Ismét megbizonyosodtam róla, hogy illetékes helyen is olvasnak. Az imént a kajataxis mondta a bejegyzéseim számát, tehát ismét bejelentem, ez a 173. összefoglaló ebédjeinkről.
Mint azt hét elejétől teszem, csak érzékszerveimre hagyatkozom, mert elfelejtettem az étlapot beszkennelni. A levessel, és az egyik főétellel nincs nagy gondom.
A leves, mint az tisztán látszik, zöldborsóból készült, igen gazdagon, eperlevél tésztával, még jobban felturbózva. Kicsit roppanósabb a borsó, mint az szokott lenni, de finom így is. A tészta is megfőtt, így teljes a kulináris élmény. Úgy készítették ahogy szokták. Csont alaplébe főtt bele a többi anyag. Zöld fűszerek is vannak benne, de én - mivel megtehetem - kevés friss petrezselyem zöldet is tépkedtem bele.
A meggyszószt sem volt nehéz kitalálni. Néhány másodpercig a sült csirkecomb ugyan rejtve maradt az edényben, de kellően megtisztogattam, és tálalható állapotba hoztam. Hiába. A szállítás közben zötykölődve a szósz belepi, így különféle trükköket találok ki. Van már gyakorlatom benne. Ha én enném meg, könnyebb dolgom lenne, de mivel nem én fogyasztom el, esztétikusabb, higiénikusabb megoldást kellett választanom. Nem részletezem, hogy csináltam volna, ha én eszek belőle.
A rejtvény a másik főétel. Már puskázási lehetőségem sincs, mert a tavasszal indult próbálkozás, úgy tűnik hamvába hullt. Indult egy FB oldal, Áru-Házhoz névvel. Ezen a helyi éttermek meghirdethették az aznapi menüt, de úgy tűnik nincs rá érdeklődés. A legutolsó bejegyzés, május elejei, így marad saját fantáziám az étel nevével kapcsolatban. Nézzük mi van benne! Tarhonya, krumpli, lecsó, és kolbász. Ez utóbbi debreceninek tűnik, így valószínű ez a jelző a nevében is szerepel. Bevallom nekem olyan az íze, mint annak a pásztortarhonyának, amit legutóbb csináltam. Abban viszont füstölt kolbász volt. Elhatároztam, nem leszek keresztapa. Így, hogy leírtam a hozzávalókat, van fogalmatok az ételről, ami egyébként rendkívül finom. Néhány kanállal kevesebb van már a tányérban. Nem étteremben vagyunk, így én a kanalat használtam.
A desszert mellé is tettem egy villát, de csak a fotó kedvéért. Ez a finomság nem fog látni evőeszközt az elfogyasztása közben. Ez a megállapítás rajtam kívül, a család összes tagjára vonatkozik, mert a piskótatekercs esetében sem adunk az etikettre. Tegye fel a kezét, aki otthon villával eszi ezt a desszertet. Látom ám! Senki nem jelentkezett.
Ne is törődjetek az etikettel. Otthon úgy együnk, ahogy a legjobban esik. Ha így esik jól, akkor kézzel, illetve mint az előbb írtam, kanállal.
A lényeg, hogy jó étvággyal tegyük. Ezt kívánom nektek is!
Mint azt hét elejétől teszem, csak érzékszerveimre hagyatkozom, mert elfelejtettem az étlapot beszkennelni. A levessel, és az egyik főétellel nincs nagy gondom.
Ne is törődjetek az etikettel. Otthon úgy együnk, ahogy a legjobban esik. Ha így esik jól, akkor kézzel, illetve mint az előbb írtam, kanállal.
A lényeg, hogy jó étvággyal tegyük. Ezt kívánom nektek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése