2013. augusztus 21., szerda

2013.08.21. Csontleves, pácolt sertéssült, lencsefőzelék, piskótatekercs.

Hosszabb kihagyás után, ismét jelentkezek a megszokott menzai rovatommal. Természetesen, az elmúlt napokban sem zsíros kenyéren éltünk, hiszen saját konyhánk adta kulináris élményben volt részünk. Azt, hogy nem számoltam be minden nap arról, hogy éppen mit ettünk, gondolom elnézitek. Finomakat! Ennyi éppen elég. Nem ültem viszont tétlenül, mert képeimet rendezgetve rájöttem, hogy idén már több mint húsz salátát készítettem, és mivel mind más volt, be fogok számolni a konyhámban működő salátagyárról. Bízom benne, hogy tudok újdonságokkal szolgálni!
Most viszont jöjjön a mai kaja! 


Csontleves, finommetélttel a bevezető. A megszokott bőséges tészta betéttel. Hihetetlen bőséges adag, szinte nem fér a tányérba. Az ételhordóban található mennyiségből, (két adag) négy ekkora tányért tudok megtölteni. Kipróbáltam! Tudom, hogy nem egy nagyon kalóriadús étel, de szerintem elég az ebéd kezdéséhez. Már csak azért is, mert mindkét főétel, bőséges, és megfelelő energiát is tartalmaz amellett, hogy finom is. 
A sertéssült, előtte pácolva, bőrével együtt sülve, finom, fűszeres szósszal, mexikói rizzsel érkezett. Jó ötlet a külön mártás! Ha itthon készítjük, megelégszünk a húsból kisült fűszeres zsírral, amit rácsorgatunk a köretre. Itthon nincs is ezzel probléma, mert általában krumplipürével tálaljuk. Így szoktuk meg, de jó a változatosság. A mártás, kellemesen fokhagymás, fűszeres, nem hivalkodóan, úgyhogy épp jó. A hús, nem ropogósra sült, de igen finom. 
A másik főétel, lencsefőzelék, ami eredetileg lecsókolbásszal volt tervezve, de virslivel érkezett. Így talán még jobb. Nem is a legolcsóbb baromfi, hanem juhbeles virsli érkezett hozzá, sülve. Mivel Nejem személyesen ment ma az ebédért, tanúja volt a virsli sütésének. Apró trükkök, amikről jó ha tudunk. Abban a sütőalkalmatosságban sült, ami legjobban a frittőzre hasonlít, de természetesen az ipari méretben. Ebben sütik a krumplit is, ha szükség van rá. A forró olajba, elég néhány pillanatra belemártani a beirdalt virslit, és már kész is. Itthon, természetes, hogy nem így készítjük, de mi csak néhány adagban gondolkozunk. A főzelék is nagyon finom, és a virsli, mint feltét csak növeli az élvezeti értéket.
Azt pedig, hogy teljes legyen a mai élmény, egy lekváros piskótatekercs biztosítja, ami méltó lezárása a menünek. Nem hiszem, hogy egy átlagos étvágyú ember, egymás után tud végezni a teljes menüvel. Még szerencse, hogy nincs kötöttség. Az ember akkor ül neki, amikor megéhezik. És annyit eszik, amennyi jól esik. Az biztos, hogy ma sem maradunk éhen! 
Mivel pedig az időközben szépen megnőtt paradicsomjaimról naponta több mint egy kilót tudok szüretelni, megyek paradicsomsalátát készíteni. Kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik, és mivel paradicsomfüggő vagyok, kiélem benne magam. Nem utolsó sorban, jól is lakok vele. 
Ja! A személyes ajándékot köszönöm szépen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése