2014.02.10. Grízgaluska leves, borsos tokány, lencsefőzelék.

Hétvégén takarítottam! Na nem seprűvel, porszívóval, hanem legfontosabb, már már munkaeszközömet, azt az eszközt, aminek billentyűit most is lázasan verem. Önként vállalt kötelességem miatt, elhanyagoltam kicsit, ezt az egyébként nélkülözhetetlen munkát. Tömörítés, képek rendezése, karbantartási feladatok, biztonsági másolat, stb. Nagyon fontos dolog, és csak az tudja értékelni a szükségességét, akinek tűnt már el, valami nagyon fontos egy hiba folytán. Nekem már igen, azóta sokkal óvatosabb vagyok. Ezek eddig tanácsok voltak, most jöjjenek a tények! Tény, hogy hétfő van, így ismét jött a kaja. Korábban a szokásosnál, aminek örülök. Így gyorsabban véleményezhetem.

Grízgaluska leves jött ma, és szokásomhoz híven rögtön belemásztam a kajába, és kíváncsian kóstoltam meg a gríznokedlit. Jó lett. Azt is tudom, hogy mivel elsők közt kapom meg az ebédet, (ma lehet , hogy én voltam az első) nem olyan állapotban jön hozzám a galuska, mint azokhoz, akikhez később érkezik. Ezt fel tudom mérni, hogy a forró lében tovább főnek a dolgok, így aki két órával később kap belőle, az más állagút kap mint én. Tudom, mert a múltkor megvitattuk a helyzetet fiammal, aki lényegesen később kapja ebédjét, és az általam kritizált májgaluskával neki  semmi baj nem volt. A mai leves csontleves alapba főtt zöldségekből, és tekintélyes mennyiségű daragaluskából áll, pont az én szájízem szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel én fűszeresen eszek, lehet, mások túl sósnak fogják tartani a levest. Lehet!

Mindkét főétellel meg vagyok elégedve. Borsos tokányt kaptunk, finoman, jó szaftosan. Nagyon szeretek mindenféle tokányt, pont a bőséges szaft miatt. Sokszor készítettem már én is különféle tokányokat, és saját, valamint Párom munkáját legtöbbször dokumentáltam is. Olyan írást hozok a tokányfélékről, amiben minden valamirevaló fajtájáról írtam. Itt olvasható.

A másik mai főkaja, lencsefőzelék sült virslivel. Ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak újévkor lehet lencséből készült ételeket fogyasztani, hanem bármikor. Egy kanállal ebből is kóstoltam, és meg vagyok elégedve. Kellemesen fűszerezett, nincs eltúlozva benne a cukor, az ecet, így tökéletesnek tűnik az egy kanálnyi kóstoló után. 

Megint óriási pogácsa érkezett. Bevallom, fejtörésre adott okot, mert egyértelmű, hogy leveles tésztából készült, hiszen világosan kivehetők benne a rétegek. A tészta közepén látható törés arra enged következtetni, hogy talán két kész leveles tésztát borítottak egymásra, és azután szaggatták ki a pogit. egy biztos! Saját konyhámban, bármennyire is látványos, nem fogok ekkora méretű pogácsát csinálni. Sok lenne a hasznos hulladék. Több lenne az újra összegyúrt tésztából készített sajtos, vagy fűszeres rúd, mint a látványos pogi. Én legalábbis minden nemes hulladékot szigorúan újrahasznosítok. Nem állok úgy anyagilag, hogy fölösleg legyen! Gondolom mások sem.
Felkértek, egy magazinban való publikálásra, és kértek tőlem, amolyan ars poeticát is. Azt írtam: Nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ezért maradnak blogjaim is olyanok, mint eddig voltak. Továbbra sem fogok fölöslegesen, csak azért sütni-főzni, hogy dicsekedhessek velük! Ugye jól teszem?
Nektek pedig szép új hetet, és jó étvágyat kívánok!

2013.08.21. Csontleves, pácolt sertéssült, lencsefőzelék, piskótatekercs.

Hosszabb kihagyás után, ismét jelentkezek a megszokott menzai rovatommal. Természetesen, az elmúlt napokban sem zsíros kenyéren éltünk, hiszen saját konyhánk adta kulináris élményben volt részünk. Azt, hogy nem számoltam be minden nap arról, hogy éppen mit ettünk, gondolom elnézitek. Finomakat! Ennyi éppen elég. Nem ültem viszont tétlenül, mert képeimet rendezgetve rájöttem, hogy idén már több mint húsz salátát készítettem, és mivel mind más volt, be fogok számolni a konyhámban működő salátagyárról. Bízom benne, hogy tudok újdonságokkal szolgálni!
Most viszont jöjjön a mai kaja! 

Csontleves, finommetélttel a bevezető. A megszokott bőséges tészta betéttel. Hihetetlen bőséges adag, szinte nem fér a tányérba. Az ételhordóban található mennyiségből, (két adag) négy ekkora tányért tudok megtölteni. Kipróbáltam! Tudom, hogy nem egy nagyon kalóriadús étel, de szerintem elég az ebéd kezdéséhez. Már csak azért is, mert mindkét főétel, bőséges, és megfelelő energiát is tartalmaz amellett, hogy finom is. 

A sertéssült, előtte pácolva, bőrével együtt sülve, finom, fűszeres szósszal, mexikói rizzsel érkezett. Jó ötlet a külön mártás! Ha itthon készítjük, megelégszünk a húsból kisült fűszeres zsírral, amit rácsorgatunk a köretre. Itthon nincs is ezzel probléma, mert általában krumplipürével tálaljuk. Így szoktuk meg, de jó a változatosság. A mártás, kellemesen fokhagymás, fűszeres, nem hivalkodóan, úgyhogy épp jó. A hús, nem ropogósra sült, de igen finom. 

A másik főétel, lencsefőzelék, ami eredetileg lecsókolbásszal volt tervezve, de virslivel érkezett. Így talán még jobb. Nem is a legolcsóbb baromfi, hanem juhbeles virsli érkezett hozzá, sülve. Mivel Nejem személyesen ment ma az ebédért, tanúja volt a virsli sütésének. Apró trükkök, amikről jó ha tudunk. Abban a sütőalkalmatosságban sült, ami legjobban a frittőzre hasonlít, de természetesen az ipari méretben. Ebben sütik a krumplit is, ha szükség van rá. A forró olajba, elég néhány pillanatra belemártani a beirdalt virslit, és már kész is. Itthon, természetes, hogy nem így készítjük, de mi csak néhány adagban gondolkozunk. A főzelék is nagyon finom, és a virsli, mint feltét csak növeli az élvezeti értéket.

Azt pedig, hogy teljes legyen a mai élmény, egy lekváros piskótatekercs biztosítja, ami méltó lezárása a menünek. Nem hiszem, hogy egy átlagos étvágyú ember, egymás után tud végezni a teljes menüvel. Még szerencse, hogy nincs kötöttség. Az ember akkor ül neki, amikor megéhezik. És annyit eszik, amennyi jól esik. Az biztos, hogy ma sem maradunk éhen! 
Mivel pedig az időközben szépen megnőtt paradicsomjaimról naponta több mint egy kilót tudok szüretelni, megyek paradicsomsalátát készíteni. Kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik, és mivel paradicsomfüggő vagyok, kiélem benne magam. Nem utolsó sorban, jól is lakok vele. 
Ja! A személyes ajándékot köszönöm szépen!

2013.07.01. Köménymag leves, lencsefőzelék Stefánia vagdalttal, tavaszi tokány.

Nagyon furcsán kezdődött az új hét. Mindig izgatottan várom a hétfőt, hogy ismét írhassak a naponta érkező menüről, de örömömbe jókora üröm vegyült. 
Tegnap megosztottam a Feleségem által főzött zöldbab főzelék fotóját, és a mellé fűzött leírásból kiderült, hogy hét közben menzai kosztot fogyasztunk. Valaki ebből azt a következtetést vonta le, hogy szerinte minden kép - az is amit saját magunk készítettünk, saját konyhánkban - nem a mienk, tehát lopott. Ezt ki merte jelenteni egy általam kedvelt csoportban, ezzel megbélyegezve családomat, és engem. Akik minden nap olvassátok beszámolóimat tudjátok, sosem tüntettem fel sajátomként ezeket az ételeket. Azt, hogy valaki munkám, napi tevékenységem ismeretének hiányában, kabátlopási ügybe keverjen, kikértem magamnak! Nem veszi el a kedvem attól, hogy továbbra is minden nap részletesen beszámoljak a menzánkról, még akkor sem, ha a múlt héten elkövettem egy kis hibát. Elfelejtettem beszkennelni az étlapot, így a héten csak saját érzékszerveimre hagyatkozok. Ezt máris megtettem.

Levesként köménymagleves érkezett. Levesgyönggyel a tetején, amit én gondosan ki fogok válogatni. Egyébként szeretem a köményes levest. Pirított köménymagból készül, paprikás rántással. Egyszerű, olcsó. Nagyapám többször is szóba került a hétvégén. Ő ezt a levest is friss kenyeret beleaprítva ette. Emlékeim szerint igen sokszor. Akkoriban erre futotta. Kömény volt a kertben, zsír, liszt szintén, kevés őrölt paprika is akadt, és már kész is volt a leves. Kenyeret, meg minden két hétben sütöttek. Általában kettőt, ami érdekes módon a második hét végén is finom volt. Ugye milyen furcsa ebben a világban?

Tegnap zöldbab főzeléket ettem, ma lencsét fogok. A tálalással megint volt gondom. Mindig új trükköt próbálok kitalálni, hogy a fasírtot (ma Stefánia vagdalt) épségben ki tudjam halászni az ételhordóból, és megfelelő módon tudjam fotózni. Ma így sikerült.
A másik főétel nevén kicsit gondolkoztam. Természetesen megkóstoltam, és igen ízlett. Abból, hogy hosszúkásra metélték a husit, következik: tokányt főztek ma.

A tészta megint nyilvánvaló, ami köretként érkezett. Az ízéből, és a benne lévő répakockákról azt a következtetést vontam le, hogy tavaszi tokány lehet a neve. Ha tévedtem, elnézést! Ez is elegendő mennyiség a hétvégi lakomák után.
Vendégjárás is volt nálunk, így főleg Párom forgott sokat a konyhában. Nekem, mára maradt ez a feladat. Van egy versenyfőzés is, és a kapott cukkinit fogom feltenni még kovászolni. Úgy mint az uborkát, de kis csavarral. Látni fogjátok!

A desszertet, ami ma jött kacsintós sütire kereszteltem. Kelt tészta, közepén vaníliás túróval, mazsolával. A díszítésként rátett mazsola kicsit félrecsúszott, különös hangulatot kölcsönözve ezzel a sütinek. Jópofi! Biztosan finom is, de ma nem ezzel kezdem a napot. Mindent a maga idejében.
A lényeg, hogy most is idejében lefotóztam, és leírtam a mai kajákat. A bosszúságon meg igyekszem túltenni magam. Kellemes hetet, jó étvágyat!