2013.04.29. Grízgaluska leves, felesborsó főzelék fasírt, tejszínes pulykatokány, diós csiga.

Mozgalmas volt a hétvégém. Rengeteg öröm ért, amivel kicsit el kell dicsekednem. Felkértek, egy gasztro magazinban történő publikálásra. 
Több mint tíz ételt kínáltam fel nekik, és kiválasztottak ötöt, amit július közepéig el kell készítenem bográcsban, ill. szabad tűzön. Augusztusban jelenik meg. Időben értesültök róla.

Szombaton átvettem egy stafétát, ami szintén a gasztronómiával kapcsolatos blogoldalon jelentkezik, de a legnagyobb öröm tegnap este ért. Megtudtam, hogy írásaimat, a Best Blog címmel jutalmazták. Mostantól, tehát, viselheti blogom a díj emblémáját. Köszönöm!

Két napig minden, a régi kerékvágásban meg tovább. Ma, és holnap, menzai ebédünket látjátok, de május elsejétől, a hét végéig, itthon éljük ki gasztromán hajlamainkat. Hogy miket, azt még nem tudjuk. Lényeg, hogy olcsó legyen. Én, nem tudom! Egyre többször kerülünk, ilyen hó végi hangulatba. Ti is?

Ami pozitívum, hogy a megérkezett, mai ebéd finom. Mindenből vettem kevés mintát, így bátran állítom. A levest mindig azonnal megkóstolom, az íze, és állaga miatt. Zsűriztem már, így tudok véleményt alkotni az ételekről. Elég objektív vagyok. Néha, nagyon kritikus. Kritikus voltam a hét végén is, amikor egy megkóstolt étel, nagyon nem ízlett. Iszonyatosan eltúlozták a benne lévő egyik fűszer mennyiségét. Nagyon elrontotta! A mai levesünkkel kapcsolatban erről szó sincs. Csontleves alaplében főtt grízgaluska, kevés zöldség hozzáadásával, szárított petrezselyem zöldjével tuningolva. A kritikus pont, a galuska kitűnő állagú! 
Még egy pillanatra visszatérnék a fűszerezésre. A hétvégén kapott lestyánt elültetve, egy kis levelet hozzátettem a bablevesbe pucolt zöldségekhez. Bele is került. Az egész család észrevette, a szokatlan ízt. Nem kellemetlen, hiszen a lestyánt, minden ételízesítőben használják, (Maggi fűszerként is nevezik) de nem a megszokott, sőt kifejezettem finom. De szokatlan. Ez is bizonyítja, hogy óvatosan bánjunk, minden újítással. 

A főételekkel, nem lesz ilyen veszély. Mindkettő hagyományos módon készült. A sárgaborsó főzelékkel kapcsolatban, nem is lehetne különösebben újítani. Főtt szárított borsó, ami a szárítás során szétesik szikleveleire, de megfőve, nagyon finom főzelék készül belőle. A különböző régi, és új eljárásoknak köszönhetően, kitűnően tartósítható, így télen is tartalmas alapanyag. Ezt is megkóstoltam, és megállapítottam, hogy épp annyira főtt meg, amennyire kell. Paprikás rántással lett sűrítve, de ezt akár önmagával, a főtt anyaggal is megtehetjük, egy részének turmixolásával. Feltétként, fasírt golyókat kaptunk hozzá. 

Második főételünk, a tejszínes pulykatokány. Ez az étel is szerepel azok között a feladatok közt, amit kaptam a magazintól. Lényegesen több kaporral fogom készíteni, pálinkával flambírozott pulykacsíkokból. Tudjátok, mi  az a flambírozás? Az amikor rágyújtjuk az ételünkre az edényt. Látványos, de veszélyes eleme a főzésnek. Láttam már szőrtelen kart, de leégett szempillát is a művelet után. Ígérem óvatos leszek!

A mai desszert fogyasztásakor, nincs szükség óvatosságra. Egyszerűen, be kell falni a diós csigát. Ha már desszert, még egy dolgot elárulok. Még mindig nem tudom, honnan kapja a konyha a sütiket, de egy cukrász ismerősömmel, az egyik emblematikus gyulai cukrászatból, le van beszélve, hogy őket is meglátogatom. Természetesen, a fényképezőgépemmel. 
Jó étvágyat!