2016. szeptember 29., csütörtök

2016.09.29. Zöldborsóleves, töltött csirkecomb, toros káposzta.

Mondhatnám, hogy néhány apró kivételtől eltekintve, nagyon jó a hét, amit most taposok. Ez mindenre érvényes, mint már az elején említettem, néhány elenyésző kivételtől eltekintve. Ezt viszont mindenki felfokozott hangulatának tudom be, de főként annak, hogy még régi ismerőseim is, belekapaszkodnak bizonyos hazugságokba, és megpróbálnak mindent azok mentén megmagyarázni, de még inkább félremagyarázni. 
Tanultam! Ennyi az észrevételem, és nem akarom bővebben kifejteni gondolataimat, mert a hivatásos kötözködők, úgyis megpróbálnának fogást találni rajtam, én pedig ebbe nem kívánok belemenni!
Maradok tehát az ami voltam, és vagyok tisztelettel! Nem keresem a konfliktusokat, de ha kell meg tudom védeni magam. Ha rákényszerítenek. Akkor viszont rég rossz a belém marónak!
Ennyi a mai dörgedelem, ami tulajdonképpen nem is az, csupán viselkedési, kezelési útmutató hozzám, illetve ahhoz, hogy bárki tartósan az ismerősömnek tudhassa magát. Capisi?

Van egy dolog, ami viszont bármilyen a hangulatom, mindig megnyugtat. Ez pedig a kaja, és mindenféle egyéb gasztronómiához kapcsolható tartalom. Mindig is szívesen foglalkoztam a hasammal, bár sosem voltam, és vagyok bélgép. A finom ételekre viszont nagyon fogékony vagyok!



Éppen ezért tölt el örömmel, hogy a héten szinte minden nap dúskáltam finomságokban, tegnap például egyenesen gondot okozott a választás két főétel közül.
Ma sem lesz könnyű a helyzetem, hiszen mind a levest, mind pedig a főételek bármelyikét is szívesen megenném.
Meg is fogom, mert a leves úgysem árthat, abból akár bátran repetázhatok is. És mivel rendelkezésemre áll megfelelő mennyiség ahhoz, hogy még egyszer szedjek tányéromba, ezt meg is fogom tenni. A zöldborsólevesről van szó, ami ma "tejszínes" jelzővel van ellátva, így ez megmagyarázza, hogy ma egy könnyed levest ehet mindenki, aki erről a konyháról szerzi be ebédjét. Így családom is.


A gondom, megint a főételek közti választással lenne, de úgy mint eddig mindig, ez most sem okozhat különösebb problémát. Amikor megnéztem az étlapot, és megláttam rajta a töltött csirkecombot, azonnal megcsillant a szemem, és akár látatlanba is beikszeltem volna a megfelelő négyzetet. Ez azt jelentette volna, hogy ma töltött csirkecomb, kukoricás rizzsel lett volna az ebédem, de ekkor megláttam, hogy a másik főételt még jobban szeretem. A szokásos dilemma tehát, miszerint egyik jobb mint a másik.


Így aztán, inkább a toros káposztát választottam, amit tán még a töltött csirkecombnál is jobban kedvelek. Maga a káposzta is a három legkedvesebb alapanyagom közt van, bár nyilván lenne más is amit imádhatnék, ha meg tudnám fizetni. Szegény ember vízzel főz, így a víznél csak egy fokkal drágább káposzta nem meglepő, hogy szerepel imádott étkeim közt. Különösen a toros, amelynek készítésében magam is jártas vagyok, hiszen ismerem készítésének minden csínját-bínját. Legjobb persze baráti társaságban készíteni, majd elfogyasztani a torost, amire többször is volt már példa életem során, így nem meglepő, hogy le is írtam élményeimet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése