2013.03.26. Almaleves, rántott sertésborda, pacalpörkölt, csalamádé.

A fene ebbe az időbe! Tegnap, még gólyát tettem az ételek hátterébe, de most keressek havas hátteret? Sajnos, van bőven, de inkább kihagyom.
Az, hogy valamennyire vidámabb lett a hangulatom, csak a konyhának köszönhető! És főleg, a mennyiségnek. Nem voltak szűkmarkúak. Köszönjük! Direkt rámentem a fotóknál is a mennyiségre. Van az a mondás, hogy lelóg a hús a tányérról. Na ez ma hatványozottan igaz. Nem is tudom, hogy lehet ekkora szeletet klopfolni! A mi legnagyobb örömünkre.

Almaleves, gazdagon.

A levesünk, almaleves. Eszembe juttatja a téli estéket, amikor Nagyanyám, aszalt almából készített levest. Mert aszalt gyümölcs, mindig volt a padláson. Ez, biztosan nem aszalt almából készült, de az ízek téliek. A fahéj, a szegfűszeg íze, illata, már az edény tetejének levételekor megcsapja orrom. Tudjátok! Az a nagyon finom, sütis illat, ami pl. a mézeskalács sütésénél érezhető. A hidegről, a fahéjról, a szegfűszegről, más, forró ital jutott eszembe. És nem a tea. Gondolom, kitaláltátok. Most mit tegyek? Kipróbáljam, a forró almalevest borral?

Jókora rántott husi.

Amiről beszéltem már, az a rántott husi. Ez aztán apás adag. Az utóbbi idők lóhús botrányai után, mondhatnám, hogy kilóg a lóláb. De ennek a husinak, semmi köze a lóhúshoz. Finom sertésbordából (karaj) készült, hihetetlen nagyra klopfolva. Ellenőriztem! Nem ment az ütögetés, a súly rovására! Van benne így is anyag bőven. Nem az a régi éttermi szokás, hogy több volt a panír, mint a hús. (Ilyen tojásárak mellett) Két adagot kértünk, és alig fért az edénybe. A hagymás tört krumpli is illik hozzá. Nem túl száraz az összhatás, amin a már megszokott minőségű csalamádé sem ront. 

A pacalpörkölt is finom.

A másik főételünk, a pacalpörkölt, házi pirított tarhonyával. Ez szerepelt az étlapon, amit minden kedden kapunk meg, a kiszállított ételekkel. Ma is megérkezett, és gyorsan átböngésztem. Be is szkenneltem, mert enélkül, nem tudnék minden nap előre készülni a tálalásra. Jó szórakozássá vállt az elmúlt időben.
De kalandozok! A pacalpörkölt kettéosztja családunkat. Gergő, és én, nagyon szeretjük. Ebből következik, hogy a család másik fele, nem. Családunk, ötödik tagja, mindent szeret. Ő Kimi a kutya. Bár a babérlevelet otthagyta a reggelinél. Nem hülye a kutya! 
Már a második kalandom ma! A pacalpörkölt, valószínű azért megosztó, mert tudják miből csinálják. A boci gyomrából. Azért olyan furcsa, redőzött az állaga, mert a tehén gyomra ilyen. Négy gyomra van neki, és mind más egy kicsit. Ebből a tényből adódik, hogy a pacalt, nagyon elő kell készíteni. Hosszú ideig tisztogatni, abálni, van ahol még vegyszeres eljárásnak is kiteszik (akkor fehér) szóval macerás dolog. És ha nem jól csináljuk, katasztrófa! 
Ehetetlen lesz a kaja. A mai világban, viszont nincs ilyen probléma. Majd mindenhol lehet kapni konyhakész pacalt, ami csíkozva, előfőzve kapható. Egyébként, a pacal, keresett alapanyag szerte a világban. A felvágottak egy részének fő alapanyaga. Szerencsére, jutott belőle, a mai ebédünkbe is. Ma nem én eszek pacalpörit, de túlélem. Különösen, a rántott husi mérete miatt. 

A csalamádé is rendes adag.

Mindkét étel mellé jár, és illik is a csalamádé, amiből szintén jókora adag érkezett.Tudom, hogy lassan vége a szezonnak, de erre a savanyúságra, mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Egészen, a jövő őszig, amikor újra lehet gyártani a csalamádét. Remélem, ugyanilyen finom lesz az is. De hol van még, a tavasz? Azt mondják, idén sem marad el, de kicsit várni kell rá. Addig is szidjátok nyugodtan Holle Anyót, meg azokat, akik erről a hülye időről tehetnek! 

Hogy is állunk kérem, a globális felmelegedéssel? Tessék már megmondani!
A válaszokat, privát üzenetben kérem!