2016. október 19., szerda

2016.10.19. Pulykanyak leves, zöldbabfőzelék, rántott tengeri hal.

Mélységesen fel vagyok háborodva!
Tegnap jóhiszeműen elmentem reggel a szemészeti szakrendelésre, mert úgy éreztem, igen nagy szükségem lenne rá. Azonban hiába kértünk időpontot jó három hónapja, négy órán keresztül nem kerültünk sorra. Nejem elkísért, mert egyedül közlekedni nem tudok, de tisztában vagyok az ilyenkor megszokott gigavárakozással. Viszont ha nem léptünk volna le angolosan, talán még mindig ott ülnénk. A szemfenékvizsgálat, tapasztalataim szerint, ugyanis pupillatágítással jár, így mivel ebéd előtt erre nem került sor, rálátásom szerint, még újabb hosszú percek teltek volna el, magával a vizsgálattal. - tapasztalatból tudom, hogy a doktornő ilyenkor megebédel, ha eljön az ideje, így tovább várhattam volna soromra, még esetleg újabb órákon át. - A magyar egészségügy ismét leszerepelt előttem, már ami a saját esetemet illeti. Nincs elég orvos, azok pedig maximálisan leterheltek, másra viszont van pénz! Sorolhatnám mikre! Elraboltak az életünkből, tehát tegnap több órát, a gyógyulás halvány esélye nélkül. Feleségemnek így túlórázni kellett, mint ahogy hétfőn éjszaka is megtette, mert a határidők ugye nem tűrnek halasztást. Az én problémám egy dolog, de neki legalább van munkája, nem ülhet mellettem tétlenül, napokon át. Csak tudnám, most mit tegyek? Nehezen adom fel, kivéve akkor, ha nem látom legalább a szándékot. Most nem látom! A rendelők zsúfoltak, órákat kell várni, és ha egyáltalán sorra kerülnél, nincs aki foglalkozzon veled, beteg emberrel. Ennyit a tegnapi nap margójára, idegességem meg majdcsak elmúlik! Van persze más megoldás is, de én azt az utat próbáltam először végigjárni, amiért egész eddigi életemben fizettem. A társadalombiztosítás rögös útját. Azt hittem, valamivel simább lesz! Pedig tudhattam volna!


De foglalkozzak végre mással, mert a siránkozásokból nem lehet megélni! Esetemben ebből biztosan nem, hiszen anyagi ellenszolgáltatást nem kapok szolgáltatásaimért. Mégis megéri, mert finom ebédekről írhatok legalább, ami már bőségesen kielégít!



...mi így szeretjük!
Ma például pulykanyaklevesről írhatok, hiszen ez érkezett az imént ételhordó edényeink egyikében. A pulyka saját konyhánkban is szívesen látott vendég, na nem élő formájában, hanem igen kedvelt feldolgozandó alapanyagként. Ma tehát pulykanyakból főzték a húslevest, zöldségekkel, tésztával, mint ahogyan mi is szoktuk készíteni. A kiskutya biztosan jól fog lakni, mert a csontokat igencsak szereti, márpedig a pulykanyakban csont az bőségesen van. Nekem kell vigyáznom, hogy ne hurcolja fel a maradékot az ágyamra, és ne legyen tele a takaróm lefekvés közben, az eb maradék ebédjével. Ez már az én dolgom lesz!


Bár szeretem, a zöldbabfőzelék minden bizonnyal ma nem a saját éhségemet fogja csillapítani. Ennek rendkívül egyszerű magyarázata van! Legtöbbször mindkétféle főételből rendelünk, hiszen ha már írok róluk, legalább lássam is, hogy milyen formában kerül elénk, valamint mások elé az étel. Ma is rendeltünk mindkét főételből, de úgy érzem, nejemnek jobban fog ízleni a főzelék, különösen a Stefánia vagdalttal a tetején. Erről jutott eszembe, hogy a vagdalt elkészítése, ebben a formában mindig az én feladatom volt a konyhában, így igen nagy gyakorlatra tettem szert benne. Most tehát nem a főzelék, hanem az általam sokszor készített Stefánia vagdalt receptjével rukkolok elő, remélem sokak hasznára.  


Természetesen én sem fogok éhen maradni, hiszen a rántott hal is a kedvenceim közé tartozik. A hal, és minden más tengeri herkentyű, minden formájában jöhet, ez pedig bőségesen biztosítani fogja éhségem csillapítását. Valószínűleg egyik előző életemben, valamelyik tengerparti népcsoport tagja lehettem, innen ered a tenger gyümölcseinek szeretete. Tulajdonképpen nem is vagyok nagyon éhes, de a hal a kíméletes hatású ételek közé tartozik, így az már biztosan nem okozhat gyomorrontást. Az adag, egyébként bőségesen elég a jóllakáshoz. Ma mégsem ez lesz az ebédem, hiszen mint kiderült, nejemnek is ízlik a hal.

Visszatérve a mai indító témámhoz, a tegnapi kalandomat nagyon sok barátom kísérte figyelemmel, és több érdeklődő üzenet érkezett ennek kapcsán. Köszönöm érdeklődéseteket! Többen is észrevettétek viszont, hogy valami nem volt rendben. Nagyon ritkán panaszkodok, szinte soha, sőt ahhoz már a csillagok különleges konstellációja szükséges, mégis tegnap úgy tűnik majdnem minden adott volt rosszkedvemhez. Többen megjegyezték, különösen legkedvesebb barátom, aki már a tegnap esti rövid levélváltásunk elején, a köszöntésemből is leszűrte, hogy nincs minden rendben. Először nem értettem miért, de aztán gyorsan rájöttem. Ha az ember csalódott valamiben, az kihat szinte minden másra is. A barát pedig észreveszi ezt! 
Hangsúlyozom, nem azokat okolom, akik esküt tettek arra, hogy mások egészségének megőrzésére, vagy annak minél jobbá tételére adják fél életüket. A helyzetet okolom! A helyzetet, valamint főként azokat, akik kialakították ezt a siralmas helyzetet! Ennyi! Nyugodt vagyok, mi mást tehetek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése