Én legalábbis minden nemes hulladékot szigorúan újrahasznosítok. Nem állok úgy anyagilag, hogy fölösleg legyen! Gondolom mások sem.
Felkértek, egy magazinban való publikálásra, és kértek tőlem, amolyan ars poeticát is. Azt írtam: Nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ezért maradnak blogjaim is olyanok, mint eddig voltak. Továbbra sem fogok fölöslegesen, csak azért sütni-főzni, hogy dicsekedhessek velük! Ugye jól teszem?
Nektek pedig szép új hetet, és jó étvágyat kívánok!

2013. 11.05. Grízgaluska leves, almával borított borda, toros káposzta.

Ma nem volt sok dolgom, mert mindössze két ételt kellett ismét fotóznom, ami ezúttal 7 képet jelentett. A nem rendelt étel megkeresése sem okozott nehézséget, mert az abc legelején szerepel, és az első volt a fotók sorában. De lássuk a levest!

Minden alkalommal, ha grízgaluska leves érkezik, az első a galuska, amit megkóstolok. Az alaplé ebben az esetben mellékes, de a galuska a lelke a levesnek. Mikor elkezdtem írni a naponta érkező ételekről, megfogadtam, csakis az igazat írom. Eljött az igazság pillanata! A mai levesben nem főtt meg a galuska. Kemény, a közepe nyers. Ritkán kell kritikát megfogalmaznom az ételek bármelyikéről, de erre az ételre nem jár a Michlein csillag, finoman szólva. 

Az almával borított bordát nem kóstolom meg, mert ma abból nem rendeltünk, de máris hozom a receptjét. Itt is van.
Ez egyébként egy finom, pikáns ízű étel, a normális esetben, de még egyszer hangsúlyozom, ma nem kóstoltam. A képen szereplő étel régebben készült, akkor nagyon finom volt.

Megkóstoltam viszont a székelykáposztát, ami néhány különbségben tér el a toroskáposztától. A torosba, általában a csontos a kolbász gyártás során kimaradt húsok kerülnek, esetleg kevés belsőség, és a legfontosabb különbség a rizs. A torosban nincs, a székely káposztában van. Mi inkább torost szoktunk készíteni itthon, és számtalanszor készítettem már bográcsban is. Ha van kedvetek, nézzétek meg, hogyan: Itt láthatjátok, ha kattintatok egyet.  Ez egy meglehetősen különc módja a toros készítésnek, mert kovászolt káposztából csináltam. Ez az étel egyébként meglehetősen finomra sikeredett.
De kár a levesért!

2013.10.02. grízgaluska leves, zöldborsó főzelék fasírttal, bakonyi csirkemell, süti

Jó vagyok a szeren! Ez a megállapítás, a hét eddigi eseményeire vonatkozik, és remélem, így is folytatódik! Több elismerés ért az utóbbi napokban, melyek közül egyet ki kell emelnem. Kezdő bloggerként, bekerültem a Chef Gourmet negyedéves magazinjába neves bloggertársak, és Jamie Oliver mellett. Önfényezés vége!
A szokásos ismertető előtt meglepve tapasztaltam, hogy az étterem, ahonnan kapjuk a mindennapi ebédet, szakácsot keres. Nem tájékozódtam még, de szívből remélem, hogy legalább olyan jót találnak, mint az eddigi társulat bármelyik tagja volt! Eddig is meg voltunk elégedve az ételek minőségével, és remélem, ezentúl is így lesz!

A mai kaják viszont biztos jók! Tudom, mert a levest már megkóstoltam. Meglepődtem, mert a grízgaluskák, a szokásosnál lányegesen nagyobbak lettek. Igazi, békebeli galuskák, olyanok, mintha én csináltam volna. Én is ekkorára szoktam szaggatni. Rögtön meg is kóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr. Jól megfőtt! A grízgaluska lehet a leves leggyengébb pontja, mert ha nincs megfőve, akkor sem jó, ha pedig szétfőtt, akkor sem. Ez pont olyan, mint amilyennek lennie kell. A legegyszerűbb módon, marha erőleves alapba főzték, némi petrezselyem zölddel. Én a fotó kedvéért, még tuningoltam rajta, és a friss petrezselyem olyan illatot adott neki, hogy nem lehet leírni.

A zöldborsófőzelékről, nem tudok véleményt alkotni, mert mára abból nem rendeltünk. Mások asztalán viszont megjelenik, ez az étel is. Mivel a kép, archívumomból való, valószínű nem ebben a formában, hanem más, hasonló módon. Vagy tejfölös, vagy tejszínes habarással, krémesen, úgy ahogy egy főzeléknek illik az asztalra kerülni.

Amiről viszont véleményt tudok adni, a másik főétel, ami biztosan finom. Ebbe is belekóstoltam, de csak a raguba. Abból meg tudom állapítani az étel minőségét. Ennek az ételnek, ugyanis ez a lelke. Márpedig a lélek meghatározó. Nos, a ragu nagyon jó. Kicsi fűszerezést igényel, de már többször jeleztem, hogy ugyanezt az ételt kapják idős, beteg emberek is, akik nem ehetnek olyan fűszeresen, mint azt én szeretem. Én tehát fogok rajta kicsit sózni, és frissen őrölt borssal növelem az élvezeti értékét. Megtehetem, mert utólag lehet adni hozzá, de elvenni nem lehet belőle. A makaróni, ami a köret, kellően felszívja, hordozza a bőséges szaftot, így magas élvezeti értékkel rendelkező ételt eszünk ma is. Azt még nem írtam, hogy bakonyi csirkemell érkezett, de a gyakorlottabbak, a képről rájöhettek.

A mai ebéd koronájaként érkező desszert, egy több rétegű, krémes piskótaszelet, ami a rétegek közt habos krémmel, igen finom. Ebből is egy kisebb falatot vettem magamhoz, mert nem lehet véleményt alkotni arról, amit nem kóstoltam meg. 
Mivel holnaptól fagyok várhatók, nekiállok leszedni a még lábon lévő zöld paradicsomot, mert nem akarom kidobni. A lényeg, hogy megint finom ételekkel nézünk a mai nap elé. Biztosan nem maradunk éhen, és remélem, hogy Ti sem! Jó étvágyat!

2013.09.09. Grízgaluska leves, gyulai finom falatok, finomfőzelék, sajtos rúd

Néhány napig nem jelentkeztem, de ennek objektív oka az, hogy hétvégén itthon tevékenykedünk, saját konyhánkban. Természetesen, finomakat csináltunk. Páromnak szimpatikus volt a disznótoros, ami kolbászból, hurkából, cigánykából tevődött össze, krumplipürével, és párolt káposztával. Előtte, egy igazi disznótoros lakomához dukál az orjaleves, így az is készült. A párolt káposztáról megírtam már a beszámolót, mert kicsit másképpen csináltam megint.
Mától új rend van a menzáról hozott ételekkel kapcsolatban is. Gergő, a munkahelyére kérte az ebédet, így ha véletlenül kétféle lenne a kaja, azt is csak az archívumból kivett képekkel tudom megmutatni. Van bőven! Szerintem, minden ételt be tudok mutatni a következő időben is, úgy mint ma.

A levesnél, az első dolgom a szemrevételezés, tálalás után a kóstolás volt. A grízgaluska leves leggyengébb pontjára a galuskára voltam kíváncsi. Meg kell állapítanom, igen jól sikerült. Nagyon jól! van megfőve. Pont annyira puha, mint annak lennie kell. Nem főtt a kelleténél tovább sem, mert akkor szétesett volna. Ilyennek kell lennie a daragaluskának! Kint is hagytam a kitálalt mennyiséget, és később melegítés után megeszem. 

A főételünk ma, a gyulai finom falatok nevű  helyi specialitás. Miért gyulai? Természetesen, a gyulai kolbász miatt. Többször elkészítettem már én is, és legutóbb a Kifőztük magazin felkérésére. Másképpen, mint azt ma a konyhán csinálták, de én sokkal többet foglalkoztam a látvánnyal, mint az elvárható, egy magazinban. Ott a képek a lényegesek. Minél látványosabbak legyenek! Szerencsére, óriási gyakorlatot szereztem az ételek fotózásában, amit nagyban köszönhetek a mindennap érkező ebéd rendszeres dokumentálásának is. Idehozom a saját receptemet a gyulai finom falatokról: Itt látható.

A finomfőzelékről, amit ma én biztos nem eszek, de lehet, hogy Gergő sem ezt kérte, nem fogok regélni. Csak azért mutatom meg, mert mások asztalán, ma ez az étel is megjelenik. Nem ebben a formában, mert ma nem virslivel kapják, akik ezt kérték. Mint kiderült, négy autó szállítja ki az ebédet Gyulán, így időben fog megérkezni ez is. Azt, a több mint hatszáz adagot időben eljuttatni mindenhova, nem kis feladat. Eddig, szinte zökkenőmentesen történt minden, és biztos így lesz a jövőben is.

Régebben, nagy kedvencem volt a ma kapott péksütemény. A sajtos rúdról van szó. Nem ördöngös dolog az elkészítése, mert csak a leveles tésztát kell megfelelő méretre darabolni, és sajttal megszórni. Egy időben, sűrűn reggeliztem ezt. Aztán eltűnt a kínálatból. Átvették helyét a drágább különlegességek. A pizzás táskák, a látványra többet adó sütik. Pedig finom ám! Ma tehát, kicsit nosztalgiázok. Jó érzéssel teszem.

Még valami. Tegnap, megkértem fiamat, hogy vegye át az egyik nyereményt, amit az utóbbi időben kaptam. Egy utalványt, ami vacsorameghívás a Pomo D'oro étterembe Gianni Annonihoz. Kis bonyodalom volt, mert nem saját nevemben pályáztam. Pont azért, mert mivel egyre több receptversenyen indulok, és szerepelek sikerrel, rálátást szereztem, a különböző visszaélésekre is ezen versenyek kapcsán. Mérgemben, a kutyám nevében küldtem be a receptet, és nyertem! Kimi Kutyi nevére érkezett tehát az utalvány, de hát sem engem, sem fiamat nem úgy hívják. A lényeg, hogy megkaptuk, de újabb bizonyíték arra, hogy nem minden van rendben a facebookos játékoknál. Ismét szerepelek, felkérésre egy versenyen, ahol az egyik pályázó több virágnevű  facebook profilon gyűjti magának a szavazatokat. Ezek a profilok, csak azért lettek létrehozva, hogy saját, rendes nevén szereplő receptjére, kamu oldalakról szavazhasson. A mai bosszankodásom is megvolt tehát, és remélem vége. 
Jó étvágyat, kellemes napot kívánok!

2013.08.12. Grízgaluska leves, tökfőzelék, zöldborsós apró pecsenye.

Sokkal később jelentkezek a megszokottnál. Egyszerű oka van! Nem adtuk le a múlt héten az edényeket, így személyesen kellett elsétálni érte. Közel van, de későn indultunk. Ráérünk, mert ketten vagyunk nejemmel, a többi éhes száj egyenlőre nem sürgeti az ételt. A hétvégén elgondolkoztam azon, vajon hogy számolják ki a főzéshez szükséges alapanyagokat. A beszerzésre gondoltam. Biztos van pontos lista, számítási rendszer, amit be kell tartani. Itthon nem gond, ha valamennyivel többet készítek, mert biztos elfogy. A menünél viszont, pontosnak kell lenni. Kevés kivétellel nem tárolható a megfőzött étel, így a maradék kárba veszne. Kár lenne érte!

A leves, rendkívül egyszerű grízgaluska leves. Semmi különlegesség, a megszokott csont alaplé, és az egyetlen necces pont a galuska is jól megfőtt. Ez biztos nem vész kárba. Nálunk, biztosan!
Még nem tudom melyikünk fogja a tökfőzeléket megenni, mert mindenki szereti. Most sült párizsival érkezett, de van a hűtőben még néhány tükörtojás, így akár az is kerülhet rá.

Én általában átengedem a döntést a hamarabb érkezőknek, és azt eszem ami marad. Ebben a melegben, ráadásul nincs is akkora étvágyam. Tegnap jól laktam Anyósomnál, és mivel sok ajándékot kaptam a kertjéből, így azok feldolgozásával folytatódik a mai nap. 

Valaki viszont a zöldborsós apró pecsenyével lakik jól, mert azt is kaptunk. Jó szaftosan, tészta körettel. Ilyenkor bőségében vagyok annak, amivel díszíthetem az ételeket, de ez a koktélparadicsom külön jól néz ki mellé. Meg is szedem a magját, mielőtt mindet feldolgoznám. 

A sütiről eszmét cseréltünk párommal. Megbeszéltük, hogy csak úgy lehet megsütni, ha már töltve van az egyébként leveles tésztás süti, de a díszítésként mindkét oldalra nyomott puding, utólag került rá. Ebben biztos vagyok. Annyi gyakorlatot már a sütik terén is szereztem, hogy bátran ki merem jelenteni.
Most, hogy megírtam kötelező kajabemutatómat, el kell döntenem, milyen sorrendben kezdjek hozzá munkámhoz. Kísérlet következik, ami a karfiol kovászolásában nyilvánul meg. Rengeteg paradicsomot dolgozok fel, és elindul a napon történő szárítása a parinak is. Valamilyen salátát is készítek, de ez még képlékeny, hogy milyet. Akár több félét is. 
Egy biztos! Akár jóllakottan kezdhetnék neki a munkának, de egyenlőre nincs étvágyam. Nektek viszont jó étvágyat kívánok!

2013.06.24. Grízgaluska leves, lecsós, apró pecsenye, kakaós csiga.

A hétvége eltelt, és nem lazsáltam. Mint azt megígértem, recepteket írtam két ételhez, és ezt most közzé is teszem. Az ismertetőm végére be lesz illesztve az Erzsébet szelet szubjektív receptje. Kicsit személyre szólóan, de annál nagyobb szeretettel írtam!
De nem ezért fizetnek. Fizetnek? Szó sincs róla, ugyanis hobbyként csinálom az ételekről szóló írásaimat. Rendszeres, mindennapi elfoglaltság. Ma lesz még feladat, amiről már sokat titkolóztam, de augusztusban minden meg fog világosodni! Akkor jelenik meg az a receptmagazin, ahova öt receptet kell írnom. Igyekszem becsülettel megfelelni a feladatnak.

Megint elkalandoztam! A leves ma a grízgaluska leves. Erről is fogok írni hamarosan. A legbizonytalanabb láncszem a levesben, pont a grízgaluska. Ez az amit nagyon el lehet rontani. Ezért fogom leírni, a ha nem is totálbiztos recit, de legalább támpontot próbálok adni a kezdőknek. Sokszor a gyakorlottak is inkább kihagyják a galuskát, félve a kudarctól.

Mivel ma egyféle főételt rendeltünk mindannyian, könnyebb dolgom van. A lecsós apró pecsenyéről, nem lehet sokat beszélni. A lényeg, hogy finom, szaftos étel, amit mindenki szeret a családban. Az az egy szem koviubi nem tartozik a kajához, azt gondosan őrzött készletemből raktam mellé. Apropó koviubi! Tegnap járt nálunk sógornőm, aki nem szereti a kovászos uborkát. Megkóstoltattam vele az enyémet. Ezt szerette. Amiket eddig kóstolt, mind nyúlós, szerinte penészízű (a kovászt érezte benne) volt. az enyém roppanós, fokhagymás, enyhén csípős, kapros lett. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan csináltam, erről is itt a link: Ide kattints!

A legnagyobb kép a mai fotón a kakaós csiga, ami desszertként érkezett. Kicsit eltúlzott az arány, ami a fotót illeti, de ez is jókora adag. Ennek ellenére, megint minden elegendő ahhoz, hogy megtömjük bendőnket. Mindannyian, itt nálunk. Remélem, Ti is hasonló finomakat esztek!
És a végére itt a beígért Erzsébet szelet: Az Erzsébet szelet receptjét itt láthatod.

2013.05.27. Grízgaluska leves, fehérbab főzelék virslivel, csikóstokány, diós csiga.

Új hét, újra jelentkezek a menzai kosztról szóló cikkekkel. Mozgalmas hétvége áll mögöttünk, de erről majd később. Jöjjön a szokásos beszámoló mai ebédről.

Mindig kíváncsisággal tölt el a grízgaluska leves. Nem mintha oly nagy szám lenne, csupán a galuska minősége a kíváncsiságom oka. Ez az egyetlen érzékeny pontja a levesnek. Ha túlfő akkor szétesik, ha nem fő meg, kemény marad. Mai levesünkben olyan, mint lennie kell. Szétomlik a szádban, így tökéletesre sikeredett. Biztos, hogy csont alaplébe főzték bele. A hétvégi kaják után, megnyugtató, gyomorkímélő leveske. 
Mindjárt belekezdek két másik cikkbe is, mert szombaton két almás sütivel lepte meg a családot Párom, így hamarosan azok receptesített megjelenése  is megtekinthető lesz kedvenc kajáinkról szóló oldalamon. Finomságok készültek saját konyhánkban is. Szombaton, a csirkeszárnyé volt a fő szerep, tegnap, Anyósomnál jártunk, és zúzapörit ettünk. Jól laktunk!

Egyszerű főétel érkezett Gergő edényében is. Fehérbab főzelék, sült virslivel. Fél kanállal mintát vettem belőle, de csupán a kíváncsiság miatt. Jól fog esni neki. Jó állagú a főzelék, bár a virslit kicsit esztétikusabbá kellett tennem a tálaláshoz. Olyan szögből kellett fotóznom, hogy ne látszódjon rajta a sütés során kialakult repedés. Itthon, mindig azt választja ki az ember, amelyik a legszebb. Abból, ami érkezik, nincs mit választani. Azzal kell gazdálkodni ami van. Az ízekkel, egyébként semmi baj nincs!

A másik főétellel sincs probléma. Csikós tokány, tésztával. Akik rendszeres olvasóim vagytok, tudjátok, családom minden tagja szereti a szaftos étkeket. Mai ebédünk is az. Lecsós szafttal, a tokányra jellemzően, csíkokra vágott húsból készült ragu. Jó ízű, bőséges ebéd. 

A desszert, csigabiga. Nem olyan, ami a hátán viszi a házát, hanem kitűnő, diós süti. Jókora adag, épp elég egy kevésbé kalóriadús vacsorához. Tudom, sokan egész napra osszák be az érkező ebédet, így biztos ma is így tesznek. Keveset írtam eddig róla, de tudom, hogy alapítványi támogatással, 510Ft-ért kaphatják meg az ebédet, elsősorban az idős, rászoruló emberek. Másoknak, támogatás nélkül, 700Ft. Úgy érzem, ezért a pénzért, minden nap, tartalmas, finom ebéd érkezik. 
Remélem, mindazok, akik szintén erről a konyháról kapják ebédjüket, szintén így gondolják! Jó étvágyat!

2013.04.29. Grízgaluska leves, felesborsó főzelék fasírt, tejszínes pulykatokány, diós csiga.

Mozgalmas volt a hétvégém. Rengeteg öröm ért, amivel kicsit el kell dicsekednem. Felkértek, egy gasztro magazinban történő publikálásra. 
Több mint tíz ételt kínáltam fel nekik, és kiválasztottak ötöt, amit július közepéig el kell készítenem bográcsban, ill. szabad tűzön. Augusztusban jelenik meg. Időben értesültök róla.

Szombaton átvettem egy stafétát, ami szintén a gasztronómiával kapcsolatos blogoldalon jelentkezik, de a legnagyobb öröm tegnap este ért. Megtudtam, hogy írásaimat, a Best Blog címmel jutalmazták. Mostantól, tehát, viselheti blogom a díj emblémáját. Köszönöm!

Két napig minden, a régi kerékvágásban meg tovább. Ma, és holnap, menzai ebédünket látjátok, de május elsejétől, a hét végéig, itthon éljük ki gasztromán hajlamainkat. Hogy miket, azt még nem tudjuk. Lényeg, hogy olcsó legyen. Én, nem tudom! Egyre többször kerülünk, ilyen hó végi hangulatba. Ti is?

Ami pozitívum, hogy a megérkezett, mai ebéd finom. Mindenből vettem kevés mintát, így bátran állítom. A levest mindig azonnal megkóstolom, az íze, és állaga miatt. Zsűriztem már, így tudok véleményt alkotni az ételekről. Elég objektív vagyok. Néha, nagyon kritikus. Kritikus voltam a hét végén is, amikor egy megkóstolt étel, nagyon nem ízlett. Iszonyatosan eltúlozták a benne lévő egyik fűszer mennyiségét. Nagyon elrontotta! A mai levesünkkel kapcsolatban erről szó sincs. Csontleves alaplében főtt grízgaluska, kevés zöldség hozzáadásával, szárított petrezselyem zöldjével tuningolva. A kritikus pont, a galuska kitűnő állagú! 
Még egy pillanatra visszatérnék a fűszerezésre. A hétvégén kapott lestyánt elültetve, egy kis levelet hozzátettem a bablevesbe pucolt zöldségekhez. Bele is került. Az egész család észrevette, a szokatlan ízt. Nem kellemetlen, hiszen a lestyánt, minden ételízesítőben használják, (Maggi fűszerként is nevezik) de nem a megszokott, sőt kifejezettem finom. De szokatlan. Ez is bizonyítja, hogy óvatosan bánjunk, minden újítással. 

A főételekkel, nem lesz ilyen veszély. Mindkettő hagyományos módon készült. A sárgaborsó főzelékkel kapcsolatban, nem is lehetne különösebben újítani. Főtt szárított borsó, ami a szárítás során szétesik szikleveleire, de megfőve, nagyon finom főzelék készül belőle. A különböző régi, és új eljárásoknak köszönhetően, kitűnően tartósítható, így télen is tartalmas alapanyag. Ezt is megkóstoltam, és megállapítottam, hogy épp annyira főtt meg, amennyire kell. Paprikás rántással lett sűrítve, de ezt akár önmagával, a főtt anyaggal is megtehetjük, egy részének turmixolásával. Feltétként, fasírt golyókat kaptunk hozzá. 

Második főételünk, a tejszínes pulykatokány. Ez az étel is szerepel azok között a feladatok közt, amit kaptam a magazintól. Lényegesen több kaporral fogom készíteni, pálinkával flambírozott pulykacsíkokból. Tudjátok, mi  az a flambírozás? Az amikor rágyújtjuk az ételünkre az edényt. Látványos, de veszélyes eleme a főzésnek. Láttam már szőrtelen kart, de leégett szempillát is a művelet után. Ígérem óvatos leszek!

A mai desszert fogyasztásakor, nincs szükség óvatosságra. Egyszerűen, be kell falni a diós csigát. Ha már desszert, még egy dolgot elárulok. Még mindig nem tudom, honnan kapja a konyha a sütiket, de egy cukrász ismerősömmel, az egyik emblematikus gyulai cukrászatból, le van beszélve, hogy őket is meglátogatom. Természetesen, a fényképezőgépemmel. 
Jó étvágyat!

2013.04.09. Grízgaluska leves, toros káposzta, rántott sajt.

Jó Reggelt!
Mivel folyamatosan kommunikálok a konyhával, úgy tűnik, a tegnap palóc apró pecsenyének elnevezett étel neve elfogadásra talált. A mai kaják nevét viszont nem kell kutatnom. Még csak különösebben elemeznem sem kell, de természetesen mintát veszek belőlük.

A kép hátteréről annyit, hogy tegnap készítettem. Úgy tűnik, mégis megmozdult valami az időjárásban. A minap láttam, hogy három fészekben már kotlanak a gólyaasszonyok. Szurkolok nekik!

De jöjjön az ebéd! A leves, az étlapon, valószínű daragaluska levesként van aposztrofálva, de én a mezei grízgaluska névvel illettem. A galuska állagára kíváncsi voltam, mert ez a leggyengébb láncszem ebben az ételben. Jól sikerült! Pont annyira van megfőve, amennyire kell. Nincs túlfőzve, de nem törik bele a fog. Az íze is tökéletes, bár én mindig őrlök egy kis friss borsot a tetejére. Nem csak a látvány miatt! A lé, amibe belefőzték, valamilyen előre megfőzött hús alaplé. Már többször írtam, hogy így kellene csinálni otthon is. Ha lenne annyi hely. Mert itt nagy hűtőkamra áll rendelkezésre, ahol napokig lehet tárolni a előre elkészített alapanyagokat. Tudom, mert jártam már ott.

A főétel nagy kedvencem. A TOROS. Kiemelkedik kedvenc ételeim közül. Három kedvenc alapanyagom, a bab, a paradicsom, és a káposzta közül, kettő van benne. A hab az lenne a toroson, ha még babot is főztek volna bele. (Nyáron kipróbálom bográcsban) Megkóstoltam. Keresve sem találhatok benne hibát! Gratulálok! Tudom, hogy egy nagy konyhán, mindent kiszámolnak, mérnek, de akkor is el lehet rontani valamit. Ez nem lett elrontva! Találtam benne csilipaprika maradványt is. Ezt viszont, nem lehet kimérni. Ezt lehet többet adni hozzá, de akkor nem találkozik mindenki ízlésével. Ez találkozni fog. Más kérdés, hogy nekem ott lapul a polcon, saját szárított csilim, a tekerőmalomban, amiből annyit őrlök rá, amennyi tetszik. A torosban, egyébként profi vagyok. Rendkívül jól esett, amikor Benke Laci bácsi, egy főzőversenyen kiemelte toros káposztámat. Nyáron, kovászolt káposztából csináltam, ami igen finomra sikeredett. Ha kíváncsiak vagytok rá. bográcsos rovatomban írtam is róla. Bocs! Nagyon belemerültem a torosba.

A másik főétel, nem fog ekkora ismertetőt kapni. Nem mintha nem érdemelné meg, de a rántott sajtról, nem tudok ódákat zengeni. A rántott sajtot meg kell enni, nem pedig beszélni róla. Nem is nagyon lehet receptet találni róla, mert annyira egyszerű, hogy kevesen írnak róla. Sajt, panír, sütés, a tálaláshoz köret. Ennyi! El lehet rontani, ha nem megfelelő sajtot választunk, mert nem minden sajt alkalmas a panírozásra. A mai ételben szereplő igen. Valószínű fagyasztott áruról van szó, így lényegesen könnyebb volt elkészíteni, mint a másik főételt, a torost. 
Ma megint minden finom. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! Mondta egykoron Ferenc Jóska. Én is ezt mondom! 

Ezt meg kellett mutatnom.
Kim chee koreai csípős káposzta.
Tegnap csináltam.

Tegnap, egész napom a konyha környékén töltöttem, és sikerült háromféle salátával megörvendeztetni családomat. A fő alapanyag, a kínai kel, és a répa volt. Készült kim chee, koreai csípős káposzta, muzsdélyos káposzta, és rigósaláta. A rigósalátát, hat éve találtam ki a gimnáziumi salátanapra, ahol a recept alapján Áronék elkészítették, és meg is nyerték a versenyt. Ezzel hagyományt is teremtettek, mert még két győzelem követte az elsőt. Kis nosztalgiával, mindegyik salátát újragondolom, és természetesen olvashattok majd róluk. Remélem, felétek is javul az idő! 
Jó lenne, ha nem csak az ebédünk jelentene vigaszt, szürke hétköznapjainkban.

2013.03.20. Májgaluska leves, kapros tökfőzelék Stefánia vagdalt, párizsi csirkemell, zöldséges rizs, piskótatekercs.

Happy a hangulatom! Csak el ne vegyék! Nem csak azért, mert állítólag, ma van a boldogság napja, hanem azért is, mert problémáim ellenére mindig találok magamnak feladatot. 
Az egyiket már le is tudtam. Az időben érkezett kajákat lefotóztam, és máris tálalom. 

Mivel szép az idő, ma megint cseresznyevirágos hátteret választottam.

A leves, egyik kedvencem. Ma biztos jól fogok lakni belőle. Májgaluska levesről van szó. Ez a darált májas, lisztes, tojásos, fűszeres galuska, hús alaplébe főve, igazi finomság, nem túl válogatós gyomromnak. De ha valamit szeretek, és meg van a lehetőségem rá, miért ne repetázhatnék belőle. Meg is fogom tenni. Igaz, kicsit sózni, borsozni kell rajta, de miért ne. A frissen őrölt bors az én happym, a só, meg mindig van kezem ügyében. Ha kell! Most egy kicsit elvisel a leves.

A tökfőzeléket is szeretem, bár ma nem ez lesz az ebédem. Osztozkodunk. Ma nekem, nem ez jut. Nem mintha a másik főétek nem lenne finom. De a tökfőzelék is biztos az. Stefánia vagdalttal érkezett, ami a szeletelt, tojással töltött fasírtot takarja. Most a tökfőzeléket! Lehetne más is a tetején, mert más feltéttel is fincsi. Akár pörkölt, szafttal, sült kolbásszal, tükörtojással, de ezer más feltéttel is kitűnő. Ma ezt választották. Köszönjük!

A másik főétel, hétvégi, ünnepi ebéd hangulatát idézi. Párizsi csirkemell, zöldséges rizzsel. Tudom, hogy gyerekkoromban, sok hétvégén ettünk különféle rántott húsokat. A mai napig nem tudom miért. Lényeg az, hogy alapétel. Mikor előfizetéses menüt kezdtem enni, akkor is a rántott hús volt a legtöbbet javasolt kaja. Valószínű, hogy könnyen elő lehet készíteni, és viszonylag gyorsan kész volt. Köretként, szinte minden adható hozzá, de a zöldséges rizs sem rossz. Valószínű fagyasztott mexikói zöldségkeverékkel készítették, mert nyomokban találtam benne kukoricát is. Szeretem a szaftos ételeket. Ez most nem az. Jó lett volna mellé, egy kis savanyúság, de ma nem járt. Nem baj, mert szélesre tárva a hűtőt, találtam savanyúságot, így lesz mit ennem a párizsi szelethez. (gyengébbek kedvéért, a párizsi, és a bécsi közt az a különbség, hogy a párizsit, csak liszttel, tojással, a bécsit liszttel, tojással, prézlivel panírozzák)

Járt viszont az ételeink végére egy desszert. Sejtettem, hogy valamilyen piskóta érkezik. Nem sokat tévedtem. A citromos roládra fogadtam volna, de a piskótatekercs is dobogós helyen volt. Tétre, befutóra azért nyertem volna! Mert a piskótatekercs lett a befutó. Vékony piskótából, baracklekvárral kenve, majd óvatosan feltekerve. Ezt még soha nem készítettem, és valószínű kimarad hátralévő életemből is. 
Sebaj! Van még elég étek, amit elkészíthetek(tünk) Merthogy jövő héten húsvét, és akkor sütés-főzés a köbön! 
Ígérem, ti is látni fogjátok!