2013.11.06. Tejfölös karalábéleves, főtt sertésszelet meggymártás, rántott csirkemáj, piskótatekercs.

Ma sem volt túl nehéz dolgom az ételek fotózásával, így gyorsan jelentkezek megszokott rovatommal. Ennek az a feltétele, hogy a szakácsok, kora hajnaltól ténykednek, sőt előző nap előkészítik az ételeket. Mivel ma is minden időben megtörtént, nekem csak a végeredményre kell koncentrálnom.

A leves, tejfölös karalábéleves. Nem nagy ügy mondhatnám, mert tényleg igen egyszerű. Ebben az esetben ráadásul pillanatok alatt készen is van, mert az általam is sokszor használt fagyasztott termékből (karalábé) készült. Mily szerencse, hogy ebben a korban élünk, hiszen néhány évtizedre tehető ennek a már nagyon korszerű technikának az alkalmazása. Magam is végigkísértem kamerámmal a zöldborsó fagyasztását, és állítom, nagyon pipec módon kerül a friss borsó, rövid idő alatt a zacskóba. Napra pontosan akkor, amikor a legjobb a minősége. Ez gondolom, érvényes a karalábéra is, mert az sem jó, ha öreg, fás. Mivel már megkóstoltam a levest, sző nincs minőségi problémáról. Ma tejfölös habarással készült, de készülhetett volna tejszínnel is.

Szokás szerint, nem tudok véleményt mondani az egyik főételről, mert ma a meggyszósszal érkező főtt sertéshúsból nem rendeltünk. Kb. így nézhet ki, mint a fotón látható, mert ez is a konyhán készült, kicsit korábban. Egy biztos, én a mai főtt hús levét felhasználnám egy másik ételhez, és lehet, hogy a holnapi vegyes zöldséglevesben is találkozunk az alaplével. Így lenne praktikus. Saját konyhámban, biztosan így csinálnám.

Mi viszont ma a másik főétellel fogunk jól lakni, ami rántott csirkemáj, mexikói rizzsel. Nem bírtam ki, és keveset már ettem is belőle. Az uborka a tányéron, nem jár hozzá, de mivel Drága Anyósom kizárólag az én kedvemért édesítővel tette el, számomra természetes volt, hogy azzal tálaltam. Ez a bónusz a mai kaján. Finom étel, és nagyon laktató.

Ma sem hiányzik a korona az ételekről, a desszert. Ez ma a piskótatekercs, ami nagyon megbízható minőségben érkezett valamikor hajnalban. Évek óta ugyanaz a beszállítója a cukrász, és más a péksüteményeknek. Értenek hozzá, mindkét helyen. Tegnap este ennek a cukrászüzemnek egy másik termékét is megkóstoltuk családi körben, és nagyon finom volt. Ettetek már somlói galuska tortát? Én eddig soha, de élmény volt. Minden, ami a somlóiban van, tortába öntve. Boldog szülinapot még egyszer, az ünnepeltnek!
Mivel mindenről beszámoltam, sőt kicsit többről is írtam mint ami a mai ebédünkhöz tartozna, elbúcsúzom holnapig. 
Külön meg kell köszönnöm viszont a finom tahitótfalui eperbort, ami nagyon ízlett a lányoknak! Köszi az ajándékot! Hagytak belőle annyit, hogy valami finomat csináljak vele. Tegnap este rengeteg ötlet jutott eszembe, de még nem tudom melyik lesz a nyerő. Időben megtudjátok!

2013.10.16. Lebbencsleves, tökfőzelék Stefánia vagdalt, pulykacsíkok sajtszószban, süti.

Úgy tűnik, jól gondolkoztam. Sokan olvassátok ugyanis a mindennapi kaják mellé biggyesztett receptjeimet. A statisztikából látom, hogy honnan vagytok legtöbben kíváncsiak az új recikre, és ez a második leggyakoribb forrás. Az első, még mindig Amerika. Ott olvassák legtöbben új oldalamat, gondolom azért, mert valóban csak a recept található rajta, és a fordító program használatával, könnyen el lehet olvasni. Kipróbáltam! Volt olyan szó, amit ki is javítottam, mert a fordító nem tudta értelmezni. Úgy tűnik, népszerűek a magyaros receptek az USA-ban is. 
Mivel egyre többen fordultok hozzám, különféle gasztronómiával kapcsolatos kérdésekkel, ételek elkészítési módjával, biztatlak benneteket, továbbra is keressetek nyugodtan. Amire tudok, gyorsan válaszolok, és ha van rá mód, receptet is adok.
Tegnap este is megnéztem a mai étlapot, és gyorsan írtam két receptet a mai ételekről. Így ma már azokat is láthatjátok.

Elsőként a lebbencs levest. Igazi hungarikumnak tűnő leves, régen a pásztorok eledele volt. Könnyen, gyorsan elkészíthető tartalmas étel, biztosította a kalóriát az egész napi munkához. Különösen akkor, ha "öregre" főzték, ami azt jelentette, hogy tettek bele rendesen tésztát, krumplit, és kevesebb lére engedték. Mint ahogy azt illik csinálni, és mi is így szoktuk kapni. Mivel tegnap leírtam, én hogyan készítem a lebbencset, máris idehozom a linket. A lebbencsleves így készül.
Ennyit tudtam előre dolgozni, mert anélkül, hogy megkóstolnám az ételt, nem illik előre véleményt alkotni. De már a kóstolás is megtörtént, így a vélemény pozitív. Nem is volt várható, hogy más legyen. A mai étel, és receptem közt annyi a különbség, hogy ma répa is lett a levesbe főzve. Így még jobb!

Bevallom, arra sem emlékeztem, hogy mára melyik ételt rendeltük, mert mindkét főkaja a kedvenceink közt van. A tökfőzelék, és a sajtszószos pulykacsíkok is. A tökfőzelék az első receptek közt van új oldalamon, a pulykacsíkokat szintén tegnap este receptesítettem meg. A tökfőzelék ma nem érkezett hozzánk, pedig finom étel. Gyerekkoromban finoman szólva nem kedveltem. Mivel azóta benőtt a fejem lágya, ebben is változás állt be. A régebben nem szeretett ételből, imádott kaja lett. Másokhoz, ma Stefánia vagdalttal érkezik, ami mint tudjátok, főtt tojással töltött fasírt. De régen csináltam már. Úgy emlékszem, erre mindig engem kért meg Párom. Amikor hozzáfogtam, mindig jól sikerült. Írok majd erről is receptet, de most hozom a tökfőzelékét. A fasírtról később. Így készítem a tökfőzeléket.

Tegnap este láttam az étlapot, és rájöttem, hogy még nincs recim a sajtszószról, és egyáltalán semmilyen azzal készített ételről. Ezért gyorsan írtam egyet róla. Mivel az áldott internet lehetőséget ad arra, hogy utólag is belejavítsak írásaimba, a ma érkező étel fotójával láthatjátok. Nem is nagyon papolok tovább, már hozom is a linket: Itt láthatjátok a sajtszószos pulykacsíkok elkészítését.
Először fordul elő, hogy három receptet is mellékelek a napi menü mellé, de ha van miből... A pulykacsíkok kapcsán, még el kell mondanom, hogy igen finomra sikerült. Egész jó a fűszerezése, és kitűnő az állaga. Nekem ízlik.

Már csak a süti maradt, ami ma egy piskótatekercs fejenként. Nejem egyik kedvenc sütije, így neki ajándékozom. 
Ennyi mára! Megnéztem a holnapi étlapot, így ma este is lesz munkám. Receptet kell írnom a gombapaprikásról. Szívesen teszem, mert kedvenc ételeim közé tartozik. Áron fiam viszont mindig kiválogatja a gombát még a milánóiból is, pedig azt nagyon szereti. A gombával viszont hadilábon áll. Sebaj, csak talál valamit holnap, amivel jól lakhat. Ti pedig lakjatok jól ma is!

2013.09.25. Hamis gulyás, zöldbabfőzelék sült kolbász, piskótatekercs.

Gyönyörű napsütéses az idő, az ebéd is megérkezett időben, mi kell még? Az, hogy beszámoljak az első benyomásokról. 

Minden alkalommal a leves az első. Nem csak az ebéd során, hanem a tálalás, fotózás terén is ezzel szoktam kezdeni. Praktikus okokból, a legalsó edényben érkezik, mert így a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kilötyög. Ez a hülye gravitáció! A leves, viszont finom! Belekóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr! Már a látvány sem utolsó, hiszen nem kellett válogatnom a tálaláskor. Ennyi a cucc benne. Minden, ami egy hamis gulyásba kell. Hús nincs benne, de ennyi belevaló mellett, el is hanyagolható. Krumpli, galuska, lecsó, minden van benne, ami illik bele. A színe is szép (igaz Suzanna?) A tányér szélére tett csilipaprika véletlenül belecsúszott a levesbe, és ennyi elég volt. Az egész levest megízesítette ez az apró malőr. Hiába! A csilipaprika már csak ilyen. Nem is bosszant, mert a gulyáslevesnek, eredendően kicsit csípősnek kell lennie. Az én adagom már az.

A zöldbabfőzeléknek viszont, nem kell csípősnek lenni. Annak pikánsnak, megfelelően sűrűnek kell lennie. Enyhén savanykásnak, a tejföltől, és az ecettől, kicsit édeskésnek a cukortól, sűrűnek a habarástól, és tartalmasnak a feltéttől. Ma minden kritériumnak megfelel a főzelék. A sült kolbásszal pedig különösen szeretem. Általában, minden főzeléket, kivéve a sárgarépakockákból készítettet. Abból ettem eleget a kórházban, mikor ott voltam. Soha többet!

A következő kép illusztráció! Ezt találtam. Nem biztos, hogy hasonlít arra, amit ma Gergő fiam eszik, mert biztos, hogy Ő ebből rendelt. Szereti a halat, és én is. Lehet, hogy mégis kétfélét rendelünk itthonra is? Bár a főzeléket is szeretem, a halra is kíváncsi lennék. Én imádom a tengeri herkentyűket, és ha végre igénybe tudom venni a nyereményem, ami egy vacsora Gianni éttermében a Pomo D'oroban, akkor biztos, hogy én azt eszek. Még néhány hetet kell várni rá, mert keresek rá alkalmat, de be fogok számolni róla.

Mint ahogy beszámolok, a piskótatekercsről, ami már csak múlt idő. Nem véletlenül van két "t" a piskótatekercsben, mert ezt a fotó után eltüntettem a tányérról. Jól esett. Olyan kívánatos, és nem lehetett ellenállni neki. Pedig, most nem láttam azt a mennyiséget, amit a múltkor, kora reggel, a konyhán. Képzeljétek el, a több mint hatszáz sütit egy sorban. Nem volt semmi! 
Egyszóval, jól kezdődik a nap, és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Nektek is ezt kívánom!

2013.08.21. Csontleves, pácolt sertéssült, lencsefőzelék, piskótatekercs.

Hosszabb kihagyás után, ismét jelentkezek a megszokott menzai rovatommal. Természetesen, az elmúlt napokban sem zsíros kenyéren éltünk, hiszen saját konyhánk adta kulináris élményben volt részünk. Azt, hogy nem számoltam be minden nap arról, hogy éppen mit ettünk, gondolom elnézitek. Finomakat! Ennyi éppen elég. Nem ültem viszont tétlenül, mert képeimet rendezgetve rájöttem, hogy idén már több mint húsz salátát készítettem, és mivel mind más volt, be fogok számolni a konyhámban működő salátagyárról. Bízom benne, hogy tudok újdonságokkal szolgálni!
Most viszont jöjjön a mai kaja! 

Csontleves, finommetélttel a bevezető. A megszokott bőséges tészta betéttel. Hihetetlen bőséges adag, szinte nem fér a tányérba. Az ételhordóban található mennyiségből, (két adag) négy ekkora tányért tudok megtölteni. Kipróbáltam! Tudom, hogy nem egy nagyon kalóriadús étel, de szerintem elég az ebéd kezdéséhez. Már csak azért is, mert mindkét főétel, bőséges, és megfelelő energiát is tartalmaz amellett, hogy finom is. 

A sertéssült, előtte pácolva, bőrével együtt sülve, finom, fűszeres szósszal, mexikói rizzsel érkezett. Jó ötlet a külön mártás! Ha itthon készítjük, megelégszünk a húsból kisült fűszeres zsírral, amit rácsorgatunk a köretre. Itthon nincs is ezzel probléma, mert általában krumplipürével tálaljuk. Így szoktuk meg, de jó a változatosság. A mártás, kellemesen fokhagymás, fűszeres, nem hivalkodóan, úgyhogy épp jó. A hús, nem ropogósra sült, de igen finom. 

A másik főétel, lencsefőzelék, ami eredetileg lecsókolbásszal volt tervezve, de virslivel érkezett. Így talán még jobb. Nem is a legolcsóbb baromfi, hanem juhbeles virsli érkezett hozzá, sülve. Mivel Nejem személyesen ment ma az ebédért, tanúja volt a virsli sütésének. Apró trükkök, amikről jó ha tudunk. Abban a sütőalkalmatosságban sült, ami legjobban a frittőzre hasonlít, de természetesen az ipari méretben. Ebben sütik a krumplit is, ha szükség van rá. A forró olajba, elég néhány pillanatra belemártani a beirdalt virslit, és már kész is. Itthon, természetes, hogy nem így készítjük, de mi csak néhány adagban gondolkozunk. A főzelék is nagyon finom, és a virsli, mint feltét csak növeli az élvezeti értéket.

Azt pedig, hogy teljes legyen a mai élmény, egy lekváros piskótatekercs biztosítja, ami méltó lezárása a menünek. Nem hiszem, hogy egy átlagos étvágyú ember, egymás után tud végezni a teljes menüvel. Még szerencse, hogy nincs kötöttség. Az ember akkor ül neki, amikor megéhezik. És annyit eszik, amennyi jól esik. Az biztos, hogy ma sem maradunk éhen! 
Mivel pedig az időközben szépen megnőtt paradicsomjaimról naponta több mint egy kilót tudok szüretelni, megyek paradicsomsalátát készíteni. Kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik, és mivel paradicsomfüggő vagyok, kiélem benne magam. Nem utolsó sorban, jól is lakok vele. 
Ja! A személyes ajándékot köszönöm szépen!

2013.07.03. Zöldborsó leves, meggyszósz sült csirkecombbal, debreceni lecsós tarhonya, piskótatekercs.

Ismét megbizonyosodtam róla, hogy illetékes helyen is olvasnak. Az imént a kajataxis mondta a bejegyzéseim számát, tehát ismét bejelentem, ez a 173. összefoglaló ebédjeinkről. 

Mint azt hét elejétől teszem, csak érzékszerveimre hagyatkozom, mert elfelejtettem az étlapot beszkennelni. A levessel, és az egyik főétellel nincs nagy gondom.

A leves, mint az tisztán látszik, zöldborsóból készült, igen gazdagon, eperlevél tésztával, még jobban felturbózva. Kicsit roppanósabb a borsó, mint az szokott lenni, de finom így is. A tészta is megfőtt, így teljes a kulináris élmény. Úgy készítették ahogy szokták. Csont alaplébe főtt bele a többi anyag. Zöld fűszerek is vannak  benne, de én - mivel megtehetem - kevés friss petrezselyem zöldet is tépkedtem bele.

A meggyszószt sem volt nehéz kitalálni. Néhány másodpercig a sült csirkecomb ugyan rejtve maradt az edényben, de kellően megtisztogattam, és tálalható állapotba hoztam. Hiába. A szállítás közben zötykölődve a szósz belepi, így különféle trükköket találok ki. Van már gyakorlatom benne. Ha én enném meg, könnyebb dolgom lenne, de mivel nem én fogyasztom el, esztétikusabb, higiénikusabb megoldást kellett választanom. Nem részletezem, hogy csináltam volna, ha én eszek belőle. 

A rejtvény a másik főétel. Már puskázási lehetőségem sincs, mert a tavasszal indult próbálkozás, úgy tűnik hamvába hullt. Indult egy FB oldal, Áru-Házhoz névvel. Ezen a helyi éttermek meghirdethették az aznapi menüt, de úgy tűnik nincs rá érdeklődés. A legutolsó bejegyzés, május elejei, így marad saját fantáziám az étel nevével kapcsolatban. Nézzük mi van benne! Tarhonya, krumpli, lecsó, és kolbász. Ez utóbbi debreceninek tűnik, így valószínű ez a jelző a nevében is szerepel. Bevallom nekem olyan az íze, mint annak a pásztortarhonyának, amit legutóbb csináltam. Abban viszont füstölt kolbász volt. Elhatároztam, nem leszek keresztapa. Így, hogy leírtam a hozzávalókat, van fogalmatok az ételről, ami egyébként rendkívül finom. Néhány kanállal kevesebb van már a tányérban. Nem étteremben vagyunk, így én a kanalat használtam.

A desszert mellé is tettem egy villát, de csak a fotó kedvéért. Ez a finomság nem fog látni evőeszközt az elfogyasztása közben. Ez a megállapítás rajtam kívül, a család összes tagjára vonatkozik, mert a piskótatekercs esetében sem adunk az etikettre. Tegye fel a kezét, aki otthon villával eszi ezt a desszertet. Látom ám! Senki nem jelentkezett. 
Ne is törődjetek az etikettel. Otthon úgy együnk, ahogy a legjobban esik. Ha így esik jól, akkor kézzel, illetve mint az előbb írtam, kanállal. 
A lényeg, hogy jó étvággyal tegyük. Ezt kívánom nektek is!

2013.06.05. Májgaluska leves, rizses hús, paradicsomos káposzta húsgombóccal, piskótatekercs.

Akik minden nap figyelemmel kísérik írásaimat, nyilván észrevették, hogy tegnap nem jelentkeztem az ebédről szóló beszámolóval. Ráfoghatnám arra, hogy laborvizsgálaton voltam, ezért nem volt időm rá. Nem így történt. A laborban időben végeztem, a kaja is itt volt, de úgy határoztam, nem írok róla. Nem magyarázkodok! A múlt év októberétől számolok be az ebédünkről, de ilyen még nem történt. Az ebédként kapott három adag rakott zöldbab, finoman szólva rosszul sikerült. Erre még nem volt példa! Nem ragozom tovább! Jöjjön a mai ebéd. Most óvatosságból megvárom mi érkezik, bár ma is vizsgálatra kell mennem, de nem merek előre írni az ebédről. 

Megérkezett! Minden OK. Bevallom izgultam. Mivel most is vizsgálatra megyek, gyorsan megosztom tapasztalataimat. Ma májgaluska levest kaptunk, amit nagyon szeretek. Ez a megszokott minőség, amit csak egy kis frissen őrölt borssal kellett tuningolni, és máris az ízlésvilágomnak megfelelő lett. Ezt is előre gyártott májgaluskával készítik, csont alaplébe főzve. Kevés petrezselyem zölddel tettem még élvezhetőbbé, de akár el is hagyhattam volna. Nekem így jobban tetszik. 

A rizses hússal sincs probléma. Jó szaftos, lecsós alappal készült, a hús, a rizs is rendben van. Az adag jókora, ami a tányéron van, nem a teljes mennyiség. Maradt még az edényben. Elég lesz ebédre. Ma ez lesz Áron, és saját ebédem. Ha hazaértem, úgy 2 óra táján. Fel vagyok készülve, hogy nem szabadulok gyorsan. Nem bonyolódom bele a Magyar egészségügybe.... Egyébként, ma meglehetősen gyorsan végeztem. Mindössze két órahosszát ültem a rendelőben.

