2013.09.17. Zellerkrém leves, Dubarry sertésborda, rizses hús, káposztasaláta.

Keresem a legjobb megoldást. Mivel megbíztak az étterem FB. oldalának karbantartásával, a már megszokott napi beszámolóim mellett lévő képek, ott is megjelennek. Igyekszem a lehető legszebb, átlátható megoldást megtalálni. Szívesen teszem, és az elmúlt hónapokban gyakorlatot is szereztem benne. Így aztán délután tervezgetni fogok, és a legszebbet választom ki, ami ezentúl naponta meg fog jelenni.

Az ételekről annyit, hogy természetesen, nem ebben a formában érkeznek. Én magam, annyit tudok hozzáadni, hogy csinosabbá teszem őket. A díszítések természetesen, saját kitalációim. Nekem nagyon fontos a külcsín, az ízlésesség határáig. Ezért igyekszem, minden nap, szebben megjeleníteni ebédünket.

A mai levessel, ezt nem nagyon tudom megtenni. Ennél szebben, nem lehet tálalni a zellerkrém levest, ami pirított kenyérkockákkal érkezett. Így szeretem. Nem tudom miért, sokkal jobban kedvelem a pirított kenyeret, mint a sokszor használt levesgyöngyöt. A leves egyébként nagyon finom, és olyan tartalmas, hogy szinte megáll benne a kanál. 
A Dubarry sertésborda is finomság, amiből ma nem rendeltünk. Egy ledér hölgyről nevezték el, aki sűrűn részesítette kegyekben a főurakat, és királyát is. Mindezt férjura beleegyezésével, sőt unszolására. Akkor azt a világot élték. Az érvényesülés miatt, a cél szentesítette az eszközt. Azért mostanában is találkozok ezzel, még ha nem is ebben a formában.

Amiből mi bőségesen jól lakunk, az a rizses hús. Elgondolkoztam, mert annak ellenére, hogy a pörkölt alap a tetején volt a kitálalt mennyiségnek, jól átjárta a szaft, az alatta lévő rizst is. Ezek mellett, még paprikás is volt a rizsa, így biztos, hogy mielőtt  tálalták kicsit össze lett keverve. Mint már többször említettem, a konyhán, egész másképp kell főzni, tálalni az igazságos adagolás miatt. Ezért más a főzés logikája. A lényeg a végeredmény, ami ma is nagyon jól sikerült. Én ma enyhe csípősséget is éreztem a rizses húsban, így valóban kedvemre való. 

Illik hozzá a forrázott káposztasaláta is, amiből többször érkezett az utóbbi időben. Talán, a legegyszerűbb savanyúság, nem kell hozzá csak gyalult káposzta, kevés só, cukor, ecet, és forró víz. Kevés köménymaggal lehet fokozni az ízeket, bár van aki ezt sem szereti benne. Egy biztos, hogy mindkét főétel mellé illik, és harmonikussá teszi az ízeket. 
Így aztán biztos, hogy ma is jól fogunk lakni, és szívből remélem, hogy minden ismerősöm ugyanígy, saját ebédjével! Jó étvágyat!

2013.06.25. Zellerkrém leves, zúzapörkölt.

A szinte elviselhetetlen hőség után, végre egy kis megnyugvás. Az ebéd is jobban esik ebben az időben, hát még a munka. Lesz dolgom ma is, de első a mai ebéd ismertetése.

Levesként, zellerkrém levest kaptunk. Szeretem. Így egyszerűen. Általában, minden krémlevest, és ez sem lóg ki a sorból.
A leves levesbetéttel érkezett, ami az előregyártott levesgyöngy. Gondosan ki fogom válogatni, mert annyira nem vagyok oda érte. Ez viszont az én ízlésem. Tiszteletben tarom azokét, akik viszont szeretik. Tanácsos egyébként minden krémleveshez valamilyen levesbetétet tálalni. Én pirított kenyérkockát csináltam volna hozzá, de praktikus okok is vannak. Mire kiszállítják az ételt, a kenyérkockák szétáznának, ezzel jelentősen romlana az étel élvezeti értéke. A levesgyöngy nem ázik szét. Ennyi! 

Borított sertésborda is szerepelt a mai lehetőségek közt, de abból nem rendeltünk. Nem kell meglepődni! A zúzapöri egyenrangú asztalunkon, a többi kedvenccel. Kedvenceinkről szóló oldalamon, ez volt a bolognai után a második írásom. Gyorsan elő is keresem! 
Itt láthatjátok.
Ígéretemhez híven, egyre több recepttel látlak el benneteket ezen az oldalon is. A zúzapöri ma tarhonyával érkezett. Illik hozzá! Saját konyhánkban galuskával, tarhonyával, de van mikor csak egyszerűen tésztával tálaljuk. Azt is elárulom, hogy most éppen egy kapros, tejfölös zúzapaprikás receptjét is írom, amit néhány hét múlva láthattok több másik receptemmel együtt egy gasztromagazinban. Nem fogtok lemaradni róla! Ha tehetem, azonnal meg fogom osztani.
Addig viszont be kell érnetek a mai ebédről szóló beszámolóval. Mi biztosan jól fogunk lakni. Remélem, Ti is!

2013.04.08. Zellerkrém leves, krumplifőzelék fasírttal, rejtélyes aprópecsenye, kakaós csiga.

Megérkezett, az első zsákbamacsek is, amióta írok az érkező ebédünkről. A héten, ugyanis, nincs étlapom. Egyszerű az ok, ugyanis lebetegedtem, és nem szkenneltem be. Ez újabb kihívás, mert a héten, analizálnom kell az ételeket, és csak saját benyomásaim alapján kell nevet adni a kajáknak. 

Lássuk a leveskét. Egyértelmű! Zeller darabkák úszkálnak a tetején, és az íze is kísértetiesen hasonlít a főtt zellerre. Ez bizony zellerkrém leves. Nem is krém tulajdonképpen, mert bőségesen vannak benne zellerkockák. Kitűnő! Pont így szeretem. Annyira besűrítve, amennyire éppen kell. Ha most látnátok, röhögnétek rajtam! Felálltam a gép mellől, és ismét belekóstoltam a levesbe. Megállapítottam, hogy tejföl is van benne, és a tetején, pirított kenyérkockák lubickolnak. Igen finom, de melegíteni kell rajta.

Az egyik főkaja is pipa. Nem is lehet eltéveszteni, sőt megkóstolnom sem kellett. Nem is illene, mert ez ma Gergő étke. Krumplifőzelék érkezett, fasírttal. Ez utóbbi, valószínű csirke, vagy pulyka származék, és valamelyik konzervgyár terméke. Mi is sűrűn készítünk ilyet itthon, mert gyors, olcsó, és finom. A krumplifőzelék is biztosan. Jó párosítás.
Ami ma az igazi rejtvény, az általam fogyasztandó főétel. Ezt most analizálnom kell! A tészta, ami a köret, rendben.

A rejtélyes aprópecsenye.
Bakonyinak semmiképpen nem
nevezhető.

A husikák mérete miatt, aprópecsenye. Ismét séta volt az asztalhoz, és a friss benyomások alapján folytatom. Tehát, a hús, sertés. Mind az állaga, mind az íze alapján, bátran állítom. A ragu, amivel összefőzték, az viszont kérdőjeles. Van benne sárgarépa, kockára vágva, zöldbab, és más kockára vágott fehér zöldséget is találtam benne, ami legjobban a karalábéra hasonlított. Nagyon finom, jó szaftos, de a fantázianéven gondolkodnom kell. Tavaszi, vagy palóc aprópecsenye nevet adnék neki. A zöldbab miatt, inkább ez utóbbit. Előbb-utóbb kiderül a valódi elnevezés is.

A kakaós csigabigán, viszont nem kell vacillálni. Azért a biztonság kedvéért mintát vettem belőle. Még a végén elhízok! Ha azt hiszitek túlzok, tévedtek. Minden érkező ételünk, finom, és minden nap bőségesen jól lehet lakni velük.
És akkor jöjjön a mai nap legnagyobb tévedése. Nemrég fedeztem fel a facebookon egy oldalt, ami csak gyulaiaknak szól. Aru-hazhoz az oldal neve, és tartalmazza, néhány gyulai étterem menükínálatát. Többek közt, a ma érkező menüt is. Nehezményezem, hogy elég későn teszik fel. Jobb lenne, napokkal előre feltenni a menüt, mert könnyebb lenne a rendelés. Különösebb gondot sem okozna, mert már az előző kedden megérkezett a heti étlap. Felajánlottam segítségemet, mert hihetetlen mennyiségű ételfotóval rendelkezek, ami a menü mellé tehető. Az oldalon, ugyanis, fotóval szerepelnek a menük. Ezek egyelőre, hiányoznak. A beharangozó után, jöjjön a tévedés. Hát kérem, ez bizony nem bakonyi! Mert az oldalon, bakonyiként szerepel az aprópecsenye. Pont a hétvégén írtam egy hosszabb értekezést a bakonyi módra készített ételekről. A bakonyi módra készült ételek közös jellemzője, hogy gombapaprikás szerű ragu van rajta. Ezen tschokkolom, gombát, keresve sem találtam. Az étel, nagyon finom, de nem bakonyi! Ennek bizonyítására, kénytelen vagyok a végére belinkelni a bejegyzésemet. Ha van időtök, olvassátok el! Jó Étvágyat!
A bakonyi módra készült ételekről itt írtam!

2013.02.26. Zellerkrém leves, rizses hús, almával borított borda, csalamádé.

A mai nap meglepetéseket tartogatott, még nekem is. Meg előre megjósolt dolgokat. Tudtam pl. hogy mi lesz a mai ebéd. Nem volt nehéz, mert megnéztem az étlapot. Azt viszont nem tudhattam, de meg mertem volna esküdni rá, hogy a savanyúság, ma is kedvenc csalamádém lesz. Bejött! 

Ma ezeket esszük, jó étvággyal.

Levesgyöngyök lubickolnak a
zellerkrém levesben.

De menjünk sorban! A leves zellerkrém leves, pirított kenyérkockákkal. Az étlap szerint. Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy megállapítsam, a levesen nem pirított kenyérkockák vannak, hanem az utóbbi időben többször használt levesgyöngy. A műsorváltoztatás joga fenn volt tartva, és éltek is vele. Az már az én bajom, hogy a levesgyöngyöt kevésbé szeretem, mint a kenyérkockákat. A zellerkrém levest viszont imádom. Legfeljebb, a levesbetétet kiválogatom a kajából. (olyan leszek mint gyerekkoromban) A zeller, egyébként rendkívül egészséges zöldség. A cukorbetegséget, ha nem is gyógyítja, de az inzulin termelését fokozza. Ha levest főzünk konyhánkban, az első, hogy a főtt zellerre lecsapok. Szeretem.

Rizses husi.

Ma rizses húst is kaptunk. A megszokott minőségben. Minden alkalommal meg szoktam kóstolni, legalább egy falatot, hogy tudjak véleményt alkotni. Erről, ma csak pozitívan írhatok. A rizs kellően meg van főve, harmonikus ízű a keverék. Mert biztos, hogy külön főtt a rizs, és külön a pörkölt alap. Ezt még az amatőrök is így csinálnák. Ha nem, akkor sürgősen nézzen utána a szakács! Ez nem rizottó, amibe bele lehet tenni a nyers rizst. Mivel, mára én rendeltem a rizses husit, jól fogok lakni vele. De majd csak később, mert tegnap este elkapott az alkotói hév, és egy speckó virslisalátával leptem meg magam, amit ma reggel jó étvággyal bekajáltam. Így most egyenlőre jóllakottan írom soraimat. Ebéd elhalasztva!

Almával borított borda.

Gergő mára is különlegességet választott. Érdekes, hogy Áron a hagyományos ételeket, Gergő viszont inkább csípi a különleges, néha különc dolgokat. Kire ütött ez a gyerek? Emlékeim között kitörölhetetlenül szerepel, hogy egy akkor nyíló kínai étteremben, végig akarta enni az étlapot. Ha lett volna idő, és pénz, meg is tette volna. Sikerült kiegyezni a pincérrel, hogy mindenből egy kicsit hozzon. Így is tele volt az asztal. Ugyanez történt az Indonéz étteremben is, ahol személyesen a chef szolgálta ki. A ráksaláta volt a kedvence! Biztos ízleni fog a mai almával borított hús is neki. Megillatoltam, és az alma felől, enyhe fahéjillatot hozott az általam gerjesztett szellő. Biztos finom lesz.

A csalamádéban, soha nem
csalódok.

A sokat emlegetett csalamádéval zárom mai bejegyzésemet, mint azt többször tettem az elmúlt hetekben. Jól van ez így! A legfinomabb savanyúság, ami kikerült a konyháról eddig. Ki fogom nyomozni az eredetét, mert szinte biztos vagyok  benne, hogy valahonnan rendelik, vásárolják. Nem hiszem, hogy nyáron saját stábjuk hordózná be ezt a finomságot. Ha mégis így van, minden dicséret érte.
Most, hogy megismerkedtetek mai ebédünkkel, megyek is tovább. Van mit csinálnom. Hangulatom is van hozzá! Sokat fogok fotózni, van két félkész cikkem, így el leszek egész nap. 
Csak el ne felejtsek ebédelni!