Néhány napig nem jelentkeztem, de ennek objektív oka az, hogy hétvégén itthon tevékenykedünk, saját konyhánkban. Természetesen, finomakat csináltunk. Páromnak szimpatikus volt a disznótoros, ami kolbászból, hurkából, cigánykából tevődött össze, krumplipürével, és párolt káposztával. Előtte, egy igazi disznótoros lakomához dukál az orjaleves, így az is készült. A párolt káposztáról megírtam már a beszámolót, mert kicsit másképpen csináltam megint.
Mától új rend van a menzáról hozott ételekkel kapcsolatban is. Gergő, a munkahelyére kérte az ebédet, így ha véletlenül kétféle lenne a kaja, azt is csak az archívumból kivett képekkel tudom megmutatni. Van bőven! Szerintem, minden ételt be tudok mutatni a következő időben is, úgy mint ma.
A levesnél, az első dolgom a szemrevételezés, tálalás után a kóstolás volt. A grízgaluska leves leggyengébb pontjára a galuskára voltam kíváncsi. Meg kell állapítanom, igen jól sikerült. Nagyon jól! van megfőve. Pont annyira puha, mint annak lennie kell. Nem főtt a kelleténél tovább sem, mert akkor szétesett volna. Ilyennek kell lennie a daragaluskának! Kint is hagytam a kitálalt mennyiséget, és később melegítés után megeszem.
A főételünk ma, a gyulai finom falatok nevű helyi specialitás. Miért gyulai? Természetesen, a gyulai kolbász miatt. Többször elkészítettem már én is, és legutóbb a Kifőztük magazin felkérésére. Másképpen, mint azt ma a konyhán csinálták, de én sokkal többet foglalkoztam a látvánnyal, mint az elvárható, egy magazinban. Ott a képek a lényegesek. Minél látványosabbak legyenek! Szerencsére, óriási gyakorlatot szereztem az ételek fotózásában, amit nagyban köszönhetek a mindennap érkező ebéd rendszeres dokumentálásának is. Idehozom a saját receptemet a gyulai finom falatokról: Itt látható.
A finomfőzelékről, amit ma én biztos nem eszek, de lehet, hogy Gergő sem ezt kérte, nem fogok regélni. Csak azért mutatom meg, mert mások asztalán, ma ez az étel is megjelenik. Nem ebben a formában, mert ma nem virslivel kapják, akik ezt kérték. Mint kiderült, négy autó szállítja ki az ebédet Gyulán, így időben fog megérkezni ez is. Azt, a több mint hatszáz adagot időben eljuttatni mindenhova, nem kis feladat. Eddig, szinte zökkenőmentesen történt minden, és biztos így lesz a jövőben is.
Régebben, nagy kedvencem volt a ma kapott péksütemény. A sajtos rúdról van szó. Nem ördöngös dolog az elkészítése, mert csak a leveles tésztát kell megfelelő méretre darabolni, és sajttal megszórni. Egy időben, sűrűn reggeliztem ezt. Aztán eltűnt a kínálatból. Átvették helyét a drágább különlegességek. A pizzás táskák, a látványra többet adó sütik. Pedig finom ám! Ma tehát, kicsit nosztalgiázok. Jó érzéssel teszem.
Még valami. Tegnap, megkértem fiamat, hogy vegye át az egyik nyereményt, amit az utóbbi időben kaptam. Egy utalványt, ami vacsorameghívás a Pomo D'oro étterembe Gianni Annonihoz. Kis bonyodalom volt, mert nem saját nevemben pályáztam. Pont azért, mert mivel egyre több receptversenyen indulok, és szerepelek sikerrel, rálátást szereztem, a különböző visszaélésekre is ezen versenyek kapcsán. Mérgemben, a kutyám nevében küldtem be a receptet, és nyertem! Kimi Kutyi nevére érkezett tehát az utalvány, de hát sem engem, sem fiamat nem úgy hívják. A lényeg, hogy megkaptuk, de újabb bizonyíték arra, hogy nem minden van rendben a facebookos játékoknál. Ismét szerepelek, felkérésre egy versenyen, ahol az egyik pályázó több virágnevű facebook profilon gyűjti magának a szavazatokat. Ezek a profilok, csak azért lettek létrehozva, hogy saját, rendes nevén szereplő receptjére, kamu oldalakról szavazhasson. A mai bosszankodásom is megvolt tehát, és remélem vége.
Jó étvágyat, kellemes napot kívánok!
Mától új rend van a menzáról hozott ételekkel kapcsolatban is. Gergő, a munkahelyére kérte az ebédet, így ha véletlenül kétféle lenne a kaja, azt is csak az archívumból kivett képekkel tudom megmutatni. Van bőven! Szerintem, minden ételt be tudok mutatni a következő időben is, úgy mint ma.
Jó étvágyat, kellemes napot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése