2013.09.19. Tejfölös krumplileves, sült csirkecomb, pacalpörkölt, uborkasaláta.

A megszokottnál kicsit később jelentkezek a mindennapos tevékenységemmel, de már előre is dolgoztam. Már 7 órakor fent volt az étterem oldalán a mai menü, pedig még meg sem kezdték a kiszállítását. Könnyű nekem, mert több ezer fotóval rendelkezek ételeinkről, így nem volt nehéz hasonlókat találni, és összeállítani a mai menüt.(a fotók mind saját készítésűek, így nem lehetnek jogi problémák)  Egyedül a savanyúságban tévedtem, de ott is csak kicsit. 

Nézzük, mi a véleményem a kóstolás után! Hát bizony, a levesben a krumpli, kicsit keményebb maradt. Nem elviselhetetlenül, de nem al dente. (ez a szakkifejezés, fogkeményet jelent)  Lényegesen roppanósabbak a krumplidarabok, mint azt vártam. Egyébként, semmi baj a levessel, mert finom így is, de megfogadtam, hogy a legapróbb problémákra is felhívom a figyelmet, fogadatlan prókátorként. A képen látható pici piros, egy madárszem csili. A legkisebbet választottam készletemből, és meg kell állapítanom, hogy az egész kondér ízesítésére is elegendő lenne. Tűröm a csípőst, de nem vártam ezt a mértéket. 

Mivel ma csak egyféle főételt rendeltem, legnagyobb bánatomra a pacalpörköltet nem tudom megkóstolni. Pedig biztos finom. Abba is tehetnék a csilipaprikáimból, amikből egész skálát tudok felsorakoztatni egészen a világbajnokig. Az már szinte elviselhetetlenül csípős. Azzal dicsekedni kell! Ajándékba adni, szép csomagolásban, és láttatni, hogy nekem ilyen is van. Azt pedig aki kapja, majd kitöri a frász, hogy meg merje kóstolni, vagy nem. Csilirajongó barátom, most hajtott végre egy  tesztet, és meg kell állapítani, hogy a gyengébb nem képviselői, sokkal bátrabbak voltak a csili kóstolásban. Gratulálok Hölgyek! Nekem pedig most kezd hatni a kapszaicin, és bevallom, nagyon kellemes érzés. Most járja át egész testem az a semmihez nem hasonlítható érzés, amit az a pici csili okoz. Jól esik!

Eddig el voltam foglalva mással, de essen néhány szó arról is, amit ma eszek. Kutyám, égnek álló orral jelzi, hogy ebből neki is jár! A csont biztosan. Merthogy csirkecomb jött mexikói rizzsel. Jól néz ki, és finom is. Kötelességemnek éreztem egy falat bekapását, mert anélkül nem tudnék objektív lenni. Igen jól sikeredett! 

Amiben tévedtem, az uborka elkészítési módja. Én is uborkát tettem volna a mai főételek mellé, de csemegeuborkára gondoltam. Ez még jobb! Sokkal jobban szeretem a friss salátákat, és így van vele az egész családom. Gyorsan el is teszem a saját adagomat, nehogy ne maradjon belőle! Fejlődésben lévő húszéves fiam, szerencsére igen jó étvágyú. Így aztán, fordult már elő, hogy mire észbe kaptam, nem maradt abból az ételből, ami nekem is ízlett volna. Szerencsére, jó helyre került!
Ennyit a mai ebédről, kicsit később mint szoktam, de még idejében. 
Mindenkinek jó étvágyat!

2013.08.01. Tavaszi zöldségleves, pacal pörkölt, bakonyi csirkemell, csemege uborka.

Mivel a hét elejei látszólagos öröm után már annyi bosszúság ért, lassan nem tudom, mit tegyek. Hétfőn is megosztottam örömömet, de sajnos nem felhőtlen. Ha megoldódik a problémám, nem csapok nagy felhajtást, de ha nem, jajjjj annak, aki okozta! Nem akarok rejtvényekkel szórakoztatni senkit, ezért kérek mindenkit, érje be jelenleg ennyivel.

Most is harmadszorra vágok neki a mai ebédünkről készített beszámoló megosztásához, de eddig ezzel is csak a bosszúság volt. Már a fotók feldolgozása is több időt vett igénybe a megszokottnál, és a feltöltés!!!??? Megírtam a szöveget, és a megosztásra kattintva minden eltűnt! Már tegnap is voltak problémáim, de ma semmi nem megy. Nem adom fel! Akkor is látni fogjátok, ha délutánra sikerül!

Egyetlen biztos pont van ma, amiről éppen írok. A kaja! Időben, a megfelelő minőségben érkezett. Valami vigasz legalább! A levessel kicsit meg is leptek. Rögtön észrevettem a szeletelt sárgarépát, de ha nem vettem volna észre, nem is lenne jogosultságom, hogy írjak az ételekről. Ma viszont nem a megszokott kockázott, fagyasztott répát kaptuk. A levesben, más zöldségek mellett a karfiol is nagyon frissnek tűnt. Így van jól! Elvégre nyár van. a megszokott módon készült egyébként, ami azt jelenti, hogy alap lébe főttek a zöldségek, és az eperlevél tészta is. Bosszúságomban, a kitálalt mennyiséget be is kanalaztam, legalább valami örömöm is volt ma! Jól esett!

A főételekkel kapcsolatban, a rendelésnél, nagy dilemma volt előttünk.  A pacalt ugyanis lehet nagyon szeretni, és nagyon nem. Középút nem létezik.  Én az imádói közé tartozom, de aki tudja miből készítik, nem biztos, hogy szereti. Lehet, hogy az első élmény nem jött be. A pacalt ugyanis nagyon el lehet rontani. Ha nem megfelelő az előkészítés, akkor nagyon rossz tud lenni. A mai világban, amikor konyhakész alapanyagok állnak rendelkezésünkre, ennek a lehetősége ki van zárva. A megfelelő fertőtlenítés, főzés után, kifogástalan alapanyag marad, amiből csoda finom pörit lehet főzni. Ki-ki a maga módján. Fazékban, bográcsban, kuktában. Egy biztos, hogy nálunk a család is megoszlik. Döntetlen az arány, de mivel a döntetlen is azt jelenti, hogy csak olyat főzünk, ami mindenkinek ízlik, így saját konyhánkban nem főzzük ezt a finomságot. Szerencsére a konyhán gondoskodnak rólunk, pacalrajongókról is!

A másik főétel, bár a közzétett montázson nem a pacal, hanem ez szerepel előrébb, a bakonyi csirkemell. Mikor tálaltam, rögtön láttam miből készítették, így meg sem néztem az étlapot. Ebben biztos vagyok. Már régebben saját bejegyzésemben is foglalkoztam a bakonyi módra készült ételekkel, így most idehozom. Most látom, milyen népszerű lett írásom!

Itt láthatjátok.

A csemegeuborka (nem kovászos) ugyan, csak a pacal mellé járt, de jutott mindkét étel tálalásához is. Sokkal jobban néz ki mindkét étel, ha komplett a kaja. Még valamit kipróbáltam, a szép idő, és a gyönyörű napsütés miatt. Kivételesen, a szabadban rendeztem be a műtermet, és ott készítettem a fotókat. Nem ott szoktam fotózni, mert higgyétek el, sokkal nehezebb, mint a megszokott körülmények közt. Az erősebb napsütés sokkal keményebb, kontrasztosabb képet ad, amit csak úgy lágyíthatunk, hogy azokat a részeket is megvilágítjuk, ami egyébként árnyékban van. Ezt derítésnek hívjuk, amit vagy egy fehér lappal, vagy vakuval végezhetünk el. Mindenkinek ajánlom, hogy a nyaraláskor készített képeket, nappal is vakuval fényképezze, ha nem a nappal a háta mögött fényképez! a legegyszerűbb fényképezőkön is van vaku, és van lehetőség a derítésre (többnyire portré módban) Sokkal szebb képeket készíthettek, ha az egyébként árnyékos részek is meg vannak világítva.

Mivel holnap családunk egyik kedvence lenne az étlapon, úgy döntöttünk, itthon készítjük el a bolognai spagettit. Így lesz lehetőség a repetára is. Nem mintha nem lenne elég bőséges a kiszállított étel, de nem ismeritek fiaim csillapíthatatlan étvágyát. Így aztán keddig elbúcsúzom! Hétfőre sem kértünk ebédet, mert jól esik itthon főzni.

Addig sem maradtok viszont olvasnivaló nélkül. Hamarosan megjelenik a Kifőztük magazin augusztusi száma, aminek (számomra) az a különlegessége, hogy öt receptem szerepel benne. Véget ér tehát az április vége óta tartó titkolózás, és végre láthatjátok, miket főztem a magazin felkérésére.

A sok bosszúság után, legalább valami öröm is ért!

2013.06.06. Tejszínes karalábéleves, roston sült csirkemell tejszínes kaporszósszal, pacalpörkölt.

Probléma megoldva! Mivel az elmúlt napokban akkumulátor gondjaim voltak, tegnap végleg pontot tettem az ügy végére. Röviden leírom tapasztalataimat, hátha másoknak is segítek. Én is bedőltem az olcsóságnak. Istenem, emberből vagyok. Az olcsó nem jött be! Háromszor annyiért, vásároltam márkásat, ami viszont végleg megoldja gondjaimat. Ennyi! Az ebédünk a régi áron van, és úgy tűnik egy kis kiingás után, ismét a megszokott jó minőségben érkezett. 

Karalábélevessel kezdünk. Érdekes, hogy a Magyar szokások szerint leves az első étel. Máshol nem. Az Olaszoknál, például többnyire tészta. Vagy leves, de a kettő együtt sosem. A mai leves, ízvilágát tekintve, viszont inkább franciás ízű. Nagyon kellemes, tejszínes karalábéleves, tésztával. Petrezselyem is van belefőve, nem eltúlzott mértékben. Elgondoltam, vajon milyen lenne egy kis lestyánnal. Biztosan úgy is finom. A lestyán, minden erdélyi leves fő alapanyaga. Rendkívül erőteljes az íze, ezért óvatosságra intek mindenkit ha használja! A mai leves így is finom egyébként.

Az egyik főétel ma a roston sütött csirkemell, kapros tejszínes mártással. Ez is a Francia konyhát idézi. A lényeg az, hogy ez is nagyon finom. A mártást megkóstolva megállapítom, igen harmonikus az íze. A kapor domináns, de nem eltúlzottan. Mi mindannyian szeretjük a szószos étkeket, és ez az ennivaló ilyen. 

A kiemelt helyen fotómontázsomon a pacalpörkölt szerepel. Erre nem foghatom rá, hogy nem hungarikum. És még egy fontos dolog: Kaliforniában élő virtuális barátnőm sem fog reklamálni, hogy nem piros az étel. Szerinte, minden igazi Magyar étel piros. Nem vitatkozom. Ez kellően Magyar, kellően piros. Akár köret nélkül fogyasztható, jó puha friss kenyérrel. Katonakoromban, mikor kimenőre engedtek, sűrűn felkerestem a helyi tisztiklubot, ahol isteni pacalt főztek. Mekkorákat tunkoltam!!! Most, hogy mindenkinek megindult a nyálelválasztása, (kivéve azokét akik nem szeretik a pacalt) holnapig elbúcsúzom. Jó étvágyat saját ebédetekhez! Mi jól fogunk lakni!

2013.03.26. Almaleves, rántott sertésborda, pacalpörkölt, csalamádé.

A fene ebbe az időbe! Tegnap, még gólyát tettem az ételek hátterébe, de most keressek havas hátteret? Sajnos, van bőven, de inkább kihagyom.
Az, hogy valamennyire vidámabb lett a hangulatom, csak a konyhának köszönhető! És főleg, a mennyiségnek. Nem voltak szűkmarkúak. Köszönjük! Direkt rámentem a fotóknál is a mennyiségre. Van az a mondás, hogy lelóg a hús a tányérról. Na ez ma hatványozottan igaz. Nem is tudom, hogy lehet ekkora szeletet klopfolni! A mi legnagyobb örömünkre.

Almaleves, gazdagon.

A levesünk, almaleves. Eszembe juttatja a téli estéket, amikor Nagyanyám, aszalt almából készített levest. Mert aszalt gyümölcs, mindig volt a padláson. Ez, biztosan nem aszalt almából készült, de az ízek téliek. A fahéj, a szegfűszeg íze, illata, már az edény tetejének levételekor megcsapja orrom. Tudjátok! Az a nagyon finom, sütis illat, ami pl. a mézeskalács sütésénél érezhető. A hidegről, a fahéjról, a szegfűszegről, más, forró ital jutott eszembe. És nem a tea. Gondolom, kitaláltátok. Most mit tegyek? Kipróbáljam, a forró almalevest borral?

Jókora rántott husi.

Amiről beszéltem már, az a rántott husi. Ez aztán apás adag. Az utóbbi idők lóhús botrányai után, mondhatnám, hogy kilóg a lóláb. De ennek a husinak, semmi köze a lóhúshoz. Finom sertésbordából (karaj) készült, hihetetlen nagyra klopfolva. Ellenőriztem! Nem ment az ütögetés, a súly rovására! Van benne így is anyag bőven. Nem az a régi éttermi szokás, hogy több volt a panír, mint a hús. (Ilyen tojásárak mellett) Két adagot kértünk, és alig fért az edénybe. A hagymás tört krumpli is illik hozzá. Nem túl száraz az összhatás, amin a már megszokott minőségű csalamádé sem ront. 

A pacalpörkölt is finom.

A másik főételünk, a pacalpörkölt, házi pirított tarhonyával. Ez szerepelt az étlapon, amit minden kedden kapunk meg, a kiszállított ételekkel. Ma is megérkezett, és gyorsan átböngésztem. Be is szkenneltem, mert enélkül, nem tudnék minden nap előre készülni a tálalásra. Jó szórakozássá vállt az elmúlt időben.
De kalandozok! A pacalpörkölt kettéosztja családunkat. Gergő, és én, nagyon szeretjük. Ebből következik, hogy a család másik fele, nem. Családunk, ötödik tagja, mindent szeret. Ő Kimi a kutya. Bár a babérlevelet otthagyta a reggelinél. Nem hülye a kutya! 
Már a második kalandom ma! A pacalpörkölt, valószínű azért megosztó, mert tudják miből csinálják. A boci gyomrából. Azért olyan furcsa, redőzött az állaga, mert a tehén gyomra ilyen. Négy gyomra van neki, és mind más egy kicsit. Ebből a tényből adódik, hogy a pacalt, nagyon elő kell készíteni. Hosszú ideig tisztogatni, abálni, van ahol még vegyszeres eljárásnak is kiteszik (akkor fehér) szóval macerás dolog. És ha nem jól csináljuk, katasztrófa! 
Ehetetlen lesz a kaja. A mai világban, viszont nincs ilyen probléma. Majd mindenhol lehet kapni konyhakész pacalt, ami csíkozva, előfőzve kapható. Egyébként, a pacal, keresett alapanyag szerte a világban. A felvágottak egy részének fő alapanyaga. Szerencsére, jutott belőle, a mai ebédünkbe is. Ma nem én eszek pacalpörit, de túlélem. Különösen, a rántott husi mérete miatt. 

A csalamádé is rendes adag.

Mindkét étel mellé jár, és illik is a csalamádé, amiből szintén jókora adag érkezett.Tudom, hogy lassan vége a szezonnak, de erre a savanyúságra, mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Egészen, a jövő őszig, amikor újra lehet gyártani a csalamádét. Remélem, ugyanilyen finom lesz az is. De hol van még, a tavasz? Azt mondják, idén sem marad el, de kicsit várni kell rá. Addig is szidjátok nyugodtan Holle Anyót, meg azokat, akik erről a hülye időről tehetnek! 

Hogy is állunk kérem, a globális felmelegedéssel? Tessék már megmondani!
A válaszokat, privát üzenetben kérem!