2013.07.02. Paradicsom leves, tejszínes apró pecsenye, rántott szelet.

Ez a SZÁZADIK! 
Nem is a századik, hanem igazság szerint a 172. Nem hagylak sokáig kétségek közt benneteket, és elmondom miről is van szó.
Az elmúlt év október 29. óta jelentetem meg saját FB oldalamon a naponta érkező ételhordóink tartalmáról szóló beszámolóimat. Mivel sokak biztatására indítottam egy saját blogot is, február 4.-től ide is felkerülnek a menzai kaják. Tehát: saját facebook oldalamon a 172., blogomon a századik bejegyzés. 
Az elmúlt időszakban kaptam, hideget, meleget. Nem csak a kajából! Elvétve fordult elő negatív visszajelzés, ami tulajdonképpen nem is az ételeknek szólt, hanem az illetőnek velem volt baja. Elhatároztam, ezek a legkevésbé érdekelnek a jövőben is. Azok, akik ugyanerről a konyháról kapják ebédjüket tudják, mindig igyekeztem, objektív módon véleményt mondani az ételekről. Ha ritkán voltak problémák, azokat sem kendőztem el. Saját konyhámban is előfordul, hogy nem úgy sikerül egy étel, ahogy azt előre elterveztem. Egy ekkora konyhán, - ahol lényegesen nagyobb a felelősség, és nem megengedhető a hiba - szintén lehetnek apró hiányosságok. Nagyok nem, mert az az étkező közönség rovására menne, így üzletvesztéssel járna a konyhának. Igen! Ha rosszul főznek, otthagyhatják őket.
Tudom, hogy akaratlanul is reklámot csináltam nekik, hiszen beszámolóimat sokan olvassátok, és mindig új, és új ismerősről derül ki, ugyaninnen oldják meg a napi étkezésüket. Sokan sajnálkoznak, hogy - mivel nem gyulaiak, - nem tudnak innen rendelni. Leírásaim alapján, Ők is látják a minőséget. Tulajdonképpen ez is volt a célom! Bebizonyítani, igenis lehet a menzai koszt is finom. Óriási volt a kontraszt a kórházi menü, és ennek a konyhának a produktuma közt! Tudom, a kórházban a megadott keretből gazdálkodni szinte lehetetlen, de állítom, igenis lehetne lényegesen változatosabban főzni. Az, hogy a hét minden napján mirelit sárgarépakockából készített leves, valamilyen formája kerül elénk, még amatőr gasztronómusként is kijelentem: megengedhetetlen! 
Ezen a konyhán az ételek, hosszú körforgását tapasztalom. A menedzsment, nagy adatbázisból válassza ki az ételeket, így szinte alig ismétlődnek. Volt olyan, hogy több hónapot kellett várni az étel újra megjelenésére.
Végül, de nem utolsósorban! Azért, mert írok az ételekről, semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesülök! Nem is vártam el. Sokáig nem is tudtak róla, hogy véleményt mondok az ételekről. Mikor elárultam, meg is lepődtek. Természetesen, azóta rendszeres olvasóimmá váltak a konyha dolgozói is. Örülnek a reakcióknak! A ritka kritikáknak is. Tudják, nem feleslegesen cikizem őket, a kritikák építő jellegűek, amikből tanulni lehet, és kell is!
Tulajdonképpen nekem kellene ünnepelnem a jubileum miatt. Én viszont az ünnepet szeretném megosztani a konyha dolgozóival. A vezetőkkel, szakácsokkal, a konyhalányokkal, és az ételfutárral is. Nekik köszönhetjük ugyanis, hogy városunkban (Gyulán) több mint 600 adag finom étel kerül nap, mint nap asztalunkra. Köszönjük!
Elnézést, hogy kicsit hosszabb volt a bevezető, de megértitek gondolom! Okom volt rá!

És akkor jöjjön az, aminek jönnie kell.

Ma paradicsom leves érkezett. Hatodik alkalommal, amióta írok a kajákról. Nem rossz az arány! Mint azt sokan tudjátok, imádom a parit. Gyerekkoromban utáltam. Változnak az idők! Ezért nem esek kétségbe, ha egy gyerek nem szeret valamit. Majd megszereti, ha eljön az ideje. Ha nem, akkor eszik mást. Egyszerű kis leveske, könnyű elkészíteni. A mai világban, amikor mindent meg tudunk venni előkészített állapotban, nincs nehéz dolgunk. Ha valakinek van saját kertje, esetleg ért a befőzéshez, még könnyebb dolga van. Én is sok paradicsomot dolgozok fel, de helyhiány miatt, nem nagyon tudok tárolni. Paradicsomlevet, lecsót, és más befőtteket. Ezt megteszi helyettem Drága Anyósom, ahonnan időnként jut a saját konyhánkba is. Ezt a levest paradicsom sűrítményből, laza rántással készítették, és kevés tészta is került hozzá.

A főételek közül - mivel elfelejtettem beszkennelni a heti étlapot - ma nekem kell megállapítani az érkező, egyik étel nevét. (a másikkal könnyű a dolgom) Szemre, illatra, ízre, ma tejszínes apró pecsenyét fog enni valamelyik fiú. Rizs körettel, jó szaftosan érkezett. Vasárnap megkaptam: kóstolás után nem lehet receptet írni egy ételről. Állítom, lehet. Ha valakinek kis gyakorlata van, bátran bevállalhatja. Többször kipróbáltam már, és ellenőriztettem szakemberrel, aki jóváhagyta. Az illető még minősítette is az éttermeket. (csak úgy általában) Szerinte minden étteremben egészségtelen alapanyagokból, ételfestékkel, kifejezetten egészségre károsan főznek. Mondta ezt azok után, hogy állítólag dolgozott étteremben. Nem az étteremről, hanem róla van meg ezek után a véleményem. Tessék mondani, ha ez így van, miért nem tetszett bejelenteni, feljelentést tenni? Furcsa! Még furcsább, hogy blogoldalán, külön foglakozik a mikrohullámú sütő előnyeivel, annak hasznával. Bocs! Elkalandoztam, de még mindig nem emésztettem meg teljesen a történteket.

A másik főétket nem kell bemutatnom. Messziről jött, egészen Bécsből. Igen! Magyarul wiener snitzelnek hívják. (bécsi szelet) 1982-ben néhány napot töltöttünk Bécsben. Egyik nap, nagy titkolózás volt a konyhában, és semmiképpen nem engedtek be. Mondták, hogy helyi specialitás készül. Én meg röhögtem magamban. Csak tán nem rántott húst csinálnak? Igen bizony. Az eredeti bécsit borjúhúsból, előtte tejbe áztatva készítették, a tálaláskor citromot rácsorgatva. Igen jól esett. Több mint harminc éve. A mai friss volt, a tányérról szinte lelógott, és mellé a tört krumplin kívül, kovászos ubi is jött. 
Be is fejezem írásom, mert tegnap elmaradt a cukkini feldolgozása, amit hétvégén kaptam ajándékba. Még jó, mert felkérés érkezett egy kedves bloggertársamtól, hogy vegyek részt egy kampányban, ami az egészséges ételekről szól. Kicsit változtattam eredeti elképzelésemen, így a kovászolt cukkini mellett salátát is készítek belőle. Kipróbáltam már mindkettőt, így bátran ajánlom mindenkinek. Írni is fogok róla, így hamarosan láthatjátok!
Viszlát holnap!

2013.05.28. Vegyes gyümölcsleves, rántott sertésszelet, rakott krumpli, csalamádé.

Megint gyorsan végeztem a kóstolással, és a fotózással is. Az is igaz, hogy még írás közben is a mintát majszolom, amit a rakott krumpliból vettem. Először viszont, a levessel kell foglalkoznom.

Vegyes gyümölcsleves érkezett ma. Tüzetesen megvizsgáltam, és a szecskázott almán kívül, epret, meggyet, de még ribizli szemeket is fedeztem fel benne. Melegen érkezett, és így is kóstoltam meg. Máris betettem a hűtőbe, és most nem kifejezetten azért, mert elő van írva, hogy tanácsos a fogyasztásig ott tárolni az ételt. Úgy gondolom, hidegen is ugyanilyen finom lesz, de lehet, hogy még finomabb.

Gergő, ma nagyon jól jár. Akkora adagot kapott, hogy nem fért rá az egyébként extra méretű tányérra sem.  Az adagok nagyságával egyébként, minden esetben meg vagyunk elégedve. A rántott hús, a méretét tekintve, akár bálnából is készülhetett volna, de biztos sertésből csinálták. Különben is! Mit szólt volna a Green Peace, ha bálnát sütnek. Zöldborsós rizzsel érkezett. Eszembe jutott, hogy vasárnap anyósomnál járva, a népes család rendesen legelt a friss zöldborsóból. Igen finom volt. De jó, hogy ennek is eljött az ideje. Hétvégén, valószínű csinálok egy kis friss zöldborsó levest. A csalamádéról, a mi ma mindkét főételünkhöz is jár, nem felejtkezhetek el. A megszokott, igen finom minőségben kaptuk ma is. 

A rakott krumpliról is illik, pár mondatot ejtenem. Apró megrovás! Picit odakapta az alját. Nem élvezhetetlen a minőség, de kicsit megégett. Egyébként, így sem rossz, de jobban kellett volna figyelni! Nincs kellemetlen mellékíze, de megfogadtam mikor hozzákezdtem véleményt írni, hogy a hibákat is megemlítem. Még az ilyen apróságokat is. Ez is finom lenne, de ott az a fránya de! Ettől a kis problémától eltekintve, ma is jól fogunk lakni. A hibát, pedig megbocsájtjuk!
Jó étvágyat!

2013.03.26. Almaleves, rántott sertésborda, pacalpörkölt, csalamádé.

A fene ebbe az időbe! Tegnap, még gólyát tettem az ételek hátterébe, de most keressek havas hátteret? Sajnos, van bőven, de inkább kihagyom.
Az, hogy valamennyire vidámabb lett a hangulatom, csak a konyhának köszönhető! És főleg, a mennyiségnek. Nem voltak szűkmarkúak. Köszönjük! Direkt rámentem a fotóknál is a mennyiségre. Van az a mondás, hogy lelóg a hús a tányérról. Na ez ma hatványozottan igaz. Nem is tudom, hogy lehet ekkora szeletet klopfolni! A mi legnagyobb örömünkre.

Almaleves, gazdagon.

A levesünk, almaleves. Eszembe juttatja a téli estéket, amikor Nagyanyám, aszalt almából készített levest. Mert aszalt gyümölcs, mindig volt a padláson. Ez, biztosan nem aszalt almából készült, de az ízek téliek. A fahéj, a szegfűszeg íze, illata, már az edény tetejének levételekor megcsapja orrom. Tudjátok! Az a nagyon finom, sütis illat, ami pl. a mézeskalács sütésénél érezhető. A hidegről, a fahéjról, a szegfűszegről, más, forró ital jutott eszembe. És nem a tea. Gondolom, kitaláltátok. Most mit tegyek? Kipróbáljam, a forró almalevest borral?

Jókora rántott husi.

Amiről beszéltem már, az a rántott husi. Ez aztán apás adag. Az utóbbi idők lóhús botrányai után, mondhatnám, hogy kilóg a lóláb. De ennek a husinak, semmi köze a lóhúshoz. Finom sertésbordából (karaj) készült, hihetetlen nagyra klopfolva. Ellenőriztem! Nem ment az ütögetés, a súly rovására! Van benne így is anyag bőven. Nem az a régi éttermi szokás, hogy több volt a panír, mint a hús. (Ilyen tojásárak mellett) Két adagot kértünk, és alig fért az edénybe. A hagymás tört krumpli is illik hozzá. Nem túl száraz az összhatás, amin a már megszokott minőségű csalamádé sem ront. 

A pacalpörkölt is finom.

A másik főételünk, a pacalpörkölt, házi pirított tarhonyával. Ez szerepelt az étlapon, amit minden kedden kapunk meg, a kiszállított ételekkel. Ma is megérkezett, és gyorsan átböngésztem. Be is szkenneltem, mert enélkül, nem tudnék minden nap előre készülni a tálalásra. Jó szórakozássá vállt az elmúlt időben.
De kalandozok! A pacalpörkölt kettéosztja családunkat. Gergő, és én, nagyon szeretjük. Ebből következik, hogy a család másik fele, nem. Családunk, ötödik tagja, mindent szeret. Ő Kimi a kutya. Bár a babérlevelet otthagyta a reggelinél. Nem hülye a kutya! 
Már a második kalandom ma! A pacalpörkölt, valószínű azért megosztó, mert tudják miből csinálják. A boci gyomrából. Azért olyan furcsa, redőzött az állaga, mert a tehén gyomra ilyen. Négy gyomra van neki, és mind más egy kicsit. Ebből a tényből adódik, hogy a pacalt, nagyon elő kell készíteni. Hosszú ideig tisztogatni, abálni, van ahol még vegyszeres eljárásnak is kiteszik (akkor fehér) szóval macerás dolog. És ha nem jól csináljuk, katasztrófa! 
Ehetetlen lesz a kaja. A mai világban, viszont nincs ilyen probléma. Majd mindenhol lehet kapni konyhakész pacalt, ami csíkozva, előfőzve kapható. Egyébként, a pacal, keresett alapanyag szerte a világban. A felvágottak egy részének fő alapanyaga. Szerencsére, jutott belőle, a mai ebédünkbe is. Ma nem én eszek pacalpörit, de túlélem. Különösen, a rántott husi mérete miatt. 

A csalamádé is rendes adag.

Mindkét étel mellé jár, és illik is a csalamádé, amiből szintén jókora adag érkezett.Tudom, hogy lassan vége a szezonnak, de erre a savanyúságra, mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Egészen, a jövő őszig, amikor újra lehet gyártani a csalamádét. Remélem, ugyanilyen finom lesz az is. De hol van még, a tavasz? Azt mondják, idén sem marad el, de kicsit várni kell rá. Addig is szidjátok nyugodtan Holle Anyót, meg azokat, akik erről a hülye időről tehetnek! 

Hogy is állunk kérem, a globális felmelegedéssel? Tessék már megmondani!
A válaszokat, privát üzenetben kérem!