2013.09.18. Zöldborsóleves, töltött paprika, rántott csirkeszárny, sütemény.

Tegnap délután a grafikával foglalatoskodtam. Csináltam néhány tervet, így a jövőben, színesebben fog megjelenni a napi, és a heti menü nálam, és az étterem oldalán is. A hét elejétől átvettem a FB. oldaluk szerkesztését is. Nekik más dolguk van. Érthető, hogy az ilyen külsőségekkel nem érnek rá foglalkozni. Ha pedig én úgyis megcsinálom, miért ne tenném meg ott is. Némi plusz munkát igényel, de szívesen teszem. 

Ma megint finomat eszünk! A zöldborsólevest, a konyhán nem úgy csinálják mint nálunk. Sokkal egyszerűbben készítik. Csont alaplébe bele a zöldborsó, később a tészta is belefő. Egyszerű megoldás, és garantált a végeredmény. A technika mai állásának köszönhetően, ugyanabban a minőségben készülhet egész évben. Régen, mikor nem ismerték a fagyasztást, szezonális volt a zöldborsó. Ráadásul, nagyon szezonális, hiszen napokon múlik a szemek "öregedése" így a konzervgyárakba is ütemezett a termés beérkezése. A vetést is tudatosan tervezik a beszállításhoz. Amikor évekkel ezelőtt ott jártam, elmondták, hogy állandóan járják a földeket, és napra pontosan tudják, mikor lesz legalkalmasabb a termés a feldolgozásra. Ennek az eredménye, hogy egész évben ilyen finom levest ehetünk a zöldborsóból. 

Amit nagyon vártam ma, az a töltött paprika. Szinte biztos voltam benne, hogy a múlt heti töltött káposztához hasonlóan, külön fő a töltelék, és a mártás. Valóban! Gyakorlott szakácsként, a töltelék kettévágásakor megerősítettem az eddigi álláspontomat. Jól van ez így! Amellett, hogy szebben lehet tálalni, egyformák az adagok. A kiszállított ételek kapcsán, ez is fontos szempont. Mindenki, ugyanazt kapja a pénzéért. Így, hogy főtt krumpli is került a paradicsomszószba a töltelék mellé, nagyon tartalmas étel. Nagyon szeretem. A paradicsomszószt megkóstoltam, mert az nagyon érdekelt, de meg kell állapítanom, hogy a megszokott, kellemes fűszerezésű.

A másik főételt, az archívumomból vett fotóval illusztrálom, mert ezt ma nem rendeltünk. Úgy tudom, Gergő fiam sem ezt kérte, így még véleményt sem tudok mondani a rántott csirkeszárnyról. Biztos finom az is, akik ebből rendelnek, jól fognak lakni.
A mai kaja is kapott egy koronát a desszerttel, ami egy vaníliás, mazsolás, krémes süti.

Legközelebb, kérek egy süti megrendelőt a konyhán, hogy megtudhassam a pontos megnevezését a sütiknek. A legtöbbre már magamtól is rájöttem, de a sütik fantázianeveivel, érthető okokból, nem vagyok annyira tisztában. Érdekes, hogy saját blogoldalamon, és minden más receptes oldalon, a sütik vezetik a listát. Tudom a választ a miértre, de nem akarok hosszabb értekezésbe bocsátkozni. A lényeg, hogy ma megint finom az ebéd, és jól fogunk lakni!

2013.08.14. Hamis gulyás, rántott csirkeszárny, zöldborsófőzelék, Stefánia vagdalttal, sütemény

Mivel ismét paradicsomsalátán élek már két napja, azt hihetnénk, hogy csak úgy mellékesen számolok be a rendszeresen érkező ételekről. Nem így van! Minden nap kihívást jelent az ételek kóstolása, fotózása, az, hogy ne egysíkúan, hanem viszonylag színvonalasan írjak róluk. Magam támasztottam ezt a követelményt, és szívesen teszem. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy ez az oldalam, a legrendszeresebben megjelenő oldal. Hétköznaponként minden nap jelentkezik, így rendszerességre sarkal engem is.

Mint mindig a levessel kezdek. Hamis gulyás érkezett ma. Nem tudom érzékeltetni az adagot, de higgyétek el, a két adagból, akár négyen is tudnánk enni. Jóllakni nem, de a leves funkcióját, akár négy személyre is biztosítaná az edény. Ilyenkor mindig eszembe jut a kórházi menü. Az a néhány szem sárgarépakocka a mi a híg lében úszkál. Nem ragozom tovább, mert nincs értelme összehasonlítani a két kaját. 

A két rántott csirkeszárny, ami egy adagot képez, a mellé tett rizi-bizivel, megint garantálja éhségünk csillapítását. Kimi kutyám is beleszimatolt a levegőbe a tálalás közben, mert megérezte, hogy számára is értékes táplálék van a tányéron. Majd, ha ott lesz az ideje, meg is kapja a csontot természetesen. Az jár neki, és tudja is. Mint a képen látszik, ez is bőséges adag, így jól jár, aki ezt eszi. 

Tulajdonképpen a zöldborsó főzelékkel is jól jár valaki, egyedül én nem. Ez minden alkalommal kihívást jelent számomra. A tálalásról van szó. Szinte minden alkalommal szétesik a Stefánia vagdalt, amikor tálalni akarom. Most is így történt. Már nem is idegesítem magam, mert ezen úgy sem tudok változtatni. Azok, akik nem edényben kapják az ételt, hanem helyben, az étteremben eszik ebédjüket, biztosan szépen, egyben kapják a tányérra. Mivel nekem ki kell emelnem az edényből, és újra a tányérra helyezni, ez biztos törést okoz benne. Így aztán, mivel jelentős gyakorlatom van a fotók feldolgozása terén, marad az utómunka. Most is igen jól sikerült kisimítani a ráncokat a fasírton, ami egyébként megint a megszokott minőség, tehát finom! 

Hogy teljes legyen a mai kulináris élvezet, kaptunk fejenként egy sütit is. Ennek elemzésébe nem bonyolódnék bele, mert a sütik fantázianevével mindig hadilábon állok. Lássuk a tényeket! Két kakaós piskótalap közt, vaníliás puding réteg. Ebből áll a süti. A teteje el van havazva, ha a rászitált porcukrot annak nevezhetem. Biztos jól fog esni annak, aki megeszi. Én nem, mert bármennyire furcsa, szinte alig eszek a sütikből, és mivel van a számomra ilyenkor létszükségletté váló paradicsomból, azzal lakok jól. Az jöhet, minden formában!
Nektek viszont jó étvágyat kívánok, saját ebédetekhez!

2013.07.04. Lebbencsleves, vadas szelet, rántott csirkeszárny.

Olyan nagyot aludtam, hogy az ételfutár ébresztett fel. Rögtön pattantam, mert hát dolog van! A napi egy (erősen meghűlt ((a hideg kávé úgyis szépít)) rám is fér) kávémat kortyolva írom soraimat. Természetesen a fotózás is megtörtént, mindössze az bizonyítja, nincs minden a megszokott vágányban, hogy többet kell javítanom a szöveget. Sokat ütök mellé, de semmi baj.

Fő a kaja! Az pedig ma is rendben van.

Bőséges adag lebbencsleves érkezett. Igen egyszerű hagyományosan Magyar (Nemzeti Lebbencs) leves. A Jelzőt értsétek úgy ahogy akarjátok! Emlékszem, Nagyszüleimnél, - mikor ott nyaraltam - sűrűn volt ebédre. És csak ez. Bőségesen elég volt, hiszen laktató, még a munkában sok kalóriát igénylő Nagyapámnak is biztosította az erőt. Más kérdés, hogy Ő kenyeret is aprított bele, mint oly sok idős ember ma is. Füstölt szalonna, krumpli volt otthon, tojás, liszt, amiből a tésztát csinálta nagyanyám szintén, így minden adott volt a leveshez. Olyan volt mint ez, egyszóval finom.

A vadas szelet is finom. A mártásból kóstoltam egy falatot, és megállapítottam, minden rendben van. A szokásos pikáns, kissé savanykás íz, nem turmixolva, hanem nagyobb répadarabok is rám köszönnek a tányérról. Biztos jól fog lakni vele fiam. Közben eszembe jutott, hogy ígéretet tettem, miszerint időnként recepttel is szolgálok. Most itt az alkalom. A következő linken megnézhetitek, mi hogyan csináljuk a vadas mártást, vagy ahogy én elneveztem "szafariszószt". Csak ide kell kattintani!

Csirkeszárnyból, ma nincs hiány! Ha a képet látva valaki azt hinné, hogy csirke alsócombokkal van körberakva a tányér, téved. Ezek az úgynevezett szárnyacombok. Gondolom, Ti is így hívjátok. Jókora adag, és Kimi kutyám is jelezte, valami ebből neki is jut. Nem értem, hogyan tudja kiválasztani azt az ételt, amiben az áhított csont is található, de megteszi. Ilyenkor kicsit nyugtalan, de hamar beletörődik, hogy mindent a maga idejében. Egy biztos, mindannyian jól fogunk lakni vele. A kitálalt mennyiség ugyanis egy adag. Kukoricás rizsből volt még, de nem fért volna a tányérra. Köszönjük!

Kaptunk még uborkát is, aminek kapcsán bizonytalanság ütött bennem tanyát. Nem olyan,mint a hagyományos kovászos ubi. Fiam hívta rá fel a figyelmet a múltkor. Én is, csak a beszámoló megírása után figyeltem fel az édeskés ízre. Ez a csemege uborkára is hajaz, de mégis egész más íze van. Nem rossz! Inkább úgy mondanám, egyedi. Arra a csalamádéra emlékeztet az íze, amit télen, és tavasszal oly sokat dicsértem. Biztos ugyanaz a beszállító! Minek is változtatni egy jól bevált recepten. Ez a felöntőlé ki van kísérletezve, és kellemes ízű. Biztos tartalmaz borként, és nátrium benzoátot, mert nem rövid időre van tervezve. Több mint valószínű, hordóban (nagyobb műanyag edényekben) szállítják, és ez így van rendjén.

Leellenőriztük a kovászolt cukkinit!
Minden rendben!

Ha tegnap kaptam volna, ez is bekerült volna a cukkini feldolgozását taglaló blogomba, de erről majd később. Legalább nem fogok unatkozni. Nem mintha bármikor így lenne!
Most, hogy a rengeteg hibát is kijavítottam, amit a gépelés folytán vétettem, elbúcsúzom holnapig. Mára a kaporfeldolgozás van előjegyezve. Napok óta csinálom, és biztos elég lesz télire. Még marad is. Apropó! Ha valaki kovászolni akar, nem kereskedelmi mennyiségben, szívesen adok neki egy kevés szárított kaporszárat feldarabolva. Ennél jobbat nem lehet elképzelni a kovászos üvegekbe. Megyek is megnézni, hogy áll a kovászolt cukkinim! Szervusztok, viszlát holnap!