2013.10.31. Paradicsomleves, tarhonyás hús, savanyúság

Régen vártam már erre a pillanatra! Mint tudjátok, nem kell ellátogatnom a szomszédba egy kis hülyeségért, de én így érzem jól magam. Vártam már, mikor lesz ismét paradicsomleves betűtésztával. Most eljött az ideje, így egy kis tréfát eszeltem ki. Természetesen, nem ebben a formában érkezett a mai leves, de saját hülyeségem okán, ma így jelenítem meg. Azt is mondhatnám, hogy a kép illusztráció! Örülök, hogy rajtam kívül is vannak pihent emberek, akiknek nem okoz gondot egy kis tréfa. 

A főételből ma csak egyféle  érkezett, mert a halból nem rendeltem. Így aztán, annak a képe sem aktuális, hiszen egy régebbi fotót hoztam a montázsba. A tarhonyás húst viszont már meg is kóstoltam, és ízlett. Tulajdonképpen egy sertéspörköltről van szó, amit összekevernek pirított házi tarhonyával. Így aztán kitűnő egytálétel keletkezik belőle, és igen jó ízű. A pörkölt alap bő szaftra van engedve, és lecsósan készült. A tarhonya meg magán tartja, kicsit felszívja ezt a szaftot.

A mellé kapott csemege kisdinnye is illik hozzá. Mivel vége a nyárnak, jönnek a télire eltett savanyúságok. De ez így is van rendjén. A tartósítás olyan lehetőséget biztosít, hogy ne csak nyáron, hanem az ínségesebb időszakban is élvezni tudjuk az ízeket. Milyen szerencse, hogy a nyár végén a bokrokról leszüretelt tarhonyát is könnyű megszárítani, és télire tárolni!
Ma egész nap ilyen leszek! Ti se szomorkodjatok!
Ja! Egyetek finomakat!

2013.08.29. Paradicsom leves, pulykacsíkok sajtszószban, rántott tengeri halfilé.

Szervusztok! Előre szólok, hogy van egy kakukktojás a képen, mert a jobb felső sarokban látható tzatziki, nem tartozik a menühöz. Gergő fiam, úgy két napja, látva a kovászolni való uborkákat megjegyezte, hogy enne egy kis tzatzikit. Így tegnap a maradék ubikból, és a frissen hozott kígyóuborkákból készítettem egy tisztességes adagot. Ez este történt, és reggelre a képen látható mennyiség maradt. Legalább le tudtam képíteni, és meg is kóstolhattam. Ha nem ismeritek, mindjárt azt is leírom, hogyan kell készíteni.

De térjünk a lényegre! A mai leves, paradicsom sűrítményből készült. Meg lehet csinálni nyers pariból is, de nincs sok értelme. Hacsak nem vetemedtek jelentősebb mennyiségű paradicsom befőzésére, mert akkor van nyersanyag. Egy fazéknyi levesért, viszont nincs értelme nekiállni a sűrítésnek. Ahogy mindig, most is tésztát főztek bele, és kint is hagytam a kitálalt adagot, azzal a tisztességtelen szándékkal, hogy perceken belül magamévá teszem. 

Főételként, ma kétfélét rendeltünk. Pulykacsíkok sajtszósszal, rizzsel az egyik. Megkóstoltam, és meg vagyok elégedve. Akár tokánynak is hívhatnánk a csíkozott hús miatt, és lágy íze miatt nagyon jól esett a falat. Sokszor megjegyeztem már, hogy családunk szereti a szaftos ételeket. Na ez olyan! Megfelelően sűrű, nem ragacsos, pont jó. Jól fog esni. 

Gergő most nem fog reklamálni a rántott halhoz adott tartár, szerinte mindig csekély mennyisége miatt, hiszen a maradék tzatzikit félretettem neki. Ez illik is hozzá. Nem tudom milyen halat paníroztak be, és rántottak ki, de biztosan valamilyen tengeri, szálka nélküli fajta. A rántott halban, nem szeretem a szálkát! A halászlé, az más. Abból könnyebb kiválogatni. A panírba beleragadt szálkákat viszont könnyebb lenyelni. Bevallom azért a filézett halból készített halászlét, vagy ha harcsaszeletek főnek a lébe, mindennél jobban szeretem. De rég is ettem már egy jó hallevet!

Mivel az elején megígértem, elárulom, hogyan készítsétek a tzatzikit. A legegyszerűbb Görög saláta, amit előételként, magában is fogyasztanak, akár csak pirítóssal. Legegyszerűbben kígyóuborkából csinálhatjátok. Meghámozni, nagy lyukú reszelőn lereszelni, sózni, majd kicsavarni. Szétnyomott fokhagymával, apróra vágott kaporral, tejföllel, vagy joghurttal összekutyulni, és már kész is. Mivel a Görög joghurt (nem a Danone) sokkal sűrűbb mint hazai társa, csináljátok tejföl, és joghurt keverékéből. A friss fokhagymát pedig lehet fokhagyma porral helyettesíteni. Én még egy kávéskanálnyi mustárt is kevertem bele. Három kígyóubihoz kell 1 pohár tejföl, vagy keverék, (450g) 5 gerezd fokhagyma, 1 ek. apróra vágott kapor, 1 ek só, (ezt később kinyomjuk, és a lé is nagyon finom) 1 kk. mustár. 
Remélem, holnap már sokkal szebb időben várom az ebédet! A maihoz pedig, jó étvágyat kívánok!

2013.07.30. Paradicsom leves, töltött borda, csalamádé.

Vége a rövid szabadságnak. Tulajdonképpen nem is szabadság volt, mert úgy mint évek óta, most sem tudtunk elmenni nyaralni sehova. Ennek ellenére, hetente hívnak közvélemény-kutatók, és érdeklődnek a nyaralási szokásainkról. Hát szokásunk az van. Az a szokás, hogy nem megyünk sehova. Régebben, minden évben meg tudtam engedni magamnak, és családomnak egy rövid nyaralást. Ez utoljára ezelőtt 24 év e történt. Vége a panaszkodásnak, boldognak kell lenni!

Hiszen ma már itt az ebéd! Rögtön a szép piros paradicsomlevessel kezdem. Sokan tudjátok, hogy imádom a paradicsomot, és mivel minden nap néhány darabot már szedhetek kertemben, egy darabig el leszek látva vele. Ez a leves, mint azt máskor is szokták (szoktuk) paradicsompüréből készült. A szokásosan kellemes fűszerezéssel, és tésztával. Sokszor szokták betűtésztával tálalni, és most hirtelen eszembe jutott egy kép, amin a székely rovásírás betűi vannak a parilevesbe belefőzve. Meg fogom keresni!

A főétellel kapcsolatban kicsit puskáznom kellett. Azt hittem valamilyen fantázianévvel van ellátva mai ételünk, de kiderült, csak töltött bordaként szerepel az étlapon. Ami nehezítette elemzésemet, az a szaft, amivel nyakon öntötték, de egyáltalán nem rontotta el az élményt. Nem kezdtem az elemzésébe, de nagyon kellemes ízű. A tölteléket, és az ételt összességében sem kóstoltam meg egyenlőre, kicsit későbbre hagyom. A kitálalt levest, viszont miután megosztottam a képet, meg fogom kajálni. 

Essen néhány szó a savanyúságról is, ami csalamádé formájában érkezett. A megszokott minőség, bár még én inkább a friss salátákat kultiválom ilyenkor. Érthető, mert annyi finom, friss zöldség van, amiből akármilyen savanyú elkészíthető. Hozzáláthattok viszont a hordós, úgynevezett bedobálós savanyú elindításához, amihez egyre több nyersanyag áll rendelkezésre. Ez az ,amikor az idényjellegű zöldségeket, egy nagyobb hordóba, akkor amikor épp szezonja van, az előre elkészített kikevert savanyító lébe dobáljátok. Több lét kell készíteni, és így mindig ellepi a savanyút. Ezzel gondoskodhatsz télire erről a finomságról. Hamarosan le fogom írni a receptjét, és ide fogom hozni legközelebb, mikor aktuális lesz!
Most, viszont mára, csak annyi maradt, hogy jó étvágyat kívánjak, mindenkinek saját ebédjéhez!

2013.07.02. Paradicsom leves, tejszínes apró pecsenye, rántott szelet.

Ez a SZÁZADIK! 
Nem is a századik, hanem igazság szerint a 172. Nem hagylak sokáig kétségek közt benneteket, és elmondom miről is van szó.
Az elmúlt év október 29. óta jelentetem meg saját FB oldalamon a naponta érkező ételhordóink tartalmáról szóló beszámolóimat. Mivel sokak biztatására indítottam egy saját blogot is, február 4.-től ide is felkerülnek a menzai kaják. Tehát: saját facebook oldalamon a 172., blogomon a századik bejegyzés. 
Az elmúlt időszakban kaptam, hideget, meleget. Nem csak a kajából! Elvétve fordult elő negatív visszajelzés, ami tulajdonképpen nem is az ételeknek szólt, hanem az illetőnek velem volt baja. Elhatároztam, ezek a legkevésbé érdekelnek a jövőben is. Azok, akik ugyanerről a konyháról kapják ebédjüket tudják, mindig igyekeztem, objektív módon véleményt mondani az ételekről. Ha ritkán voltak problémák, azokat sem kendőztem el. Saját konyhámban is előfordul, hogy nem úgy sikerül egy étel, ahogy azt előre elterveztem. Egy ekkora konyhán, - ahol lényegesen nagyobb a felelősség, és nem megengedhető a hiba - szintén lehetnek apró hiányosságok. Nagyok nem, mert az az étkező közönség rovására menne, így üzletvesztéssel járna a konyhának. Igen! Ha rosszul főznek, otthagyhatják őket.
Tudom, hogy akaratlanul is reklámot csináltam nekik, hiszen beszámolóimat sokan olvassátok, és mindig új, és új ismerősről derül ki, ugyaninnen oldják meg a napi étkezésüket. Sokan sajnálkoznak, hogy - mivel nem gyulaiak, - nem tudnak innen rendelni. Leírásaim alapján, Ők is látják a minőséget. Tulajdonképpen ez is volt a célom! Bebizonyítani, igenis lehet a menzai koszt is finom. Óriási volt a kontraszt a kórházi menü, és ennek a konyhának a produktuma közt! Tudom, a kórházban a megadott keretből gazdálkodni szinte lehetetlen, de állítom, igenis lehetne lényegesen változatosabban főzni. Az, hogy a hét minden napján mirelit sárgarépakockából készített leves, valamilyen formája kerül elénk, még amatőr gasztronómusként is kijelentem: megengedhetetlen! 
Ezen a konyhán az ételek, hosszú körforgását tapasztalom. A menedzsment, nagy adatbázisból válassza ki az ételeket, így szinte alig ismétlődnek. Volt olyan, hogy több hónapot kellett várni az étel újra megjelenésére.
Végül, de nem utolsósorban! Azért, mert írok az ételekről, semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesülök! Nem is vártam el. Sokáig nem is tudtak róla, hogy véleményt mondok az ételekről. Mikor elárultam, meg is lepődtek. Természetesen, azóta rendszeres olvasóimmá váltak a konyha dolgozói is. Örülnek a reakcióknak! A ritka kritikáknak is. Tudják, nem feleslegesen cikizem őket, a kritikák építő jellegűek, amikből tanulni lehet, és kell is!
Tulajdonképpen nekem kellene ünnepelnem a jubileum miatt. Én viszont az ünnepet szeretném megosztani a konyha dolgozóival. A vezetőkkel, szakácsokkal, a konyhalányokkal, és az ételfutárral is. Nekik köszönhetjük ugyanis, hogy városunkban (Gyulán) több mint 600 adag finom étel kerül nap, mint nap asztalunkra. Köszönjük!
Elnézést, hogy kicsit hosszabb volt a bevezető, de megértitek gondolom! Okom volt rá!

És akkor jöjjön az, aminek jönnie kell.

