2013.09.10. Karfiol leves, szezámmagos rántott borda, káposztasaláta.

Nyomják Krahácsot! Biztos sokan emlékeznek a kabaréjelenetekre, melyek ezen apropó köré épültek. Ez jutott eszembe azokról a szituációkról amikbe sűrűn kerülök mostanában. Mondhatnám úgy is, hogy szívatnak! Több receptemet töltöttem már fel különböző oldalakra, és többször nyertem már velük. Minden esetben zsűri találta megfelelőnek receptemet, aminek szívből örülök! A múlt héten is nyertem egy páros belépőt, a holnap kezdődő Budavári Borfesztiválra. A verseny promótere ígéretet tett arra, hogy egyeztet velem. Ez, a mai napig csak ígéret volt. Ha ma még megkeresnének, van 1, azaz egy napom arra, hogy gondoskodjak a rendezvényen való megjelenésemről. (utazás, stb.) A versenyek szervezői egyáltalán nem gondolnak arra, hogy Magyarországon, az emberek 80%-a vidéken lakik! Nekik Pestieknek, természetes, hogy felülnek a metróra, és már ott is vannak, ahol szeretnének. Én nem!!! Nekem utaznom kell, esetleg szállást keresnem, egy egész napos, vagy több napos programra. Nagyon örülnék neki, ha végre egyszer, felhőtlenül örülhetnék (szerintem, és mások szerint is) megérdemelt nyereményeimnek!
De nem ezért vagyok itt! Az ebédekről írok, jó kedvvel, mert legalább egy biztos pont a hétköznapokban. 

Már tegnap is jeleztem, hogy mostantól egyféle ételről mondok véleményt, mert a fiam nem itthon ebédel, így ha Ő mást rendel, arról nem tudok véleményt alkotni.

A leves, ma karfiol leves. Szezonja van, bár melegházban, egész évben termesztik. Gyerekkoromban nem szerettem, de azóta változott a helyzet. Gyökeresen! Bár a leves, még mindig nem tartozik a fő kedvenceim közé, szívesen fogyasztom ebben, és minden más formában a karfiolt. Legjobban, savanyúságként szeretem, de nemrégen kovászoltam is. Isteni lett! Mindjárt ki is megyek a piacra megnézni, hol áll a karfiol ára. A leves egyébként, sok galuskával, tejfölös habarással érkezett.

A mai főételünk, a szezámmagos rántott borda. Ugyanolyan, mint a múlt héten kapott bécsi szelet, csak ennek a panírjába szezámmagot is kevertek. Látványos, finom megoldás. Egyenlőre nem mondtam ki a "szezám tárulj" parancsot, mert megvárom az ebédidőt, és akkor vágom meg a szeletet. Krumplipürével jött, ami nagyon illik hozzá.
A montázsra csatoltam egy képet arról az ételről is, amit ma nem kaptunk. Ez a resztelt sertésmáj. Bevallom, a sertés, és marhamájat ritkán készítjük saját konyhánkban. A szárnyas májakat annál sűrűbben. (kivéve a libamájat, aminek nagyon borsos ára miatt ritkán jutunk hozzá) A csirke, pulyka, kacsamáj minden formában jöhet. Legtöbbször, lecsósan!

Mindkét főételhez jár a saláta, ami ma forrázott friss káposztasaláta. Talán a legegyszerűbb, leggyorsabb salátaféle. Nem kell hozzá, csak gyalult káposzta, só, cukor, ecet, víz, és kevés köménymag. Elkészítése után, szinte azonnal fogyasztható, nem kell érnie az ízeknek. Ezért van az, hogy nagyobb rendezvények, (lakodalom) szerves velejárója az e fajta káposztasaláta. 
Amit mi kaptunk, biztosítja bendőnk megtömését. Remélem mások is hozzánk hasonlóan jól fognak lakni!

2013.07.24. Karalábé leves, paradicsomos húsgombóc, szezámos rántott szelet, piskótatekercs.

A héten, ma jelentkezek utoljára a menzai ebédünkkel, de az élet nem áll meg. Tegnap, egész nap az előkészületekkel voltam elfoglalva, pedig nem készülök nagy dolgokra. Ha viszont főzök, szeretnék nem csak finom, hanem szép ételt is vendégeink elé tenni. Ezért fordítottam több gondot az alapanyagok feldolgozására. A kétféle saláta is kész, most érnek az ízek, a hűtőben. 

Lássuk, mit eszünk ma délben. Karalábéleves érkezett, eperlevél tésztával, karalábé kockákkal. Egyszerű módon készült, mert a szokásos alaplébe főtt a többi anyag. Így a legegyszerűbb. A végeredmény a fontos, az pedig most is jó. Nincs szándékomban dicshimnuszt zengeni egy rendkívül egyszerű levesről, de gondolom, senki nem is várja el tőlem.

A következőt viszont, mint mindig ki kell emelnem. Ez a húsgombóc, paradicsommártásban. Ez a hivatalos neve, és sűrűn látjuk szívesen. Rólam, már majdnem mindenki tudja, hogy nagy parirajongó vagyok, és mivel lassan termőre fordultak a saját töveim is, a következő hetekben, bőségesen ki fogom tudni elégíteni igényeimet. Leginkább saláta formájában, de jutni fog másra is. Ezt viszont mindig megtapsolom! Ugyanabban a minőségben készül mindig, és most is így érkezett. Elsősorban a szósz az, ami érdekel, mert az a lényeg. Ez, pedig most is kitűnő! Az, hogy az ilyenkor szokásossá vált főtt krumpli is ott van a tányéron, az már csak hab a szószon. Örülni fog fiam is, hiszen neki is kedvencei közé tartozik!

A következő főétel, a szezámos rántott szelet, egyenlőre talonban marad. Biztos el fog fogyni az is, de most még meg sem kóstoltam. Nem akartam megbontani a kaja egységét, így nemhogy nem vettem el belőle, hanem tettem is hozzá. A reggeli szüret egy részét, a gyönyörű pici koktélparadicsomokat. Csodás ízük van! Egyenlőre, még nem sok terem, de látva a zöld éretlen fürtöket, rengeteg lesz. Minden napra lesz bőven. A többit félretettem a ma esti kaja díszítéséhez. Illeni fog hozzá a bazsalikom levél, és a pari is. Mivel a bazsalikom ültetvényem (mind a négy nagy cserép) szintén gyönyörű, és mivel épp virágzik, csodás illattal ajándékozza meg a feléjük közelítőket, annak a feldolgozását is lassan megkezdem. Szárítva lesz, és pestot is készítek belőle.

Beszélnem kell még a sütiről, ami nem más mint piskótatekercs. Nejem egyik kedvence. Igaz, hogy még soha nem készítette el, pedig nagy gyakorlata van a sütkérezésben, de ez még kimaradt. Gondolom, sokaknál szintén. Azt találja macerásnak, hogy igen vékony piskótát kell készíteni, és azt később baracklekvárral megkenve feltekerni. Egy cukrászüzemben, sokkal jobbak az adottságok a süti elkészítésére. Így viszont a végeredményt megkóstolhatjuk. Szerencsére elég sűrűn, mert a konyha elég jó cukrásszal áll kapcsolatban, és mindig finomak a sütik. 
A menzával, egyenlőre elbúcsúzom a héten, de jövök még! 
Jó étvágyat!

2013.06.26. Tavaszi zöldségleves, szezámmagos rántott csirkemell, sárgaborsó főzelék fasírttal, vaníliás, mazsolás krémes sütemény

Mint a képről is kiderül, teljes a mai menü. Nem vagyunk válogatósak, de ha valamit jobban szeret a két gyerök, akkor meghajlok a közösségi akarat előtt. Ezért volt az, hogy az utóbbi időben csak az egyik menüt tudtam publikálni. Ma teljes a menüsor.

Levesként, tavaszi zöldségleves érkezett. Már benne vagyunk a nyárban, bár az időjárás kicsit visszafogott, mégis valóban tavaszi alapanyagokból készítették. Még akkor is derék, ha nem frissekből. Az elmúlt időszakban, sok minden tisztázódott bennem, a nagyobb mennyiségben való főzéssel kapcsolatban. Az alapanyag feldolgozás, a tárolás, mind buktatói a rendszernek. Az idő, mint tudjuk, pénz! Ahhoz, hogy időben érkezzen minden nap ebédünk, praktikus dolgokat kell alkalmazni egy akkora konyhán, ahol naponta több mint 600 adagot főznek, szállítanak ki, és emellett a la carte is üzemelnek. Ezek az ételek, mint a mai leves is, kevesebb munkával készíthetők el, mint egy frissensült, főtt étel. Tudom, többnyire csont alaplét használnak, és fagyasztott zöldségeket. A lényeg, hogy jól teszik! Az eredményt mi értékeljük. Az, hogy én, saját konyhámban másképp csinálnám, friss alapanyagokból, az az én privát szerencsém. Van, lenne rá időm. Az ízben, így sincs sok különbség! Meg vagyok elégedve!

A rántott hús, akkora adag, hogy szó szerint lelóg a tányérról. Szezámmagos bundában, finomra sütve érkezett. Egyszerű étel, nem is tudom, miért ez az ünnepi étel sok helyen. Ugye? Nálatok is szokott lenni hétvégén, vagy ünnepen. Mivel érzem, szomszédasszonyom mit főz nap mint nap, tudom, hogy hétvégén rántott hússal látta vendégül a családot. Ilyenkor a teraszon főz, indukciós sütőn, és terjengenek a finom illatok. Még az adagok számát is tudom, mert reggel hallom a kloffolást. Ez az az étel, ami egyetlen étterem étlapjáról sem hiányzik hazánkban. Pedig nem Magyar, hanem monarchiás étel. Tudjátok! A bécsi szelet.

A másik kaja nem ünnepi étel. Érdekes, hogy főzelékeket nem tálalunk ünnepeken. A magam részéről szeretek majd minden főzeléket. Tény, hogy a fotózás szempontjából, nem a legszerencsésebb. A feltétet rá kell helyezni a főzire, és mire ide érkezik, rendesen belucskosodik, esetleg szét is rázódik, sőt ilyenkor jön a trükkök sora. Látnátok, ahogy megpróbálom kihalászni a fasírtot, hogy sérülésmentesen tudjam a tányérba szedett főzelék tetejére helyezni ismét! Na ez az igazi művészet. A kaja sem rossz, sőt! De az igazi siker az, ha viszonylag jó képet tudok produkálni a tálalásról.

A süti ma gyönyörű. Nem emlékszem, hogy érkezett már hasonló desszertként, így elemezni kezdtem. Szemre, ízre egyaránt. Két tésztaréteg közt olyan töltelék van, mint amit a hagyományos krémesben ízlelhetünk. Különbség csak annyi, hogy dúsítva van mazsolával a krém, ami igen jót tesz neki. A krémes vajas, leveles tésztarétegeivel szemben a két tésztaréteg viszont más állagú. Jól sikerült süti. a töltelék legjobban a vanília pudingra hasonlít. Szemben a múltkori fiaskóval, épségben érkezett. A mai időjárás sem tett volna kárt benne, mert nincs olyan meleg mint a múltkor. Akkor ráadásul vajas krémmel érkezett volna a süti, de mire ideért inkább hasonlított egy rokkantnyuggerre, mint egy tinire.
Ez ma egyik kajára sem érvényes. Megint minden adott arra, hogy jól lakjunk.
Remélem, nálatok is így lesz!

2013.04.23. Paradicsom leves, szezámmagos rántott szelet.

Ma még pofonegyszerű a dolgom. Úgy volt, hogy tegnap, és ma reggel látogatást teszek a konyhán, de technikai okok miatt későbbre halasztottuk. Semmi baj! Nekem kell alkalmazkodnom, nem nekik. Elvégre ott komoly munka folyik és nem akarok láb alatt lenni. 

Ma még egyféle főmenüvel szolgálhatok, mert Gergő holnap jön haza. Van humora a fiatalembernek. Tegnap küldött egy fotót arról, hogy éppen milyen kaján tengeti szánalmas életét Barcelonában. Akkora adag paellát dugott virtuálisan orrom alá, hogy akár nekem is jutott volna belőle. Szeret élni a gyerek! Jól teszi!

Nézzük, mi mivel csillapítjuk éhségünket ma. A leves, paradicsom főzet. Egyszerűen paradicsom pürével, besűrítve, tészta belefőzve. Ma nem a szokásos betűtészta, hanem tésztarizs került bele. A megszokott minőség, és épp egyszerűsége teszi finommá. A hétvégi főzőcskézés után jól jön egy kis könnyebb leves. Megjegyezném, hogy kutyánknak, még mára is maradt a birka csontjából, de a számunkra félretett pörkölt, nem sokáig tartott. Igen finomra sikeredett. Meg a palócos stílusú leves is, amik gyulai kolbásszal, kevés pálinkával flambírozott marhalábszárból készült. De ez már a múlt. Nem is lenne szabad nyálcsorgató élményekről írnom!

A mai főétel választék, csak a szezámmagos rántott szeletre terjed ki. Holnaptól, három adag jön házhoz, de ma még nincs kinek tálalnom a harmadikat. Őszintén mondom, nem is tudom Gergő, mit rendelt. Holnap ilyenkor kiderül. A rántott húsról sem tudok ódákat zengeni. Azt megtettem tegnap, a hétvégi vigalomról. Olvastátok már? Állítólag, igen jól sikeredett. 
Nem is rabolom tovább értékes időtöket, de meg kell említenem, hogy mit nem eszünk ma. Rakott zöldbab lenne a másik főkaja, és biztosan sokan választották. 
Váljék egészségükre!

Ezt csak meg kell mutatnom! Barcelonában, ekkora egy adag paella. Hát, nem zónaadag! Fiam tegnapi ebédje.

2013.02.13. Grízgaluska leves, szezámmagos rántott szelet krumplipürével, lekváros, piskótatekercs

Ma az a kivételes eset áll fenn, hogy egyféle főmenüt rendeltünk. Megnézve az étlapot, senkinek nem fűlött a foga, a sárgaborsó főzelékhez. Még akkor sem, ha fasírttal tálalhattam volna. Gondoltam, hogy üresen hagyom azt a megszokott négyzetet, amelybe a fotó, eredetileg kerülhetett volna. De nem került.

Hántolt sárgaborsó.

Hogy mégse álljon üresen, tettem bele egy képet az alapanyagról, a nyers sárgaborsóról, ami szárított zöldborsó. Ezért sárga. Mert zöld. Arról van szó, hogy mikor a borsót betakarítják, a termést (borsószemek) szárítják, hántolják, és a szemek, két részre szétesnek. Ez tulajdonképpen, a borsó két sziklevele. A szárítás idején, módján múlik, hogy sárga, vagy zöld színű lesz. Ma egyik változatából sem kértünk.

Ma csak egyféle főételt rendeltünk.

Grízgaluska leves.

Kértünk viszont a daragaluska levesből, (leánykori nevén grízgaluska) amit tálalás után, rögtön, meg is kóstáltam. Kíváncsiságom oka, a galuska volt. Aztat kérem, nagyon el lehet rontani. Ha nem főzik elég ideig. Akkor is, ha túlfőzik, és szétesik. Nyilván, a legfontosabb, a jó recept. A grízgaluskába búzadara, tojás, csipet só, és étolaj kell. Van aki kihagyja az olajat, de én keveset szoktam bele tenni. Szoktam még, vágott petrezselyem zöldet is tenni hozzá alkalmanként. A sűrűséget nem tudom leírni. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia. Főzés előtt, kicsit pihentetem, majd forró vízben főzöm. Jelen esetben, a forró leves alapba lett főzve, melybe került még egy kis vegyes tavaszi zöldség is. Illik hozzá! Szóval, megkóstolva nem csalódtam.

Szezámmagos, rántott szelet.

Mint ahogy nem csalódhattam, a szezámmagos, rántott szeletben sem. Ezt aztán egy gyakorlott szakácsnak, művészet lenne elrontani. Gondolom, nem is próbálkozott vele. Belegondoltam, hogy mekkora hangzavar lehet ilyenkor a konyhán, az előkészület során. A húst ugyanis ki kell kloffolni. (Vagy klopfolni. Mindkettő helyes) Tehát, szét kell verni a husik rostjait. A Népet "klopfen" igéből származik, ami ver, kiver, kopogtat jelentésekkel bír.  Belülről kifele. Ezzel amellett, hogy fellazítjuk a hús rostjait, el is lapítjuk a szeletet, ami az étel szépségét, élvezeti értékét növeli. Kivéve persze, ha a vicces szakács, esetleg a mosogatórongyot kloffolja, panírozza, és rántja ki, majd a gyanútlan vendég elé tálalja. Egyszer tanúja voltam egy ilyen tréfának. Az első falat még lement. Kicsit gyanús volt az állag, de csak a harmadik előtt nézte meg , hogy mit adtak neki. Volt kergetőzés a konyhán! A szakácsnak, csak jelentős mennyiségű folyékony kártérítés árán sikerült csak megbékíteni a "kedves vendéget" Most igyekeztem a rántott husit éttermi szinten tálalni. Nem vagyok képzett szakács, ételkritikusnak is csak bottal csinált, de úgy érzem elég fáintos lett. Ugye?

Piskótatekercs.

Amiről még nem írtam, a süti. Vagy ahogy az étlapon szerepel, desszert. Ma baracklekváros piskótatekercset kaptunk. Tudom, hogy kell csinálni, de bevallom, még az életben nem próbálkoztam vele. Minek is kéne, mikor itt van a konyhatündér, aki kitűnő piskótát tud sütni. De csak a Mama házi tojásából. Érdekes, mekkora a különbség. A házi, és a tenyészetből vásárolt közt. Panaszkodott is hét végén, hogy nem úgy jön föl a piskóta, mint máskor. a Mama meg is lepett egy dobozzal bennünket, de akkor már esőnek a köpönyeg. Azért, ne gondoljátok, hogy nem fogyott el gyorsan. A márványos, meggyes piskóta sütéséből lassan doktorálhat Párom. 
A mi legnagyobb megelégedésünkre!