2013.09.25. Hamis gulyás, zöldbabfőzelék sült kolbász, piskótatekercs.

Gyönyörű napsütéses az idő, az ebéd is megérkezett időben, mi kell még? Az, hogy beszámoljak az első benyomásokról. 

Minden alkalommal a leves az első. Nem csak az ebéd során, hanem a tálalás, fotózás terén is ezzel szoktam kezdeni. Praktikus okokból, a legalsó edényben érkezik, mert így a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kilötyög. Ez a hülye gravitáció! A leves, viszont finom! Belekóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr! Már a látvány sem utolsó, hiszen nem kellett válogatnom a tálaláskor. Ennyi a cucc benne. Minden, ami egy hamis gulyásba kell. Hús nincs benne, de ennyi belevaló mellett, el is hanyagolható. Krumpli, galuska, lecsó, minden van benne, ami illik bele. A színe is szép (igaz Suzanna?) A tányér szélére tett csilipaprika véletlenül belecsúszott a levesbe, és ennyi elég volt. Az egész levest megízesítette ez az apró malőr. Hiába! A csilipaprika már csak ilyen. Nem is bosszant, mert a gulyáslevesnek, eredendően kicsit csípősnek kell lennie. Az én adagom már az.

A zöldbabfőzeléknek viszont, nem kell csípősnek lenni. Annak pikánsnak, megfelelően sűrűnek kell lennie. Enyhén savanykásnak, a tejföltől, és az ecettől, kicsit édeskésnek a cukortól, sűrűnek a habarástól, és tartalmasnak a feltéttől. Ma minden kritériumnak megfelel a főzelék. A sült kolbásszal pedig különösen szeretem. Általában, minden főzeléket, kivéve a sárgarépakockákból készítettet. Abból ettem eleget a kórházban, mikor ott voltam. Soha többet!

A következő kép illusztráció! Ezt találtam. Nem biztos, hogy hasonlít arra, amit ma Gergő fiam eszik, mert biztos, hogy Ő ebből rendelt. Szereti a halat, és én is. Lehet, hogy mégis kétfélét rendelünk itthonra is? Bár a főzeléket is szeretem, a halra is kíváncsi lennék. Én imádom a tengeri herkentyűket, és ha végre igénybe tudom venni a nyereményem, ami egy vacsora Gianni éttermében a Pomo D'oroban, akkor biztos, hogy én azt eszek. Még néhány hetet kell várni rá, mert keresek rá alkalmat, de be fogok számolni róla.

Mint ahogy beszámolok, a piskótatekercsről, ami már csak múlt idő. Nem véletlenül van két "t" a piskótatekercsben, mert ezt a fotó után eltüntettem a tányérról. Jól esett. Olyan kívánatos, és nem lehetett ellenállni neki. Pedig, most nem láttam azt a mennyiséget, amit a múltkor, kora reggel, a konyhán. Képzeljétek el, a több mint hatszáz sütit egy sorban. Nem volt semmi! 
Egyszóval, jól kezdődik a nap, és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Nektek is ezt kívánom!

2013.02.25. Karalábéleves, zöldbabfőzelék fasírttal, sertés pörkölt tésztával, ischler.

Újra hétfő, újra érkeznek ebédeink, az ételfutár által.Természetesen, a hétvége sem eseménytelen Hajduéknál. Hét végén sem maradunk éhen, hanem igen finom ételeket eszünk. Szombaton pl. csirkemáj készült, majorannás, kakukkfüves, lecsós szafttal. A leves sem volt kutya, de a kutya örült a levesbe főtt pulykacsontoknak, amivel igen jól is lakott. Mi is a levessel! De mától ismét a menza jön, péntekig.

A ma érkezett ebédünk. Kicsit közelebbről, mint azt megszoktátok.

A leves, karalábéból készült.

Mint a képen látható, mára ismét kétféle főételt rendeltünk. A leves, szokás szerint közös, és kis kockákra vágott karalábéból készült, hús alaplével, legalább kétféle levestésztával. Találtam ugyanis kiskocka, és fodros kocka tésztát is a leves ellenőrzése során. Sima hétköznapi leves, jókora adag. Nem lehet minden nap gazdag, tartalmas levessel kényeztetni gyomrunkat. Arra ott van a péntek. Kíváncsi lettem, és rögtön kielégítettem. Pénteken legényfogó leves lesz asztalunkon, a konyha jóvoltából. Mivel minden héten beszkennelem az étlapot, nem jöhetek zavarba. Minden nap előre tudom, mit hoznak. Persze ez ránézésre is megy, de a különböző fantázianevek miatt, néha jó puskázni.

Sertéspörkölt, tésztával.

Ma sertéspöri érkezett tésztával. Gergő pedig zödbabfőzeléket rendelt, amit fasírtszelettel tálaltak. Mindkét étel, kiadós ebéd. A sertés, és marhapörkolt, az egyik nemzetközileg is ismert hungarikum, amit szerte a világon "gulas"-ként ismernek. Zsuzsi barátnőm kaliforniából mesélte a minap, hogy egyik ismerőse "gulast" akart csinálni, de nem szereti a hagymát sem, meg a paprikát sem. Ráadásul csirkemellből akarta készíteni. Szívesen küldenék egy igazi Magyar receptet, de barátomat ismerem annyira, hogy rendesen helyreigazította az illetőt. Gondolom inkább grillezést javasolt a pöri helyett. Hagyma, paprika nélkül, nincs pörkölt. Vagy ahogy ott ismerik "gulas". 

Zöldbab főzelék, fasírttal.

Valószínű, a zöldbab főzeléket sem úgy készítik kaliforniában, mint itthon. Mert ez jó vastag rántással készül. Na nem annyira, mint azt az iskolai menzán, fiatalkori emlékeim szerint kaptuk, hanem jócskán dúsítva a belevaló zöldbabbal is. Emlékszem, mikor gimis koromben, több kanállal kellett ennem a főzelékbőll, mire egy szem zöldbab horogra akadt. Illetve kanalamba került. Ez akkor volt. Ég, és föld! Ezért utálják ma is sokan a menzai kaját. Tudnám ajánlani a mi vendéglátóinkat! A komplett stábot. Mert  úgy érzem, összszokott a csapat. Ételeinken legalábbis ez látszik. Két éve egyszer előfordult, hogy szakácsváltás volt. Észrevettük! Nem volt rossz, de másak voltak az ételek. Amióta dokumentálom, (4 hónapja) apró kifogásokon kívül semmi baj nem volt ételeink ízével. Ma sem!

Fejenként egy süti jár.

Kaptunk még fejenként egy ischler jellegű sütit is. Ez az ischler sem az, amit megszoktam. A régi, békebeli. Az sima szélű linzertésztából készült, kerekre szabva, és felül, és oldalt is csokimáz borította. A régi Komló cukiban, így lehetett venni, 3,40-ért!  Nem is tudom, hogy ischlernek nevezzem-e, mert az étlapon, egyszerűen "desszert" megnevezéssel szerepel. A lényeg, hogy ez is a megszokott minőség.
 Megint jól kezdődik a hét. Blogoldalamat egy kicsit turbóztam a hét végén. Több információval találkozhattok, és rákereshettek közvetlenül, más témájú blogbejegyzéseimre is. Tegnap csináltam, és megérte! Forgalmam ötszörösre ugrott. Ennek örül igazán a blogger. Annak ha sokan olvassák bejegyzéseit, meg ha van miről írni. 
Kellemes hetet!