2013. február 13., szerda

2013.02.13. Grízgaluska leves, szezámmagos rántott szelet krumplipürével, lekváros, piskótatekercs


Ma az a kivételes eset áll fenn, hogy egyféle főmenüt rendeltünk. Megnézve az étlapot, senkinek nem fűlött a foga, a sárgaborsó főzelékhez. Még akkor sem, ha fasírttal tálalhattam volna. Gondoltam, hogy üresen hagyom azt a megszokott négyzetet, amelybe a fotó, eredetileg kerülhetett volna. De nem került.

Hántolt sárgaborsó.
Hogy mégse álljon üresen, tettem bele egy képet az alapanyagról, a nyers sárgaborsóról, ami szárított zöldborsó. Ezért sárga. Mert zöld. Arról van szó, hogy mikor a borsót betakarítják, a termést (borsószemek) szárítják, hántolják, és a szemek, két részre szétesnek. Ez tulajdonképpen, a borsó két sziklevele. A szárítás idején, módján múlik, hogy sárga, vagy zöld színű lesz. Ma egyik változatából sem kértünk.


Ma csak egyféle főételt rendeltünk.


Grízgaluska leves.
Kértünk viszont a daragaluska levesből, (leánykori nevén grízgaluska) amit tálalás után, rögtön, meg is kóstáltam. Kíváncsiságom oka, a galuska volt. Aztat kérem, nagyon el lehet rontani. Ha nem főzik elég ideig. Akkor is, ha túlfőzik, és szétesik. Nyilván, a legfontosabb, a jó recept. A grízgaluskába búzadara, tojás, csipet só, és étolaj kell. Van aki kihagyja az olajat, de én keveset szoktam bele tenni. Szoktam még, vágott petrezselyem zöldet is tenni hozzá alkalmanként. A sűrűséget nem tudom leírni. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia. Főzés előtt, kicsit pihentetem, majd forró vízben főzöm. Jelen esetben, a forró leves alapba lett főzve, melybe került még egy kis vegyes tavaszi zöldség is. Illik hozzá! Szóval, megkóstolva nem csalódtam.


Szezámmagos, rántott szelet.
Mint ahogy nem csalódhattam, a szezámmagos, rántott szeletben sem. Ezt aztán egy gyakorlott szakácsnak, művészet lenne elrontani. Gondolom, nem is próbálkozott vele. Belegondoltam, hogy mekkora hangzavar lehet ilyenkor a konyhán, az előkészület során. A húst ugyanis ki kell kloffolni. (Vagy klopfolni. Mindkettő helyes) Tehát, szét kell verni a husik rostjait. A Népet "klopfen" igéből származik, ami ver, kiver, kopogtat jelentésekkel bír.  Belülről kifele. Ezzel amellett, hogy fellazítjuk a hús rostjait, el is lapítjuk a szeletet, ami az étel szépségét, élvezeti értékét növeli. Kivéve persze, ha a vicces szakács, esetleg a mosogatórongyot kloffolja, panírozza, és rántja ki, majd a gyanútlan vendég elé tálalja. Egyszer tanúja voltam egy ilyen tréfának. Az első falat még lement. Kicsit gyanús volt az állag, de csak a harmadik előtt nézte meg , hogy mit adtak neki. Volt kergetőzés a konyhán! A szakácsnak, csak jelentős mennyiségű folyékony kártérítés árán sikerült csak megbékíteni a "kedves vendéget" Most igyekeztem a rántott husit éttermi szinten tálalni. Nem vagyok képzett szakács, ételkritikusnak is csak bottal csinált, de úgy érzem elég fáintos lett. Ugye?

Piskótatekercs.
Amiről még nem írtam, a süti. Vagy ahogy az étlapon szerepel, desszert. Ma baracklekváros piskótatekercset kaptunk. Tudom, hogy kell csinálni, de bevallom, még az életben nem próbálkoztam vele. Minek is kéne, mikor itt van a konyhatündér, aki kitűnő piskótát tud sütni. De csak a Mama házi tojásából. Érdekes, mekkora a különbség. A házi, és a tenyészetből vásárolt közt. Panaszkodott is hét végén, hogy nem úgy jön föl a piskóta, mint máskor. a Mama meg is lepett egy dobozzal bennünket, de akkor már esőnek a köpönyeg. Azért, ne gondoljátok, hogy nem fogyott el gyorsan. A márványos, meggyes piskóta sütéséből lassan doktorálhat Párom. 
A mi legnagyobb megelégedésünkre!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése