2016. október 28., péntek

2016.10.28. Sárgaborsó gulyás, káposztás tészta, szilvás gombóc.

Bárhogy is kutatom az okát, rá kellett döbbennem, hogy ma kétségtelenül péntek van. Gyorsan eltelt az idő! Ma van a hét utolsó munkanapja, és biztosan sokan ki fogják használni a hétvégi szabadidőt. Én is tudok ilyenekről! Van aki csupán egy sétával a szabadban, mások kirándulással töltik az időt, ismét mások, pedig valamilyen látványos, közös programon vesznek részt. Mindenkinek jó szórakozást, hasznos időtöltést kívánok!
Nekem még van egy feladatom, mielőtt bezárnám a bazárt, hiszen évek óta, minden hétköznap beszámolok az általunk fogyasztandó ebédről ötletet adva ezáltal másoknak is, a napi menü tervezéséhez.
Ha bárkit érdekel tehát a mai menü, papírt, ceruzát elő, és jegyzeteljetek.


Péntekenként felénk az a szokás, hogy valamilyen igen tartalmas levest készítenek az étterem konyháján, amivel akár önmagában is jól lehet lakni. Tapasztalatból beszélek, többször kipróbáltam már! Ma például sárgaborsó gulyás van az étlapon, de nem csak az étlapon, hiszen már itt gőzölög előttem biztatva arra, hogy kóstolj már meg! Mennyit könyörögjek még? A jótékony kérést megfogadom, sőt megint alaposan belakok a levessel, hiszen igen finomnak tartom. Ha bárki esetleg nem érné be magával a beszámolómmal, hanem receptre is  kíváncsi, igyekszem kielégítem óhaját, a következő receptemmel. 

A káposztás cvekedlihez már nem fogok fűzni különösebb magyarázatot, így receptet sem fogok hozzá mellékelni. Ha bárki kíváncsi lenne rá, írja be a keresőbe a "káposztás tészta" szókapcsolatot, és számtalan megoldással fog találkozni szinte azonnal. Annak, aki esetleg eddig még nem jött volna rá, elárulom, hogy a főételek egyike ma káposztás tészta lesz. Ezt is szeretem, de mit nem? Elárulom, csupán néhány étel van amit nem csípek annyira, de általában mindenevő vagyok.

Ha esetleg ezzel még nem lenne megelégedve családom bármelyik tagja, volna lehetőség, a szilvás gombóc megkóstolására is, de ma ezt a lehetőséget, nem fogjuk kihasználni. Töredelmesen bevallom, szilvás gombócot tán akkor ettem utoljára, amikor nagymamám készített azokból a friss szilvákból, melyeket az udvarban található szilvafa ádott nyár végén, és kora ősszel. Ez sem mostanában volt! (az "ádott" szó használata nem volt véletlen, nagymamám szavajárása volt!) A szilvás gombócot, télen pedig aszalt szilvából készítette, amivel tele volt a padláson kiterített ponyva, más aszalt gyümölcsök társaságában. 
A régi emlékek néha előjönnek, és őszintén örülök nekik! Egy bizonyos kor elteltével szükség van az emlékekre, mert azok éltetik az embert. Mást is szívből köszönök, de "Köszönöm az emlékeket!"

2016. október 27., csütörtök

2016.10.27. Gombaleves, vadas sertésszelet, rakott zöldbab.

Szervusztok! Hogy, s mint vagytok? Elárulom, én egészen jól! Olyannyira, hogy ma akkorát aludtam, mint már nagyon régen utoljára. Már lassan asztalunkra kerülhet az ebéd is, hiszen mindjárt itt lesz az ideje, kopog az ételfutár. Azért nem kapkodok, mert annak semmi értelme sincs! Legfeljebb ma kicsit rövidebb leszek mint máskor, de lényeg az, hogy legalább kialudtam magam. Ti is?
Mint az már leszűrhető volt írásaimból a héten, talán hétfő kivételével tobzódtunk, a finomabbnál, finomabb  ételekben. Ez pedig ma sem lesz másként. 