Ma paradicsom leves érkezett. Hatodik alkalommal, amióta írok a kajákról. Nem rossz az arány! Mint azt sokan tudjátok, imádom a parit. Gyerekkoromban utáltam. Változnak az idők! Ezért nem esek kétségbe, ha egy gyerek nem szeret valamit. Majd megszereti, ha eljön az ideje. Ha nem, akkor eszik mást. Egyszerű kis leveske, könnyű elkészíteni. A mai világban, amikor mindent meg tudunk venni előkészített állapotban, nincs nehéz dolgunk. Ha valakinek van saját kertje, esetleg ért a befőzéshez, még könnyebb dolga van. Én is sok paradicsomot dolgozok fel, de helyhiány miatt, nem nagyon tudok tárolni. Paradicsomlevet, lecsót, és más befőtteket. Ezt megteszi helyettem Drága Anyósom, ahonnan időnként jut a saját konyhánkba is. Ezt a levest paradicsom sűrítményből, laza rántással készítették, és kevés tészta is került hozzá.

A főételek közül - mivel elfelejtettem beszkennelni a heti étlapot - ma nekem kell megállapítani az érkező, egyik étel nevét. (a másikkal könnyű a dolgom) Szemre, illatra, ízre, ma tejszínes apró pecsenyét fog enni valamelyik fiú. Rizs körettel, jó szaftosan érkezett. Vasárnap megkaptam: kóstolás után nem lehet receptet írni egy ételről. Állítom, lehet. Ha valakinek kis gyakorlata van, bátran bevállalhatja. Többször kipróbáltam már, és ellenőriztettem szakemberrel, aki jóváhagyta. Az illető még minősítette is az éttermeket. (csak úgy általában) Szerinte minden étteremben egészségtelen alapanyagokból, ételfestékkel, kifejezetten egészségre károsan főznek. Mondta ezt azok után, hogy állítólag dolgozott étteremben. Nem az étteremről, hanem róla van meg ezek után a véleményem. Tessék mondani, ha ez így van, miért nem tetszett bejelenteni, feljelentést tenni? Furcsa! Még furcsább, hogy blogoldalán, külön foglakozik a mikrohullámú sütő előnyeivel, annak hasznával. Bocs! Elkalandoztam, de még mindig nem emésztettem meg teljesen a történteket.

A másik főétket nem kell bemutatnom. Messziről jött, egészen Bécsből. Igen! Magyarul wiener snitzelnek hívják. (bécsi szelet) 1982-ben néhány napot töltöttünk Bécsben. Egyik nap, nagy titkolózás volt a konyhában, és semmiképpen nem engedtek be. Mondták, hogy helyi specialitás készül. Én meg röhögtem magamban. Csak tán nem rántott húst csinálnak? Igen bizony. Az eredeti bécsit borjúhúsból, előtte tejbe áztatva készítették, a tálaláskor citromot rácsorgatva. Igen jól esett. Több mint harminc éve. A mai friss volt, a tányérról szinte lelógott, és mellé a tört krumplin kívül, kovászos ubi is jött. 
Be is fejezem írásom, mert tegnap elmaradt a cukkini feldolgozása, amit hétvégén kaptam ajándékba. Még jó, mert felkérés érkezett egy kedves bloggertársamtól, hogy vegyek részt egy kampányban, ami az egészséges ételekről szól. Kicsit változtattam eredeti elképzelésemen, így a kovászolt cukkini mellett salátát is készítek belőle. Kipróbáltam már mindkettőt, így bátran ajánlom mindenkinek. Írni is fogok róla, így hamarosan láthatjátok!
Viszlát holnap!

2013.05.30. Paradicsom leves, csülökpörkölt, mustáros, sült csirkecomb, csemege uborka.

A tegnapi fotózás majdnem kudarcba fulladt, ma viszont minden simán ment. Könnyen tálalható, finom, látványos ételeket kaptunk.

A paradicsom levest, szívesen megszórtam volna egy kevés friss bazsalikommal, de még nem volt szívem megritkítani az állományt. Hamarosan erre is sor kerülhet. A bazsalikom, és a paradicsom, elválaszthatatlan páros. 

Azt mondták az öregek: "a májusi eső, aranyat ér" Igazuk van, de kaptunk belőle eleget. Jöhetne már egy kis napfény is. Tegnap nagyon szép idő volt felénk, de azóta folyamatosan esik. Szokás szerint kalandoznak gondolataim, de illene a levesről írnom. Érdekes, hogy gyerekkoromban, undorodtam a paradicsomlevestől. Most szeretem. Egyszerű leves, de finom. A konyhán, mindig így készítik. Elég sűrű, tészta betéttel. Ha befejeztem a bejegyzést, meg is eszem a kitálalt mennyiséget. Csak úgy tízóraira.

Kétféle főétel érkezett ma is. Gergő, csülökpörköltet eszik, pirított tarhonyával. Egy pici falatot megkóstoltam, és biztos meg lesz elégedve. A csülök egyébként sem száraz hús, és ez a pöri is kellően szaftos. Ez a husi egyébként, amire vigyázni kell a főzésnél. Tapasztalataim szerint a bőrös csülök az, ami a legkönnyebben odakozmálhat. A bőrös rész odatapadhat az edény falára, aljára, így könnyen kárba vész az egész étel. Eszembe jutott, mekkora felelősség a 600 adag körüli mennyiségnél ez. Ma nem reklamálhatunk.

A másik főétel Áron, és a saját bendőmben landol. Na meg Kimi kutyámnak is jut. Természetesen, a csontok. Ahogy tálaltam az ételt, a csirkecomb elővételekor, rögtön magasba emelt orral jelezte, hogy ebből neki is jár. Nem tolakodóan, de látszott rajta, hogy tudja. Megkóstoltam, és meg vagyok elégedve. Mustáros, sós, enyhén borsos pác, ropogós bőr, omlósan átsült pipihús, ami jellemzi az ebédünket. A krumplipüré is a megfelelő sűrűségű, így tartalmas, finom ebédünk lesz. Mindkét főétel mellé kaptunk csemege uborkát, ami teljessé teszi az élvezetet. Érdekes, hogy hazánkban, ill. más magyarlakta területeken fogyasztunk savanyúságot az ebéd mellé. Eszembe jutott, mikor jó 25 éve, Szovjet csoport érkezett a helyi étterembe, és az előre asztalra tett savanyúságot előételként megették. Istenem. Nem voltak hozzászokva. Kitették, megették. Mi megmosolyogtuk, ők jól laktak. Nem abban a sorrendben, de a végeredmény ugyanaz lett. 

Jó étvágyat, és vigyázzatok a megszokott sorrendre!

2013.04.23. Paradicsom leves, szezámmagos rántott szelet.

Ma még pofonegyszerű a dolgom. Úgy volt, hogy tegnap, és ma reggel látogatást teszek a konyhán, de technikai okok miatt későbbre halasztottuk. Semmi baj! Nekem kell alkalmazkodnom, nem nekik. Elvégre ott komoly munka folyik és nem akarok láb alatt lenni. 

Ma még egyféle főmenüvel szolgálhatok, mert Gergő holnap jön haza. Van humora a fiatalembernek. Tegnap küldött egy fotót arról, hogy éppen milyen kaján tengeti szánalmas életét Barcelonában. Akkora adag paellát dugott virtuálisan orrom alá, hogy akár nekem is jutott volna belőle. Szeret élni a gyerek! Jól teszi!

Nézzük, mi mivel csillapítjuk éhségünket ma. A leves, paradicsom főzet. Egyszerűen paradicsom pürével, besűrítve, tészta belefőzve. Ma nem a szokásos betűtészta, hanem tésztarizs került bele. A megszokott minőség, és épp egyszerűsége teszi finommá. A hétvégi főzőcskézés után jól jön egy kis könnyebb leves. Megjegyezném, hogy kutyánknak, még mára is maradt a birka csontjából, de a számunkra félretett pörkölt, nem sokáig tartott. Igen finomra sikeredett. Meg a palócos stílusú leves is, amik gyulai kolbásszal, kevés pálinkával flambírozott marhalábszárból készült. De ez már a múlt. Nem is lenne szabad nyálcsorgató élményekről írnom!

A mai főétel választék, csak a szezámmagos rántott szeletre terjed ki. Holnaptól, három adag jön házhoz, de ma még nincs kinek tálalnom a harmadikat. Őszintén mondom, nem is tudom Gergő, mit rendelt. Holnap ilyenkor kiderül. A rántott húsról sem tudok ódákat zengeni. Azt megtettem tegnap, a hétvégi vigalomról. Olvastátok már? Állítólag, igen jól sikeredett. 
Nem is rabolom tovább értékes időtöket, de meg kell említenem, hogy mit nem eszünk ma. Rakott zöldbab lenne a másik főkaja, és biztosan sokan választották. 
Váljék egészségükre!

Ezt csak meg kell mutatnom! Barcelonában, ekkora egy adag paella. Hát, nem zónaadag! Fiam tegnapi ebédje.

2013.03.21. Paradicsomleves, tarhonyás hús, vadas sertésszelet, makarónival.

Nem unatkozom! Tegnap, háziorvosomnál járva, (Kötelező éves státusz! Egyébként, erre mindenkit biztatnék, hogy feltétlenül keresse fel néha az orvosát. Ha ismert betegsége van, mindenképp. Sok későbbi bajt lehet megelőzni a rendszeres felülvizsgálattal.) szóval eldicsekedtem, hogy nem unatkozom. Egész nap elfoglalom magam, sőt néha még kevés is az alváson kívüli idő. Egy olyan ember számára, aki néhány éve, komoly pofont kapott a sorstól, örvendetes, hogy megtanult élni, azokkal a dolgokkal, amit az élet rá szabott. Nem panaszkodom, sőt boldog vagyok. Mit is tehetnék! Ilyenből vagyok gyúrva.

Mai ebédünk. A menükártyán látható, mit ehetünk.

Paradicsomleves, betűtésztával.

Áttérve a kajákra. Ha paradicsomleves, akkor betűtészta. Semmi más levesbe nem teszik, de a parilevesbe, szinte mindig. A múltkor meg is lepődtem, hogy nem hasonlított levesem kedvenc játékomhoz, a "Scrabble" betűkirakóhoz. Nincs ezzel semmi baj! Igaz, hogy már kinőttem abból a korból amikor az iskolai menzán, a tányér szélére szavakat raktunk ki. Ha jól emlékszem első szerelmem nevét is először a tányér szélén ismerhette meg a világ. Tehát, a leves, nem volt meglepi.

Tarhonyás hús, sertéspöriből.

A főételek sem. A tarhonyás hús, a megszokott módon, finoman érkezett. Talán, finomabban, mint a legutóbbi sertéspöri, tarhonyával. Csak akkor nevén nevezték. Most is külön főtt a pirított tarhonya, és a pörkölt alap. Még csak nem is lett összekeverve, hanem külön mérték edényünkbe a tarhonyát, és a husit. Megmagyarázom az okát. Ha előre összekeverik, előfordulhat, hogy nem lesz homogén az anyag. Magyarul, ha véletlenül úgy szednek edényünkbe, hogy kevesebb hús jut bele, komoly reklamációra számíthatnak. Nem vagyok végzett ellátásvezető, de ezt még üzemi konyhán, nem túl jártas fővel is fel tudom fogni. Érdekes, hogy mióta írok róla, sok eddig nem ismert kulisszatitokra rájövök, ami annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolnék rá egyébként. 

Sertésszelet vadas mártással,
makarónival.

Tetszett a második főétel is. A vadas sertésszelet, makarónival. (Már reklamáltak, hogy miért nem sertésszelet, vadas mártással. Így van az étlapon, és kész!) Mennyivel látványosabb így! Nem csak az összemixelt zöldség jött a vadas mártásban, hanem hivalkodóan, répa darabkák is kerültek bele. Az ízen nem változtatnak, de mennyivel szebb így! Nagyon helyes! Erre is kell figyelni. Nálam sokkal okosabbak megmondták már, hogy az étel sikere az általa nyújtott látványon is múlik. Nem csak az íz fontos, hanem a megjelenés is. Ezért próbálom én is, minél látványosabban tálalni az ételeket.

A záróakkord, önmaga a látvány! A tarhonyás hús mellé érkezett csili-csalamádé, önmagában is látványos. A mai ételek közül, kétségen kívül a legszínesebb. Az más kérdés, hogy a megszokott, finom ízű bevált minőség. Megnézve a következő hét étlapját, láttam, hogy friss öntött saláta is szerepel rajta. Igaz, hogy hét végén, amikor mi nem részesülünk a vendéglátásból, de előbb utóbb számunkra is elérhető lesz. Jön a szezonja!
Addig viszont beérjük azzal, amit ma kaptunk, és jó étvággyal megesszük!

2013.02.18. Paradicsom leves, debreceni tokány, kakaós csiga.

Ez kakukktojás! Nem ebédre kaptuk, hanem
hét végén főztem Gergő szülinapjára.
Gasztropajti babja. Improvizáltam.

Mozgalmas hétvégét hagytunk magunk mögött. Rengeteg készülődéssel, sütéssel, főzéssel, ünnepléssel telt el. Gergő fiam 30 éves lett, és sikerült, pont a napján ünnepelni. Baráti társaságban, szűk körben. Feleségemmel csatlakozhattunk, és megtűrtek maguk között a fiatalok. Köszönjük! Még nem ért véget az esemény, mert ma "morzsapartit" tartanak, amin elpusztítjuk a maradékot. Lehet, hogy kevés frissítésre is szorul a készlet, de majd kitalálunk valami update-ot. Ma viszont ebédre nem maradékot, hanem frissen készült ételeket eszünk, amit már tálaltam is. Nem volt nehéz dolgom, mert egyféle főételt rendeltünk. Most elárulom, hogy csaltam!!! Van egy kép, ami a kakukktojás! Nem volt szívem üresen hagyni azt a négyzetet, ezért egy korábbi fotót tettem be. A Stefánia vagdalt stimmel! Nem egyezik viszont a répa főzelék, amihez, ki tudja miért, senkinek nem volt kedve. Miért? Biztos, végveszély esetén ráfanyalodnánk, de nincs végveszély. Tehát, mint kiderült, ma kihagytuk a répafőzeléket, stefivel. 

Ez a mai ebéd! Paradicsomleves, debreceni tokány tésztával, kakaós csiga. 
A Stefánia vagdalt, másokhoz érkezett. Mi nem kértünk belőle. A sárgarépa főzelék,
senkinek nem volt ínyére való a családban.

Paradicsom leves.

Kaptunk viszont, jó bőven paradicsomlevest. Legalább függőségem enyhítve lesz. Mármint a paradicsomfüggőség. Nem olyan káros, mint más fajta szenvedély, de nálam már-már beteges. Némi gyógyír. Meglepetésemre, nem betűtésztával főzték. Pedig azzal szokták. Nem baj ám! Kell a változatosság. Ma is végigvizslattam a heti étlapot, és meg kellett állapítanom, hogy ismételten, nagy a változatosság. Új ételt is véltem felfedezni, de arról majd pénteken írhatok. Annyit azért elárulok, hogy "csorbaleves" lesz. Várjuk!

Debreceni tokány tésztával. Finom lett!

Főfogásunk ma debreceni tokány, tésztával. A múlt héten kétszer is földrajzi értekezésbe bocsátkoztam ételeink kapcsán. Mind  Debrecennel kapcsolatos volt. Mind a debreceni kolbászt tartalmazó finomságok kapcsán. Ez is bizonyítja, hogy egy rendkívül sokoldalú alapanyagról van szó. Nékem osztán tök mindegy hogy híjják, csak jó legyen. Mondhatnám, és mondom is. Amit én főztem szombaton fiam kérésére, annak sem volt semmi köze az eredeti csilis bab recepthez. Sokszor jobb, ha improvizálunk. Mint ahogy azt megtették a fiatalok a szülinapon is. Zenészek lévén, előkerültek a hangszerek, és igazi örömzenének voltunk tanúi. Számomra, ugyanilyen örömöt okoz a főzés. Na meg az elismerés! Ha háromszor szednek az általad készített ételből, annál nagyobb dicséret nincs!!! A tokányból ugyan nem tudunk háromszor szedni, de ez is bőséges adag. Ebédre elég. 

Kakaós csiga.

A maradék szülinapi sütemények mellé kerül egyenlőre a kakaós csiga, amit ebédre kaptunk. Nem tudom mikor, de előbb-utóbb sorra kerül.
Ui: Eszembe jutott, és fel fogom vetni a konyhán. Nem emlékszem, hogy lett volna már a repertoárjukban csilis bab. Pedig közel három éve lakunk jól főztjeikkel. Kíváncsi lennék, ők hogyan csinálják. 
Ha egy jó receptre van szükségük, szívesen segítek!

Ekkora arcot!!!!!!!!!!!!!