2013.05.30. Paradicsom leves, csülökpörkölt, mustáros, sült csirkecomb, csemege uborka.

A tegnapi fotózás majdnem kudarcba fulladt, ma viszont minden simán ment. Könnyen tálalható, finom, látványos ételeket kaptunk.

A paradicsom levest, szívesen megszórtam volna egy kevés friss bazsalikommal, de még nem volt szívem megritkítani az állományt. Hamarosan erre is sor kerülhet. A bazsalikom, és a paradicsom, elválaszthatatlan páros. 

Azt mondták az öregek: "a májusi eső, aranyat ér" Igazuk van, de kaptunk belőle eleget. Jöhetne már egy kis napfény is. Tegnap nagyon szép idő volt felénk, de azóta folyamatosan esik. Szokás szerint kalandoznak gondolataim, de illene a levesről írnom. Érdekes, hogy gyerekkoromban, undorodtam a paradicsomlevestől. Most szeretem. Egyszerű leves, de finom. A konyhán, mindig így készítik. Elég sűrű, tészta betéttel. Ha befejeztem a bejegyzést, meg is eszem a kitálalt mennyiséget. Csak úgy tízóraira.

Kétféle főétel érkezett ma is. Gergő, csülökpörköltet eszik, pirított tarhonyával. Egy pici falatot megkóstoltam, és biztos meg lesz elégedve. A csülök egyébként sem száraz hús, és ez a pöri is kellően szaftos. Ez a husi egyébként, amire vigyázni kell a főzésnél. Tapasztalataim szerint a bőrös csülök az, ami a legkönnyebben odakozmálhat. A bőrös rész odatapadhat az edény falára, aljára, így könnyen kárba vész az egész étel. Eszembe jutott, mekkora felelősség a 600 adag körüli mennyiségnél ez. Ma nem reklamálhatunk.

A másik főétel Áron, és a saját bendőmben landol. Na meg Kimi kutyámnak is jut. Természetesen, a csontok. Ahogy tálaltam az ételt, a csirkecomb elővételekor, rögtön magasba emelt orral jelezte, hogy ebből neki is jár. Nem tolakodóan, de látszott rajta, hogy tudja. Megkóstoltam, és meg vagyok elégedve. Mustáros, sós, enyhén borsos pác, ropogós bőr, omlósan átsült pipihús, ami jellemzi az ebédünket. A krumplipüré is a megfelelő sűrűségű, így tartalmas, finom ebédünk lesz. Mindkét főétel mellé kaptunk csemege uborkát, ami teljessé teszi az élvezetet. Érdekes, hogy hazánkban, ill. más magyarlakta területeken fogyasztunk savanyúságot az ebéd mellé. Eszembe jutott, mikor jó 25 éve, Szovjet csoport érkezett a helyi étterembe, és az előre asztalra tett savanyúságot előételként megették. Istenem. Nem voltak hozzászokva. Kitették, megették. Mi megmosolyogtuk, ők jól laktak. Nem abban a sorrendben, de a végeredmény ugyanaz lett. 

Jó étvágyat, és vigyázzatok a megszokott sorrendre!