2014.02.04. Brokkoli krémleves, borított sertésborda, gombapaprikás, csalamádé.

Nálam, úgy érzem, hamarabb jött el a tavaszi fáradtság, mint máskor szokott. Hiába eszem a vitamint, szinte semmit nem használ. A borongós idő is csak ront a helyzeten. Időnként kisüt a nap, és saját állapotomat is javítják az időnként érkező jó hírek. Kár, hogy mindig van valami rossz, ami rögtön visszaránt az eredeti állapotba! Egyedül a kaja az, ami nem hullámzó minőségben jön. Ha mégis hullámzásról beszélhetnék, az is inkább fodrozódásnak minősül. 
Végleg kiszálltam egy versenyből, viszont felkérést kaptam egy másikban való részvételre. A Tesco receptoldalára továbbra is töltök fel recepteket, de nem pontokért. Odáig fajultak a dolgok, hogy még a reggeli rántottát , és szendvicset is felteszik receptként, a feltételezett nyeremény reményében. Szerintem ez már a vég! Eddig is inkább a szakmai megmérettetésekre hajtottam, de ezentúl csak akkor küldök receptet, ha szakértő zsűri bírálja el. Valamint akkor, ha felkérnek egy színvonalas játékban való részvételre, egy neves magazinban való publikálásra. Ez van most. Ha aktuális lesz, természetesen beszámolok róla, de addig türelmeteket kérem. Folyamatban van a dolog.

A mai ebéd viszont már meg is érkezett. Vele együtt a jövő heti étlap is. Rögtön átnéztem, és megállapítottam, a jövő heti kaja is finom lesz. 
A mai leves, brokkolikrém leves. Annyira nem rajongok érte, de becsületből megkóstoltam. Jól tettem. Bevallom, jobban szeretem a gazdag leveseket, főleg a ragukat, amivel akár önmagával is jól lehet lakni. A mai egyszerű kis leveske nem ilyen. Ennek ellenére egész finom. Van, aki biztosan nagyon szereti, de biztosan meg fogják bocsájtani, hogy én nem tartozok a rajongói közé. Kinek a pap, kinek a papné...

Mindkét főételt szeretem viszont. A borított sertésborda egyszerű natúrszelet, elősütve, majd ráborítva egy májkrémes, fűszeres massza, ami sajttal megszórva visszakerül a sütőbe. Így alakul ki rajta egy púp, kicsit roppanós kéreggel, ami biztosítja a pikánsságát. Nagyon jól illik hozzá a semleges ízű krumplipüré, és a csalamádé.

A másik főkaja is nagyon finom. Eldöntött tény, hogy ma ez lesz az ebédem, mert Áron fiam nem szereti a gombát, így gazdagon belakmározhatok belőle. Apró utánaízesítést fogok végrehajtani rajta, mert én lényegesen fűszeresebben szeretem. Az is lehet, hogy némi tejfölt is csorgatok mellé, mert az is feldobja a gombapaprikás ízét. Nem kellett sokat keresgélnem receptjeim közt, rögtön rátaláltam több gombapaprikás receptre is. Ezek közül, ezt hozom ide. Hátha valaki kedvet kap hozzá. Itt láthatod.

Mindkét főétel mellé jár a kora tavasz jellegzetes savanyúsága a csalamádé, ami egyébként kitűnő vitaminforrás. A káposzta C vitamin tartalma különösen fontos ilyenkor. 
Megyek is, eszek belőle! Jó étvágyat nektek is!

2013.03.26. Almaleves, rántott sertésborda, pacalpörkölt, csalamádé.

A fene ebbe az időbe! Tegnap, még gólyát tettem az ételek hátterébe, de most keressek havas hátteret? Sajnos, van bőven, de inkább kihagyom.
Az, hogy valamennyire vidámabb lett a hangulatom, csak a konyhának köszönhető! És főleg, a mennyiségnek. Nem voltak szűkmarkúak. Köszönjük! Direkt rámentem a fotóknál is a mennyiségre. Van az a mondás, hogy lelóg a hús a tányérról. Na ez ma hatványozottan igaz. Nem is tudom, hogy lehet ekkora szeletet klopfolni! A mi legnagyobb örömünkre.

Almaleves, gazdagon.

A levesünk, almaleves. Eszembe juttatja a téli estéket, amikor Nagyanyám, aszalt almából készített levest. Mert aszalt gyümölcs, mindig volt a padláson. Ez, biztosan nem aszalt almából készült, de az ízek téliek. A fahéj, a szegfűszeg íze, illata, már az edény tetejének levételekor megcsapja orrom. Tudjátok! Az a nagyon finom, sütis illat, ami pl. a mézeskalács sütésénél érezhető. A hidegről, a fahéjról, a szegfűszegről, más, forró ital jutott eszembe. És nem a tea. Gondolom, kitaláltátok. Most mit tegyek? Kipróbáljam, a forró almalevest borral?

Jókora rántott husi.

Amiről beszéltem már, az a rántott husi. Ez aztán apás adag. Az utóbbi idők lóhús botrányai után, mondhatnám, hogy kilóg a lóláb. De ennek a husinak, semmi köze a lóhúshoz. Finom sertésbordából (karaj) készült, hihetetlen nagyra klopfolva. Ellenőriztem! Nem ment az ütögetés, a súly rovására! Van benne így is anyag bőven. Nem az a régi éttermi szokás, hogy több volt a panír, mint a hús. (Ilyen tojásárak mellett) Két adagot kértünk, és alig fért az edénybe. A hagymás tört krumpli is illik hozzá. Nem túl száraz az összhatás, amin a már megszokott minőségű csalamádé sem ront. 

A pacalpörkölt is finom.

A másik főételünk, a pacalpörkölt, házi pirított tarhonyával. Ez szerepelt az étlapon, amit minden kedden kapunk meg, a kiszállított ételekkel. Ma is megérkezett, és gyorsan átböngésztem. Be is szkenneltem, mert enélkül, nem tudnék minden nap előre készülni a tálalásra. Jó szórakozássá vállt az elmúlt időben.
De kalandozok! A pacalpörkölt kettéosztja családunkat. Gergő, és én, nagyon szeretjük. Ebből következik, hogy a család másik fele, nem. Családunk, ötödik tagja, mindent szeret. Ő Kimi a kutya. Bár a babérlevelet otthagyta a reggelinél. Nem hülye a kutya! 
Már a második kalandom ma! A pacalpörkölt, valószínű azért megosztó, mert tudják miből csinálják. A boci gyomrából. Azért olyan furcsa, redőzött az állaga, mert a tehén gyomra ilyen. Négy gyomra van neki, és mind más egy kicsit. Ebből a tényből adódik, hogy a pacalt, nagyon elő kell készíteni. Hosszú ideig tisztogatni, abálni, van ahol még vegyszeres eljárásnak is kiteszik (akkor fehér) szóval macerás dolog. És ha nem jól csináljuk, katasztrófa! 
Ehetetlen lesz a kaja. A mai világban, viszont nincs ilyen probléma. Majd mindenhol lehet kapni konyhakész pacalt, ami csíkozva, előfőzve kapható. Egyébként, a pacal, keresett alapanyag szerte a világban. A felvágottak egy részének fő alapanyaga. Szerencsére, jutott belőle, a mai ebédünkbe is. Ma nem én eszek pacalpörit, de túlélem. Különösen, a rántott husi mérete miatt. 

A csalamádé is rendes adag.

Mindkét étel mellé jár, és illik is a csalamádé, amiből szintén jókora adag érkezett.Tudom, hogy lassan vége a szezonnak, de erre a savanyúságra, mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Egészen, a jövő őszig, amikor újra lehet gyártani a csalamádét. Remélem, ugyanilyen finom lesz az is. De hol van még, a tavasz? Azt mondják, idén sem marad el, de kicsit várni kell rá. Addig is szidjátok nyugodtan Holle Anyót, meg azokat, akik erről a hülye időről tehetnek! 

Hogy is állunk kérem, a globális felmelegedéssel? Tessék már megmondani!
A válaszokat, privát üzenetben kérem! 

2013.03.21. Paradicsomleves, tarhonyás hús, vadas sertésszelet, makarónival.

Nem unatkozom! Tegnap, háziorvosomnál járva, (Kötelező éves státusz! Egyébként, erre mindenkit biztatnék, hogy feltétlenül keresse fel néha az orvosát. Ha ismert betegsége van, mindenképp. Sok későbbi bajt lehet megelőzni a rendszeres felülvizsgálattal.) szóval eldicsekedtem, hogy nem unatkozom. Egész nap elfoglalom magam, sőt néha még kevés is az alváson kívüli idő. Egy olyan ember számára, aki néhány éve, komoly pofont kapott a sorstól, örvendetes, hogy megtanult élni, azokkal a dolgokkal, amit az élet rá szabott. Nem panaszkodom, sőt boldog vagyok. Mit is tehetnék! Ilyenből vagyok gyúrva.

Mai ebédünk. A menükártyán látható, mit ehetünk.

Paradicsomleves, betűtésztával.

Áttérve a kajákra. Ha paradicsomleves, akkor betűtészta. Semmi más levesbe nem teszik, de a parilevesbe, szinte mindig. A múltkor meg is lepődtem, hogy nem hasonlított levesem kedvenc játékomhoz, a "Scrabble" betűkirakóhoz. Nincs ezzel semmi baj! Igaz, hogy már kinőttem abból a korból amikor az iskolai menzán, a tányér szélére szavakat raktunk ki. Ha jól emlékszem első szerelmem nevét is először a tányér szélén ismerhette meg a világ. Tehát, a leves, nem volt meglepi.

Tarhonyás hús, sertéspöriből.

A főételek sem. A tarhonyás hús, a megszokott módon, finoman érkezett. Talán, finomabban, mint a legutóbbi sertéspöri, tarhonyával. Csak akkor nevén nevezték. Most is külön főtt a pirított tarhonya, és a pörkölt alap. Még csak nem is lett összekeverve, hanem külön mérték edényünkbe a tarhonyát, és a husit. Megmagyarázom az okát. Ha előre összekeverik, előfordulhat, hogy nem lesz homogén az anyag. Magyarul, ha véletlenül úgy szednek edényünkbe, hogy kevesebb hús jut bele, komoly reklamációra számíthatnak. Nem vagyok végzett ellátásvezető, de ezt még üzemi konyhán, nem túl jártas fővel is fel tudom fogni. Érdekes, hogy mióta írok róla, sok eddig nem ismert kulisszatitokra rájövök, ami annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolnék rá egyébként. 

Sertésszelet vadas mártással,
makarónival.

Tetszett a második főétel is. A vadas sertésszelet, makarónival. (Már reklamáltak, hogy miért nem sertésszelet, vadas mártással. Így van az étlapon, és kész!) Mennyivel látványosabb így! Nem csak az összemixelt zöldség jött a vadas mártásban, hanem hivalkodóan, répa darabkák is kerültek bele. Az ízen nem változtatnak, de mennyivel szebb így! Nagyon helyes! Erre is kell figyelni. Nálam sokkal okosabbak megmondták már, hogy az étel sikere az általa nyújtott látványon is múlik. Nem csak az íz fontos, hanem a megjelenés is. Ezért próbálom én is, minél látványosabban tálalni az ételeket.

A záróakkord, önmaga a látvány! A tarhonyás hús mellé érkezett csili-csalamádé, önmagában is látványos. A mai ételek közül, kétségen kívül a legszínesebb. Az más kérdés, hogy a megszokott, finom ízű bevált minőség. Megnézve a következő hét étlapját, láttam, hogy friss öntött saláta is szerepel rajta. Igaz, hogy hét végén, amikor mi nem részesülünk a vendéglátásból, de előbb utóbb számunkra is elérhető lesz. Jön a szezonja!
Addig viszont beérjük azzal, amit ma kaptunk, és jó étvággyal megesszük!

2013.03.12. Salátaleves, rántott tengeri halfilé, pincepörkölt, csalamádé.

Azzal kezdem, hogy mivel kedd van, ma az ételekkel együtt, megérkezett a jövő heti étlap is. Áron fiam legnagyobb örömére, a héten elmaradt kedvence, a bolognai spagetti, jövő pénteken szerepel a választási lehetőségek között. Már tegnap említettem, hogy pénteken az ünnep miatt, szabadnapos a konyha. Jó pihenést! Tévedésből, viszont pénteki étel ajánlatot is kaptunk, amit gyorsan korrigáltak. Árontól, viszont kaptak egy piros pontot, a kedvenc kajája miatt. Mert a bolognai spagóca a mindene! Köszönjük!

Salátaleves. Nem mondható nagy
kedvencnek.

Áttérve mai ételeinkre, rögtön konstatáltam, hogy a leves színes. Igazából, nem rajongunk érte. Szerintem, senki a családban. Azért nem vész kárba, mert már egy falattal megkóstoltam, és nem volt szükség legyűrni ellenszenvemet. Valószínű kora gyermekkoromban leledzik a saláta leves elutasítása, mert emlékeim szerint, elég sűrűn volt szerencsém hozzá. Maradjunk abban, hogy egészséges étel. Semmi több! Fitness rajongóktól elnézést kérek!
Eszembe jutott, hogy egyszer hivatalos voltam egy lakodalomba. Korán kellett érkeznem, mert üzleti alapon, kamerámmal dokumentáltam a történéseket. Magyarul videóztam. A menün, viszont nagyon meglepődtem. Ebédre, salátalevest szolgáltak fel. Ez valami helyi szokás lehetett, amit azóta sem tudok felfogni. Salátaleves lagziban? Ott, ahol ilyenkor jó házi tyúklevest szoknak adni csigatésztával? Meg kell jegyezni, elég sok üres tányért láttam az asztalon. Többek közt, én sem laktam jól. Elvégre dolgozni mentem!

Pincepörkölt tarhonyával.

A pincepörköt viszont nyerő. Miért pince? Ki tudja. Nem pincében készítik az biztos. Annyit viszont gyakorlatból tudok, hogy kétféle húsból szokták csinálni. Sertés lapocka, vagy dagadó, és marha lábszár kerülhet bele. Rendes pörkölt főzés, de van egy kis rizikó. A sertéshús, hamarabb fő mint a marha. Ha borjú lenne, hasonló idővel lehet számolni. Én viszont amikor csináltam, először a marhát tettem a bográcsba, és csak később a lapockát. Így értem el, hogy azonos puhaságú lett mindkét husi. Tettem bele még füstölt szalonnát, és csülköt is. Én így csináltam. Jártam már néhány nagyobb konyhán. Láttam, milyen számunkra ismeretlen, nagy főző alkalmatosságokkal készítik ételeinket. Elképzelhető, hogy mint a kuktában, akár egyszerre is betehetők, a különböző húsfajták. (ezt is meg fogom kérdezni, ha a konyhán járok) A tálaláskor, pirított tarhonyát adtak hozzá, ami tán a legjobb választás. Ez a tészta, kitűnően felszívja a pörkölt bő szaftját, és így sokkal élvezetesebb az étel.

Rántott tengeri hal.

Gergő, ma rántott halat eszik. Pontosabban, rántott, tengeri halfilét. Petrezselymes krumplival, tartárral. Még nem találkozott a kajával, de kíváncsi vagyok mit fog szólni a leveshez, meg a tartár mennyiségéhez. Ő kritikusabban szemléli az ételeket mint másik fiam. Áron, szó nélkül nem eszi meg, ami nem tetszik neki. Gergő, minden alkalommal kevesli a tartár mennyiségét, de minden alkalommal pótolja egy kis majonézzel, ami ízében majdnem megegyezik a tartárral. De reklamálni, már csak megszokásból is kell. Inkább az a baj, hogy ételhordóban szállítva, nem olyan mintha az étteremben fogyasztaná az ember. Ott külön ibrikben hozzák a tartárt, és annyit locsolsz rá, amennyit szeretnél. Gergő, elég sokat szeret locsolni. 

A pincepörkölt mellé jár, az általam magas rangra emelt csalamádéból is. Örömmel tudatom, hogy óriási adagot kaptunk, amit képen is szemléltetek. Én, ezzel is jól tudok lakni. Biztos, a hal mellé is fogy belőle, bár ez nem hozzá tartozik. De itten kérem, családi étkezés folyik. Mindent megosztunk egymással, és így van jól. Nálunk, a hal mellé is jut a csalamádéból!

2013.02.26. Zellerkrém leves, rizses hús, almával borított borda, csalamádé.

A mai nap meglepetéseket tartogatott, még nekem is. Meg előre megjósolt dolgokat. Tudtam pl. hogy mi lesz a mai ebéd. Nem volt nehéz, mert megnéztem az étlapot. Azt viszont nem tudhattam, de meg mertem volna esküdni rá, hogy a savanyúság, ma is kedvenc csalamádém lesz. Bejött! 

Ma ezeket esszük, jó étvággyal.

Levesgyöngyök lubickolnak a
zellerkrém levesben.

De menjünk sorban! A leves zellerkrém leves, pirított kenyérkockákkal. Az étlap szerint. Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy megállapítsam, a levesen nem pirított kenyérkockák vannak, hanem az utóbbi időben többször használt levesgyöngy. A műsorváltoztatás joga fenn volt tartva, és éltek is vele. Az már az én bajom, hogy a levesgyöngyöt kevésbé szeretem, mint a kenyérkockákat. A zellerkrém levest viszont imádom. Legfeljebb, a levesbetétet kiválogatom a kajából. (olyan leszek mint gyerekkoromban) A zeller, egyébként rendkívül egészséges zöldség. A cukorbetegséget, ha nem is gyógyítja, de az inzulin termelését fokozza. Ha levest főzünk konyhánkban, az első, hogy a főtt zellerre lecsapok. Szeretem.

Rizses husi.

Ma rizses húst is kaptunk. A megszokott minőségben. Minden alkalommal meg szoktam kóstolni, legalább egy falatot, hogy tudjak véleményt alkotni. Erről, ma csak pozitívan írhatok. A rizs kellően meg van főve, harmonikus ízű a keverék. Mert biztos, hogy külön főtt a rizs, és külön a pörkölt alap. Ezt még az amatőrök is így csinálnák. Ha nem, akkor sürgősen nézzen utána a szakács! Ez nem rizottó, amibe bele lehet tenni a nyers rizst. Mivel, mára én rendeltem a rizses husit, jól fogok lakni vele. De majd csak később, mert tegnap este elkapott az alkotói hév, és egy speckó virslisalátával leptem meg magam, amit ma reggel jó étvággyal bekajáltam. Így most egyenlőre jóllakottan írom soraimat. Ebéd elhalasztva!

Almával borított borda.

Gergő mára is különlegességet választott. Érdekes, hogy Áron a hagyományos ételeket, Gergő viszont inkább csípi a különleges, néha különc dolgokat. Kire ütött ez a gyerek? Emlékeim között kitörölhetetlenül szerepel, hogy egy akkor nyíló kínai étteremben, végig akarta enni az étlapot. Ha lett volna idő, és pénz, meg is tette volna. Sikerült kiegyezni a pincérrel, hogy mindenből egy kicsit hozzon. Így is tele volt az asztal. Ugyanez történt az Indonéz étteremben is, ahol személyesen a chef szolgálta ki. A ráksaláta volt a kedvence! Biztos ízleni fog a mai almával borított hús is neki. Megillatoltam, és az alma felől, enyhe fahéjillatot hozott az általam gerjesztett szellő. Biztos finom lesz.

A csalamádéban, soha nem
csalódok.

A sokat emlegetett csalamádéval zárom mai bejegyzésemet, mint azt többször tettem az elmúlt hetekben. Jól van ez így! A legfinomabb savanyúság, ami kikerült a konyháról eddig. Ki fogom nyomozni az eredetét, mert szinte biztos vagyok  benne, hogy valahonnan rendelik, vásárolják. Nem hiszem, hogy nyáron saját stábjuk hordózná be ezt a finomságot. Ha mégis így van, minden dicséret érte.
Most, hogy megismerkedtetek mai ebédünkkel, megyek is tovább. Van mit csinálnom. Hangulatom is van hozzá! Sokat fogok fotózni, van két félkész cikkem, így el leszek egész nap. 
Csak el ne felejtsek ebédelni!

2013.02.21. Gombaleves, tavaszi töltött szelet rizzsel, zúzapörkölt tarhonyával, csalamádé.

Megint finomakat eszünk, de egy pillanatra visszatérek a tegnapi ebédhez. Aki nem először olvassa hozzáfűzött kommentárjaimat tudja, hogy kitálalás után rögtön megírom a beszámolókat. Sokszor anélkül, hogy megkóstolnám az ételeket. Nem is tehetném minden esetben, mert mások kajájába beleenni, nem illő. A tegnapi egyik főétel kis pontosítást igényel. Az étlap szerint főtt, füstölt tarjából készült az a szelet, amit a babfőzelékhez kaptunk. Ebédkor, egy falatot megkóstoltam, de finom grillezett ízt éreztem. Sem füstöltet, de még azt sem, hogy előtte főzve lett volna. Mint eddig, ezentúl is inkább érzékszerveimre hagyatkozom, amik nem mindig csalhatatlanok, de némi rutinnal rendelkezek. Nem is érdemelt volna szót az egész, de privát üzenetben figyelmeztettek, hogy az étlapon más van. Ennek örülnöm kell, és meg is köszönöm, mert ebből tudom, hogy nem csak a képeket nézitek, hanem többen el is olvassátok. Egyre többen! Még egyszer köszönöm!

A mai teljes menü. A két főétel közül választhatunk.

Gombaleves galuskával, sok gombával.

Ma gombalevessel kezdünk. Gergő nagy kedvencei közé tartozik. Biztos ízleni fog neki. Tele van gombaszeletekkel, és galuskával is. Talán, ez a legfinomabb módja a gomba, levesként való elkészítésének. Tejfölös, vagy tejszínes habarással, lágyan fűszerezve, gazdagon gombával, galuskával. Szeletelt csiperkéből készült. Régebben csináltam levest szegfűgombából. Természetesen frissből. Isteni volt. Egy ideje nem gombászom, de tavasz végétől megjelenik a piacon is, így fogok készíteni. Nem nagy adagot, mert Áron nem szereti a gombát, így a mai levesből is több marad nekünk.

Tavaszi, töltött szelet rizzsel.

Igen szép, látványos étek, az egyik főétel. Tavaszi töltött szelet hivatalosan, ami egy vékonyra kloffolt szeletbe takart tölteléket rejt, majd panírozva sütötték ki. A töltelék, első ránézésre vegyes zöldségkeveréket (misgemüze) tartalmat, valamint valószínűleg kenyérbelet. Szerintem ez a töltelék szaporítóanyaga, mint ahogy más töltelékeknek, és a fasírtnak is. Otthon, a maradék kenyérből szoktuk csinálni, de itt a konyhán, valószínű külön beruházást igényelt a töltelék alapanyaga. Én a töltelékbe zöld fűszereket is szoktam tenni, többek közt petrezselymet, valamint, sót, és borsot. Borsból többet! Mert mi így szeretjük. 

Zúzapörkölt tarhonyával.

Másik főfogásunk nagyon ízleni fog Áronnak. A bolognai spagetti után, talán legjobban a zúzapörköltet szereti. Ma neki ünnep van. A kaja tekintetében biztosan. Képes egy ültő helyében, akár mindkét adagot felfalni, így legalább egy keveset megmentek magamnak, hogy mintát vegyek belőle. Úgy látom, ugyanúgy készült, mint itthon szoktuk csinálni. Lecsóval, jó szaftosan. Nem egy szép, látványos étel, de nagyon finom. És a zúzapörit, nagyon nehéz elrontani! Ezért ajánlom, akár kezdő háziasszonyoknak is. Lehetetlen a zúzát szétfőzni! Állaga miatt, az odakozmálás veszélye is szinte kizárt a zúza esetében. Persze azért figyelni kell rá, mint minden más ételnél. Most eszembe jutott, hogy a konyhán, nincs lehetőség hibázni. Nem lehet elrontott ételt tálalni, kiküldeni. De hát, ez a szakmájuk. Meg is dicsérem a dolgozókat, amikor csak tehetem. Ez az étel is finomra sikerült! Köszi! 

A csalamádé nem csak szép,
 hanem finom is.

A pöri, és a másik főkaja mellé is jár a sokat dicsért csalamádéból. Szebb is a tálalás, a rendkívül színpompás savanyúsággal. A pörkölt mellé tett csalamádé, megszínesíti tálalt ételünket. Így nem csak az íz, hanem az esztétika sem sérül.
Jó étvágyat!

2013.02.07. Májgaluska leves, bakonyi sertésszelet makarónival, paprikás krumpli, csalamádé.

Ma nem csak finom, hanem látványos ételeket kaptunk. Még a kaja érkezése előtt meg szoktam nézni az étlapot, és eldöntöm, hogyan tálaljak. Mert az ételek tálalására, szerény lehetőségeimhez mérten, itthon is gondot fordítok. Könnyebb a konyhán, ahol mások a feltételek. De belegondoltam. Ott is elég nagy tálalóedény készletnek kell lenni, a színvonalas megjelenéshez. Nem mindegy ugyanis, hogy mit, mibe. Kikészítettem azt a cseréptálat, amiből 24 részes készletet kaptam ajándékba páromtól, még évekkel ezelőtt. Szép, hasznos ajándék volt. És ezekhez az ételekhez illik. Olyannyira, hogy ma mindent ebbe tálaltam. 

A mai menü szépen sorban. Megint jól lakunk!

Májgaluska leves.

Nagyon jól mutat benne, a májgaluska leves is. Tálalás után, még egy kis borsot őröltem rá. Frisset, mert egész más az aromája, mint az előre őrölt bolti zacskósnak. Az jó az étel főzése során, de tálaláskor megadom a módját. És ezt a leveskét, borsosan szeretem. Magában, a májgaluskában is van. Többféle képpen készíthetjük. Általános, hogy kell bele máj. Hahaha! Okos vagyok. Én mindenképp, baromfi májat javaslok. Az olcsó, mirelit is megfelel erre a célra. Meg is darálhatjuk nyersen, de akár el is lehet kaparni. Apróra vágott hagymával, sóval, borssal, petrezselyem zölddel, liszttel, zsemlemorzsával, tojással kikavarjuk. A hagymát, előtte dinsztelni illik! Van, ahol zsemlét áztatnak be tejbe, és azzal készítik. Egyéni ízlés, és a recepttárból előszedett bevált praktika függvénye. Azt viszont borítékolom, hogy mi a napokkal ezelőtt kifőzött hús alaplébe főve kaptuk, amit eddig hűtőkamrában tároltak, kifejezetten erre a célra. Az is lehet, hogy nem a konyhán készült a májnokedli, mert készen is lehet kapni. A lényeg, hogy finom, és akár ezzel is jól tudok lakni ebédkor. Meg is teszem. 

Paprikás krumpli kolbásszal, galuskával.

 A főfogásként kapott paprikás krumpli, a legegyszerűbb ételek közé tartozik. Többször ajánlottam már fiataloknak, kezdő bográcsozóknak. Külön blogban már írtam róla, és ha valaki kíváncsi, megnézheti. Lényeg az, hogy ez is fini! Jó szaftos, kolbásszal, galuskával van dúsítva.

Bakonyi szelet, makarónival.

 A másik választható főétel, a bakonyi szelet makarónival. (Majdnem galuskát írtam. Úgy kellett kijavítanom. Én ugyanis, galuskával tálaltam volna, de akkor ma mindenben lett volna a nokedliből.) Szóval, makarónival jött. Így is finom. A húsból egy csücsköt levágtam a tálalás kedvéért, és szembetűnt, hogy nem natúr sült húsra tették, a gombás ragut. A hús, lisztbe forgatva lett kisütve. Így kapott egy roppanós kérget, ami a húson is megtartja a szaftot. Jó ötlet! Bevallom, nem jutott eszembe! De hát a jó pap is holtig jár a kútra.

A már többször megdicsért  csalamádé.

 Megint kaptunk, a már többször felmagasztalt csalamádéból is. Akár, mindkét főfogás mellé fogyaszthatnánk, de a paprikás krumpli mellé járt. Bőséges adag. direkt úgy képítettem le, hogy lássék a mennyiség is. A három ma érkezett adagot ki fogja egészíteni. Mi pedig, megint jól lakunk!