2013.09.16. Tarhonyaleves, csikóstokány, babfőzelék Stefánia vagdalt, süti

Mától változik a megszokott reggeli programom, az ételek megjelenítésével kapcsolatban. Nem történt semmi különös, de mivel az étterem FB oldalán is megjelenik mától a hétköznaponként kiszállított menü, Ti is így látjátok, saját oldalamon is ugyanabban a formában. Nem volt nehéz rájönni, hogy mindkettőt én csinálom ezentúl. A hétvégit azért nem jelentetem meg, mert akkor nem innen étkezünk, hanem saját konyhánkról látjuk el magunkat. Na meg időnként vendégségbe is megyünk. Így történt ez tegnap is, amikor az újkígyósi búcsú alkalmából tartott családi összejövetelen, Drága Anyósom főzött. Szokás szerint, kisebb hadseregnek. 
De mivel benneteket a mai ebéd érdekel, máris írom, mit kaptunk. 

Elsőként tarhonyalevessel kezdünk, bár a tegnapi megerőltető kajálás, miatt nem igen kívánom. Illendőségből, na meg megszokásból bele kóstoltam, és semmi minőségbeli probléma nincs vele. Úgy látom, a legutóbbi látogatásomkor elfogyott paprikából is vásároltak közben, így Zsuzsi barátnőmnek, aki Kaliforniában nézi meg minden nap az ebédünket is tetszeni fog. Szerinte a Magyar étel piros. Van benne némi igazság.

A következő, immár főétel is piros. Csikós tokány, tésztával. A tokányra jellegzetes, csíkokra vágott husiból készítve, pörkölt szerűen. Archívumomból gyorsan előkaptam egy képet, hogy meg is tudjam mutatni.  Erről most nem tudok véleményt alkotni, mert csak a másik főételből rendeltem, ami babfőzelék, Stefánia vagdalttal. 

Rögtön megállapítom, hogy sok benne a bab. Mosolyogtok, de van aki ezzel fogadta másnap a szakácsot, hogy szerinte túl sok volt az előző napi főzelékben a bab. Én szerintem, pont annyi, amennyinek lennie kell. Ha a kórházi menzán enném ugyanezt, biztos elvétve találnék benne babszemeket, de én ehhez szoktam hozzá. Nem a rántással, ill. ebben az esetben habarással akarok jól lakni, hanem babbal. Méghozzá ezzel a fajtával, ami kitűnő főzelékként. Az apró fehér szemű bab, a legjobb főzeléknek. Levesnek, meg a tarka. Ebbe is belekóstoltam, és a minta kifogástalan. Az átlagosnál fokhagymásabban érkezett, de én pont így szeretem. A Stefánia vagdalttal, kivételesen nem kellett sokáig küzdenem, mert szépen ki tudtam emelni, és a kitálalt paszulyra visszahelyezni. Nem csak finom, hanem szép ételt tudtam megjeleníteni. 

Kétségtelenül nagyon mutatós a mai süti is, ami szintén gyulai beszállítótól érkezik, amikor éppen megkívánja az étlap változatossága. Külön beszállítója van a péksütiknek, és külön a cukrászati finomságoknak. Ma a pék volt a soros. Méltó koronája ebédünknek. 
Mivel szombaton megírtam élményeimet a konyhai tartózkodásomról is, megállapítom, jól végeztem dolgomat. Az ajándékba kapott Borfesztiváli belépőket is sikerült elajándékozni, így nem vesztek kárba, és jól érezte magát az az ifjú Hölgy és párja, akinek ezzel örömet szereztem. Milyen jó érzés!

2013.05.27. Grízgaluska leves, fehérbab főzelék virslivel, csikóstokány, diós csiga.

Új hét, újra jelentkezek a menzai kosztról szóló cikkekkel. Mozgalmas hétvége áll mögöttünk, de erről majd később. Jöjjön a szokásos beszámoló mai ebédről.

Mindig kíváncsisággal tölt el a grízgaluska leves. Nem mintha oly nagy szám lenne, csupán a galuska minősége a kíváncsiságom oka. Ez az egyetlen érzékeny pontja a levesnek. Ha túlfő akkor szétesik, ha nem fő meg, kemény marad. Mai levesünkben olyan, mint lennie kell. Szétomlik a szádban, így tökéletesre sikeredett. Biztos, hogy csont alaplébe főzték bele. A hétvégi kaják után, megnyugtató, gyomorkímélő leveske. 
Mindjárt belekezdek két másik cikkbe is, mert szombaton két almás sütivel lepte meg a családot Párom, így hamarosan azok receptesített megjelenése  is megtekinthető lesz kedvenc kajáinkról szóló oldalamon. Finomságok készültek saját konyhánkban is. Szombaton, a csirkeszárnyé volt a fő szerep, tegnap, Anyósomnál jártunk, és zúzapörit ettünk. Jól laktunk!

Egyszerű főétel érkezett Gergő edényében is. Fehérbab főzelék, sült virslivel. Fél kanállal mintát vettem belőle, de csupán a kíváncsiság miatt. Jól fog esni neki. Jó állagú a főzelék, bár a virslit kicsit esztétikusabbá kellett tennem a tálaláshoz. Olyan szögből kellett fotóznom, hogy ne látszódjon rajta a sütés során kialakult repedés. Itthon, mindig azt választja ki az ember, amelyik a legszebb. Abból, ami érkezik, nincs mit választani. Azzal kell gazdálkodni ami van. Az ízekkel, egyébként semmi baj nincs!

A másik főétellel sincs probléma. Csikós tokány, tésztával. Akik rendszeres olvasóim vagytok, tudjátok, családom minden tagja szereti a szaftos étkeket. Mai ebédünk is az. Lecsós szafttal, a tokányra jellemzően, csíkokra vágott húsból készült ragu. Jó ízű, bőséges ebéd. 

A desszert, csigabiga. Nem olyan, ami a hátán viszi a házát, hanem kitűnő, diós süti. Jókora adag, épp elég egy kevésbé kalóriadús vacsorához. Tudom, sokan egész napra osszák be az érkező ebédet, így biztos ma is így tesznek. Keveset írtam eddig róla, de tudom, hogy alapítványi támogatással, 510Ft-ért kaphatják meg az ebédet, elsősorban az idős, rászoruló emberek. Másoknak, támogatás nélkül, 700Ft. Úgy érzem, ezért a pénzért, minden nap, tartalmas, finom ebéd érkezik. 
Remélem, mindazok, akik szintén erről a konyháról kapják ebédjüket, szintén így gondolják! Jó étvágyat!

2013.04.15. Tojásleves, finomfőzelék virsli, csikóstokány, diós táska.

Nem tudom felétek milyen az idő, de itt gyönyörű. Végre egy igazi tavaszi hétvége volt az ilyenkor megszokott kerti munkával, takarítással. Nejem, legalábbis belehúzott. El is fáradt gondolom. Én sem voltam tétlen, de egészen más munkám volt. Megnéztem! 9834 ételfotómat néztem át, ahol szükséges volt újravágtam, átneveztem, szóval elvoltam. Ne higgyétek, hogy nem segítettem volna szívesen a többi munkában is, de a sors ezt szabta rám. Azt viszont szabadon választottam, hogy minden nap beszámoljak ételeinkről, és ezennel meg is teszem. Vannak akik már várják.

Ma csorgatott tojáslevessel kezdünk. Elgondolkoztam! Ekkora mennyiségben, vajon hogyan csorgatják a tojást? Mert én házilag, könnyen. De itt több mint 600 adagról van szó. A tojást, én állandó kevergetés mellett lassan csorgatom a köménymagos, berántott lébe, vékony sugárban. Biztos van rá valamilyen megoldás, hogy ne órákig kelljen csorgatni a tojást. Talán, vékony lyukú szűrűn keresztül teszik, így egyszerre több sugárban csorog az anyag. Meg fogom kérdezni. Egy biztos, hogy finom leveske. Sok zöld fűszerrel, elég sok tojással, így nem kell turbózni.

Kivételesen, le tudtam fotózni azt az ételt is, amiről nem nagyon van kép az archívumomban. A finomfőzelékről van szó, amit nem nagyon csíp a család. Itthon, legalábbis, még soha nem csináltunk. Talán párom, a gyerekek kicsi korában, kifejezetten nekik készített, de a család asztalán, ritka vendég a finomfőzi. 
Erről is beszéltünk a hétvégén. Szerencsére a konyha olyan változatossággal produkálja nap, mint nap ételeinket, hogy hosszú időbe telik valamelyik étel ismétlődése. Most, hogy rendeztem a képeket, rájöttem, több hónapba telik, hogy valamelyik étel ismétlődjön. Ez így van rendjén. Ez sem kis munka. Nemcsak a szakácsok, konyhalányok, végzik kitűnően munkájukat, hanem a koordináció is kiváló. A mi legnagyobb örömünkre. Egyébként, a finomfőzelékkel kapcsolatban nincs ellenérzésem, de nem tartozik kedvenc ételeim közé. Valószínű a gyermekkori menzás élmények, és a kórházi koszt motivál. 

A másik főétel, a csikóstokány a mai napon. Mitől csikós? Valószínű attól, hogy apróra vágott, füstölt szalonna is van benne. A tokány mint azt többen tudjátok, a csíkokra vágott húsok gyűjtőneve. Ez lehet, sertés, pulyka, marha, de más hús is. Jó szaftosan készül, többnyire paradicsom, paprika hozzáadásával. Télen, konzerv lecsóval. Most is finom, kellően szaftos lett a tokány, és tésztakörettel lett tálalva, ami kellően magán tartja  a ragut. 

Egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a tálalásra, és a fotókra. Terveim vannak. Szívesen is csinálom. Kicsit több a meló velük, de megéri.
Örülök, hogy meg akartam mutatni a desszertként érkezett diós táska keresztmetszetét is. Ha csak úgy, feltárás nélkül fotóztam volna, még ma is filóznék a tölteléken. Ha már így alakult, meg is reggeliztem. Jól esett a kávé után, a süti fele. 
Remélem, Ti is finomat főztök, esztek ma! Nekünk nincs gond a főzéssel, mert ellátnak bennünket. Rajtam kívül több, mint 600 embert. Mi biztosan jól fogunk lakni! Jó étvágyat!

2013. 03.25. Magyaros zöldborsóleves, babfőzelék sült lecsókolbász, csikóstokány tészta, alma.

Mozgalmas hétvégén vagyok túl. Már az előbb megjegyezték telefonon, hogy nem látják a mai ebédről szóló posztomat. Türelem!!! Ennek is eljön az ideje. Jó idő óta, mint látjátok gondot fordítok a megjelenésre is, így valamivel több időbe kerül, nekem is. A képi megjelenítésre is ügyelek.

Gólyaúr, nem az ebédet hozta. A tavaszra kicsit várni kell.

Honnan került elő a gólya? Anyósom, szombaton ünnepelte 70. szülinapját. Isten éltesse! Bár az ünnepi ebédet összekötötték, a jövő heti húsvéti procedúrával, Asszonypajti készített neki, egy meglepi tortát. (ezt is fogjátok látni, kicsit később) Útközben képítettem le gólya urat, mert mostanában, egy lépést sem teszek fotóapparátom nélkül. Remélem, hamarosan megérkezik a gólyák után a nagyon várt tavasz is. 

Zöldborsóleves, magyarosan.

Most viszont, rátérek az ételekre, mert tudom, sokan azt is nagyon várják. Egy valaki biztosan. Remélem Ő sem fog csalódni. Arról a valakiről van szó, aki ma kap először ebédet a konyháról. Azt is tudom, hogy főételként, babfőzeléket rendelt. Jó étvágyat!
A leves, magyaros, zöldborsóleves. Mindig megmozgatja fantáziámat az ételek elnevezése. Mitől lehet magyaros? Le mertem volna fogadni, hogy lesz benne galuska. Ez már a tavaszt idézi. Így szoktuk készíteni a friss zöldborsóból a levest. Közben kuncogok magamban, mert ismét kaptam egy érdeklődő telefont. 
Visszatérve a levesre. A galuskát eltaláltam, meg azt is, hogy őrölt piros paprika is meg fog benne jelenni, valamilyen formában. A tálalás után, meg is kóstoltam, és nem csalódtam. 

Nem csalódtam, a babfőzelékben sem ami, ma délben éhségemet fogja oltani. Mert én is ezt választottam. Elárulom, jól választottam. Én, egyébként is szeretem a főzelékeket. A bab meg... Talán a finomnak titulált főzelék az, ami nem tartozik a kedvenceim közé. Tudjátok, a vegyes zöldségfélékből készített főzi. Na az nekem nem finom. Nem is sűrűn találkoztok vele beszámolóimban.

Gergő, ma csikóstokányt rendelt. Ez sem rossz választás. Szemre, jó szaftos, tésztával tálalva. Ehhez, biztos jól fog esni egy kis savanyúság, de azt ma nem kaptunk. Sebaj! Drága Anyósomnál, jelentősen leürítettem a tavalyi készletből maradt, csemege gyöngyhagymát. Ezt ajánlani fogom hozzá. 

Kaptunk mindannyian, fejenként 1 almát, hogy vitaminéhségünk is csillapodjon. Ebben a nagyon hülye időben, szükség is van rá!