2014.02.03. Hamis gulyásleves, gyulai finom falatok, karalábéfőzelék.

Profán hasonlat, de a legjobban illik a mai helyzetemre!
Nem tudom, jártatok-e már úgy, hogy kölcsönadjátok az autót, és úgy kapjátok vissza, hogy üres a tank,de még a gyújtást is elállították? Így jártam a fényképezőgépemmel. Akkumulátorok lemerítve, és minden, ami eltekerhető volt, az el is lett tekerve. Megtehettem volna, hogy a régi fotók közül választok ma is, de inkább azt választottam, hogy feltöltöm az akkumulátorokat, mindkét garnitúrát (külön a gépét, külön a vakuét) megpróbálok mindent visszaállítani és a megszokott formában jelentkezni, friss fotókkal a mai kajákról. Kicsit hosszabb volt a szokásosnál, de holnapra minden rendbe fog jönni. Véget ért az a projekt is, amin az elmúlt két hétben nagyon sokat dolgoztunk, a remélt siker érdekében, és úgy tűnik, nem reménykedtünk hiába. Örömmel tölt el az is, hogy egyre közelebb kerültünk, a várt tavaszhoz, és ma reggel is csupa jó híreket kaptam. Úgy tűnik, egy neves gasztromagazin érdeklődik munkáim iránt, és nem csak egy szálon, de ígéretet kaptam a magazinban való megjelenésre. Igyekszem megint megfelelni a kihívásnak. Megint nyertem egy receptversenyen, de a jövőben, más formában veszek részt ezeken a receptes oldalakon. Ebben a játékban pl. a továbbiakban nem kérem a pontjaim jóváírását, és nem a nyereményért töltöm fel ezentúl a receptjeimet. Több oka van elhatározásomnak, és nem akarlak vele untatni senkit. Lássuk a mai ebédet!

Hamis gulyásleves érkezett, meglehetősen sűrűn. A hús kivételével, minden egy hagyományos gulyáslevesre emlékeztet, de hát azért hamis, mert a marhahús hiányzik belőle. Ha nem marha lenne benne, az nem gulyásleves lenne. Többször leírtam már, hogy tőlünk nyugatra, a pörköltöt nevezik gulashnak. Nem a levest tehát, hanem a  jó magyar pörköltöt. Persze az évek alatt ez a kifejezés sem azt takarja mint eredetileg, hiszen minden húsos ragura ráhúzták már azt, hogy pörkölt. Mi viszont tudjuk, mi a különbség a gulyás, és a pörkölt közt.

Főételként gyulai finom falatok jött. Ez az étel sem tekint vissza évszázados múltra. Valamelyik vendéglős találta ki, hogy olyan pörkölt szerű ragut készít, amiben a gyulai kolbász főszerepet kap. Így született meg ez az étel, ami tulajdonképpen pörkölt, kolbásszal. Természetesen, én is elkészítettem már a saját változatomat, ami egyik legnépszerűbb receptem lett.Bográcsos oldalamon szerepel, és ha belekukkantatok, rájöttök miért. Itt olvasható.

Nem írtam még receptet a karalábéfőzelékről, és nem is áll szándékomban a közeljövőben megtenni. Ez nem jelenti azt hogy nem szeretném, sőt kizárásos alapon, valószínű ez lesz a mai ebédem, de annyira nem vagyok főzelékrajongó. Kivéve talán a tökfőzeléket, mert azt egy idő óta imádom. Valószínű azért, mert nejem is nagyon finoman tudja elkészíteni.

Az, hogy biztosan ne maradjunk éhen, egy lekváros táska formájában garantálva van. Ez a leveles süti, egyik kedvencem volt, még siheder koromban. Néhány hetet dolgoztam pékségben, még a gimnázium elvégzését követő nyáron, egy kis zsebpénz reményében, és szabadon ehettem ebből a sütiből. Annyit, amennyi jól esett. Másokból is tehettem volna, de nálam ez volt a favorit. Ma is fogok egy kicsit nosztalgiázni!
Nektek is jó étvágyat!

2013.09.25. Hamis gulyás, zöldbabfőzelék sült kolbász, piskótatekercs.

Gyönyörű napsütéses az idő, az ebéd is megérkezett időben, mi kell még? Az, hogy beszámoljak az első benyomásokról. 

Minden alkalommal a leves az első. Nem csak az ebéd során, hanem a tálalás, fotózás terén is ezzel szoktam kezdeni. Praktikus okokból, a legalsó edényben érkezik, mert így a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kilötyög. Ez a hülye gravitáció! A leves, viszont finom! Belekóstoltam, mert a kíváncsiság nagy úr! Már a látvány sem utolsó, hiszen nem kellett válogatnom a tálaláskor. Ennyi a cucc benne. Minden, ami egy hamis gulyásba kell. Hús nincs benne, de ennyi belevaló mellett, el is hanyagolható. Krumpli, galuska, lecsó, minden van benne, ami illik bele. A színe is szép (igaz Suzanna?) A tányér szélére tett csilipaprika véletlenül belecsúszott a levesbe, és ennyi elég volt. Az egész levest megízesítette ez az apró malőr. Hiába! A csilipaprika már csak ilyen. Nem is bosszant, mert a gulyáslevesnek, eredendően kicsit csípősnek kell lennie. Az én adagom már az.

A zöldbabfőzeléknek viszont, nem kell csípősnek lenni. Annak pikánsnak, megfelelően sűrűnek kell lennie. Enyhén savanykásnak, a tejföltől, és az ecettől, kicsit édeskésnek a cukortól, sűrűnek a habarástól, és tartalmasnak a feltéttől. Ma minden kritériumnak megfelel a főzelék. A sült kolbásszal pedig különösen szeretem. Általában, minden főzeléket, kivéve a sárgarépakockákból készítettet. Abból ettem eleget a kórházban, mikor ott voltam. Soha többet!

A következő kép illusztráció! Ezt találtam. Nem biztos, hogy hasonlít arra, amit ma Gergő fiam eszik, mert biztos, hogy Ő ebből rendelt. Szereti a halat, és én is. Lehet, hogy mégis kétfélét rendelünk itthonra is? Bár a főzeléket is szeretem, a halra is kíváncsi lennék. Én imádom a tengeri herkentyűket, és ha végre igénybe tudom venni a nyereményem, ami egy vacsora Gianni éttermében a Pomo D'oroban, akkor biztos, hogy én azt eszek. Még néhány hetet kell várni rá, mert keresek rá alkalmat, de be fogok számolni róla.

Mint ahogy beszámolok, a piskótatekercsről, ami már csak múlt idő. Nem véletlenül van két "t" a piskótatekercsben, mert ezt a fotó után eltüntettem a tányérról. Jól esett. Olyan kívánatos, és nem lehetett ellenállni neki. Pedig, most nem láttam azt a mennyiséget, amit a múltkor, kora reggel, a konyhán. Képzeljétek el, a több mint hatszáz sütit egy sorban. Nem volt semmi! 
Egyszóval, jól kezdődik a nap, és remélem, a folytatás sem lesz rosszabb. Nektek is ezt kívánom!

2013.08.14. Hamis gulyás, rántott csirkeszárny, zöldborsófőzelék, Stefánia vagdalttal, sütemény

Mivel ismét paradicsomsalátán élek már két napja, azt hihetnénk, hogy csak úgy mellékesen számolok be a rendszeresen érkező ételekről. Nem így van! Minden nap kihívást jelent az ételek kóstolása, fotózása, az, hogy ne egysíkúan, hanem viszonylag színvonalasan írjak róluk. Magam támasztottam ezt a követelményt, és szívesen teszem. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy ez az oldalam, a legrendszeresebben megjelenő oldal. Hétköznaponként minden nap jelentkezik, így rendszerességre sarkal engem is.

Mint mindig a levessel kezdek. Hamis gulyás érkezett ma. Nem tudom érzékeltetni az adagot, de higgyétek el, a két adagból, akár négyen is tudnánk enni. Jóllakni nem, de a leves funkcióját, akár négy személyre is biztosítaná az edény. Ilyenkor mindig eszembe jut a kórházi menü. Az a néhány szem sárgarépakocka a mi a híg lében úszkál. Nem ragozom tovább, mert nincs értelme összehasonlítani a két kaját. 

A két rántott csirkeszárny, ami egy adagot képez, a mellé tett rizi-bizivel, megint garantálja éhségünk csillapítását. Kimi kutyám is beleszimatolt a levegőbe a tálalás közben, mert megérezte, hogy számára is értékes táplálék van a tányéron. Majd, ha ott lesz az ideje, meg is kapja a csontot természetesen. Az jár neki, és tudja is. Mint a képen látszik, ez is bőséges adag, így jól jár, aki ezt eszi. 

Tulajdonképpen a zöldborsó főzelékkel is jól jár valaki, egyedül én nem. Ez minden alkalommal kihívást jelent számomra. A tálalásról van szó. Szinte minden alkalommal szétesik a Stefánia vagdalt, amikor tálalni akarom. Most is így történt. Már nem is idegesítem magam, mert ezen úgy sem tudok változtatni. Azok, akik nem edényben kapják az ételt, hanem helyben, az étteremben eszik ebédjüket, biztosan szépen, egyben kapják a tányérra. Mivel nekem ki kell emelnem az edényből, és újra a tányérra helyezni, ez biztos törést okoz benne. Így aztán, mivel jelentős gyakorlatom van a fotók feldolgozása terén, marad az utómunka. Most is igen jól sikerült kisimítani a ráncokat a fasírton, ami egyébként megint a megszokott minőség, tehát finom! 

Hogy teljes legyen a mai kulináris élvezet, kaptunk fejenként egy sütit is. Ennek elemzésébe nem bonyolódnék bele, mert a sütik fantázianevével mindig hadilábon állok. Lássuk a tényeket! Két kakaós piskótalap közt, vaníliás puding réteg. Ebből áll a süti. A teteje el van havazva, ha a rászitált porcukrot annak nevezhetem. Biztos jól fog esni annak, aki megeszi. Én nem, mert bármennyire furcsa, szinte alig eszek a sütikből, és mivel van a számomra ilyenkor létszükségletté váló paradicsomból, azzal lakok jól. Az jöhet, minden formában!
Nektek viszont jó étvágyat kívánok, saját ebédetekhez!

2013.05.15. Hamis gulyás, szárnyas rizottó, vendégváró süti.

Családunk létszáma ideiglenesen egy fővel csökkent. Gergő Drezdában zenél a hét végéig, így az érkező kajáinkat is redukáltuk. Tehát, csak egyféle menüről fogok beszámolni néhány napig. 

A levesünk, ma hamis gulyásleves. A kis hamis! Attól hamis, hogy nincs benne hús. Az ortodox módon készített gulyás, marhahúsból készül. Ebbe az unortodox levesben, a hús kivételével minden van, aminek egy valódi gulyásban lenni kéne. (divat lett az unortodox szó, ami begyűrűzött a gasztronómiába is) Krumpli, zöldségek, kevés gomba, galuska. Jól sikeredett tartalmas leves. Nem tudom, miért juttatta eszembe a kórházi, ún. Pándy levest. Óriási különbség! Ez tele van minden földi jóval, abban néhány répakocka úszkál. És finom! Ha minden igaz, hétvégén találkozok a kórház élelmezés vezetőjével, és megemlítem neki!

A ma érkezett főételünk, szárnyas rizottó. Ez is olyan, ahogy a Nagy Szakácskönyvben meg van írva. A rizs al dente, a hús jól meg van főve, az egész állaga krémes, tehát minden klappol. Ezt, az egyszerűnek tűnő ételt, is nagyon el lehet rontani! Én itthon, hús alaplével szoktam felengedni a rizst, és valószínű a konyhán is így készítették. Ebben is találtam a főtt zöldségfélékből, ami bizonyítja, hogy nem rizses húsról van szó.Jól sikerült!
A kelkáposzta főzelék, ami a másik főétel lett volna, ma kizárólag mások asztalán lesz megtalálható, így nem véleményezhetem!

Tudok viszont véleményt alkotni, a sütiről. A múltkor, nyomozást végeztem, a süti nevét illetően, és többen vendégváró sütinek nevezték. Elfogadom, mint a konyhán használt, egyszerűbb mogyorós szelet megnevezést is. A lényeg, hogy ez is finom.
Mi biztos jól fogunk lakni, és ezt kívánom minden kedves ismerősnek, és ismeretlennek is. Remélem, nem tűnik morbidnak, hogy azoknak is szívesen kívánnék jó étvágyat, akik napokig nem esznek ilyen finom ételeket mint mi. Szívesen adnék! Gondolom, Ti is. Sajnos, lassan nekünk sincs miből adni!

2013.04.03. Hamis gulyás, tavaszi töltött borda, zöldbabfőzelék fasírttal, puncs szelet.

Bizonyára megbocsájtjátok, ha a szokásosnál kicsit rövidebben írok a mai ebédünkről. 
Számtalanszor bebizonyítottam, hogy a legkülönlegesebb helyzetben is tudok objektív maradni. Ma helyzet van! Ha befejeztem, ugrok vissza az ágyba, mert sz@rul vagyok. Leírhatnám máshogy is, de ez a legjellemzőbb állapotomra. 
Az objektivitásra, pedig szükségem lesz, a kaják kóstolásánál. 

 

 

 

 

A levessel, semmi bajom. Most még az étlapot sem néztem, mert látom, hogy hamis gulyáslevesről van szó. Ha már az étlap. A jövő heti kaják, annyira meglepik lesznek, hogy még be sem szkenneltem a listát, és Párom, anélkül töltötte ki azt, mit szeretnék enni, hogy nem is tudtam róla. 
Szóval, a levessel semmi baj. A szokott minőség, finom. 
És most jön az objektivitásom. Amikor elkezdtem írni, szentül megfogadtam, hogy ha valami nem ízlik, azt is nyilvánosságra hozom. Ma ezt teszem. Nem ízlik, a rántott husi, amibe tavaszi tölteléket raktak. Elsősorban azért, mert túlteng benne, a kenyér íze. Ez most a szubjektív oldalam, de ha nem ízlik, meg kell mondanom. Lehet, hogy egészségi állapotom is magyarázza, de majd mások is véleményt alkotnak róla. Remélem, jobbat mint én. 
A másik főételről, nem tudok beszélni, mert Gergő rendelte. Szemmel láthatóan zöldbabfőzelék, fasírtszelettel. Még bele sem kóstoltam. Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna rendelnem, és akkor nem mondok semmi rosszat a töltött húsról sem. Így jártam. 
Büntetésből, kivételesen megeszem a nekem járó puncsszeletet, ami történetesen, most ízlik is. Nem szoktam sütiket enni, de kivételt teszek. 
Legalább, javít a hangulatomon.