2013.02.26. Zellerkrém leves, rizses hús, almával borított borda, csalamádé.

A mai nap meglepetéseket tartogatott, még nekem is. Meg előre megjósolt dolgokat. Tudtam pl. hogy mi lesz a mai ebéd. Nem volt nehéz, mert megnéztem az étlapot. Azt viszont nem tudhattam, de meg mertem volna esküdni rá, hogy a savanyúság, ma is kedvenc csalamádém lesz. Bejött! 

Ma ezeket esszük, jó étvággyal.

Levesgyöngyök lubickolnak a
zellerkrém levesben.

De menjünk sorban! A leves zellerkrém leves, pirított kenyérkockákkal. Az étlap szerint. Nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy megállapítsam, a levesen nem pirított kenyérkockák vannak, hanem az utóbbi időben többször használt levesgyöngy. A műsorváltoztatás joga fenn volt tartva, és éltek is vele. Az már az én bajom, hogy a levesgyöngyöt kevésbé szeretem, mint a kenyérkockákat. A zellerkrém levest viszont imádom. Legfeljebb, a levesbetétet kiválogatom a kajából. (olyan leszek mint gyerekkoromban) A zeller, egyébként rendkívül egészséges zöldség. A cukorbetegséget, ha nem is gyógyítja, de az inzulin termelését fokozza. Ha levest főzünk konyhánkban, az első, hogy a főtt zellerre lecsapok. Szeretem.

Rizses husi.

Ma rizses húst is kaptunk. A megszokott minőségben. Minden alkalommal meg szoktam kóstolni, legalább egy falatot, hogy tudjak véleményt alkotni. Erről, ma csak pozitívan írhatok. A rizs kellően meg van főve, harmonikus ízű a keverék. Mert biztos, hogy külön főtt a rizs, és külön a pörkölt alap. Ezt még az amatőrök is így csinálnák. Ha nem, akkor sürgősen nézzen utána a szakács! Ez nem rizottó, amibe bele lehet tenni a nyers rizst. Mivel, mára én rendeltem a rizses husit, jól fogok lakni vele. De majd csak később, mert tegnap este elkapott az alkotói hév, és egy speckó virslisalátával leptem meg magam, amit ma reggel jó étvággyal bekajáltam. Így most egyenlőre jóllakottan írom soraimat. Ebéd elhalasztva!

Almával borított borda.

Gergő mára is különlegességet választott. Érdekes, hogy Áron a hagyományos ételeket, Gergő viszont inkább csípi a különleges, néha különc dolgokat. Kire ütött ez a gyerek? Emlékeim között kitörölhetetlenül szerepel, hogy egy akkor nyíló kínai étteremben, végig akarta enni az étlapot. Ha lett volna idő, és pénz, meg is tette volna. Sikerült kiegyezni a pincérrel, hogy mindenből egy kicsit hozzon. Így is tele volt az asztal. Ugyanez történt az Indonéz étteremben is, ahol személyesen a chef szolgálta ki. A ráksaláta volt a kedvence! Biztos ízleni fog a mai almával borított hús is neki. Megillatoltam, és az alma felől, enyhe fahéjillatot hozott az általam gerjesztett szellő. Biztos finom lesz.

A csalamádéban, soha nem
csalódok.

A sokat emlegetett csalamádéval zárom mai bejegyzésemet, mint azt többször tettem az elmúlt hetekben. Jól van ez így! A legfinomabb savanyúság, ami kikerült a konyháról eddig. Ki fogom nyomozni az eredetét, mert szinte biztos vagyok  benne, hogy valahonnan rendelik, vásárolják. Nem hiszem, hogy nyáron saját stábjuk hordózná be ezt a finomságot. Ha mégis így van, minden dicséret érte.
Most, hogy megismerkedtetek mai ebédünkkel, megyek is tovább. Van mit csinálnom. Hangulatom is van hozzá! Sokat fogok fotózni, van két félkész cikkem, így el leszek egész nap. 
Csak el ne felejtsek ebédelni!