Gyönyörű napsütéses az idő, az ebéd is megérkezett időben, mi kell még? Az, hogy beszámoljak az első benyomásokról.
Minden alkalommal a leves az első. Nem csak az ebéd során, hanem a tálalás, fotózás terén is ezzel szoktam kezdeni. Praktikus okokból, a legalsó edényben érkezik, mert így a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kilötyög. Ez a hülye gravitáció! A leves, viszont finom! Belekóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr! Már a látvány sem utolsó, hiszen nem kellett válogatnom a tálaláskor. Ennyi a cucc benne. Minden, ami egy hamis gulyásba kell. Hús nincs benne, de ennyi belevaló mellett, el is hanyagolható. Krumpli, galuska, lecsó, minden van benne, ami illik bele. A színe is szép (igaz Suzanna?) A tányér szélére tett csilipaprika véletlenül belecsúszott a levesbe, és ennyi elég volt. Az egész levest megízesítette ez az apró malőr. Hiába! A csilipaprika már csak ilyen. Nem is bosszant, mert a gulyáslevesnek, eredendően kicsit csípősnek kell lennie. Az én adagom már az.
A zöldbabfőzeléknek viszont, nem kell csípősnek lenni. Annak pikánsnak, megfelelően sűrűnek kell lennie. Enyhén savanykásnak, a tejföltől, és az ecettől, kicsit édeskésnek a cukortól, sűrűnek a habarástól, és tartalmasnak a feltéttől. Ma minden kritériumnak megfelel a főzelék. A sült kolbásszal pedig különösen szeretem. Általában, minden főzeléket, kivéve a sárgarépakockákból készítettet. Abból ettem eleget a kórházban, mikor ott voltam. Soha többet!
A következő kép illusztráció! Ezt találtam. Nem biztos, hogy hasonlít arra, amit ma Gergő fiam eszik, mert biztos, hogy Ő ebből rendelt. Szereti a halat, és én is. Lehet, hogy mégis kétfélét rendelünk itthonra is? Bár a főzeléket is szeretem, a halra is kíváncsi lennék. Én imádom a tengeri herkentyűket, és ha végre igénybe tudom venni a nyereményem, ami egy vacsora Gianni éttermében a Pomo D'oroban, akkor biztos, hogy én azt eszek. Még néhány hetet kell várni rá, mert keresek rá alkalmat, de be fogok számolni róla.
Mint ahogy beszámolok, a piskótatekercsről, ami már csak múlt idő. Nem véletlenül van két "t" a piskótatekercsben, mert ezt a fotó után eltüntettem a tányérról. Jól esett. Olyan kívánatos, és nem lehetett ellenállni neki. Pedig, most nem láttam azt a mennyiséget, amit a múltkor, kora reggel, a konyhán. Képzeljétek el, a több mint hatszáz sütit egy sorban. Nem volt semmi!
Egyszóval, jól kezdődik a nap, és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Nektek is ezt kívánom!
Egyszóval, jól kezdődik a nap, és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Nektek is ezt kívánom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése