2013.09.16. Tarhonyaleves, csikóstokány, babfőzelék Stefánia vagdalt, süti

Mától változik a megszokott reggeli programom, az ételek megjelenítésével kapcsolatban. Nem történt semmi különös, de mivel az étterem FB oldalán is megjelenik mától a hétköznaponként kiszállított menü, Ti is így látjátok, saját oldalamon is ugyanabban a formában. Nem volt nehéz rájönni, hogy mindkettőt én csinálom ezentúl. A hétvégit azért nem jelentetem meg, mert akkor nem innen étkezünk, hanem saját konyhánkról látjuk el magunkat. Na meg időnként vendégségbe is megyünk. Így történt ez tegnap is, amikor az újkígyósi búcsú alkalmából tartott családi összejövetelen, Drága Anyósom főzött. Szokás szerint, kisebb hadseregnek. 
De mivel benneteket a mai ebéd érdekel, máris írom, mit kaptunk. 

Elsőként tarhonyalevessel kezdünk, bár a tegnapi megerőltető kajálás, miatt nem igen kívánom. Illendőségből, na meg megszokásból bele kóstoltam, és semmi minőségbeli probléma nincs vele. Úgy látom, a legutóbbi látogatásomkor elfogyott paprikából is vásároltak közben, így Zsuzsi barátnőmnek, aki Kaliforniában nézi meg minden nap az ebédünket is tetszeni fog. Szerinte a Magyar étel piros. Van benne némi igazság.

A következő, immár főétel is piros. Csikós tokány, tésztával. A tokányra jellegzetes, csíkokra vágott husiból készítve, pörkölt szerűen. Archívumomból gyorsan előkaptam egy képet, hogy meg is tudjam mutatni.  Erről most nem tudok véleményt alkotni, mert csak a másik főételből rendeltem, ami babfőzelék, Stefánia vagdalttal. 

Rögtön megállapítom, hogy sok benne a bab. Mosolyogtok, de van aki ezzel fogadta másnap a szakácsot, hogy szerinte túl sok volt az előző napi főzelékben a bab. Én szerintem, pont annyi, amennyinek lennie kell. Ha a kórházi menzán enném ugyanezt, biztos elvétve találnék benne babszemeket, de én ehhez szoktam hozzá. Nem a rántással, ill. ebben az esetben habarással akarok jól lakni, hanem babbal. Méghozzá ezzel a fajtával, ami kitűnő főzelékként. Az apró fehér szemű bab, a legjobb főzeléknek. Levesnek, meg a tarka. Ebbe is belekóstoltam, és a minta kifogástalan. Az átlagosnál fokhagymásabban érkezett, de én pont így szeretem. A Stefánia vagdalttal, kivételesen nem kellett sokáig küzdenem, mert szépen ki tudtam emelni, és a kitálalt paszulyra visszahelyezni. Nem csak finom, hanem szép ételt tudtam megjeleníteni. 

Kétségtelenül nagyon mutatós a mai süti is, ami szintén gyulai beszállítótól érkezik, amikor éppen megkívánja az étlap változatossága. Külön beszállítója van a péksütiknek, és külön a cukrászati finomságoknak. Ma a pék volt a soros. Méltó koronája ebédünknek. 
Mivel szombaton megírtam élményeimet a konyhai tartózkodásomról is, megállapítom, jól végeztem dolgomat. Az ajándékba kapott Borfesztiváli belépőket is sikerült elajándékozni, így nem vesztek kárba, és jól érezte magát az az ifjú Hölgy és párja, akinek ezzel örömet szereztem. Milyen jó érzés!

2013.07.01. Köménymag leves, lencsefőzelék Stefánia vagdalttal, tavaszi tokány.

Nagyon furcsán kezdődött az új hét. Mindig izgatottan várom a hétfőt, hogy ismét írhassak a naponta érkező menüről, de örömömbe jókora üröm vegyült. 
Tegnap megosztottam a Feleségem által főzött zöldbab főzelék fotóját, és a mellé fűzött leírásból kiderült, hogy hét közben menzai kosztot fogyasztunk. Valaki ebből azt a következtetést vonta le, hogy szerinte minden kép - az is amit saját magunk készítettünk, saját konyhánkban - nem a mienk, tehát lopott. Ezt ki merte jelenteni egy általam kedvelt csoportban, ezzel megbélyegezve családomat, és engem. Akik minden nap olvassátok beszámolóimat tudjátok, sosem tüntettem fel sajátomként ezeket az ételeket. Azt, hogy valaki munkám, napi tevékenységem ismeretének hiányában, kabátlopási ügybe keverjen, kikértem magamnak! Nem veszi el a kedvem attól, hogy továbbra is minden nap részletesen beszámoljak a menzánkról, még akkor sem, ha a múlt héten elkövettem egy kis hibát. Elfelejtettem beszkennelni az étlapot, így a héten csak saját érzékszerveimre hagyatkozok. Ezt máris megtettem.

Levesként köménymagleves érkezett. Levesgyönggyel a tetején, amit én gondosan ki fogok válogatni. Egyébként szeretem a köményes levest. Pirított köménymagból készül, paprikás rántással. Egyszerű, olcsó. Nagyapám többször is szóba került a hétvégén. Ő ezt a levest is friss kenyeret beleaprítva ette. Emlékeim szerint igen sokszor. Akkoriban erre futotta. Kömény volt a kertben, zsír, liszt szintén, kevés őrölt paprika is akadt, és már kész is volt a leves. Kenyeret, meg minden két hétben sütöttek. Általában kettőt, ami érdekes módon a második hét végén is finom volt. Ugye milyen furcsa ebben a világban?

Tegnap zöldbab főzeléket ettem, ma lencsét fogok. A tálalással megint volt gondom. Mindig új trükköt próbálok kitalálni, hogy a fasírtot (ma Stefánia vagdalt) épségben ki tudjam halászni az ételhordóból, és megfelelő módon tudjam fotózni. Ma így sikerült.
A másik főétel nevén kicsit gondolkoztam. Természetesen megkóstoltam, és igen ízlett. Abból, hogy hosszúkásra metélték a husit, következik: tokányt főztek ma.

A tészta megint nyilvánvaló, ami köretként érkezett. Az ízéből, és a benne lévő répakockákról azt a következtetést vontam le, hogy tavaszi tokány lehet a neve. Ha tévedtem, elnézést! Ez is elegendő mennyiség a hétvégi lakomák után.
Vendégjárás is volt nálunk, így főleg Párom forgott sokat a konyhában. Nekem, mára maradt ez a feladat. Van egy versenyfőzés is, és a kapott cukkinit fogom feltenni még kovászolni. Úgy mint az uborkát, de kis csavarral. Látni fogjátok!

A desszertet, ami ma jött kacsintós sütire kereszteltem. Kelt tészta, közepén vaníliás túróval, mazsolával. A díszítésként rátett mazsola kicsit félrecsúszott, különös hangulatot kölcsönözve ezzel a sütinek. Jópofi! Biztosan finom is, de ma nem ezzel kezdem a napot. Mindent a maga idejében.
A lényeg, hogy most is idejében lefotóztam, és leírtam a mai kajákat. A bosszúságon meg igyekszem túltenni magam. Kellemes hetet, jó étvágyat!

2013.03.20. Májgaluska leves, kapros tökfőzelék Stefánia vagdalt, párizsi csirkemell, zöldséges rizs, piskótatekercs.

Happy a hangulatom! Csak el ne vegyék! Nem csak azért, mert állítólag, ma van a boldogság napja, hanem azért is, mert problémáim ellenére mindig találok magamnak feladatot. 
Az egyiket már le is tudtam. Az időben érkezett kajákat lefotóztam, és máris tálalom. 

Mivel szép az idő, ma megint cseresznyevirágos hátteret választottam.

A leves, egyik kedvencem. Ma biztos jól fogok lakni belőle. Májgaluska levesről van szó. Ez a darált májas, lisztes, tojásos, fűszeres galuska, hús alaplébe főve, igazi finomság, nem túl válogatós gyomromnak. De ha valamit szeretek, és meg van a lehetőségem rá, miért ne repetázhatnék belőle. Meg is fogom tenni. Igaz, kicsit sózni, borsozni kell rajta, de miért ne. A frissen őrölt bors az én happym, a só, meg mindig van kezem ügyében. Ha kell! Most egy kicsit elvisel a leves.

A tökfőzeléket is szeretem, bár ma nem ez lesz az ebédem. Osztozkodunk. Ma nekem, nem ez jut. Nem mintha a másik főétek nem lenne finom. De a tökfőzelék is biztos az. Stefánia vagdalttal érkezett, ami a szeletelt, tojással töltött fasírtot takarja. Most a tökfőzeléket! Lehetne más is a tetején, mert más feltéttel is fincsi. Akár pörkölt, szafttal, sült kolbásszal, tükörtojással, de ezer más feltéttel is kitűnő. Ma ezt választották. Köszönjük!

A másik főétel, hétvégi, ünnepi ebéd hangulatát idézi. Párizsi csirkemell, zöldséges rizzsel. Tudom, hogy gyerekkoromban, sok hétvégén ettünk különféle rántott húsokat. A mai napig nem tudom miért. Lényeg az, hogy alapétel. Mikor előfizetéses menüt kezdtem enni, akkor is a rántott hús volt a legtöbbet javasolt kaja. Valószínű, hogy könnyen elő lehet készíteni, és viszonylag gyorsan kész volt. Köretként, szinte minden adható hozzá, de a zöldséges rizs sem rossz. Valószínű fagyasztott mexikói zöldségkeverékkel készítették, mert nyomokban találtam benne kukoricát is. Szeretem a szaftos ételeket. Ez most nem az. Jó lett volna mellé, egy kis savanyúság, de ma nem járt. Nem baj, mert szélesre tárva a hűtőt, találtam savanyúságot, így lesz mit ennem a párizsi szelethez. (gyengébbek kedvéért, a párizsi, és a bécsi közt az a különbség, hogy a párizsit, csak liszttel, tojással, a bécsit liszttel, tojással, prézlivel panírozzák)

Járt viszont az ételeink végére egy desszert. Sejtettem, hogy valamilyen piskóta érkezik. Nem sokat tévedtem. A citromos roládra fogadtam volna, de a piskótatekercs is dobogós helyen volt. Tétre, befutóra azért nyertem volna! Mert a piskótatekercs lett a befutó. Vékony piskótából, baracklekvárral kenve, majd óvatosan feltekerve. Ezt még soha nem készítettem, és valószínű kimarad hátralévő életemből is. 
Sebaj! Van még elég étek, amit elkészíthetek(tünk) Merthogy jövő héten húsvét, és akkor sütés-főzés a köbön! 
Ígérem, ti is látni fogjátok!