2013.03.12. Salátaleves, rántott tengeri halfilé, pincepörkölt, csalamádé.

Azzal kezdem, hogy mivel kedd van, ma az ételekkel együtt, megérkezett a jövő heti étlap is. Áron fiam legnagyobb örömére, a héten elmaradt kedvence, a bolognai spagetti, jövő pénteken szerepel a választási lehetőségek között. Már tegnap említettem, hogy pénteken az ünnep miatt, szabadnapos a konyha. Jó pihenést! Tévedésből, viszont pénteki étel ajánlatot is kaptunk, amit gyorsan korrigáltak. Árontól, viszont kaptak egy piros pontot, a kedvenc kajája miatt. Mert a bolognai spagóca a mindene! Köszönjük!

Salátaleves. Nem mondható nagy
kedvencnek.

Áttérve mai ételeinkre, rögtön konstatáltam, hogy a leves színes. Igazából, nem rajongunk érte. Szerintem, senki a családban. Azért nem vész kárba, mert már egy falattal megkóstoltam, és nem volt szükség legyűrni ellenszenvemet. Valószínű kora gyermekkoromban leledzik a saláta leves elutasítása, mert emlékeim szerint, elég sűrűn volt szerencsém hozzá. Maradjunk abban, hogy egészséges étel. Semmi több! Fitness rajongóktól elnézést kérek!
Eszembe jutott, hogy egyszer hivatalos voltam egy lakodalomba. Korán kellett érkeznem, mert üzleti alapon, kamerámmal dokumentáltam a történéseket. Magyarul videóztam. A menün, viszont nagyon meglepődtem. Ebédre, salátalevest szolgáltak fel. Ez valami helyi szokás lehetett, amit azóta sem tudok felfogni. Salátaleves lagziban? Ott, ahol ilyenkor jó házi tyúklevest szoknak adni csigatésztával? Meg kell jegyezni, elég sok üres tányért láttam az asztalon. Többek közt, én sem laktam jól. Elvégre dolgozni mentem!

Pincepörkölt tarhonyával.

A pincepörköt viszont nyerő. Miért pince? Ki tudja. Nem pincében készítik az biztos. Annyit viszont gyakorlatból tudok, hogy kétféle húsból szokták csinálni. Sertés lapocka, vagy dagadó, és marha lábszár kerülhet bele. Rendes pörkölt főzés, de van egy kis rizikó. A sertéshús, hamarabb fő mint a marha. Ha borjú lenne, hasonló idővel lehet számolni. Én viszont amikor csináltam, először a marhát tettem a bográcsba, és csak később a lapockát. Így értem el, hogy azonos puhaságú lett mindkét husi. Tettem bele még füstölt szalonnát, és csülköt is. Én így csináltam. Jártam már néhány nagyobb konyhán. Láttam, milyen számunkra ismeretlen, nagy főző alkalmatosságokkal készítik ételeinket. Elképzelhető, hogy mint a kuktában, akár egyszerre is betehetők, a különböző húsfajták. (ezt is meg fogom kérdezni, ha a konyhán járok) A tálaláskor, pirított tarhonyát adtak hozzá, ami tán a legjobb választás. Ez a tészta, kitűnően felszívja a pörkölt bő szaftját, és így sokkal élvezetesebb az étel.

Rántott tengeri hal.

Gergő, ma rántott halat eszik. Pontosabban, rántott, tengeri halfilét. Petrezselymes krumplival, tartárral. Még nem találkozott a kajával, de kíváncsi vagyok mit fog szólni a leveshez, meg a tartár mennyiségéhez. Ő kritikusabban szemléli az ételeket mint másik fiam. Áron, szó nélkül nem eszi meg, ami nem tetszik neki. Gergő, minden alkalommal kevesli a tartár mennyiségét, de minden alkalommal pótolja egy kis majonézzel, ami ízében majdnem megegyezik a tartárral. De reklamálni, már csak megszokásból is kell. Inkább az a baj, hogy ételhordóban szállítva, nem olyan mintha az étteremben fogyasztaná az ember. Ott külön ibrikben hozzák a tartárt, és annyit locsolsz rá, amennyit szeretnél. Gergő, elég sokat szeret locsolni. 

A pincepörkölt mellé jár, az általam magas rangra emelt csalamádéból is. Örömmel tudatom, hogy óriási adagot kaptunk, amit képen is szemléltetek. Én, ezzel is jól tudok lakni. Biztos, a hal mellé is fogy belőle, bár ez nem hozzá tartozik. De itten kérem, családi étkezés folyik. Mindent megosztunk egymással, és így van jól. Nálunk, a hal mellé is jut a csalamádéból!