Már a leves sem lóg ki egyáltalán kedvenceim sorából, tehát akár ma is jól lakhatnék már kizárólag ezzel, és csakis ezzel. Én például, az átlagosnál jobban szeretem a gombalevest, és elképzelhető, hogy mások is hasonlóan éreznek ismerőseim közül. Levessel is jól lehet lakni!  Bebizonyult már többször. Tegnap például megettem a korhely leves hűtőben várakozó, igen jelentős mennyiségű adagját, és már másra nem is nagyon volt szükségem. Pedig lett volna más is! Egyszerűen, viszont már nem nagyon kellett bármilyen étel. Az már biztos, hogy skorbutom nem lesz, az extra adag korhelyleves elfogyasztása miatt, többi következményével viszont szembesültem délután. Mint azt előre sejtettem, a savanyú káposzta tegnap is éreztette jótékony, és kevésbé jótékony hatásait is, de túléltem. Egy biztos, hogy akinek érzékeny az epéje, annak egyáltalán nem ajánlom ezt az ételt. A gombalevest már sokkal nyugodtabban merem, hiszen annak semmilyen káros hatásáról, nincs tudomásom.

Mint ahogyan a vadas mártásnak sincs, amivel ma asztalomra kerülhet a sertésszelet, ezúttal az általunk már megszokott makarónival. Amióta világ a világ, mindig ezt a köretet szervírozták a vadas mellé az étterem szakácsai, és már meg is szoktam így. Az már más kérdés, hogy én valamivel jobban szeretem zsemlegombóccal, de ez az én spéci ízlésem következménye, amit nem kötelező figyelembe venni. Én mégis jobban kedvelem így. 

Ezt az előbbi ételt nejem is szereti, így mielőtt elmegy ma munkába, igazságosan megbeszéljük, hogy ki melyiket választja ebédre, és melyik étellel is fog jól lakni, ha majd eljön a maga ideje. Én a rakott zöldbabot is csípem, tehát hiányt már biztosan nem fogok szenvedni, bármelyiket is választja ki párom. Jóslásokba nem bocsátkozom, mégis valamiért úgy  érzem, hogy ez utóbbi étel kerül ma elém. Ezt is szeretem, tehát gond egy szál se! Nem lennék jó jós, mert Párom a rakott zöldbabot választotta mégis. Mivel a rakott zöldségfélékről is írtam már korábban egy elég részletes összefoglalót, ma ezzel búcsúzok mindenkitől. 
Szép napot mindenkinek! Have a nice day!

2016. október 26., szerda

2016.10.26. Csontleves, paradicsomos húsgombóc, sült, fokhagymás pulykacomb filé

Néha az embernek, mértéket is kell tartania!
Konkrétan így jártam tegnap, amikor az ételeket lefényképezve, megdöbbenve konstatáltam a csülkös bab mennyiségét. Azonnal tudatosult bennem a látvány miatt, hogy az általam szintén nagyon kedvelt korhelyleves elfogyasztására, már esélyem sem lesz. Így aztán, betettem a hűtőbe, és majd ma előveszem. A csülkös bab viszont nagyon jól esett, és bőségesen elég is volt egész napra. Az viszont már tény, hogy kicsit felkavarta belsőmet, és úgy ahogyan illik, fingottam is tőle rendesen, egész délután. Volt röhögni?
Tegnap egyébként már elkotyogtam, hogy három kedvenc alapanyagom közt megtalálható a káposzta, valamint a szárazbab is. Ma viszont újabb kedvencem kerül a porondra. Mégpedig a paradicsom, ami ezúttal szósz formájában a húsgombócok mellett lesz található.


De lássuk sorjában: Ma rendkívül egyszerű csontlevest főztek számunkra, és bár hétvégén jól laktam már csontlevessel, akár be is pakolhatnék belőle most egy újabb tányérral. Akkor viszont nem cérnametéltet főztünk a levesbe, hanem az általunk favorizált csigatésztát, hazánk méltán híres száraztésztáját. Jó is volt nagyon. Mások asztalán tehát, a mai csontleves cérnametélttel jelenik meg, én viszont előkapom a hűtőből a tegnap félretett korhelylevest, mert van rá lehetőségem, valamint az valamiért jobban fog ma ízleni. 

És akkor elérkeztünk mai kedvencemhez, ami a paradicsomos húsgombóc lenne. Azért írom feltételes módba, mert ez még korántsem biztos. Fiamnak is nagy kedvence ugyanis ez az étel, így még az is meglehet, hogy meglepem vele az ifjút. Tegnap lefekvés előtt megemlítettem neki, és örömmel nyugtázta az állapotot. A paradicsomos húsgombócot egyébként, én akkor kedveltem meg igazán, amikor sűrűn jártam lakodalmakba videózgatni, és a híres jaminai (Békéscsaba) főzőasszonyok csapata, ezt készítette a tyúkhúslevesben megfőtt állatok mellehúsából. Most is szívesen emlékszem vissza azokra az időkre! Emlékeimet örökké megőrzöm, és nem csak megőriztem, hanem le is írtam őket, erről az élményemről szóló írásomban. 

Van még, egy újabb kitűnő választási lehetőségem is a mai kínálatban, hiszen pulykacombot is készítettek ma az étterem szakácsai. A pulyka, saját konyhánkban is, az egyik legkedveltebb húsféle. (ha nem a legkedveltebb?) Mivel pedig a pulykacomb, és a fokhagyma elválaszthatatlan párost alkotnak szerintem, ma is így készítették el számunkra, és mások számára is, petrezselymes krumplival. Mivel blogoldalam egyik legkedveltebb receptjéről van szó, szívesen megmutatom, saját konyhánkban hogyan készítjük el a pulykacombot. 
Mint könnyen leszűrhető az imént leírtakból, ma sem fogok éhezni tehát. Mindenki másnak is jó étvágyat kívánok!

2016. október 25., kedd

2016.10.25. Korhelyleves, Dubarry csirkemell, csülkös-babos egytál.

Na végre, ma eljött az én napom! 
Van néhány alapanyag, amelyek sokkal közelebb állnak a szívemhez mint mások, így szívesebben is fogyasztom őket a többieknél. Legkedvesebb továbbra is a paradicsom, de ugyanígy kiemelt helye van étrendemben a káposztának, valamint a szárazbabnak is. Ma tehát bejött az élet számomra, hiszen három kedvenc alapanyagomból kettő szerepel a mai kínálatban. 



Rögtön már a leves is kedvenceim közé tartozik, hiszen a korhelyleves ugye mint tudjuk, savanyú káposztából készül, más alapvető hozzávalók mellett. Ez tehát már biztosan az én napom lesz, az ételek különleges hatásait pedig valahogyan megpróbálom enyhíteni. Mert azok lesznek tapasztalataim alapján, hiszen mindenki ismeri a savanyú káposzta jótékony élettani hatásai mellett azt is, hogy bizony szelet is tud gerjeszteni, de rendesen. Nem idegeskedek, mivel egyedül vagyok itthon, a kiskutyát pedig nem hiszem, hogy zavarná. Biztos nem fogja kergetni, a nappaliban szabadjára engedett galambokat. Elárulok egy titkot! A kutyusok is szoktak ilyen módon levegőt cserélni. Elöl beszívják a tisztát, hátul pedig keverve testük élettani gázaival, ki is bocsájtják azokat. Ráadásul, még nem is zavartatják magukat. Én legalább elnézést kérek, ha hasonló malőr történik. Tegnap már megemlítettem, hogy számomra vannak követendő udvariassági szabályok, többek közt az is, hogy illik kérni valamit, ahelyett, hogy követelőznénk. Ezek közé tartozik az is szerintem, ha valaki egy étel receptjére kíváncsi. Az nem kérés szerintem, ha valaki csak úgy félvállról odaveti pökhendien a "recept?" szót. Nem pedig úgy, hogy "elkérhetném a receptet?" Elég tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezek saját receptjeimből, így ha bárki kíváncsi rájuk kevés utánajárással megtalálhatja őket oldalaim egyikén. Így megtalálható köztük, a korhelyleves általam főzött változata is.  Ez az általános korhely leves receptje, bár én tán még jobban kedvelem a szárazbabot is tartalmazó korhely bablevest. Ez utóbbit viszont azoknak, akik epebántalmakkal küzdenek, semmiképpen nem ajánlom!


Lenne viszont egy teljesen ártalmatlan főétel is a leves után, hiszen a Dubarry csirkemellet akár úri társaságban is bátran fogyaszthatnánk. Ebből viszont ma nem rendeltem. Nem azért viszont, mert én nem tarom úriembernek magam! Az étel névadójáról, bizonyos madame Dubarryról, már nem kifejezetten állítható, hogy úrinő volt a maga korában, ugyanis a legősibb női foglalkozást űzte, állítólag mesterfokon. Mivel viszont szerintem, minden lényeges dolgot leírtam a témáról már korábban, engedtessék meg, hogy minden további magyarázat helyett, azt az írásomat idehozzam. Akit érdekel Madame Dubarry rövid története, és a hozzá kapcsolódó híres étel, itt informálódhat róla. 

Ez az étel tehát, amiről az imént ejtettem szót, semmiképpen nem lenne nevezhető ártalmasnak, sem magam, sem pedig közvetlen környezetem számára.
Nem így viszont a következő, immár ismételten kicsit zűrösebb étel, a csülkös-babos egytál.  Öröm a köbön! Már a leves kapcsán megemlítettem, hogy ma durroghatok kedvemre, és mivel a savanyú káposzta, valamint a bab együttes hatásához kétségem sem fér, ezt minden bizonnyal meg is fogom tenni. Jól kezdődik, és úgy érzem, hogy jól is fog folytatódni a napom. Ez az egytálétel, egyébként a következő módon készülhet. 
Bár minden napom ilyen lenne!

2016. október 24., hétfő

2016.10.24. Tarhonyaleves, zöldséges pulyka apró pecsenye, kelkáposzta főzelék.

Túléltük a hétvégét!
Örömmel konstatálom, mert bár voltak kétségeim a tegnapi nap előzményit figyelemmel kísérvén, mégsem történt semmi égbekiáltó baromság. Nem hiányzott volna! Én itthon voltam, és tettem a dolgomat. Közben jókat csevegtem, és falatoztam is egy kicsit. Még az itókát sem hagytam ki, tehát viszonylag teljes volt a hétvégém. A tegnapi nappal kapcsolatban, egyébként teljesen ellentétes tanulságokat szűrtek le egyesek, ismerőseim közül.
Tény viszont, hogy amikor az ember nem kifejezetten díszdoktori alkat, hanem inkább az elmegyógyászok adhatnának ki róla szakvéleményt, annak az álláspontjára nem sokat adok. Találkoztam ilyenekkel is sajnos. Ezeket a véleményeket azonban nem kötelező magamévá is tennem. Még szerencse!
De nem ezért verem már korán reggel a billentyűket, hanem mert úgy érzem, küldetésem van. Igen szerény küldetésnek tartom, mégis hasznot hajtok vele. Magamnak azért, mert munkára, főként gondolkodásra serkent, másoknak pedig ismereteket osztok meg. Egyrészt azokat az ismereteket, hogy mások, és én milyen ételeket ehetek ebédre, másrészt pedig vannak olyanok, akiknek ezzel ötletekkel is szolgálhatok maguk, és családjuk menüjének összeállításához. Ez viszont nem azt jelenti, hogy most minden itt leírt ételhez kötelező lenne receptet is mellékelnem. Megteszem azt is szívesen, de az udvariasság szabályainak maximális figyelemben tartásával. Udvarias megnyilvánulásnak azt tartom, ha valaki kér, nem pedig udvariatlanul követel. Jámbor embernek tartom magam, de az ilyen magatartással alaposan fel lehet bosszantani. Ebben az esetben, viszont tartom magam az örök érvényű igazsághoz, miszerint: "amilyen a mosdó, olyan a törölköző" Csak kérni kell tehát! Talán még fontosabb az, hogy kulturáltan, udvariasan kérje aki kér!
Mindezek előrebocsájtásával lássuk a mai ételajánlatot. 


Ma például tarhonyalevest ehetünk többed magammal együtt, majd ha eljön annak az ideje, ebédre. Egyszerű leves, pont illik a hétfői menüsorba. A tarhonyalevest egyébként nem csupán tarhonyából főzik, hiszen a tarhonya mellett zöldségeket, így krumplit is tartalmaz a leves. Nem megerőltető, mégis jól lehet vele lakni.

A kiskutyánk egyébként, most éppen egy jókora lábszárcsonttal van elfoglalva, hiszen mint máshol, nálunk is megvan a hétvégének a varázsa, ami az ételek sokszínűségében is leszűrhető. Én például szombaton jókora adag pirított velővel laktam jól, vasárnap pedig öt nagy lábszárcsontból főtt csigalevest, valamint két nagy Frédi szeletet ehettünk krumplipürével, ami bőségesen elég volt egész családunk részére. A kiskutyára természetesen külön is gondoltunk, hiszen a csontok, amellett, hogy kitűnő leves főtt belőlük, a kutyusnak is kitűnő csemegeként szolgáltak, illetve most is szolgálnak, amit hangos morgással jelez Dobby. Ezzel mintha azt mondaná, hogy nagyon ízlik neki a csont.


Nekünk, embereknek viszont egészen mást tartogat a sors ma ebédre, na meg az étterem szakácsai is. Mégpedig zöldséges pulyka apró pecsenyét, ami szintén beilleszkedik a hétfői menük rendjébe. Hétfőnként mindig valamilyen tokány jellegű ételt tesz az étlapra az étterem vezetése, konzultálva előtte a szakácsokkal. Az apró pecsenye is beletartozik szerintem ebbe a sorba. Tény az, hogy finom, és változatos ételeket kapunk minden nap, felesleges ismétlődések nélkül. 

A hétfői menüsor jellegzetessége még az is, hogy valamilyen főzelék is készül az étterem konyháján. Ma például kelkáposzta főzelékre esett a választás, amit én egyáltalán nem bánok. Nem őrülök meg ugyan érte, de a hétvégi kímélőnek egyáltalán nem nevezhető ételek után, jól fog esni ez a viszonylag egyszerűbb kaja. Biztosan nem fogom vele elrontani a gyomromat, bár szerencsére ez egyik, a hétvégén elfogyasztott étellel kapcsolatban sem merült fel. A gyomrom még jó, úgy tűnik. Pedig kicsit féltem, a tömérdek velő elfogyasztását követően, de ezek szerint megúsztam. 
Ma viszont nem kell félnem, hiszen minden veszély nélkül ehetek kedvemre. 
Remélem, másoknak is jut mit enni!

2016. október 21., péntek

2016.10.21. Tárkonyos raguleves, bolognai spagetti, ízes derelye.

Tegnap valamivel dél után, úgy érezhettem magam, mint az ókori császárok némelyike a Közel, s Távol-Keleten.. Azoknak ugyanis a sok feleségük mellett, voltak ágyasaik is. Na tegnap nekem is volt egy. Igaz, hogy mindössze egy kis kupicányi, mégis ilyen odaadó ágyassal eddig még sohasem találkoztam. Ez aztán nagyban meghatározta teljes délutáni hangulatomat. Ha valakinek eddig még nem esett volna le, arról a kis pohárnyi pálinkáról volt szó, amit már reggel prognosztizáltam, majd ebéd után el is fogyasztottam. Nincs itthon tele a bárszekrény különféle italokkal, de a sors, úgy tűnik utamba vezette azt, az üveg alján csendben meghúzódó, kis mennyiségű ágyas szilvapálinkát, amit ha már így felkínálta magát, gyorsan magamévá is tettem. Mint ahogyan azt, az ágyasokkal általában tenni szokták. Mondhatnám azt is, hogy szerelem első látásra. Szerencsére nem vezetett semmiféle konfliktushoz a flört, már csak a csekély mennyiség miatt sem. Jól esett viszont. Mondhatnám, nagyon jól esett. A gyors aktust elhatározás is követte, hiszen eldöntöttem, hogy hétvégén ismét találkozni fogok ágyasommal, immáron feleségem jelenlétében. Biztosan nem fognak összeveszni! Egyébként is: "egy jó asszony mindent megbocsájt" mint ahogyan azt Zámbó Jimmi már sok-sok évvel ezelőtt megénekelte.



A mai leves viszont,  - nem úgy mint a tegnapi - biztosan nem fog kísértésbe vinni, hiszen ma tárkonyos ragulevessel indulhat az ebéd. A ragulevesről, biztosan nem fogok semmilyen  káros szenvedélyre asszociálni. Pontosabban, tárkonyos, szárnyas raguleves szerepel az étlapon, ami eszem járását követve, biztosan nem struccból készült. Ha már szárnyas, akár abból is főzhették volna, de a leves állagát megtekintve, szerintem inkább pulyka felső comb volt az ominózus alapanyag. Lényeg az, hogy finom, és igen bőséges. Mivel ízlik, és van lehetőségem még repetázni is belőle, ezt minden bizonnyal meg is fogom tenni. Ha bárki kíváncsi lenne az általam főzött tárkonyos, szárnyas ragulevesre, olvassa el tisztelettel a receptemet. 


A főétel sem kutya, mármint az, amiből én egészen biztosan ehetnék. A család egyik kedvence, ugyanis a bolognai spagetti. Áron fiam, pedig egyenesen megőrül érte. Olyannyira, hogy ha választhatna kedvencei közül, biztosan ezt választaná. Most nincs itthon, hiszen a héten minden nap oskolában volt a nagy faluban, Pesten, de nemes gesztust fogok tenni irányában, hiszen a hűtőben el fog állni a spagetti, amíg haza nem érkezik. Itthon tehát kedvenced fog várni fiam, ha olvasod az írásom, mint ahogy szoktad! Nekem bőségesen elegendő lesz, a két tányér raguleves is. Ma úgy érkezett a bolognai spagetti, ahogyan legtöbb helyen szokták készíteni, de én kipróbáltam az eredetihez legközelebb álló, autentikus bolognai ragu készítését is, amiről már szintén írtam korábban. 


Mivel ilyenkor hétköznaponként két főétel közül választhatnék, illik néhány szót ejteni az ízes derelyéről is, amit viszont én nem kedvelek annyira. Mások bizonyára igen, és nekik ezúttal jó étvágyat kívánok hozzá! Tehát, mivel a derelyével már biztosan nem fogok jól lakni, a bolognai spagettit pedig félreteszem fiam számára, úgy tűnhetne, hogy ma bizony akár éhen is maradhatnék. Mielőtt viszont bárki is aggódna értem, megnyugtatom, korántsem fog így történni. A leves ilyenkor olyannyira bőséges, hogy akár már azzal is jól lakhatnék, de tegnap megkértem egy angyalt, hogy amennyiben egy lángossütő környékére tévedne, hozzon már számomra egyet. Ritkán vagyok kívánós, de emlékszem rá, milyen is az. Legutóbb, pont feleségem kívánta meg nagyon a banánt, és ha csak tehette, azt ette. Akkor fiú lett az eredménye. Én simán csak jól akarok lakni, így a raguleves mellett, a káposztás lángos már bőségesen elég lesz hozzá. Lakjatok jól ti is, és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!






2016. október 19., szerda

2016.10.20. Szilvaleves, lecsós csirkemell, rakott brokkoli.

Még mindig nem hagy nyugodni a kedden délelőtt történt malőr, különösen azért nem, mert mind személyesen, mind pedig üzenetben kitért a történésekkel kapcsolatban, értetlenségének hangot adva több ismerősöm is, tehát emlékeztettek a témára. Sebaj, igyekszem végleg túltenni maga rajta! Barátaim együttérzése azonban nagyon jól esik.
De foglalkozzunk inkább az ebéddel, abban legalább  ritkán csalódok!


Mondjuk a mai napot akár csalódással is kezdhetném, mert a szilvaleves, őszintén szólva nem bűvöl el. Ez enyhe kifejezés! A szilvát szeretem, de leginkább természetes formájában, vagy kis pohárban, párlatként talán még jobban. Nem vagyok alkoholista, de a valódi kisüsti, az szerintem kis mértékben orvosság, nagyobb mértékben pedig gyógyszer. Mondtam már, hogy filozófus veszett el bennem? Jó mélyen szerencsére, de időnként elő-elő tör belőlem, és akkor bizony igen furcsa dolgokat tudok művelni. Nyugodjatok meg, azért ártalmatlan vagyok! 
Szóval, bár lenne rá lehetőségem, a mai szilvalevesből biztosan nem fogom újra megtölteni a tányért, de ebéd után egy kis szilvát, már elképzelhető, hogy be fogok csapni. Persze csak akkor, ha senki sem látja! Jó nekem, mert egy barátomtól kaptam, és azóta is beosztom apránként.

A csirkemellet sem nagyon kedvelem, mert a csirke egyik legszárazabb részének tartom. Így viszont, hogy lecsós raguval együtt tálalják, még akár ízlene is. Ebből a szempontból, a csirkemell akár univerzális alapanyag is lehetne, hiszen natúron megsütve, majd előre elkészített ragukkal együtt tálalva, pillanatok alatt, rendkívül széles választékban kerülhet az asztalra, akár egy neves étterem kínálatában is. Egykor Fásy Ádám mutatta meg az általa vezetett gyulai Királynő Fogadó éttermében, a roston sült csirkemell tálalásának több variációját, amit emlékeim alapján bejegyzésemben le is írtam, a következőképpen.

Mivel van más választásom is, ma minden valószínűség szerint, nem az imént említett lecsós csirkemellet fogom megenni, hanem a rakott brokkolit, amit talán még jobban kedvelek. Előre nem iszok a medve bőrére, mert a választást előbb rábízom az asszonyra, aki egyébként az első feleségem. Döntsön Ő, hogy mit enne ma szívesebben ebédre, amit pedig nem visz magával, az jó lesz számomra éhségem csillapítására. Ebédem tehát, egyenlőre még úgy tűnik nagyon képlékeny, talán egy elemét kivéve. Mivel írás közben már elhatároztam magam, így abból nem szándékozok engedni. Ez pedig a kis kupica szilva, amit ebéd után megiszok. 
Tehát, Egészségetekre!