2013.10.31. Paradicsomleves, tarhonyás hús, savanyúság

Régen vártam már erre a pillanatra! Mint tudjátok, nem kell ellátogatnom a szomszédba egy kis hülyeségért, de én így érzem jól magam. Vártam már, mikor lesz ismét paradicsomleves betűtésztával. Most eljött az ideje, így egy kis tréfát eszeltem ki. Természetesen, nem ebben a formában érkezett a mai leves, de saját hülyeségem okán, ma így jelenítem meg. Azt is mondhatnám, hogy a kép illusztráció! Örülök, hogy rajtam kívül is vannak pihent emberek, akiknek nem okoz gondot egy kis tréfa. 

A főételből ma csak egyféle  érkezett, mert a halból nem rendeltem. Így aztán, annak a képe sem aktuális, hiszen egy régebbi fotót hoztam a montázsba. A tarhonyás húst viszont már meg is kóstoltam, és ízlett. Tulajdonképpen egy sertéspörköltről van szó, amit összekevernek pirított házi tarhonyával. Így aztán kitűnő egytálétel keletkezik belőle, és igen jó ízű. A pörkölt alap bő szaftra van engedve, és lecsósan készült. A tarhonya meg magán tartja, kicsit felszívja ezt a szaftot.

A mellé kapott csemege kisdinnye is illik hozzá. Mivel vége a nyárnak, jönnek a télire eltett savanyúságok. De ez így is van rendjén. A tartósítás olyan lehetőséget biztosít, hogy ne csak nyáron, hanem az ínségesebb időszakban is élvezni tudjuk az ízeket. Milyen szerencse, hogy a nyár végén a bokrokról leszüretelt tarhonyát is könnyű megszárítani, és télire tárolni!
Ma egész nap ilyen leszek! Ti se szomorkodjatok!
Ja! Egyetek finomakat!