A másik főétel biztos nagyon finom. Én ezt is szeretem, de ma nem ezt eszem. Paradicsomos káposzta húsgombóccal. A káposztát megkóstoltam, és igen finom. Kár, hogy Áron nem szereti. A paradicsomot imádja szószként, de a nyers parit nem. Bár, salátának már megeszi. Alakul a kölök! Ez pedig igen finom étel, másik fiam jól lakik vele.

A piskótatekercs már csak hab az ebéden. Jól bevált süti. A vékony piskótalap, baracklekvárral feltekerve, vékony szeletekre vágva, kívánatos, finom süti. Nem tudom, ki találta ki anno, de okos volt. 
A lényeg, hogy ma jól lakunk. A tegnapi fiaskó után megnyugtató! Jó étvágyat!
Sokat gondolkoztam, egyáltalán megjelenítsem-e a tegnapi kaját. Úgy döntöttem megteszem. A tegnapi rakott zöldbabból a legszebb adag így nézet ki:

2013.04.24. Pulykanyak leves, bácskai rizses hús, zöldborsófőzelék fasírttal, piskótatekercs.

Mától, ismét teljes a létszám. Gergő hazajött, így mára már mindkét menüből érkezett. Élményekkel teli, de fáradtan érkezett. Pont akkor, mikor ételeink is megjöttek. A desszertként érkező piskótatekercset, azonnal be is nyomta. 

Mi viszont, a hagyományos sorrendet követjük, ami a levessel kezdődik. Ma pulykanyakból főtt a leves. Nagyon egyszerű elkészíteni, mert sós vízben kell feltenni főni, és később mehet bele a répakocka, valamint a fodros tészta, amit ma belefőztek. Ha házilag készítjük, annyi a különbség, hogy nem kockára vágott, hanem nagyobb darab zöldségek kerülnek a lébe. Zöld fűszerek is lettek hozzá főzve. A menzai kosztnál, így egyszerűbb. Bele is kóstoltam, és minden OK. Én szokás szerint, kis friss borsot őrlök rá, de ez az én egyéni ízlésem. Kimi kutyám is jól fog lakni a finom csontokkal. 

A főételünk, bácskai rizses hús címen fut. Nem összekeverve, hanem az igazságos adagolás miatt, először a rizs, majd a lecsós pörkölt kerül a tetejére. Ez is nagyon finom lett. Hamarosan többet is vételezek belőle. Biztos jól fogok lakni vele, mert a mennyiség nagyon nagy.
Nem kóstoltam meg, de biztos finom, Gergő mai főétele.

Zöldborsófőzelék, fasírtszelettel. A tálalásnál láttam, hogy elég sűrű, így biztosan ízleni fog fiamnak. Majd megkérdezem tőle milyen lett. 
A desszertről már tudna véleményt mondani, mert mint említettem, azt már befalta. Egyik leglátványosabb, és legegyszerűbb süti a piskótatekercs. Elkészíteni is egyre könnyebb, persze nem házilag. A vékony piskótalapot, nagyüzemi körülményekkel elkészítve, csak baracklekvárral kell megkenni, és feltekerni.

Azért vannak titkok előttem is, mert a cukrászatban, nem vagyok annyira jártas. Van viszont cukrász ismerősöm, és lehet, hogy bekérezkedek egyszer a műhelybe. Legalább ebben is tájékozódok kicsit, és benneteket is tudlak informálni.
Tegnap két bejegyzést írtam a hétvégi bográcsozásról amit ezzel együtt, máris megismerhettek. 
Kellemes napot, jó étvágyat!

2013.02.13. Grízgaluska leves, szezámmagos rántott szelet krumplipürével, lekváros, piskótatekercs

Ma az a kivételes eset áll fenn, hogy egyféle főmenüt rendeltünk. Megnézve az étlapot, senkinek nem fűlött a foga, a sárgaborsó főzelékhez. Még akkor sem, ha fasírttal tálalhattam volna. Gondoltam, hogy üresen hagyom azt a megszokott négyzetet, amelybe a fotó, eredetileg kerülhetett volna. De nem került.

Hántolt sárgaborsó.

Hogy mégse álljon üresen, tettem bele egy képet az alapanyagról, a nyers sárgaborsóról, ami szárított zöldborsó. Ezért sárga. Mert zöld. Arról van szó, hogy mikor a borsót betakarítják, a termést (borsószemek) szárítják, hántolják, és a szemek, két részre szétesnek. Ez tulajdonképpen, a borsó két sziklevele. A szárítás idején, módján múlik, hogy sárga, vagy zöld színű lesz. Ma egyik változatából sem kértünk.

Ma csak egyféle főételt rendeltünk.

Grízgaluska leves.

Kértünk viszont a daragaluska levesből, (leánykori nevén grízgaluska) amit tálalás után, rögtön, meg is kóstáltam. Kíváncsiságom oka, a galuska volt. Aztat kérem, nagyon el lehet rontani. Ha nem főzik elég ideig. Akkor is, ha túlfőzik, és szétesik. Nyilván, a legfontosabb, a jó recept. A grízgaluskába búzadara, tojás, csipet só, és étolaj kell. Van aki kihagyja az olajat, de én keveset szoktam bele tenni. Szoktam még, vágott petrezselyem zöldet is tenni hozzá alkalmanként. A sűrűséget nem tudom leírni. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia. Főzés előtt, kicsit pihentetem, majd forró vízben főzöm. Jelen esetben, a forró leves alapba lett főzve, melybe került még egy kis vegyes tavaszi zöldség is. Illik hozzá! Szóval, megkóstolva nem csalódtam.

Szezámmagos, rántott szelet.

Mint ahogy nem csalódhattam, a szezámmagos, rántott szeletben sem. Ezt aztán egy gyakorlott szakácsnak, művészet lenne elrontani. Gondolom, nem is próbálkozott vele. Belegondoltam, hogy mekkora hangzavar lehet ilyenkor a konyhán, az előkészület során. A húst ugyanis ki kell kloffolni. (Vagy klopfolni. Mindkettő helyes) Tehát, szét kell verni a husik rostjait. A Népet "klopfen" igéből származik, ami ver, kiver, kopogtat jelentésekkel bír.  Belülről kifele. Ezzel amellett, hogy fellazítjuk a hús rostjait, el is lapítjuk a szeletet, ami az étel szépségét, élvezeti értékét növeli. Kivéve persze, ha a vicces szakács, esetleg a mosogatórongyot kloffolja, panírozza, és rántja ki, majd a gyanútlan vendég elé tálalja. Egyszer tanúja voltam egy ilyen tréfának. Az első falat még lement. Kicsit gyanús volt az állag, de csak a harmadik előtt nézte meg , hogy mit adtak neki. Volt kergetőzés a konyhán! A szakácsnak, csak jelentős mennyiségű folyékony kártérítés árán sikerült csak megbékíteni a "kedves vendéget" Most igyekeztem a rántott husit éttermi szinten tálalni. Nem vagyok képzett szakács, ételkritikusnak is csak bottal csinált, de úgy érzem elég fáintos lett. Ugye?

Piskótatekercs.

Amiről még nem írtam, a süti. Vagy ahogy az étlapon szerepel, desszert. Ma baracklekváros piskótatekercset kaptunk. Tudom, hogy kell csinálni, de bevallom, még az életben nem próbálkoztam vele. Minek is kéne, mikor itt van a konyhatündér, aki kitűnő piskótát tud sütni. De csak a Mama házi tojásából. Érdekes, mekkora a különbség. A házi, és a tenyészetből vásárolt közt. Panaszkodott is hét végén, hogy nem úgy jön föl a piskóta, mint máskor. a Mama meg is lepett egy dobozzal bennünket, de akkor már esőnek a köpönyeg. Azért, ne gondoljátok, hogy nem fogyott el gyorsan. A márványos, meggyes piskóta sütéséből lassan doktorálhat Párom. 
A mi legnagyobb megelégedésünkre!