2013.03.20. Májgaluska leves, kapros tökfőzelék Stefánia vagdalt, párizsi csirkemell, zöldséges rizs, piskótatekercs.

Happy a hangulatom! Csak el ne vegyék! Nem csak azért, mert állítólag, ma van a boldogság napja, hanem azért is, mert problémáim ellenére mindig találok magamnak feladatot. 
Az egyiket már le is tudtam. Az időben érkezett kajákat lefotóztam, és máris tálalom. 

Mivel szép az idő, ma megint cseresznyevirágos hátteret választottam.

A leves, egyik kedvencem. Ma biztos jól fogok lakni belőle. Májgaluska levesről van szó. Ez a darált májas, lisztes, tojásos, fűszeres galuska, hús alaplébe főve, igazi finomság, nem túl válogatós gyomromnak. De ha valamit szeretek, és meg van a lehetőségem rá, miért ne repetázhatnék belőle. Meg is fogom tenni. Igaz, kicsit sózni, borsozni kell rajta, de miért ne. A frissen őrölt bors az én happym, a só, meg mindig van kezem ügyében. Ha kell! Most egy kicsit elvisel a leves.

A tökfőzeléket is szeretem, bár ma nem ez lesz az ebédem. Osztozkodunk. Ma nekem, nem ez jut. Nem mintha a másik főétek nem lenne finom. De a tökfőzelék is biztos az. Stefánia vagdalttal érkezett, ami a szeletelt, tojással töltött fasírtot takarja. Most a tökfőzeléket! Lehetne más is a tetején, mert más feltéttel is fincsi. Akár pörkölt, szafttal, sült kolbásszal, tükörtojással, de ezer más feltéttel is kitűnő. Ma ezt választották. Köszönjük!

A másik főétel, hétvégi, ünnepi ebéd hangulatát idézi. Párizsi csirkemell, zöldséges rizzsel. Tudom, hogy gyerekkoromban, sok hétvégén ettünk különféle rántott húsokat. A mai napig nem tudom miért. Lényeg az, hogy alapétel. Mikor előfizetéses menüt kezdtem enni, akkor is a rántott hús volt a legtöbbet javasolt kaja. Valószínű, hogy könnyen elő lehet készíteni, és viszonylag gyorsan kész volt. Köretként, szinte minden adható hozzá, de a zöldséges rizs sem rossz. Valószínű fagyasztott mexikói zöldségkeverékkel készítették, mert nyomokban találtam benne kukoricát is. Szeretem a szaftos ételeket. Ez most nem az. Jó lett volna mellé, egy kis savanyúság, de ma nem járt. Nem baj, mert szélesre tárva a hűtőt, találtam savanyúságot, így lesz mit ennem a párizsi szelethez. (gyengébbek kedvéért, a párizsi, és a bécsi közt az a különbség, hogy a párizsit, csak liszttel, tojással, a bécsit liszttel, tojással, prézlivel panírozzák)

Járt viszont az ételeink végére egy desszert. Sejtettem, hogy valamilyen piskóta érkezik. Nem sokat tévedtem. A citromos roládra fogadtam volna, de a piskótatekercs is dobogós helyen volt. Tétre, befutóra azért nyertem volna! Mert a piskótatekercs lett a befutó. Vékony piskótából, baracklekvárral kenve, majd óvatosan feltekerve. Ezt még soha nem készítettem, és valószínű kimarad hátralévő életemből is. 
Sebaj! Van még elég étek, amit elkészíthetek(tünk) Merthogy jövő héten húsvét, és akkor sütés-főzés a köbön! 
Ígérem, ti is látni fogjátok!