2014.02.10. Grízgaluska leves, borsos tokány, lencsefőzelék.

Hétvégén takarítottam! Na nem seprűvel, porszívóval, hanem legfontosabb, már már munkaeszközömet, azt az eszközt, aminek billentyűit most is lázasan verem. Önként vállalt kötelességem miatt, elhanyagoltam kicsit, ezt az egyébként nélkülözhetetlen munkát. Tömörítés, képek rendezése, karbantartási feladatok, biztonsági másolat, stb. Nagyon fontos dolog, és csak az tudja értékelni a szükségességét, akinek tűnt már el, valami nagyon fontos egy hiba folytán. Nekem már igen, azóta sokkal óvatosabb vagyok. Ezek eddig tanácsok voltak, most jöjjenek a tények! Tény, hogy hétfő van, így ismét jött a kaja. Korábban a szokásosnál, aminek örülök. Így gyorsabban véleményezhetem.

Grízgaluska leves jött ma, és szokásomhoz híven rögtön belemásztam a kajába, és kíváncsian kóstoltam meg a gríznokedlit. Jó lett. Azt is tudom, hogy mivel elsők közt kapom meg az ebédet, (ma lehet , hogy én voltam az első) nem olyan állapotban jön hozzám a galuska, mint azokhoz, akikhez később érkezik. Ezt fel tudom mérni, hogy a forró lében tovább főnek a dolgok, így aki két órával később kap belőle, az más állagút kap mint én. Tudom, mert a múltkor megvitattuk a helyzetet fiammal, aki lényegesen később kapja ebédjét, és az általam kritizált májgaluskával neki  semmi baj nem volt. A mai leves csontleves alapba főtt zöldségekből, és tekintélyes mennyiségű daragaluskából áll, pont az én szájízem szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel én fűszeresen eszek, lehet, mások túl sósnak fogják tartani a levest. Lehet!

Mindkét főétellel meg vagyok elégedve. Borsos tokányt kaptunk, finoman, jó szaftosan. Nagyon szeretek mindenféle tokányt, pont a bőséges szaft miatt. Sokszor készítettem már én is különféle tokányokat, és saját, valamint Párom munkáját legtöbbször dokumentáltam is. Olyan írást hozok a tokányfélékről, amiben minden valamirevaló fajtájáról írtam. Itt olvasható.

A másik mai főkaja, lencsefőzelék sült virslivel. Ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak újévkor lehet lencséből készült ételeket fogyasztani, hanem bármikor. Egy kanállal ebből is kóstoltam, és meg vagyok elégedve. Kellemesen fűszerezett, nincs eltúlozva benne a cukor, az ecet, így tökéletesnek tűnik az egy kanálnyi kóstoló után. 

Megint óriási pogácsa érkezett. Bevallom, fejtörésre adott okot, mert egyértelmű, hogy leveles tésztából készült, hiszen világosan kivehetők benne a rétegek. A tészta közepén látható törés arra enged következtetni, hogy talán két kész leveles tésztát borítottak egymásra, és azután szaggatták ki a pogit. egy biztos! Saját konyhámban, bármennyire is látványos, nem fogok ekkora méretű pogácsát csinálni. Sok lenne a hasznos hulladék. Több lenne az újra összegyúrt tésztából készített sajtos, vagy fűszeres rúd, mint a látványos pogi. Én legalábbis minden nemes hulladékot szigorúan újrahasznosítok. Nem állok úgy anyagilag, hogy fölösleg legyen! Gondolom mások sem.
Felkértek, egy magazinban való publikálásra, és kértek tőlem, amolyan ars poeticát is. Azt írtam: Nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ezért maradnak blogjaim is olyanok, mint eddig voltak. Továbbra sem fogok fölöslegesen, csak azért sütni-főzni, hogy dicsekedhessek velük! Ugye jól teszem?
Nektek pedig szép új hetet, és jó étvágyat kívánok!

2013.09.23. Tojásleves, borsos tokány, sárgaborsó főzelék, briós

Csaltam! Ennek az az oka, hogy már egy ideje, csak az egyik menü érkezik hozzánk, mivel a másik adagot máshova kértük kiszállítani. Vannak olyan ételek, amik óriási archívumomban sem szerepelnek, és így nem tudnám szemléltetni képpel az ételt. Ma ebbe a helyzetbe kerültem, de megoldottam. A sárgaborsó főzelék, ami sült párizsival érkezik néhány háztartásba, nem biztos, hogy így néz ki, de a technika segítségével, így raktam össze. Fantáziám határtalan, így remélem jól sikerült élvezhető képet produkálni. De térjünk az ebédre!

Tojásleves érkezett, és kicsit ecetesebben, mint azt szeretem. Csak egy kanálnyi volt amibe belekóstoltam, és az is lehet, hogy az épp elfogyasztott kávé után volt túl savanyú, de később ismét megpróbálom. Ez volt az első benyomás, és az elég lényeges. A tojásleves, a legegyszerűbb levesek közé tartozik, hiszen köményes alaplevet kell készíteni, berántani, és vékony sugárban, tojást csorgatni bele. Természetesen, állandó kevergetés mellett. Elgondolkoztam, vajon ekkora tételben, hogyan csinálhatják, hiszen ez igen időigényes folyamat. Majd megkérdezem. 

Amiből, ma rendeltünk, a borsos tokány, ami ma tésztával érkezett. Már megszoktam, hogy sokkal fűszertelenebbek az ételek, mint azt saját konyhánkban csináljuk, így ezt is utána kell ízesíteni. Én sót, őrölt borsot, és csipetnyi fokhagymaport fogok bele tenni, mert ízlésem ezt kívánja. Bőséges paradicsomos szafttal érkezett, így lehet, hogy Áron fiam, még ketchupot sem fog rányomni. Ez nem biztos!

Már az elején említettem, a sárgaborsó főzelékből ma nem rendeltünk, így a kép a fantáziám szüleménye. Harminc éve használok számítógépet, és főleg a grafikában vagyok igen jártas, így nem okozott különösebb gondot összerakni a képet a főzelékről, és a sült párizsiról. A főzelék eredeti feltétje a sült kolbász volt, a párizsit egy másik, zöldborsófőzelékről varázsoltam rá a képre. Egész jól sikerült. Remélem, akik ma ezt rendelték, nem fognak csalódni!

De régen ettem briós kalácsot! Ma lenne rá lehetőségem, de egyenlőre nem állok neki. Ez érkezett ma desszertként, mint azt a múltkor megtudtam, a Gyulakenyér jóvoltából. Ők szállítják a péksütiket, igen jó minőségben. Ránézésre is finom süti, így méltó koronája a mai ebédnek. 
Ezzel az önként vállalt feladattal mára végeztem, de találok magamnak mást. Újra elkezdődött egy új hét, és remélem, mindenkinek sikeres lesz. Az étvágyunk csillapításáról mára gondoskodtak, így nekem csak jó étvágyat kell kívánni mindenkinek!

2013.05.13. Pikáns zöldségleves, zöldbabfőzelék lecsókolbász, borsos tokány, ízes bukta.

Tegnap, szerencsére gyönyörű időben, meg lett tartva a hagyományos "virágok vasárnapja" ami Gyulán, már megszokott rendezvény májusban. A csodaszép virágok közül választottam mai ételeink hátteréül egyet. Ha valaki kíváncsi a virágok sokadalmára, megtekintheti albumomat. ide kattintva láthatod.
Ma viszont új hét kezdődik, és újra jönnek hétvégéig az ételhordók. Nem voltunk tétlenek az elmúlt napokban, mert amellett, hogy virágokat láttunk, saját konyhánkban is rengeteget sürögtünk. Ki-ki a maga ételét készítette el. 

Ma viszont megint a megszokott "menzáról" kapjuk a kaját. Elsőként, a levessel ismerkedtem meg. Pikáns zöldségleves titulust kapott a menükártyán, és illik is rá. Csont alaplében főtt zöldségfélékkel van tele. Zöldség, répa, karfiol, kelbimbó, zöld fűszerek, de még gombaszeletek is vannak benne. Könnyű elkészíteni, akár otthon, saját konyhátokban is megcsinálhatjátok. Hogy minél laktatóbb legyen, még kicsi kagylótészták is vannak levesünkben. Tényleg pikáns ízű.

Az egyik főétel, zöldbabfőzelék, sült lecsókolbásszal. Egy kis kanállal kóstoltam belőle, és bátran mondhatom, Gergő meg lesz elégedve vele. Ő fogja megenni a főzeléket. Jól fog lakni vele. Elég nagy tányért választottam a tálaláshoz, de nem fért bele az egész adag. Köszönjük! Rá is fér a fiaimra a kalória. A már említett virágok vasárnapját két fiam hangosította, és a Grenadírmars együttes zárta, amiben Gergő muzsikál. Jó muzsika, jó érzés volt hallgatni. 

Másik főfogás, borsos tokány, tésztával. Imádom a tokányokat. Azért, mert a csíkokra vágott hús, jó bő szafttal van tálalva. Ma is. Sertéscsíkok, paradicsomos szafttal. A borsszórót meg kikészítettem. Én, biztos fogok rá tekerni egy kicsit. 
Azt. hogy biztos jól lakjunk, egy ízes bukta garantálja. A biztonság kedvéért kettévágtam, és úgy fényképeztem, mert volt már olyan, hogy tévedtem a tölteléket illetően.

Ezt a kelt tésztás finomságot, szinte mindennel lehet tölteni. Különféle lekvárokkal, mákkal, dióval, de elképzeltem borsos, párolt káposztával is. Ez az, amikor a fantáziám beindul, és új ételt találok ki. Szerencsére, érzem az ízeit is kitalációimnak. Van viszont, amikor még az elképzelt ízeknél is finomabbra sikerül. Így történt szombaton is, de ez még egyenlőre nem publikus. 
Mára viszont, jó étvágyat kívánok mindenkinek, saját ebédjéhez. Csak annyit fűznék hozzá: mai ebédünk, kevesebbe kerül, mint egy átlagos hamburger!

2013.02.04. Kacsanyak leves, borsos tokány tésztával, zöldborsófőzelék csibefasírttal, diós táska.

Hosszú idő óta kapja családom a napi ebédet, egy gyulai konyháról. Néhány hónapja, beszámolok a futár által időben kiszállított ételekről. Meg vagyok (vagyunk) velük elégedve! Időben érkezik, (valószínű a konyha közelsége miatt, az elsők közt vagyunk kiszállítás során) változatos, finom ételeket kapunk, nap, mint nap. A ritkán előforduló problémákat is fel szoktam vetni, de elvétve kell kritikát megfogalmaznom. Itt kiderült, hogy közzé is teszem a fotókat, rövid leírást, megjegyzést fűzök az ételekhez. Hosszú ideig nem tudtak arról, hogy publikálom a napi menüt. Nem is sejtették, hogy "ingyenreklámot" kapnak. Nem akartam fogadatlan prókátorként, mindenbe beleütni az orromat, és egy idő után elárultam tevékenységemet, a konyha menedzsmentjének is. Örültek neki! Nem a reklámnak, hanem annak, hogy több visszajelzés érkezik hozzájuk. Nekik is céljuk, hogy minél magasabb színvonalon, finom ételekkel lássák el, a szolgáltatásukat igénybe vevőket. Ez így is van rendjén! Egy idő után, én is változtam. Igyekeztem több gondot fordítani a kapott ételek megjelenésére, tálalására. Fiatal korom óta fényképezek, és videóstúdiót is működtetünk feleségemmel. Nejem is végzett fényképész. Mindkettőnknek, kialakult képi látása van. Ezért mertem belevágni, valamint azért, mert a rám szakadt rengeteg szabadidőt, hasznosan tudom kitölteni. Így aztán minden délelőttöm azzal kezdődik, hogy ételeket tálalok, és fényképezek. Ez, a hétköznapokra vonatkozik! Hét végén, saját konyhánkban áldozunk, a gasztronómia oltárán! Gyors utómunka után, közzé is teszem az ételfotókat. Igyekszem, minél szebben "képíteni" a kapott kajákat. Természetesen mintát is veszek belőlük, és minden alkalommal szigorúan meózok. Nem kekeckedek, hanem véleményt nyilvánítok. Nagyon ritkán előfordulnak, apró hibák, de hol nem. Egy olyan konyhán, ahol napi több, mint hatszáz adagot főznek, lehetnek hibák. Tapasztalataim szerint kevesebb, mint otthon, a saját konyhában. Itt, most nem a szakértelem hiányáról van szó. Könnyebb, nagyobb mennyiségben főzni, mint otthon két, esetleg négy főre. Árnyaltabban lehet ízesíteni. Biztos vagyok benne, hogy óriási receptgyűjteménnyel rendelkeznek, és ez meglátszik az ételek változatosságán is. Hosszú időt kell várni, hogy ismétlődjön valamelyik menü. Nem vagyok hivatásos ételkritikus! Koromnál, a főzésben szerzett tapasztalatomnál, eredményeimnél fogva, felhatalmazottnak érzem magam, hogy továbbra is véleményt alkossak az érkező ételekről. Ezt a mai naptól kezdve, más (bővebb) formában teszem. Ízlelés alapján, megpróbálom a tálalt, megkóstolt ételeket analizálni, fejben lejátszani a készítés módját, kitalálni a hozzávalók mennyiségét. Remélem sikerül! Tervezek még egy látogatást is a konyhán. Remélem, a személyes tapasztalatok, több belátást fognak engedni az ott végzett munkába, amivel egyébként nagyon meg vagyok elégedve. Eddigi, és ez utáni tevékenységemért, semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesültem, és ezek után sem azért teszem! Csupán, magam szórakoztatására, mások okulására. 
Eddig is meg voltam (voltunk) elégedve a színvonallal, és remélem, hogy ezután is így lesz!
És akkor lássuk, mit írtam mai bejegyzésemben:

A mai menü. Étlapról választunk, előző héten, két főétel közül.

"Hónapok óta fotózom, napi ebédünket. Hét végén, sok munkával létrehoztam egy weboldalt, és a munka kapcsán, sokat elmélkedtem. Úgy döntöttem, hogy mától, kicsit másképp mutatom be mindennapi betevőnket. Ebből Ti sokat nem fogtok észrevenni, csupán annyit, hogy mától máshol is megjelennek a napi ebédünk képei, és ott kicsit bővebben írok róluk. Megpróbálom rekonstruálni elkészítési módjukat. Nem ígérem, hogy pontos receptekkel fogok szolgálni, de kísérletet teszek, az ízlelés alapján történő recept leírásra. Tudom, nagy fába vágtam a fejszémet, de szívesen próbálkozok vele. Itt továbbra is a kicsit rövidebb leírással fogtok találkozni, de ha valakit érdekel, meg fogja találni a hosszabb eszmefuttatást is. Majd elárulom hol! Tehát! 

Az étlapon pulykanyakként szerepel,
de szerintem kacsanyakból készült
 a leves. Így is finom volt!

Borsos tokány tésztával.

Zöldborsó főzelék, csibefasírttal.

Diós táska, leveles tésztából.

Ma kacsanyak levest eszünk. Lehet, hogy tévedek, mert az étlapon pulykanyak szerepel, de a méret alapján, inkább kacsára tippelek. Vagy esetleg bébi volt az "indiai kakas". Nincs ezzel semmi baj, mert bőséges az adag így is. Jól kezdődik a hét.  Tésztával, szemmel láthatóan fagyasztott zöldségekkel  van dúsítva, a megfelelő mértékben. Egy kanállal vettem magamhoz, és meg voltam elégedve. Kétféle főfogás közül, elsőként a borsos tokányt tálaltam. Étteremben általában sült krumplival tálalják, de ez tésztával érkezett.  Őszintén szólva, nem emlékszem, hogy valaha is érkezett volna sült krumpli, a déli kaják köreteként. Nekem nem is hiányzott. Ez a tokány, nem is olyan, mint más a'la carte rendelés esetén. Azok, jóval több zsiradékot tartalmaznak, ez viszont inkább szaftos. Én ez utóbbit jobban szertetem. Másik főétel, zöldborsó főzelék, sült csirkefasírttal.  Ha már a tálalás kedvéért kiemeltem belőle egy kanállal, meg is kóstoltam. Nem csalódtam. Jóízű, kellően sűrű. Kutatva sem találtam csomót a habarásban. A szakács, és az egész személyzet, ismét megérdemli a piros pontot. Fejenként ismét jár egy süti is. A kicsit szétnyílt leveles tészta résén, kevés darált dió kandikált ki, tehát ma diós táskát eszünk.  Jóízűen!"

Borsos tokány sertéshúsból. Szaftosan, ahogy én szeretem.

Kicsit bővebben a főételekről: A tokány jellemzője, hogy csíkokra vágott husiból készülnek. Ez lehet marha, sertés, de pulyka is. Ízpróba alapján, a mai tokány, sertésből készült. Fokhagymásan, paradicsompürével.  A készítést, vöröshagymával szoktam kezdeni. 1kiló húshoz, kell 2 nagyobb fej hagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, és mivel úgy szeretem, fél liter paradicsompüré. Ez utóbbit, van ahol kihagyják, de családunk ízlése ez. A hagyma, és fokhagyma pirítása után, mehet hozzá, a husi, és mikor fehéredni kezd,  sózom, borsozom, (jó bőven, azért borsos) hozzáöntöm a paripürét. Mire a hagyma szétfő, a hús is kellő állagú lesz. Őrölt köményt is szoktam hozzá adni. Fedő alatt párolom, ha szükséges, kevés vizet adok hozzá. Petrezselyem zöld, és majoránna is kerülhet bele. 

Zöldborsó főzelék, tejszínes habarással.
Más feltéttel is fogyasztható. 

A zöldborsó főzeléket legfinomabban, a friss cukorborsóból lehet csinálni. Télen viszont, be kell érnünk a fagyasztott, vagy konzerv borsóval. A fagyasztottat bátrabban ajánlom. A friss borsót tanácsos először kis zsíron! megdinsztelni. A fagyottat simán fel kell tenni, annyi forró vízben főni, hogy ellepje. Sót adjatok hozzá, vagy ételízesítőt! Ha zsenge borsóból csinálom, kevés fokhagyma is kerül a borsó mellé, meg őrölt bors is. Ha télen, akkor csak a főzés vége felé adok hozzá granulált fokhagymát, és őrölt borsot. Főzőtejszínnel, vagy tejjel kevert tejföllel, liszttel szoktam behabarni. Így készíteném én! Remélem, nem tértem el nagyon attól, ahogy ma kaptuk. Egy idő óta kialakult bennem, egy ösztönös ízérzék. Ritka kivétellel, kóstolás alapján, meg tudom állapítani, mit tartalmaznak a megkóstolt ételek. Persze, ehhez kell a jókora rutin is. Ha nem főztem volna soha, erre nem lennék képes!