2013.10.15. Hagymakrém leves, vadas sertésborda, sült csirkeszárny.

Megint előre tudtam dolgozni, és a mai ételek újabb blogbejegyzés írására inspiráltak kora reggel. Megírtam a mai leves receptjét, de nehogy azt higgyétek, hogy nagy munka volt. Akkora gyakorlatot szereztem már benne, hogy akár megfontolhatnám, papírt is szerzek róla. Merthogy jó Magyar szokás szerint, nálunk nem az a lényeg, ki ért hozzá, hanem az, kinek van róla papírja. Most eszembe jutott: ma nekem is lesz papírom! Igaz, hogy ez csak egy vásárlási utalvány, amit egy receptversenyen nyertem, de nekem ez is lényeges. Igazolja, hogy valamit mégis konyítok hozzá. Szerencsére, az utóbbi időben mindennaposak a sikereim. Mivel előre dolgoztam, még nem érezhetem az ételek ízét, így azokról illik csak általánosságban írni. Ha megérkeznek, megkóstolom, lefotózom, és a véleményt is azok alapján írom le. Először természetesen a levesről.

Ma hagymakrém leves érkezik. Tudom, hogy a konyhán másképpen készítik, de én mégis egy olyan receptet írtam reggel, ami egy pikáns formáját kínálja a hagymalevesnek. Tejszínesen, póréval, snidlinggel. Itt látható a recept
Mivel lehetőség van később is beleírni a posztba, most jöjjön a szubjektív vélemény, kóstolás után: Igen finomra sikerült. Nincs túlpürésítve, kitűnően érezhető a hagyma utóíze. Érezhető, és látható is, hogy ételízesítő is van benne, és ez rendjén is van. a leveskocka helyett, ínséges időben, egyes ételízesítőkből is lehet egy gyors zöldséglevest összedobni. Ez jól sikerült! Örülök, hogy pirított kenyérkockák vannak a levesben, mert a levesgyöngyöt nem csípem! A snidling, csak dekoráció, nem így érkezett. Viszont egyáltalán nem rontja el!

A vadasról, mint mártásról szintén található recept oldalamon. Ez sem olyan, mint  amilyen formában a mai ebéd érkezik, de tudjátok használni. Már csak azért is, mert egy hétvégi ebéd kompletten kihozható, egy főzéssel a marhaszegyből. A leves, és a finom mártás a husidaradokra. Ezt így szoktuk készíteni  Erről ma nem mondok véleményt, mert ez csak mások asztalára érkezik, hiszen nem rendeltünk belőle.

A másik főétel, a sült csirkeszárnyak krumplipürével, savanyúsággal. Erről viszont már van szubjektív vélemény, annak ellenére, hogy csak belenyaltam. Ez is elég! A külalak tökéletes, szépen megsültek a repülők. Kimi  kutyám is érzi, hogy az ebédkor jól fog járni. A csontja ugyanis az övé lesz. Majd ha eljön az ideje, és ezt tudja Ő is. Nem tolakszik, csak szimatol. A csirkeszárny a szemmel való észrevételezés alapján gyönyörű. A pác ízét is éreztem, mert egy picit lecsippentettem a husiból, és a püré is finom. Ez utóbbi szintén ételízesítő hozzáadásával készült, mert érzem a glutamát ízét. Nem tolakodóan! Én egyébként elvagyok ezzel a színtelen, íztelen valamivel, ami a legismertebb ízfokozó a világon. Valóban nincs íze, de stimulálja az ízlelőszervünket, és ezzel kelt étvágyat. Tudom, vannak akik allergiásak rá, de ezt nagyrészt annak köszönhetik, hogy már az a tudat, hogy az ételben van glutamát, irritálja őket. Nekem ízlenek a glutamáttal készült ételek, de csak akkor, ha nem túlzott a mértéke. Ja, a jele E 621

A csalamádészezon, úgy látszik ismét eljött. Örülök neki! Én igen szeretem ezt a finom savanyúságot. Kíváncsi voltam rá mikor megláttam, így ezt kóstoltam meg először. Ugyanaz az íz, mintha én készítettem volna. Csak egy jó recept kell hozzá, ami bevált. Ez így készült. Külön örülök, mert nem túl cukros. 
Egyszóval, ma megint minden adott arra, hogy jól lakjunk. Biztos vagyok benne, hogy azok, akiknek az asztalára a másik főétel, a vadas szelet kerül, ugyanígy fognak vélekedni az ebéd közben!
Jó étvágyat hozzá!

2013.09.05. Gombaleves, főtt sertéshús, vadas mártás, körömpörkölt, csemege uborka

Megint itt vagyok, mindennapos tevékenységemmel, ebédünk publikálásával. Előtte viszont, meg kell jegyeznem azonban, hogy mennyire igazságtalannak érzem: Magyarország, Budapest centrikus! Mire alapozom? Egyre többször fordul elő, hogy ételeimmel versenyezek, és rendszeressé vállt, hogy nyerek is. Apróságoktól, a komolyabb, több tízezer forintot érő tanfolyamokig. Már három alkalommal nyertem tanfolyamon való részvételt, de egyet sem tudtam még igénybe venni. Ha Budapesti lennék, semmi baj nem lenne. Még annak ellenére sem, hogy nehezebben mozgok egészséges társaimnál. Egy több hétvégén zajló tanfolyamra viszont utazni kell, esetleg szállást keresni, tehát többe kerülne a leves, mint a hús. A múltkor kiszámoltuk. A hat alkalom, felutazással, visszaúttal, több mint 100 rugó lett volna, és ebbe nincs benne az étkezés költsége. Sajnos, vonattal, egyedül nem tudok menni, állapotom miatt. Ez van! Arról jutott eszembe, hogy tegnap megint nyertem egy páros belépőt a Budavári Borfesztiválra, ami szép ajándék, de nekem kb. 20000-be kerülne. Az még nincs beleszámítva, hogy mivel gasztronómiai fesztiválról van szó, meg is kellene kóstolni az ottani ízeket, és borokat. Ez az én privát problémám, de kikívánkozott belőlem!

Jöjjenek a kaják! A leves, gombát, és galuskát tartalmaz. Már kitaláltátok, gombalevest kaptunk. A megszokott minőségben megfelelő beltartalommal, habarva. Én nagyon szeretem. Értek is keveset a gombákhoz, mert évtizedekkel ezelőtt, ősz tájon sokat szedtem erdőkben, mezőkön. Azokat a fajtákat, amiket ismertem, bátran gyűjtöttem, és soha nem tettem közéjük mérgezőt, de szedtem, és megmutattam a hivatalos gombavizsgálónak, jól gondoltam-e a fajtáját. Még gyilkos galócát is találtam környékünkön, a pósteleki erdőben. Ezeket azért írtam, mert jön a gombaszezon. Bátran biztatok mindenkit, hogy szedjen gombát, de ügyeljen, hogy csak az ismert fajtát szedje le, mert ha egyetlen darab mérgező kerül az ehetők közé, a gombavizsgálónak kötelessége!!! az egészet megsemmisíteni! A mai leves alapját képező gombánál ez fel sem merülhet, mert biztos konzerv csiperkéből készült, ami kitűnő levesnek. Levesnek, egyébként én legjobban a szegfűgombát szeretem, illata, és íze miatt. 

Nagy kedvencünk a vadas is. Főtt sertéshúsra halmozták a mártást, ami makaróni tésztán lett tálalva. Igen finom, pikáns. Mi is szoktuk csinálni saját konyhánkban, leginkább marha szegy oldalasból. Ebből leves is készül, és a hozzá főzött zöldségekből készítjük a mártást. Írtam már róla, így egyszerűbb ha megmutatom. A szafariszósz elnevezés tőlem származik, egy pihent pillanatom gyümölcse! Itt láthatod.

A körömpörkölt is szívesen látott vendég asztalunkon. Nem csak fazékban, hanem bográcsban is kitűnően készíthető. Erről is írtam már, így ezt is elolvashatjátok, ha rákattintatok a következő hivatkozásra: Ide!
Mint észrevehettétek, külön oldalam van kedvenceinknek, bográcsos ételeimnek, de másoknak is. Oldalaim látogatottsága, egy hete átlépte a 90000 főt, amit nektek köszönhetek. Köszönöm!

Essék még pár szó, a csemege uborkáról is, amit a körömpöri mellé tálaltam. A megszokott, finom savanyúság. Többször megjegyeztem már, hogy nagyon jó beszállítót találtak a konyhán. Ez a télen sűrűn érkező csalamádéra feltétlenül értendő! A többi savanyúság is kitűnő, de ez mindent ver. Mivel idén jó volt a termés, biztos idén is hasonló minőségben, és mennyiségben kapjuk. 
Tegnap én is lemértem, hogy miből, mennyi kell a tzatzikihez, mert megkértek, hogy lakodalomba készítsek. Így egyszerűbb, ha előre tudom a mennyiségeket, és csak a létszám függvényében kell számolnom. Ezt, a konyhán régóta gyakorolják, hiszen az étkezési létszám változó. A lényeg, hogy megfelelő mennyiségű, és minőségű ételeket kapunk! Köszönjük!

2013.07.04. Lebbencsleves, vadas szelet, rántott csirkeszárny.

Olyan nagyot aludtam, hogy az ételfutár ébresztett fel. Rögtön pattantam, mert hát dolog van! A napi egy (erősen meghűlt ((a hideg kávé úgyis szépít)) rám is fér) kávémat kortyolva írom soraimat. Természetesen a fotózás is megtörtént, mindössze az bizonyítja, nincs minden a megszokott vágányban, hogy többet kell javítanom a szöveget. Sokat ütök mellé, de semmi baj.

Fő a kaja! Az pedig ma is rendben van.

Bőséges adag lebbencsleves érkezett. Igen egyszerű hagyományosan Magyar (Nemzeti Lebbencs) leves. A Jelzőt értsétek úgy ahogy akarjátok! Emlékszem, Nagyszüleimnél, - mikor ott nyaraltam - sűrűn volt ebédre. És csak ez. Bőségesen elég volt, hiszen laktató, még a munkában sok kalóriát igénylő Nagyapámnak is biztosította az erőt. Más kérdés, hogy Ő kenyeret is aprított bele, mint oly sok idős ember ma is. Füstölt szalonna, krumpli volt otthon, tojás, liszt, amiből a tésztát csinálta nagyanyám szintén, így minden adott volt a leveshez. Olyan volt mint ez, egyszóval finom.

A vadas szelet is finom. A mártásból kóstoltam egy falatot, és megállapítottam, minden rendben van. A szokásos pikáns, kissé savanykás íz, nem turmixolva, hanem nagyobb répadarabok is rám köszönnek a tányérról. Biztos jól fog lakni vele fiam. Közben eszembe jutott, hogy ígéretet tettem, miszerint időnként recepttel is szolgálok. Most itt az alkalom. A következő linken megnézhetitek, mi hogyan csináljuk a vadas mártást, vagy ahogy én elneveztem "szafariszószt". Csak ide kell kattintani!

Csirkeszárnyból, ma nincs hiány! Ha a képet látva valaki azt hinné, hogy csirke alsócombokkal van körberakva a tányér, téved. Ezek az úgynevezett szárnyacombok. Gondolom, Ti is így hívjátok. Jókora adag, és Kimi kutyám is jelezte, valami ebből neki is jut. Nem értem, hogyan tudja kiválasztani azt az ételt, amiben az áhított csont is található, de megteszi. Ilyenkor kicsit nyugtalan, de hamar beletörődik, hogy mindent a maga idejében. Egy biztos, mindannyian jól fogunk lakni vele. A kitálalt mennyiség ugyanis egy adag. Kukoricás rizsből volt még, de nem fért volna a tányérra. Köszönjük!

Kaptunk még uborkát is, aminek kapcsán bizonytalanság ütött bennem tanyát. Nem olyan,mint a hagyományos kovászos ubi. Fiam hívta rá fel a figyelmet a múltkor. Én is, csak a beszámoló megírása után figyeltem fel az édeskés ízre. Ez a csemege uborkára is hajaz, de mégis egész más íze van. Nem rossz! Inkább úgy mondanám, egyedi. Arra a csalamádéra emlékeztet az íze, amit télen, és tavasszal oly sokat dicsértem. Biztos ugyanaz a beszállító! Minek is változtatni egy jól bevált recepten. Ez a felöntőlé ki van kísérletezve, és kellemes ízű. Biztos tartalmaz borként, és nátrium benzoátot, mert nem rövid időre van tervezve. Több mint valószínű, hordóban (nagyobb műanyag edényekben) szállítják, és ez így van rendjén.

Leellenőriztük a kovászolt cukkinit!
Minden rendben!

Ha tegnap kaptam volna, ez is bekerült volna a cukkini feldolgozását taglaló blogomba, de erről majd később. Legalább nem fogok unatkozni. Nem mintha bármikor így lenne!
Most, hogy a rengeteg hibát is kijavítottam, amit a gépelés folytán vétettem, elbúcsúzom holnapig. Mára a kaporfeldolgozás van előjegyezve. Napok óta csinálom, és biztos elég lesz télire. Még marad is. Apropó! Ha valaki kovászolni akar, nem kereskedelmi mennyiségben, szívesen adok neki egy kevés szárított kaporszárat feldarabolva. Ennél jobbat nem lehet elképzelni a kovászos üvegekbe. Megyek is megnézni, hogy áll a kovászolt cukkinim! Szervusztok, viszlát holnap!

2013.03.21. Paradicsomleves, tarhonyás hús, vadas sertésszelet, makarónival.

Nem unatkozom! Tegnap, háziorvosomnál járva, (Kötelező éves státusz! Egyébként, erre mindenkit biztatnék, hogy feltétlenül keresse fel néha az orvosát. Ha ismert betegsége van, mindenképp. Sok későbbi bajt lehet megelőzni a rendszeres felülvizsgálattal.) szóval eldicsekedtem, hogy nem unatkozom. Egész nap elfoglalom magam, sőt néha még kevés is az alváson kívüli idő. Egy olyan ember számára, aki néhány éve, komoly pofont kapott a sorstól, örvendetes, hogy megtanult élni, azokkal a dolgokkal, amit az élet rá szabott. Nem panaszkodom, sőt boldog vagyok. Mit is tehetnék! Ilyenből vagyok gyúrva.

Mai ebédünk. A menükártyán látható, mit ehetünk.

Paradicsomleves, betűtésztával.

Áttérve a kajákra. Ha paradicsomleves, akkor betűtészta. Semmi más levesbe nem teszik, de a parilevesbe, szinte mindig. A múltkor meg is lepődtem, hogy nem hasonlított levesem kedvenc játékomhoz, a "Scrabble" betűkirakóhoz. Nincs ezzel semmi baj! Igaz, hogy már kinőttem abból a korból amikor az iskolai menzán, a tányér szélére szavakat raktunk ki. Ha jól emlékszem első szerelmem nevét is először a tányér szélén ismerhette meg a világ. Tehát, a leves, nem volt meglepi.

Tarhonyás hús, sertéspöriből.

A főételek sem. A tarhonyás hús, a megszokott módon, finoman érkezett. Talán, finomabban, mint a legutóbbi sertéspöri, tarhonyával. Csak akkor nevén nevezték. Most is külön főtt a pirított tarhonya, és a pörkölt alap. Még csak nem is lett összekeverve, hanem külön mérték edényünkbe a tarhonyát, és a husit. Megmagyarázom az okát. Ha előre összekeverik, előfordulhat, hogy nem lesz homogén az anyag. Magyarul, ha véletlenül úgy szednek edényünkbe, hogy kevesebb hús jut bele, komoly reklamációra számíthatnak. Nem vagyok végzett ellátásvezető, de ezt még üzemi konyhán, nem túl jártas fővel is fel tudom fogni. Érdekes, hogy mióta írok róla, sok eddig nem ismert kulisszatitokra rájövök, ami annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolnék rá egyébként. 

Sertésszelet vadas mártással,
makarónival.

Tetszett a második főétel is. A vadas sertésszelet, makarónival. (Már reklamáltak, hogy miért nem sertésszelet, vadas mártással. Így van az étlapon, és kész!) Mennyivel látványosabb így! Nem csak az összemixelt zöldség jött a vadas mártásban, hanem hivalkodóan, répa darabkák is kerültek bele. Az ízen nem változtatnak, de mennyivel szebb így! Nagyon helyes! Erre is kell figyelni. Nálam sokkal okosabbak megmondták már, hogy az étel sikere az általa nyújtott látványon is múlik. Nem csak az íz fontos, hanem a megjelenés is. Ezért próbálom én is, minél látványosabban tálalni az ételeket.

A záróakkord, önmaga a látvány! A tarhonyás hús mellé érkezett csili-csalamádé, önmagában is látványos. A mai ételek közül, kétségen kívül a legszínesebb. Az más kérdés, hogy a megszokott, finom ízű bevált minőség. Megnézve a következő hét étlapját, láttam, hogy friss öntött saláta is szerepel rajta. Igaz, hogy hét végén, amikor mi nem részesülünk a vendéglátásból, de előbb utóbb számunkra is elérhető lesz. Jön a szezonja!
Addig viszont beérjük azzal, amit ma kaptunk, és jó étvággyal megesszük!