2013.10.28. Zöldborsó leves, majoránnás tokány, pogácsa.

Szombaton ismét jártam a konyhán, ahol ételeink készülnek, de most egészen más szemszögből kíváncsiskodtam. Lakodalom volt a mi utcánkban, és bekéredzkedtem. Rengeteg fotót készítettem, és elsősorban a gasztronómia szempontjából próbáltam megfogni a lakodalmat. Nem így sikerült! Mikor tegnap leültem megírni a blogomat élményeimről, előtódultak a régi emlékek. Így aztán egy kisebb regény sikeredett, és hamarosan megosztom a régi, és mai élményekből összeállított bejegyzést. Remélem, tetszeni fog. 

A mai ebéd is megérkezett, és tudom, mekkora munka előzi meg a napi kajánkat. Már előző nap előkészíteni az ételeket, hajnalban kelni, hogy időben ki tudják szállítani. A levessel, ma nem volt nehéz dolga a szakácsunknak. Csont alaplébe főzött zöldborsó, sárgarépa hasábokkal, eperlevél tésztával. Azonnal bele is kóstoltam, mert éhes voltam. A kitálalt adag el is pusztult, és jól esett. Megkóstoltam a főételt is, és az is ízlett.

Majoránnás tokány érkezett, kifőtt tésztával. Bőséges szafttal, úgy ahogy én szeretem. Kiérzik az ételből a majoránna jellegzetes lágy íze, de nem eltúlzottan. Nincs mit ragozni, finomat eszek ma. Eszembe jutott, hogy még a nyáron, a Kifőztük magazinban jelent meg egy majoránnás tokány receptem, így ide hozom, ha nem haragszotok. Így csináltam.
Igaz, hogy az én tokányom egészen másképp készült, mint a mai, de érdekességként olvassátok el. Én pálinkával flambíroztam a sajátomat.
A másik főételről nem áll módomban véleményt alkotni, mert egyszerűen nem rendeltem a karalábéfőzelékből. Minek, ha a tokányt jobban szeretjük.

A meglepi nem maradt el a hét elejére! Én még az életemben nem láttam, ekkora pogácsát. Emberes darab. Ismerve a leveles tészta kínálatot, nem is tudom, hol lehet beszerezni ezt az alapanyagot. Hány rétegben kellett vajon hajtogatni a vajas tésztát? Állítom, akkora, mint négy másik pogi együtt. Látványra sem utolsó, és alig tudom szemléltetni a méretet. Túl giccses lett volna egy gyufásdobozt tenni mellé de annyit elárulok, hogy 10 centi magas, és ugyanilyen széles sütiről van szó. Nem vitt rá a lelkiismeret, hogy beleharapjak, de erre is sor fog kerülni hamarosan.
Én biztos jól fogok lakni, és remélem mindenki más is!

2013.08.22. zöldborsó leves, bácskai rizses hús, rántott sajt.

Reggel, mikor megkaptuk a kaját, épp kedves vendég volt nálam, és meglepődött, milyen hamar érkezik az ebéd. Már többször elmondtam, de új olvasóim kedvéért megismétlem, nagyon közel lakunk a konyhához. Mindössze néhány száz méter a távolság, így az elsők közt vagyunk a kiszállításkor. Ezért értesülhettek viszonylag hamar arról, hogy mit eszünk nap, mint nap. Mire másokhoz odaér az ebéd, már láthatják is, mit fognak enni aznap. Ennek természetesen van előnye, és hátránya is. Mi sem rendelünk minden nap, mindkét menüből, hiszen nálunk kérem demokrácia van! Bár sokszor én döntöm el, mi fog a következő héten érkezni, többnyire megbeszéljük a menüt. A másik az, hogy ismerem a család ízlését, így bátran be merem vállalni a rendelést. Nem nagyon fordul elő, hogy reklamáció lenne.

A levessel nem is lehetne ilyen, hiszen ebben nincs választási lehetőség. Ez minden napi menünél, közös. A mai napon, zöldborsóleves. Az étlap szerint, "magyaros zöldborsó leves" Pont olyan, ahogy párom készíti. Drága Anyósom is így csinálja, ezek szerint túlteng bennünk a nemzeti öntudat. A friss zöldborsóból készített levesnél, tényleg kevés finomabb van. Kevés zsíron megdinsztelve a borsót, majd fűszerezni, felönteni csont alaplével, vagy vízzel, a végén tésztát belefőzni. A Mama siplikével szokta csinálni. Ez a mai rejtvény!

A lehető legegyszerűbb panírozott étel, ebben a formában a rántott sajt. Tegnap jártam a Sparban, és láttam a panírozott hűtött árukat. Óriási a választék, és ez is köztük volt. Ez, a lehető legjobban előkészített áruk közt van, mert olyan sajtból készül, ami nem olvad meg a sütés közben. Mivel a konyhán ezt is bő, forró olajban sütik, nem is fordulhatna elő, hogy kicsorogjon a panírból a sajt. Itthon nehezebb lenne elkészíteni. Hiába! Ez a nagy konyha előnye! Na meg az, hogy szakavatott szakács, konyhalányok készítik az ételeket. Ezt most úgy érzem, nem volt nehéz. Gergő örülni fog, mert viszonylag jó adag tartár is érkezett hozzá, így kevés pótlásra lesz szükség. Kevés majonézzel biztos ki fogja egészíteni, mert szerinte a sajthoz hozzátartozik. Szerinte.

A másik főétel a bácskai rizses hús. Hogy mitől bácskai, nem tudom, de nem ez a lényeg. Belekóstoltam és ízlik. Kicsit kiérzem belőle a köményt, de ez az én szám íze. A hozzá kapott uborkával, harmonikus egységet alkot. Tegnap szóba került az, hogy kritikát alkotok az ételekről. Jót, és rosszat egyaránt. Szerintem, rossz kritika nincs. A kritikának, objektívnek kell lenni. Nem lehet részrehajló, mert az nem kritika. Remélem, mindenki örül annak, hogy igyekszem megőrizni pártatlanságomat. Őszintén mondom, én is sokat tanultam azóta, hogy értékelem a napi menüt. Jobban rálátok arra a munkára, ami egy ekkora konyhán, minden nap zajlik, és bár függőben van egy látogatás, amivel még nagyobb betekintést nyerhetek a feldolgozásba, főzésbe, sok tapasztalatot szereztem eddig is. 
További jó munkát kívánok, és mindenkinek jó étvágyat saját ebédjéhez!

2013.07.03. Zöldborsó leves, meggyszósz sült csirkecombbal, debreceni lecsós tarhonya, piskótatekercs.

Ismét megbizonyosodtam róla, hogy illetékes helyen is olvasnak. Az imént a kajataxis mondta a bejegyzéseim számát, tehát ismét bejelentem, ez a 173. összefoglaló ebédjeinkről. 

Mint azt hét elejétől teszem, csak érzékszerveimre hagyatkozom, mert elfelejtettem az étlapot beszkennelni. A levessel, és az egyik főétellel nincs nagy gondom.

A leves, mint az tisztán látszik, zöldborsóból készült, igen gazdagon, eperlevél tésztával, még jobban felturbózva. Kicsit roppanósabb a borsó, mint az szokott lenni, de finom így is. A tészta is megfőtt, így teljes a kulináris élmény. Úgy készítették ahogy szokták. Csont alaplébe főtt bele a többi anyag. Zöld fűszerek is vannak  benne, de én - mivel megtehetem - kevés friss petrezselyem zöldet is tépkedtem bele.

A meggyszószt sem volt nehéz kitalálni. Néhány másodpercig a sült csirkecomb ugyan rejtve maradt az edényben, de kellően megtisztogattam, és tálalható állapotba hoztam. Hiába. A szállítás közben zötykölődve a szósz belepi, így különféle trükköket találok ki. Van már gyakorlatom benne. Ha én enném meg, könnyebb dolgom lenne, de mivel nem én fogyasztom el, esztétikusabb, higiénikusabb megoldást kellett választanom. Nem részletezem, hogy csináltam volna, ha én eszek belőle. 

