2013. 11.05. Grízgaluska leves, almával borított borda, toros káposzta.

Ma nem volt sok dolgom, mert mindössze két ételt kellett ismét fotóznom, ami ezúttal 7 képet jelentett. A nem rendelt étel megkeresése sem okozott nehézséget, mert az abc legelején szerepel, és az első volt a fotók sorában. De lássuk a levest!

Minden alkalommal, ha grízgaluska leves érkezik, az első a galuska, amit megkóstolok. Az alaplé ebben az esetben mellékes, de a galuska a lelke a levesnek. Mikor elkezdtem írni a naponta érkező ételekről, megfogadtam, csakis az igazat írom. Eljött az igazság pillanata! A mai levesben nem főtt meg a galuska. Kemény, a közepe nyers. Ritkán kell kritikát megfogalmaznom az ételek bármelyikéről, de erre az ételre nem jár a Michlein csillag, finoman szólva. 

Az almával borított bordát nem kóstolom meg, mert ma abból nem rendeltünk, de máris hozom a receptjét. Itt is van.
Ez egyébként egy finom, pikáns ízű étel, a normális esetben, de még egyszer hangsúlyozom, ma nem kóstoltam. A képen szereplő étel régebben készült, akkor nagyon finom volt.

Megkóstoltam viszont a székelykáposztát, ami néhány különbségben tér el a toroskáposztától. A torosba, általában a csontos a kolbász gyártás során kimaradt húsok kerülnek, esetleg kevés belsőség, és a legfontosabb különbség a rizs. A torosban nincs, a székely káposztában van. Mi inkább torost szoktunk készíteni itthon, és számtalanszor készítettem már bográcsban is. Ha van kedvetek, nézzétek meg, hogyan: Itt láthatjátok, ha kattintatok egyet.  Ez egy meglehetősen különc módja a toros készítésnek, mert kovászolt káposztából csináltam. Ez az étel egyébként meglehetősen finomra sikeredett.
De kár a levesért!

2013.04.23. Paradicsom leves, szezámmagos rántott szelet.

Ma még pofonegyszerű a dolgom. Úgy volt, hogy tegnap, és ma reggel látogatást teszek a konyhán, de technikai okok miatt későbbre halasztottuk. Semmi baj! Nekem kell alkalmazkodnom, nem nekik. Elvégre ott komoly munka folyik és nem akarok láb alatt lenni. 

Ma még egyféle főmenüvel szolgálhatok, mert Gergő holnap jön haza. Van humora a fiatalembernek. Tegnap küldött egy fotót arról, hogy éppen milyen kaján tengeti szánalmas életét Barcelonában. Akkora adag paellát dugott virtuálisan orrom alá, hogy akár nekem is jutott volna belőle. Szeret élni a gyerek! Jól teszi!

Nézzük, mi mivel csillapítjuk éhségünket ma. A leves, paradicsom főzet. Egyszerűen paradicsom pürével, besűrítve, tészta belefőzve. Ma nem a szokásos betűtészta, hanem tésztarizs került bele. A megszokott minőség, és épp egyszerűsége teszi finommá. A hétvégi főzőcskézés után jól jön egy kis könnyebb leves. Megjegyezném, hogy kutyánknak, még mára is maradt a birka csontjából, de a számunkra félretett pörkölt, nem sokáig tartott. Igen finomra sikeredett. Meg a palócos stílusú leves is, amik gyulai kolbásszal, kevés pálinkával flambírozott marhalábszárból készült. De ez már a múlt. Nem is lenne szabad nyálcsorgató élményekről írnom!

A mai főétel választék, csak a szezámmagos rántott szeletre terjed ki. Holnaptól, három adag jön házhoz, de ma még nincs kinek tálalnom a harmadikat. Őszintén mondom, nem is tudom Gergő, mit rendelt. Holnap ilyenkor kiderül. A rántott húsról sem tudok ódákat zengeni. Azt megtettem tegnap, a hétvégi vigalomról. Olvastátok már? Állítólag, igen jól sikeredett. 
Nem is rabolom tovább értékes időtöket, de meg kell említenem, hogy mit nem eszünk ma. Rakott zöldbab lenne a másik főkaja, és biztosan sokan választották. 
Váljék egészségükre!

Ezt csak meg kell mutatnom! Barcelonában, ekkora egy adag paella. Hát, nem zónaadag! Fiam tegnapi ebédje.

2013.02.26. Zellerkrém leves, rizses hús, almával borított borda, csalamádé.

A mai nap meglepetéseket tartogatott, még nekem is. Meg előre megjósolt dolgokat. Tudtam pl. hogy mi lesz a mai ebéd. Nem volt nehéz, mert megnéztem az étlapot. Azt viszont nem tudhattam, de meg mertem volna esküdni rá, hogy a savanyúság, ma is kedvenc csalamádém lesz. Bejött! 

Ma ezeket esszük, jó étvággyal.

Levesgyöngyök lubickolnak a
zellerkrém levesben.

De menjünk sorban! A leves zellerkrém leves, pirított kenyérkockákkal. Az étlap szerint. Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy megállapítsam, a levesen nem pirított kenyérkockák vannak, hanem az utóbbi időben többször használt levesgyöngy. A műsorváltoztatás joga fenn volt tartva, és éltek is vele. Az már az én bajom, hogy a levesgyöngyöt kevésbé szeretem, mint a kenyérkockákat. A zellerkrém levest viszont imádom. Legfeljebb, a levesbetétet kiválogatom a kajából. (olyan leszek mint gyerekkoromban) A zeller, egyébként rendkívül egészséges zöldség. A cukorbetegséget, ha nem is gyógyítja, de az inzulin termelését fokozza. Ha levest főzünk konyhánkban, az első, hogy a főtt zellerre lecsapok. Szeretem.

Rizses husi.

Ma rizses húst is kaptunk. A megszokott minőségben. Minden alkalommal meg szoktam kóstolni, legalább egy falatot, hogy tudjak véleményt alkotni. Erről, ma csak pozitívan írhatok. A rizs kellően meg van főve, harmonikus ízű a keverék. Mert biztos, hogy külön főtt a rizs, és külön a pörkölt alap. Ezt még az amatőrök is így csinálnák. Ha nem, akkor sürgősen nézzen utána a szakács! Ez nem rizottó, amibe bele lehet tenni a nyers rizst. Mivel, mára én rendeltem a rizses husit, jól fogok lakni vele. De majd csak később, mert tegnap este elkapott az alkotói hév, és egy speckó virslisalátával leptem meg magam, amit ma reggel jó étvággyal bekajáltam. Így most egyenlőre jóllakottan írom soraimat. Ebéd elhalasztva!

Almával borított borda.

Gergő mára is különlegességet választott. Érdekes, hogy Áron a hagyományos ételeket, Gergő viszont inkább csípi a különleges, néha különc dolgokat. Kire ütött ez a gyerek? Emlékeim között kitörölhetetlenül szerepel, hogy egy akkor nyíló kínai étteremben, végig akarta enni az étlapot. Ha lett volna idő, és pénz, meg is tette volna. Sikerült kiegyezni a pincérrel, hogy mindenből egy kicsit hozzon. Így is tele volt az asztal. Ugyanez történt az Indonéz étteremben is, ahol személyesen a chef szolgálta ki. A ráksaláta volt a kedvence! Biztos ízleni fog a mai almával borított hús is neki. Megillatoltam, és az alma felől, enyhe fahéjillatot hozott az általam gerjesztett szellő. Biztos finom lesz.

A csalamádéban, soha nem
csalódok.

A sokat emlegetett csalamádéval zárom mai bejegyzésemet, mint azt többször tettem az elmúlt hetekben. Jól van ez így! A legfinomabb savanyúság, ami kikerült a konyháról eddig. Ki fogom nyomozni az eredetét, mert szinte biztos vagyok  benne, hogy valahonnan rendelik, vásárolják. Nem hiszem, hogy nyáron saját stábjuk hordózná be ezt a finomságot. Ha mégis így van, minden dicséret érte.
Most, hogy megismerkedtetek mai ebédünkkel, megyek is tovább. Van mit csinálnom. Hangulatom is van hozzá! Sokat fogok fotózni, van két félkész cikkem, így el leszek egész nap. 
Csak el ne felejtsek ebédelni!