2013.10.02. grízgaluska leves, zöldborsó főzelék fasírttal, bakonyi csirkemell, süti

Jó vagyok a szeren! Ez a megállapítás, a hét eddigi eseményeire vonatkozik, és remélem, így is folytatódik! Több elismerés ért az utóbbi napokban, melyek közül egyet ki kell emelnem. Kezdő bloggerként, bekerültem a Chef Gourmet negyedéves magazinjába neves bloggertársak, és Jamie Oliver mellett. Önfényezés vége!
A szokásos ismertető előtt meglepve tapasztaltam, hogy az étterem, ahonnan kapjuk a mindennapi ebédet, szakácsot keres. Nem tájékozódtam még, de szívből remélem, hogy legalább olyan jót találnak, mint az eddigi társulat bármelyik tagja volt! Eddig is meg voltunk elégedve az ételek minőségével, és remélem, ezentúl is így lesz!

A mai kaják viszont biztos jók! Tudom, mert a levest már megkóstoltam. Meglepődtem, mert a grízgaluskák, a szokásosnál lányegesen nagyobbak lettek. Igazi, békebeli galuskák, olyanok, mintha én csináltam volna. Én is ekkorára szoktam szaggatni. Rögtön meg is kóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr. Jól megfőtt! A grízgaluska lehet a leves leggyengébb pontja, mert ha nincs megfőve, akkor sem jó, ha pedig szétfőtt, akkor sem. Ez pont olyan, mint amilyennek lennie kell. A legegyszerűbb módon, marha erőleves alapba főzték, némi petrezselyem zölddel. Én a fotó kedvéért, még tuningoltam rajta, és a friss petrezselyem olyan illatot adott neki, hogy nem lehet leírni.

A zöldborsófőzelékről, nem tudok véleményt alkotni, mert mára abból nem rendeltünk. Mások asztalán viszont megjelenik, ez az étel is. Mivel a kép, archívumomból való, valószínű nem ebben a formában, hanem más, hasonló módon. Vagy tejfölös, vagy tejszínes habarással, krémesen, úgy ahogy egy főzeléknek illik az asztalra kerülni.

Amiről viszont véleményt tudok adni, a másik főétel, ami biztosan finom. Ebbe is belekóstoltam, de csak a raguba. Abból meg tudom állapítani az étel minőségét. Ennek az ételnek, ugyanis ez a lelke. Márpedig a lélek meghatározó. Nos, a ragu nagyon jó. Kicsi fűszerezést igényel, de már többször jeleztem, hogy ugyanezt az ételt kapják idős, beteg emberek is, akik nem ehetnek olyan fűszeresen, mint azt én szeretem. Én tehát fogok rajta kicsit sózni, és frissen őrölt borssal növelem az élvezeti értékét. Megtehetem, mert utólag lehet adni hozzá, de elvenni nem lehet belőle. A makaróni, ami a köret, kellően felszívja, hordozza a bőséges szaftot, így magas élvezeti értékkel rendelkező ételt eszünk ma is. Azt még nem írtam, hogy bakonyi csirkemell érkezett, de a gyakorlottabbak, a képről rájöhettek.

A mai ebéd koronájaként érkező desszert, egy több rétegű, krémes piskótaszelet, ami a rétegek közt habos krémmel, igen finom. Ebből is egy kisebb falatot vettem magamhoz, mert nem lehet véleményt alkotni arról, amit nem kóstoltam meg. 
Mivel holnaptól fagyok várhatók, nekiállok leszedni a még lábon lévő zöld paradicsomot, mert nem akarom kidobni. A lényeg, hogy megint finom ételekkel nézünk a mai nap elé. Biztosan nem maradunk éhen, és remélem, hogy Ti sem! Jó étvágyat!

2013.08.14. Hamis gulyás, rántott csirkeszárny, zöldborsófőzelék, Stefánia vagdalttal, sütemény

Mivel ismét paradicsomsalátán élek már két napja, azt hihetnénk, hogy csak úgy mellékesen számolok be a rendszeresen érkező ételekről. Nem így van! Minden nap kihívást jelent az ételek kóstolása, fotózása, az, hogy ne egysíkúan, hanem viszonylag színvonalasan írjak róluk. Magam támasztottam ezt a követelményt, és szívesen teszem. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy ez az oldalam, a legrendszeresebben megjelenő oldal. Hétköznaponként minden nap jelentkezik, így rendszerességre sarkal engem is.

Mint mindig a levessel kezdek. Hamis gulyás érkezett ma. Nem tudom érzékeltetni az adagot, de higgyétek el, a két adagból, akár négyen is tudnánk enni. Jóllakni nem, de a leves funkcióját, akár négy személyre is biztosítaná az edény. Ilyenkor mindig eszembe jut a kórházi menü. Az a néhány szem sárgarépakocka a mi a híg lében úszkál. Nem ragozom tovább, mert nincs értelme összehasonlítani a két kaját. 

A két rántott csirkeszárny, ami egy adagot képez, a mellé tett rizi-bizivel, megint garantálja éhségünk csillapítását. Kimi kutyám is beleszimatolt a levegőbe a tálalás közben, mert megérezte, hogy számára is értékes táplálék van a tányéron. Majd, ha ott lesz az ideje, meg is kapja a csontot természetesen. Az jár neki, és tudja is. Mint a képen látszik, ez is bőséges adag, így jól jár, aki ezt eszi. 

Tulajdonképpen a zöldborsó főzelékkel is jól jár valaki, egyedül én nem. Ez minden alkalommal kihívást jelent számomra. A tálalásról van szó. Szinte minden alkalommal szétesik a Stefánia vagdalt, amikor tálalni akarom. Most is így történt. Már nem is idegesítem magam, mert ezen úgy sem tudok változtatni. Azok, akik nem edényben kapják az ételt, hanem helyben, az étteremben eszik ebédjüket, biztosan szépen, egyben kapják a tányérra. Mivel nekem ki kell emelnem az edényből, és újra a tányérra helyezni, ez biztos törést okoz benne. Így aztán, mivel jelentős gyakorlatom van a fotók feldolgozása terén, marad az utómunka. Most is igen jól sikerült kisimítani a ráncokat a fasírton, ami egyébként megint a megszokott minőség, tehát finom! 

Hogy teljes legyen a mai kulináris élvezet, kaptunk fejenként egy sütit is. Ennek elemzésébe nem bonyolódnék bele, mert a sütik fantázianevével mindig hadilábon állok. Lássuk a tényeket! Két kakaós piskótalap közt, vaníliás puding réteg. Ebből áll a süti. A teteje el van havazva, ha a rászitált porcukrot annak nevezhetem. Biztos jól fog esni annak, aki megeszi. Én nem, mert bármennyire furcsa, szinte alig eszek a sütikből, és mivel van a számomra ilyenkor létszükségletté váló paradicsomból, azzal lakok jól. Az jöhet, minden formában!
Nektek viszont jó étvágyat kívánok, saját ebédetekhez!

2013.05.29. Lebbencs leves, zöldborsó főzelék Stefánia vagdalt, pulykacsíkok sajtszószban, linzer.

Biztosan jártatok már úgy, hogy egy istennek nem akar összejönni semmi. Ma így jártam, az ebédünk fotózásával. A bemutatott ételeknél el fogom mesélni mi történt, de térjünk a lényegre.

Lebbencsleves érkezett. Kitálaltam, és akkor vettem észre, hogy hibás a tányér. Ez az egy van a szekrényben! Áttettem másikba, de a tányér szélén ottmaradtak a nem kívánt cseppek. Törlés, és a papírtörlő még jobban szétkente a tányér szélét. Tűrhető állapotba hoztam a fotózáshoz. Annyira el voltam foglalva, hogy megint utólag kóstoltam meg. Jól sikerült! Nagyon gazdag leves, bőven elegendő ebédre. Pirított szalonnadarabok, tészta, krumpli, de lecsópaprika is van benne bőséggel. 
Vissza a múltba! A tegnapi rakott krumplival kapcsolatban, másoknak is ugyanaz volta véleménye mint nekem, sőt...!!!

A zöldborsó főzelék, ma Stefánia vagdalttal érkezett. Tudtam, hogy baj lesz a fényképpel, de hogy ennyi...? Megszoktam már, hogy a fasírtot nem tudom kiemelni egy darabban, de ez szanaszét esett. Egyébként nagyon finom. A főzelék, és a vagdalt is. A picike bazsalikom, amit díszítésnek szántam, pedig olyan illatot csinált a nappaliban, hogy most is azt élvezem. A főzelék, kellően sűrű, és igazán jól esik. 

Gergő ebédjének hivatalos neve, " pulykacsíkok sajtszószban " Kitűnő étek ez is. Biztos jól fog esni neki. Kivéve az az egy falat, amit a tálalásnál, véletlenül a földre ejtettem. A kutyámnak jól esett. Nem neki lett szánva, de először Kimi mondott véleményt róla. Eredetileg én kóstoltam volna a tálalt falatot, de így alakult. Mivel anélkül nem mondhatnék véleményt róla, hogy ne vettem volna mintát, picit én is megrövidítettem az adagot. Jó szaftos, igen finom étel. 

A süti, nagy kérdőjellel érkezett. Legjobban, a linzerre hegyez. Nincs a közepén lyuk, de a töltelék, a tészta, minden a linzer koszorúra emlékeztet. Nem találtam elég látványosnak, így kicsit próbáltam belevágni. Az eredmény, hogy az összes ma érkező süti össze lett kaszabolva. Sebaj! Így is ehető maradt, legalább nem kell harapni. 
Remélem, holnap nagyobb szerencsém lesz! Jó étvágyat!

2013.04.24. Pulykanyak leves, bácskai rizses hús, zöldborsófőzelék fasírttal, piskótatekercs.

Mától, ismét teljes a létszám. Gergő hazajött, így mára már mindkét menüből érkezett. Élményekkel teli, de fáradtan érkezett. Pont akkor, mikor ételeink is megjöttek. A desszertként érkező piskótatekercset, azonnal be is nyomta. 

Mi viszont, a hagyományos sorrendet követjük, ami a levessel kezdődik. Ma pulykanyakból főtt a leves. Nagyon egyszerű elkészíteni, mert sós vízben kell feltenni főni, és később mehet bele a répakocka, valamint a fodros tészta, amit ma belefőztek. Ha házilag készítjük, annyi a különbség, hogy nem kockára vágott, hanem nagyobb darab zöldségek kerülnek a lébe. Zöld fűszerek is lettek hozzá főzve. A menzai kosztnál, így egyszerűbb. Bele is kóstoltam, és minden OK. Én szokás szerint, kis friss borsot őrlök rá, de ez az én egyéni ízlésem. Kimi kutyám is jól fog lakni a finom csontokkal. 

A főételünk, bácskai rizses hús címen fut. Nem összekeverve, hanem az igazságos adagolás miatt, először a rizs, majd a lecsós pörkölt kerül a tetejére. Ez is nagyon finom lett. Hamarosan többet is vételezek belőle. Biztos jól fogok lakni vele, mert a mennyiség nagyon nagy.
Nem kóstoltam meg, de biztos finom, Gergő mai főétele.

Zöldborsófőzelék, fasírtszelettel. A tálalásnál láttam, hogy elég sűrű, így biztosan ízleni fog fiamnak. Majd megkérdezem tőle milyen lett. 
A desszertről már tudna véleményt mondani, mert mint említettem, azt már befalta. Egyik leglátványosabb, és legegyszerűbb süti a piskótatekercs. Elkészíteni is egyre könnyebb, persze nem házilag. A vékony piskótalapot, nagyüzemi körülményekkel elkészítve, csak baracklekvárral kell megkenni, és feltekerni.

Azért vannak titkok előttem is, mert a cukrászatban, nem vagyok annyira jártas. Van viszont cukrász ismerősöm, és lehet, hogy bekérezkedek egyszer a műhelybe. Legalább ebben is tájékozódok kicsit, és benneteket is tudlak informálni.
Tegnap két bejegyzést írtam a hétvégi bográcsozásról amit ezzel együtt, máris megismerhettek. 
Kellemes napot, jó étvágyat!

2013.03.13. Kacsanyak leves, zöldborsófőzelék fasírttal, sajtos-tejfölös pulykacsíkok rizzsel.

Így jár az emberfia, amikor legyűri előítéletét, és mégis megkóstol valamit, ami nem áll annyira közel szívéhez. Tegnap, az érkezett salátalevessel jártam így. Bevallom, kellemesen csalódtam. Melegen nem annyira ízlett, de megkóstoltam, hűvösebben is. Lássatok csodát! Két ibrikkel lement. Nagyon finom volt. Melegen nem annyira, de így repetáztam is. Fokhagymás, tejszínes íze volt, itt-ott felfedezhető volt benne, apróra vágott sült szalonna darabkák, úgyhogy visszamenőleg hamut szórok tar fejemre, és kinyilvánítom, hogy a tegnapi salátaleves, igenis finom volt! Továbbra is randizhatunk. Ritkán! Ennyit a múltról, de ma is friss ételek érkeznek. Megint kicsit előre dolgozok, mert a kaja még nincs itt, de megnézve a menüt, nem kell különösebben kutatnom, hogy készítik az ételeket.

A cikket előre megírtam. Minden talált, süllyedt!

Úgy, ahogy előre leírtam:
kacsanyak leves.

A leves, az étlap szerint, kacsanyakból készül. Sokszor szerepel nálunk az étlapon ez, vagy hasonló, olcsó leves. 
A csirke, kacsa, pulyka, csontos húsa elfogadható árú. Főleg hó végén, olykor előkerül a far-hát, a nyak, meg más. Van amikor, nem is kell várni a hó végéig. A múltkori friss tanyasi csirke darabolásakor rácsaptam a lábra, a nyakra, a far-hátra. Kiváló kínai erős-savanyú levest készítettem belőlük. Még egyszer tudatom, hogy még nincs itt az ebéd! A cikket, reggeli kávém mellett írom. Egy levest, viszont fejben is meg tudok főzni. Mi sok répával, zöldséggel, zellerrel, friss fűszer zölddel szoktuk csinálni. A leszűrt lébe tésztát főzünk, majd mindenki adagol magának, a nyakból, és a zöldségfélékből. Elképzelhető, hogy itt is lesz benne répa, vagy más, de majd meglátjuk. 

Ezt is sikerült jól leírni.
Egyedül a fasírtról nem esett szó.

A zöldborsófőzelék sem bonyolult dolog. Télen, mi másból készülne, mint fagyasztott borsóból. Nyáron más. Olyankor, friss, vajon dinsztelt cukorborsóból készíteném, de hol van még a nyár. Ilyenkor a forró vízbe kerül a fagyott borsó, rövid ideig főzve, majd tejszínes habarással sűrítve. Rántani is lehet. Van aki arra esküszik. Szabadon lehet választani. A sűrítésre akár keményítő is használható.
A fasírtról, előre nem írtam, de pótolom. Nem tudtam, milyen fasírtot kapunk. Egyben sütötték, és később szeletelték. Jöhetett volna fasírt pogácsákkal is, de ezt könnyebb elkészíteni.

Sajtos, tejszínes pulykacsíkok.
Így képzeltem el.

A következő főétel nevében is szerepel a tejszín, így máris nyilvánvaló az egyik alapanyag. Sajtos, tejszínes pulykacsíkok érkeznek, párolt rizzsel. A rizs elkészítése ekkora konyhán, gyerekjáték. Sokkal kifinomultabba főzőeszközök vannak erre a célra, mint otthon. A ragu elkészítése sem okozhat gondot, mert minden benne van a névben. Itthon, wokban csinálnám. A pulykát csíkokra vágva, forró olajon megpirítanám, majd felönteném tejszínnel, és reszelt sajtot szórnék rá. azt hiszem, majoránnát is tennék hozzá, mert ehhez az összeállításhoz illik. Biztos sok borsot szórnék rá. Egy kellemes, szaftos, pikáns ételt kapnék, ami nagyon jól harmonizál a rizzsel. 

A süti is stimmel.

A süti, még talány. Az étlapon ilyenkor egyszerű sütemény megnevezés van fent, így csak tippelhetek. Szerintem, most valamilyen krémes, piskóta alapú süti érkezik. A képen, már biztos látjátok. 
Mi pedig, ma sem maradunk éhen. Már elkezdődött a tervezés a hétvégi hosszú ünnepre. Az összeállítás még képlékeny. Majd arról is beszámolok.

Ui.: Óriási piros pontot kaptam magamtól! Mindent tökéletesen eltaláltam, még a sütit is!
Jó Étvágyat!