A rejtvény a másik főétel. Már puskázási lehetőségem sincs, mert a tavasszal indult próbálkozás, úgy tűnik hamvába hullt. Indult egy FB oldal, Áru-Házhoz névvel. Ezen a helyi éttermek meghirdethették az aznapi menüt, de úgy tűnik nincs rá érdeklődés. A legutolsó bejegyzés, május elejei, így marad saját fantáziám az étel nevével kapcsolatban. Nézzük mi van benne! Tarhonya, krumpli, lecsó, és kolbász. Ez utóbbi debreceninek tűnik, így valószínű ez a jelző a nevében is szerepel. Bevallom nekem olyan az íze, mint annak a pásztortarhonyának, amit legutóbb csináltam. Abban viszont füstölt kolbász volt. Elhatároztam, nem leszek keresztapa. Így, hogy leírtam a hozzávalókat, van fogalmatok az ételről, ami egyébként rendkívül finom. Néhány kanállal kevesebb van már a tányérban. Nem étteremben vagyunk, így én a kanalat használtam.

A desszert mellé is tettem egy villát, de csak a fotó kedvéért. Ez a finomság nem fog látni evőeszközt az elfogyasztása közben. Ez a megállapítás rajtam kívül, a család összes tagjára vonatkozik, mert a piskótatekercs esetében sem adunk az etikettre. Tegye fel a kezét, aki otthon villával eszi ezt a desszertet. Látom ám! Senki nem jelentkezett. 
Ne is törődjetek az etikettel. Otthon úgy együnk, ahogy a legjobban esik. Ha így esik jól, akkor kézzel, illetve mint az előbb írtam, kanállal. 
A lényeg, hogy jó étvággyal tegyük. Ezt kívánom nektek is!

2013.06.10. Zöldborsó leves, majoránnás sertéstokány, finomfőzelék, virslivel.

Megint hétfő van. Ebből két dolog következik. Ismét egy dolgos hétnek nézek elébe, valamint, ismét jönnek nap mint nap az ételeink, amiről be kell számolnom. Önként vállalt kötelesség, és szívesen teszem! Természetesen, saját konyhánkban is zajlott az élet a hétvégén, így nem maradtunk éhen. Ma viszont már a megszokott menzát fogyasztjuk.

A levesnél máris megakadtam. Olyan, mintha friss zöldborsóból készült volna. Tudom, hogy a konyhán, elsősorban praktikus okokból, szívesen használnak fagyasztott alapanyagokat, de le a kalappal a Magyar hűtőipar előtt. Olyan, mintha most szedtem volna le a zöldborsó bokorról. Nagyon jó kis leveske, és már néhány falattal magamhoz is vettem belőle. Ki foglalkozik vele, hogy még csak reggeli ideje van! Jól esett. Ez a lényeg. A szokásos csontleves alapba főtt borsó, eperlevél tésztával. 

A főételeink miatt kicsit összezavarodtam. Az étlapon, frankfurti tokány szerepelt, de mivel a konyha a változtatás jogát fenntartja, így ma változott a menü. Honnan tudom? Onnan, hogy kutatva sem találtam a tokányban virslit. Mert a frankfurtinak, a virsli lenne a fő jellegzetessége. Sertés tokány érkezett, bőségesen majoránnás ízzel. Finom így is, bár aki nem szereti a majoránna jellegzetes ízét, az lehet, hogy túlzottnak találja a különleges aromát. Én nem. Most fogom egyébként kiültetni saját majoránna palántámat, de csak cserépbe. Néhány, nem évelő fűszert pótoltam a hét végén a piacon, így ma többek közt ezzel foglalom el magam. Meg az uborkasaláta készítésével, és az idei első kovászos uborkával. Eddig nem mertem kovászolni az időjárás miatt, valamint mostanra csökkent az ubi ára a pénztárcámnak megfelelő szintre. 5  literes üveg, 2,6 kg uborka. Ez az évek óta bejáratott mennyiség. Sok kaporral, fokhagymával, csilivel, és kenyérrel kovászolom. 

A másik főkajával kapcsolatban is éltek a műsorváltoztatás jogával, mert az étlapon szereplő karalábéfőzelékkel szemben, szemmel láthatóan vegyes zöldségekből készítették. Úgy is hívhatnánk, hogy finomfőzelék. Ezzel sincs semmi probléma, csak én akadékoskodom. A célnak megfelel, a jótékony cél pedig az, hogy jóllakjunk. Erre kitűnően alkalmas ez a főzelék. A frankfurti tokányból hiányolt virslivel viszont itt találkoztam. Nem is tudom, miért kezdem a hetet kekeckedéssel? Szerintem tisztába van mindenki vele, hogy ez tulajdonképpen nem is kötözködés. 

A desszert is meglepi! Nem emlékszem, hogy valaha is érkezett volna ez a fajta süti. Látványos, a kelt tészta kráterében a túrós, vaníliás töltelék, egy szem mazsolával, szemet varázsolt bele a cukrász. Aranyos. Javaslom kedves receptes barátaimnak. Nem nehéz elkészíteni, és főleg a gyerekek, biztos szeretnék. Nálunk, már a fiatalok is nagykorúak, de biztos ők is jó étvággyal elpusztítják. 
Én pedig máris megyek uborkázni, valamint a ma reggel kapott csilipalántákat kiültetni. Köszönöm Tibi a meglepi!. Ezekkel együtt, vagy húszféle csilit szüretelhetek nyár végén, ill. ősszel. Mindenről idejében beszámolok.
Mindenkinek kellemes hetet, jó étvágyat kívánok!

2013.05.08. Zöldborsó leves, húsgombóc paradicsommártásban, rántott csirkecomb, puncs szelet.

Ma kivételezett helyzetben vagyok! Nem csak finom, de gyönyörűen fényképezhető ételeket is kaptunk. Rögtön, fel is fogom tölteni új albumomba, ami a legszebb kajafotóimat népszerűsíti.

Kezdjük a levessel. Zöldborsóleves, csont alaplével, tésztával. Kicsit kíváncsi lettem volna az étlapon beharangozott, csurgatott tésztára, de a konyha ma élt a változtatás jogával. A végeredménnyel semmi baj, mert igen jól sikerült. Hamarosan jön a friss zöldborsó! Ugye? Az az igazi! Ez is finom viszont, és gondolkodásra késztet. De jó, hogy feltalálták a gyorsfagyasztást, és fokozatosan korszerűsített eljárásokat alkalmaznak. Még filmes koromban, egyszer volt alkalmam a békéscsabai hűtőházban, végigkísérni a zöldborsó fagyasztását. Nem volt semmi! Néhány perc alatt, az előkészítéstől, a végtermékig mindent láthattam. Azóta másképpen viszonyulok a mélyhűtött termékekhez, és most az eljárás pozitív oldalára gondoltam!

A főételeink, mindegyike nagy kedvenc! Nagyon szeretjük a húsgombócot paradicsommártásban. Rólam tudható, hogy paradicsomfüggő vagyok, így nem meglepő az örömöm. Ma sem csalódtam. Kitűnő ételt kaptunk, a mártás, a gombóc is ízletes, és a legkritikusabb pont, a gombócban lévő rizs is kiváló állagú. Magyarul megfőtt, finom. 

Másik főétel is finom lehet. Nem kóstoltam meg, de ezt nehéz elrontani. Rántott csirkecomb, petrezselymes rizzsel. Két módon készíthető. Nyers, vagy főtt csirkecombból. Mi az utóbbi megoldást szoktuk választani, így egy főzéssel két étel készíthető. Leves, és a rántott husi. Most, hogy leírtam, lehet, a mai zöldborsó leves is a csirke főtt combjából készült. Ha megkóstolnám, akkor választ tudnék rá adni, de számomra ma ez tabu. Gergő ebédje, így nem illik megkóstolni. Majd megkérdezem tőle. Meg Kimi kutyit is, aki szemmel láthatóan, igényt formál a részére. A csontra! Én jóllaktam a látvánnyal egyenlőre. Írásom befejezése után, kevés levessel, jól is fogok lakni.

Na meg a desszerttel. A puncs szelettel, ami mint mindig, most is finom. Örülök, hogy ilyen finom, változatos ételeket ehetünk, ma is! A holnapot, meg nagyon várom! Csilis bab lesz az egyik főkaja. Úgy emlékszem, nem is rendeltünk mást holnapra, csak babot. Kíváncsiságom oka az, hogy állítólag egész jól főzöm én is a babot. Nem Bud Spencer kedvencét, mert ők cimborájával, hagymás babot kajáltak mindig. De ne szaladjunk a holnapi nap elé! Legyen miről írnom reggel is!
Addig, mindenkinek jó étvágyat!