2013.10.02. grízgaluska leves, zöldborsó főzelék fasírttal, bakonyi csirkemell, süti

Jó vagyok a szeren! Ez a megállapítás, a hét eddigi eseményeire vonatkozik, és remélem, így is folytatódik! Több elismerés ért az utóbbi napokban, melyek közül egyet ki kell emelnem. Kezdő bloggerként, bekerültem a Chef Gourmet negyedéves magazinjába neves bloggertársak, és Jamie Oliver mellett. Önfényezés vége!
A szokásos ismertető előtt meglepve tapasztaltam, hogy az étterem, ahonnan kapjuk a mindennapi ebédet, szakácsot keres. Nem tájékozódtam még, de szívből remélem, hogy legalább olyan jót találnak, mint az eddigi társulat bármelyik tagja volt! Eddig is meg voltunk elégedve az ételek minőségével, és remélem, ezentúl is így lesz!

A mai kaják viszont biztos jók! Tudom, mert a levest már megkóstoltam. Meglepődtem, mert a grízgaluskák, a szokásosnál lányegesen nagyobbak lettek. Igazi, békebeli galuskák, olyanok, mintha én csináltam volna. Én is ekkorára szoktam szaggatni. Rögtön meg is kóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr. Jól megfőtt! A grízgaluska lehet a leves leggyengébb pontja, mert ha nincs megfőve, akkor sem jó, ha pedig szétfőtt, akkor sem. Ez pont olyan, mint amilyennek lennie kell. A legegyszerűbb módon, marha erőleves alapba főzték, némi petrezselyem zölddel. Én a fotó kedvéért, még tuningoltam rajta, és a friss petrezselyem olyan illatot adott neki, hogy nem lehet leírni.

A zöldborsófőzelékről, nem tudok véleményt alkotni, mert mára abból nem rendeltünk. Mások asztalán viszont megjelenik, ez az étel is. Mivel a kép, archívumomból való, valószínű nem ebben a formában, hanem más, hasonló módon. Vagy tejfölös, vagy tejszínes habarással, krémesen, úgy ahogy egy főzeléknek illik az asztalra kerülni.

Amiről viszont véleményt tudok adni, a másik főétel, ami biztosan finom. Ebbe is belekóstoltam, de csak a raguba. Abból meg tudom állapítani az étel minőségét. Ennek az ételnek, ugyanis ez a lelke. Márpedig a lélek meghatározó. Nos, a ragu nagyon jó. Kicsi fűszerezést igényel, de már többször jeleztem, hogy ugyanezt az ételt kapják idős, beteg emberek is, akik nem ehetnek olyan fűszeresen, mint azt én szeretem. Én tehát fogok rajta kicsit sózni, és frissen őrölt borssal növelem az élvezeti értékét. Megtehetem, mert utólag lehet adni hozzá, de elvenni nem lehet belőle. A makaróni, ami a köret, kellően felszívja, hordozza a bőséges szaftot, így magas élvezeti értékkel rendelkező ételt eszünk ma is. Azt még nem írtam, hogy bakonyi csirkemell érkezett, de a gyakorlottabbak, a képről rájöhettek.

A mai ebéd koronájaként érkező desszert, egy több rétegű, krémes piskótaszelet, ami a rétegek közt habos krémmel, igen finom. Ebből is egy kisebb falatot vettem magamhoz, mert nem lehet véleményt alkotni arról, amit nem kóstoltam meg. 
Mivel holnaptól fagyok várhatók, nekiállok leszedni a még lábon lévő zöld paradicsomot, mert nem akarom kidobni. A lényeg, hogy megint finom ételekkel nézünk a mai nap elé. Biztosan nem maradunk éhen, és remélem, hogy Ti sem! Jó étvágyat!

2013.04.17. Lebbencs leves, fehérbab főzelék sült kolbásszal, sertésszűz, sajtszószal, rizzsel, süti.

Tegnap jártam a konyhán, ahonnan ételeink érkeznek. Megállapodtam a menedzsmenttel, hogy jövő hétfőn délután, és kedden hajnaltól, figyelemmel kísérem, dokumentálom a konyhán zajló munkát. Én is kíváncsisággal teli várakozással tekintek a jövő hét elé! Sikerült több dolgot tisztázni. Néha kritikával illetem az ételeket. Mindig jeleztem, hogy a kritika szubjektív! Csak saját ízlésem alapján írom. Tehát, ezek az én véleményeim. Az, hogy időnként fűszertelennek tartok egy ételt, annak rendkívül nyomós oka van. Az étterem, a rendelések 80%-ában idős embereknek szállít. Olyanoknak, akiknek megterhelő lenne a főzés. Ezek az emberek, nagy többségben betegek, (cukor, epe, szív, stb.) problémákkal küzdenek. Mivel rájuk is tekintettel kell lenni a főzés során, kénytelenek bizonyos kompromisszumokat kötni. Belátom! Könnyebb utólag sózni, borsozni az ételt, mint kivenni belőle. Ezért nem mérvadóak néha kritikáim, az ételek fűszerezettségét illetően. Meg kell jegyeznem, még egy nagyon fontos dolgot. Ezek az idős emberek, különféle alapítványok támogatásával kaphatják ételeiket. Eddig kerültem az anyagiakat, de el kell mondanom: a támogatott menü ára 510 Ft. Támogatás nélkül 700 Ft. Úgy érzem versenyképes ár. Az adagok nagyságát, az ételek változatosságát, ízét tekintve biztosan. 

 

 

 

 

Ezek után rátérek a mai étkekre. A leves igazi hungarikum. A lebbencsleves, igazi pásztorétel. Nem nagykonyhai módon, hanem igazán háziasan elkészítve. Tördelt lebbencstésztával, pirított, füstölt szalonnával, sok krumplival. Ezek az alapanyagok, könnyen hozzáférhetők voltak a pásztorok számára. Hagyma, őrölt pirospaprika mindig volt a tarisznyában, és az ételre, több napig rá lehetett járni. Ma mi járunk rá, de nem több napig.
Az egyik főétel a fehérbab főzelék, sült kolbásszal. Bár Kaliforniában élő virtuális barátnőm megjegyezte, hogy a Magyar étel piros, vagy barna, én ezt is annak tartom. Az is igaz, hogy a kolbász piros is, meg barna is, de a főzelék, nem paprikás rántással készül. Készülhetett volna, de nem volt szükség rá. És nem csak a kontraszt miatt. Kötelességemnek éreztem egy falatot belekóstolni, és meg lesz elégedve vele az, aki ebből rendelt.
Én ma a másik főételből lakok jól, ami sertés szűz, sajtszószban, rizzsel. Ezt is megkóstoltam. Igen jól sikerült. A husik, fokhagymás pácolás után lettek grillezve. A mártás, lágy, kellemes ízű, és bőséges. 
A mai ebéd koronája pedig a süti. Szemmel láthatóan többrétegű kakaós piskótából készült, kétrétegű töltelékkel, a tetején csokimázzal. Megint finom, komplett ebéd. 
Mindenkinek jó étvágyat kívánok!