Hétvégén takarítottam! Na nem seprűvel, porszívóval, hanem legfontosabb, már már munkaeszközömet, azt az eszközt, aminek billentyűit most is lázasan verem. Önként vállalt kötelességem miatt, elhanyagoltam kicsit, ezt az egyébként nélkülözhetetlen munkát. Tömörítés, képek rendezése, karbantartási feladatok, biztonsági másolat, stb. Nagyon fontos dolog, és csak az tudja értékelni a szükségességét, akinek tűnt már el, valami nagyon fontos egy hiba folytán. Nekem már igen, azóta sokkal óvatosabb vagyok. Ezek eddig tanácsok voltak, most jöjjenek a tények! Tény, hogy hétfő van, így ismét jött a kaja. Korábban a szokásosnál, aminek örülök. Így gyorsabban véleményezhetem.
Grízgaluska leves jött ma, és szokásomhoz híven rögtön belemásztam a kajába, és kíváncsian kóstoltam meg a gríznokedlit. Jó lett. Azt is tudom, hogy mivel elsők közt kapom meg az ebédet, (ma lehet , hogy én voltam az első) nem olyan állapotban jön hozzám a galuska, mint azokhoz, akikhez később érkezik. Ezt fel tudom mérni, hogy a forró lében tovább főnek a dolgok, így aki két órával később kap belőle, az más állagút kap mint én. Tudom, mert a múltkor megvitattuk a helyzetet fiammal, aki lényegesen később kapja ebédjét, és az általam kritizált májgaluskával neki semmi baj nem volt. A mai leves csontleves alapba főtt zöldségekből, és tekintélyes mennyiségű daragaluskából áll, pont az én szájízem szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel én fűszeresen eszek, lehet, mások túl sósnak fogják tartani a levest. Lehet!
Mindkét főétellel meg vagyok elégedve. Borsos tokányt kaptunk, finoman, jó szaftosan. Nagyon szeretek mindenféle tokányt, pont a bőséges szaft miatt. Sokszor készítettem már én is különféle tokányokat, és saját, valamint Párom munkáját legtöbbször dokumentáltam is. Olyan írást hozok a tokányfélékről, amiben minden valamirevaló fajtájáról írtam. Itt olvasható.
A másik mai főkaja, lencsefőzelék sült virslivel. Ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak újévkor lehet lencséből készült ételeket fogyasztani, hanem bármikor. Egy kanállal ebből is kóstoltam, és meg vagyok elégedve. Kellemesen fűszerezett, nincs eltúlozva benne a cukor, az ecet, így tökéletesnek tűnik az egy kanálnyi kóstoló után.
Megint óriási pogácsa érkezett. Bevallom, fejtörésre adott okot, mert egyértelmű, hogy leveles tésztából készült, hiszen világosan kivehetők benne a rétegek. A tészta közepén látható törés arra enged következtetni, hogy talán két kész leveles tésztát borítottak egymásra, és azután szaggatták ki a pogit. egy biztos! Saját konyhámban, bármennyire is látványos, nem fogok ekkora méretű pogácsát csinálni. Sok lenne a hasznos hulladék. Több lenne az újra összegyúrt tésztából készített sajtos, vagy fűszeres rúd, mint a látványos pogi. Én legalábbis minden nemes hulladékot szigorúan újrahasznosítok. Nem állok úgy anyagilag, hogy fölösleg legyen! Gondolom mások sem.
Felkértek, egy magazinban való publikálásra, és kértek tőlem, amolyan ars poeticát is. Azt írtam: Nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ezért maradnak blogjaim is olyanok, mint eddig voltak. Továbbra sem fogok fölöslegesen, csak azért sütni-főzni, hogy dicsekedhessek velük! Ugye jól teszem?
Nektek pedig szép új hetet, és jó étvágyat kívánok!
Felkértek, egy magazinban való publikálásra, és kértek tőlem, amolyan ars poeticát is. Azt írtam: Nem azért főzök, hogy írjak róla, hanem arról írok, amit megfőztem. Ezért maradnak blogjaim is olyanok, mint eddig voltak. Továbbra sem fogok fölöslegesen, csak azért sütni-főzni, hogy dicsekedhessek velük! Ugye jól teszem?
Nektek pedig szép új hetet, és jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése