2013.09.17. Zellerkrém leves, Dubarry sertésborda, rizses hús, káposztasaláta.

Keresem a legjobb megoldást. Mivel megbíztak az étterem FB. oldalának karbantartásával, a már megszokott napi beszámolóim mellett lévő képek, ott is megjelennek. Igyekszem a lehető legszebb, átlátható megoldást megtalálni. Szívesen teszem, és az elmúlt hónapokban gyakorlatot is szereztem benne. Így aztán délután tervezgetni fogok, és a legszebbet választom ki, ami ezentúl naponta meg fog jelenni.

Az ételekről annyit, hogy természetesen, nem ebben a formában érkeznek. Én magam, annyit tudok hozzáadni, hogy csinosabbá teszem őket. A díszítések természetesen, saját kitalációim. Nekem nagyon fontos a külcsín, az ízlésesség határáig. Ezért igyekszem, minden nap, szebben megjeleníteni ebédünket.

A mai levessel, ezt nem nagyon tudom megtenni. Ennél szebben, nem lehet tálalni a zellerkrém levest, ami pirított kenyérkockákkal érkezett. Így szeretem. Nem tudom miért, sokkal jobban kedvelem a pirított kenyeret, mint a sokszor használt levesgyöngyöt. A leves egyébként nagyon finom, és olyan tartalmas, hogy szinte megáll benne a kanál. 
A Dubarry sertésborda is finomság, amiből ma nem rendeltünk. Egy ledér hölgyről nevezték el, aki sűrűn részesítette kegyekben a főurakat, és királyát is. Mindezt férjura beleegyezésével, sőt unszolására. Akkor azt a világot élték. Az érvényesülés miatt, a cél szentesítette az eszközt. Azért mostanában is találkozok ezzel, még ha nem is ebben a formában.

Amiből mi bőségesen jól lakunk, az a rizses hús. Elgondolkoztam, mert annak ellenére, hogy a pörkölt alap a tetején volt a kitálalt mennyiségnek, jól átjárta a szaft, az alatta lévő rizst is. Ezek mellett, még paprikás is volt a rizsa, így biztos, hogy mielőtt  tálalták kicsit össze lett keverve. Mint már többször említettem, a konyhán, egész másképp kell főzni, tálalni az igazságos adagolás miatt. Ezért más a főzés logikája. A lényeg a végeredmény, ami ma is nagyon jól sikerült. Én ma enyhe csípősséget is éreztem a rizses húsban, így valóban kedvemre való. 

Illik hozzá a forrázott káposztasaláta is, amiből többször érkezett az utóbbi időben. Talán, a legegyszerűbb savanyúság, nem kell hozzá csak gyalult káposzta, kevés só, cukor, ecet, és forró víz. Kevés köménymaggal lehet fokozni az ízeket, bár van aki ezt sem szereti benne. Egy biztos, hogy mindkét főétel mellé illik, és harmonikussá teszi az ízeket. 
Így aztán biztos, hogy ma is jól fogunk lakni, és szívből remélem, hogy minden ismerősöm ugyanígy, saját ebédjével! Jó étvágyat!

2013.06.05. Májgaluska leves, rizses hús, paradicsomos káposzta húsgombóccal, piskótatekercs.

Akik minden nap figyelemmel kísérik írásaimat, nyilván észrevették, hogy tegnap nem jelentkeztem az ebédről szóló beszámolóval. Ráfoghatnám arra, hogy laborvizsgálaton voltam, ezért nem volt időm rá. Nem így történt. A laborban időben végeztem, a kaja is itt volt, de úgy határoztam, nem írok róla. Nem magyarázkodok! A múlt év októberétől számolok be az ebédünkről, de ilyen még nem történt. Az ebédként kapott három adag rakott zöldbab, finoman szólva rosszul sikerült. Erre még nem volt példa! Nem ragozom tovább! Jöjjön a mai ebéd. Most óvatosságból megvárom mi érkezik, bár ma is vizsgálatra kell mennem, de nem merek előre írni az ebédről. 

Megérkezett! Minden OK. Bevallom izgultam. Mivel most is vizsgálatra megyek, gyorsan megosztom tapasztalataimat. Ma májgaluska levest kaptunk, amit nagyon szeretek. Ez a megszokott minőség, amit csak egy kis frissen őrölt borssal kellett tuningolni, és máris az ízlésvilágomnak megfelelő lett. Ezt is előre gyártott májgaluskával készítik, csont alaplébe főzve. Kevés petrezselyem zölddel tettem még élvezhetőbbé, de akár el is hagyhattam volna. Nekem így jobban tetszik. 

A rizses hússal sincs probléma. Jó szaftos, lecsós alappal készült, a hús, a rizs is rendben van. Az adag jókora, ami a tányéron van, nem a teljes mennyiség. Maradt még az edényben. Elég lesz ebédre. Ma ez lesz Áron, és saját ebédem. Ha hazaértem, úgy 2 óra táján. Fel vagyok készülve, hogy nem szabadulok gyorsan. Nem bonyolódom bele a Magyar egészségügybe.... Egyébként, ma meglehetősen gyorsan végeztem. Mindössze két órahosszát ültem a rendelőben.

A másik főétel biztos nagyon finom. Én ezt is szeretem, de ma nem ezt eszem. Paradicsomos káposzta húsgombóccal. A káposztát megkóstoltam, és igen finom. Kár, hogy Áron nem szereti. A paradicsomot imádja szószként, de a nyers parit nem. Bár, salátának már megeszi. Alakul a kölök! Ez pedig igen finom étel, másik fiam jól lakik vele.

A piskótatekercs már csak hab az ebéden. Jól bevált süti. A vékony piskótalap, baracklekvárral feltekerve, vékony szeletekre vágva, kívánatos, finom süti. Nem tudom, ki találta ki anno, de okos volt. 
A lényeg, hogy ma jól lakunk. A tegnapi fiaskó után megnyugtató! Jó étvágyat!
Sokat gondolkoztam, egyáltalán megjelenítsem-e a tegnapi kaját. Úgy döntöttem megteszem. A tegnapi rakott zöldbabból a legszebb adag így nézet ki:

2013.02.26. Zellerkrém leves, rizses hús, almával borított borda, csalamádé.

A mai nap meglepetéseket tartogatott, még nekem is. Meg előre megjósolt dolgokat. Tudtam pl. hogy mi lesz a mai ebéd. Nem volt nehéz, mert megnéztem az étlapot. Azt viszont nem tudhattam, de meg mertem volna esküdni rá, hogy a savanyúság, ma is kedvenc csalamádém lesz. Bejött! 

Ma ezeket esszük, jó étvággyal.

Levesgyöngyök lubickolnak a
zellerkrém levesben.

De menjünk sorban! A leves zellerkrém leves, pirított kenyérkockákkal. Az étlap szerint. Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy megállapítsam, a levesen nem pirított kenyérkockák vannak, hanem az utóbbi időben többször használt levesgyöngy. A műsorváltoztatás joga fenn volt tartva, és éltek is vele. Az már az én bajom, hogy a levesgyöngyöt kevésbé szeretem, mint a kenyérkockákat. A zellerkrém levest viszont imádom. Legfeljebb, a levesbetétet kiválogatom a kajából. (olyan leszek mint gyerekkoromban) A zeller, egyébként rendkívül egészséges zöldség. A cukorbetegséget, ha nem is gyógyítja, de az inzulin termelését fokozza. Ha levest főzünk konyhánkban, az első, hogy a főtt zellerre lecsapok. Szeretem.

Rizses husi.

Ma rizses húst is kaptunk. A megszokott minőségben. Minden alkalommal meg szoktam kóstolni, legalább egy falatot, hogy tudjak véleményt alkotni. Erről, ma csak pozitívan írhatok. A rizs kellően meg van főve, harmonikus ízű a keverék. Mert biztos, hogy külön főtt a rizs, és külön a pörkölt alap. Ezt még az amatőrök is így csinálnák. Ha nem, akkor sürgősen nézzen utána a szakács! Ez nem rizottó, amibe bele lehet tenni a nyers rizst. Mivel, mára én rendeltem a rizses husit, jól fogok lakni vele. De majd csak később, mert tegnap este elkapott az alkotói hév, és egy speckó virslisalátával leptem meg magam, amit ma reggel jó étvággyal bekajáltam. Így most egyenlőre jóllakottan írom soraimat. Ebéd elhalasztva!

Almával borított borda.

Gergő mára is különlegességet választott. Érdekes, hogy Áron a hagyományos ételeket, Gergő viszont inkább csípi a különleges, néha különc dolgokat. Kire ütött ez a gyerek? Emlékeim között kitörölhetetlenül szerepel, hogy egy akkor nyíló kínai étteremben, végig akarta enni az étlapot. Ha lett volna idő, és pénz, meg is tette volna. Sikerült kiegyezni a pincérrel, hogy mindenből egy kicsit hozzon. Így is tele volt az asztal. Ugyanez történt az Indonéz étteremben is, ahol személyesen a chef szolgálta ki. A ráksaláta volt a kedvence! Biztos ízleni fog a mai almával borított hús is neki. Megillatoltam, és az alma felől, enyhe fahéjillatot hozott az általam gerjesztett szellő. Biztos finom lesz.

A csalamádéban, soha nem
csalódok.

A sokat emlegetett csalamádéval zárom mai bejegyzésemet, mint azt többször tettem az elmúlt hetekben. Jól van ez így! A legfinomabb savanyúság, ami kikerült a konyháról eddig. Ki fogom nyomozni az eredetét, mert szinte biztos vagyok  benne, hogy valahonnan rendelik, vásárolják. Nem hiszem, hogy nyáron saját stábjuk hordózná be ezt a finomságot. Ha mégis így van, minden dicséret érte.
Most, hogy megismerkedtetek mai ebédünkkel, megyek is tovább. Van mit csinálnom. Hangulatom is van hozzá! Sokat fogok fotózni, van két félkész cikkem, így el leszek egész nap. 
Csak el ne felejtsek ebédelni!