2013. november 5., kedd

2013. 11.05. Grízgaluska leves, almával borított borda, toros káposzta.

Ma nem volt sok dolgom, mert mindössze két ételt kellett ismét fotóznom, ami ezúttal 7 képet jelentett. A nem rendelt étel megkeresése sem okozott nehézséget, mert az abc legelején szerepel, és az első volt a fotók sorában. De lássuk a levest!

Minden alkalommal, ha grízgaluska leves érkezik, az első a galuska, amit megkóstolok. Az alaplé ebben az esetben mellékes, de a galuska a lelke a levesnek. Mikor elkezdtem írni a naponta érkező ételekről, megfogadtam, csakis az igazat írom. Eljött az igazság pillanata! A mai levesben nem főtt meg a galuska. Kemény, a közepe nyers. Ritkán kell kritikát megfogalmaznom az ételek bármelyikéről, de erre az ételre nem jár a Michlein csillag, finoman szólva. 
Az almával borított bordát nem kóstolom meg, mert ma abból nem rendeltünk, de máris hozom a receptjét. Itt is van.
Ez egyébként egy finom, pikáns ízű étel, a normális esetben, de még egyszer hangsúlyozom, ma nem kóstoltam. A képen szereplő étel régebben készült, akkor nagyon finom volt.
Megkóstoltam viszont a székelykáposztát, ami néhány különbségben tér el a toroskáposztától. A torosba, általában a csontos a kolbász gyártás során kimaradt húsok kerülnek, esetleg kevés belsőség, és a legfontosabb különbség a rizs. A torosban nincs, a székely káposztában van. Mi inkább torost szoktunk készíteni itthon, és számtalanszor készítettem már bográcsban is. Ha van kedvetek, nézzétek meg, hogyan: Itt láthatjátok, ha kattintatok egyet.  Ez egy meglehetősen különc módja a toros készítésnek, mert kovászolt káposztából csináltam. Ez az étel egyébként meglehetősen finomra sikeredett.
De kár a levesért!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése