2013.10.14. Kacsanyak leves, sertéspörkölt tarhonyával, kelkáposzta főzelék, bélszínrolóval.

Kicsit elromlott az idő, de elvileg ősz van. Kinézve az ablakon, köd lepi a tájat (nekem a szomszédok kertje a táj) és a nyirkos idő nem tetszik. Még szerencse, hogy megint mozgalmas hetet hagytam magam mögött, tele sikerekkel, és finom ételekkel. A múlt heti ételek is nagyon finomak voltak, és remélem, ezen a héten sem lesznek mások!
Mi sem tétlenkedtünk hétvégén a saját konyhánkban, mert természetesen, nem maradhatunk étlen akkor sem, amikor a konyha nem gondoskodik rólunk. 
Megint sok új receptet töltöttem fel új oldalamra, és máshova is. Kicsit céltudatosabb voltam, mert este feltöltöttem azokból az ételekből is, amik ma érkeztek ételhordóinkban. Lássuk sorban.

A kacsanyak levest, gondolom mindenki szereti. Viszonylag olcsó alapanyag, és nem csak a hús adja a leves zamatát, hanem a csontból kioldódó alaplé is. Nem véletlenül készülnek csont alaplével a levesek. Más ételekbe is öntünk ebből a finom dús léből, ha javítani akarunk az ízén. Mi természetesen zöldségféléket is főzünk hozzá bőséggel, valamint levestésztát is. A Mama által házilag készített eperlevél, siplike, vagy csigatésztát. Így tökéletes! Mivel tegnap este előre dolgoztam, leírtam, saját konyhánkban, hogyan készítjük a kacsanyak levest.  Itt nézhetitek meg.

Ugyanígy leírtam a sertéspörkölt receptjét is. Nem okoz különösebb gondot, hiszen annyi receptet írtam, töltöttem fel az utóbbi időben saját oldalaimra, és különféle versenyekre, hogy óriási gyakorlatra tettem szert. Most reggel olvastam az emailt, hogy megint nyertem. Természetesen örülök, mert nagyot javít az egómon. Akik ismertek tudjátok, hogy néhány évvel ezelőtti súlyos betegségemből, a gasztronómiai sikereim segítségével lábaltam ki, na meg családom, barátaim, ismerőseim szeretetével, segítségével. Köszönöm!
A sertéspörkölt receptjét pedig álmomból felkeltve is le tudom írni, így tegnap sem kellett sokat gondolkodnom rajta. 
A sertéspörkölt receptjét itt találjátok.

Töredelmesen bevallom, a következő ételt, még az életben nem készítettem el, és lehet, hogy ez így is marad a hátralévő időben. A kelkáposzta főzelékről van szó. Soha nem tartozott a kiugró kedvenceim közé, de nem tudom miért. Általában szeretem a főzelékeket, sőt van olyan, amit imádok. Ez nem esik közéjük. Mint minden főzelék, ez is habarással, vagy rántással készül. A kelkáposzta főzelék szerves tartozéka a hozzáfőzött krumpli, és valamilyen feltét. Ma bélszínroló van mellette. Gondolom én. Mivel a mai főzeléket nem áll módomban fotózni, előkapartam az egyetlen képemet az archívumomból, amin viszont más feltéttel szerepel az étel. Ez a kakukktojás a mai menüben.

A kakaós csigából viszont a fotózás után, le is törtem a csücsköt. Olyan szép volt. Finom is, mert megbízható forrásból származik. Ezeket a sütiket, nem a konyhán készítik, hanem megfelelő beszállítóktól rendelik. Mind a péksütik, mind pedig a cukrászsütik is nagyon jó minőségben szoktak megérkezni. Így történt ma is, így nem maradt más dolgom, mint jó étvágyat kívánni!

2013.06.19. Kacsanyak leves, fejtett babfőzelék kolbásszal, rántott csirkecomb

Nagyon meleg napnak nézek elébe, sorra dőlnek a meleg rekordok, és máris kármentéssel kellett kezdenem a napot. Annyit előre elárulhatok, hogy Oz a nagy varázsló, hozzám képest, jelentéktelen mágustanonc! Mindez, a mai ebéddel kapcsolatos.

A leves kacsanyakból lett főzve, jó bőven eperlevél tésztával, sárgarépa kockákkal. Semmi probléma, megfelelő adag, több a kacsanyak benne mint azt kutyám reméli, így Ő lesz az egyik haszonélvező, ha eljön az ideje. Tegnap a szárított fűszerek csomagolásával foglalkoztam, de egy kis csokor friss petrezselyem zöld újra szárításra került. A meleg ékes bizonyítéka, hogy azt markoltam meg a leves fölött, és egy nap után is, gyönyörűen díszíti az ételt. 

A csirkecomb rántva érkezett, mexikói rizzsel. Én legalábbis így nevezném a köretet, hiszen kukorica, sárgarépa, és más zöldségfélék is találhatók benne. Ezt is díszítettem kicsit, de már nehéz olyan kisebb bazsalikom levelet találni, ami illett a kajára. Hamarosan ezt is tudom szárítani. 

Csiribí-csiribá, a levélke átkerült a másik főételre, mert azért nem pazarolunk. Kedvenc ételeink közé tartozik. Fejtett babfőzelékként érkezett, és nem is vonom kétségbe. A tetején a sült kolbász, nem csak látványos, hanem igen finom is. Akik tudják, hogy Gyulán élek, nem lepődnek meg. Gyula a kolbász hazája. Ez házi jellegű kolbi, pont olyan, mint azt évekkel ezelőtt én is készítettem. Jól bevált receptje van, és a környéken, mindenhol hasonlóan keverik.

Így érkezett a mai süti. Kicsit pihent
a hűtőben.

És akkor térjünk rá végre, az elején már említett mágiára. Hihetetlen meleg van! Már az ételfutár is rebesgette, hogy a sütivel lehetnek problémák. Tudni kell, hogy nagyon közel lakok a konyhához, így az elsők közt kapom meg az ételeket. Belegondoltam, vajon a süti hogyan érkezik meg azokhoz, akik esetleg órák múlva kapják meg ebédjüket. Én, viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert még nem volt annyira szétesve, hogy rövid hűtőben való pihentetés után, ne tudtam volna ismét fogyasztható állapotba varázsolni, az egyébként igen finomnak tűnő desszertet. 15  percig ült a hűtőben, és ezalatt tálalható állapotba került. Ennek ellenére maradandó károsodást szenvedett a jobb sorsra való málnás, krémes finomság. Tudom, hogy olvassák a konyhán is beszámolóimat, és azt is tudom, nem szükséges tanácsot adni, hiszen nálam sokkal nagyobb gyakorlattal, tapasztalattal rendelkeznek. A mai apró malőr viszont bizonyíték arra, hogy ilyen időben, el kell felejteni ezeket a desszerteket. Mi sajnos rosszabbul járunk, de máshol is előfordul. Tudom, hogy ilyenkor egyes csokoládéfélék is lekerülnek azoknak a boltoknak a polcairól, ahol nincs megoldva a megfelelő hűtött tárolás. A lényeg, hogy én meg tudtam oldni a gondomat. Biztos vagyok benne, hogy tanulságként szolgál a mai eset. 
Egyébként, szokás szerint finom minden étel, és jól fogunk lakni. Remélem Ti is!

2013.05.21. Kacsanyak leves, lecsós apró pecsenye, linzer koszorú.

Több napos kihagyás után, ismét jelentkezek a napi menüvel. Érdekes, hogy sokan elvárjátok már, és tegnap is rám lett szólva, hogy mi lesz a szokásos kajafotókkal! Néhány napig, megint láthatjátok. Természetesen, a kulináriának a hét végén is áldoztam (áldoztunk), mert mint már dicsekedtem, a III. Gyulavári Kastélynapok vadfőző versenyében sikerrel szerepeltünk. Vadfőző verseny legközelebb jövő ilyenkor lesz, de ételeink naponta érkeznek, így a mai menü bemutatásával folytatom.

Levesünket, kacsanyakból főzték. Főztek bele még sárgarépa, zöldségkockákat, és kis kagylótésztákat, ami gazdagítja levesünket. A hétvégi nehezebb kaják után, jól esik egy kicsit lazább étel. 
Főfogásaink egyike a karalábéfőzelék lett volna, de ma minden edényünkben a másik választható étel volt. Ez pedig, a lecsós apró pecsenye. Ha csíkokra lett volna vágva a hús, akkor tokánynak hívnák.

Finom, bő lecsós szafttal érkezett. Családom, minden tagja nagyon csípi a szaftos ételeket, ezért saját konyhánkban is sűrűn találkozunk velük. Egyik legsűrűbben főzött ételünk, a csirkepaprikás, jó, hosszú lére engedve. Nem tudom, miért jutott eszembe mai ételünkről a csirkepaprikás, de az íz hasonló. Lehet, hogy hétvégén megint az lesz. Addig viszont marad a napi menza, amivel ma is jól lakunk. 

Mivel desszert is jár a mai ebédhez, még ráadást is ehetünk. A linzerkoszorú finom süti, de Áron fiam a benne lévő lekvár miatt nem szereti. Majd változik! Sok olyan étel van, amit gyerekként én sem ettem, most pedig a kedvenceim közt van. 
Annyi feladatom maradt, hogy mindenkinek jó étvágyat kívánjak, a saját ebédjéhez. A holnapi viszont látásra!

2013.03.13. Kacsanyak leves, zöldborsófőzelék fasírttal, sajtos-tejfölös pulykacsíkok rizzsel.

Így jár az emberfia, amikor legyűri előítéletét, és mégis megkóstol valamit, ami nem áll annyira közel szívéhez. Tegnap, az érkezett salátalevessel jártam így. Bevallom, kellemesen csalódtam. Melegen nem annyira ízlett, de megkóstoltam, hűvösebben is. Lássatok csodát! Két ibrikkel lement. Nagyon finom volt. Melegen nem annyira, de így repetáztam is. Fokhagymás, tejszínes íze volt, itt-ott felfedezhető volt benne, apróra vágott sült szalonna darabkák, úgyhogy visszamenőleg hamut szórok tar fejemre, és kinyilvánítom, hogy a tegnapi salátaleves, igenis finom volt! Továbbra is randizhatunk. Ritkán! Ennyit a múltról, de ma is friss ételek érkeznek. Megint kicsit előre dolgozok, mert a kaja még nincs itt, de megnézve a menüt, nem kell különösebben kutatnom, hogy készítik az ételeket.

A cikket előre megírtam. Minden talált, süllyedt!

Úgy, ahogy előre leírtam:
kacsanyak leves.

A leves, az étlap szerint, kacsanyakból készül. Sokszor szerepel nálunk az étlapon ez, vagy hasonló, olcsó leves. 
A csirke, kacsa, pulyka, csontos húsa elfogadható árú. Főleg hó végén, olykor előkerül a far-hát, a nyak, meg más. Van amikor, nem is kell várni a hó végéig. A múltkori friss tanyasi csirke darabolásakor rácsaptam a lábra, a nyakra, a far-hátra. Kiváló kínai erős-savanyú levest készítettem belőlük. Még egyszer tudatom, hogy még nincs itt az ebéd! A cikket, reggeli kávém mellett írom. Egy levest, viszont fejben is meg tudok főzni. Mi sok répával, zöldséggel, zellerrel, friss fűszer zölddel szoktuk csinálni. A leszűrt lébe tésztát főzünk, majd mindenki adagol magának, a nyakból, és a zöldségfélékből. Elképzelhető, hogy itt is lesz benne répa, vagy más, de majd meglátjuk. 

Ezt is sikerült jól leírni.
Egyedül a fasírtról nem esett szó.

A zöldborsófőzelék sem bonyolult dolog. Télen, mi másból készülne, mint fagyasztott borsóból. Nyáron más. Olyankor, friss, vajon dinsztelt cukorborsóból készíteném, de hol van még a nyár. Ilyenkor a forró vízbe kerül a fagyott borsó, rövid ideig főzve, majd tejszínes habarással sűrítve. Rántani is lehet. Van aki arra esküszik. Szabadon lehet választani. A sűrítésre akár keményítő is használható.
A fasírtról, előre nem írtam, de pótolom. Nem tudtam, milyen fasírtot kapunk. Egyben sütötték, és később szeletelték. Jöhetett volna fasírt pogácsákkal is, de ezt könnyebb elkészíteni.

Sajtos, tejszínes pulykacsíkok.
Így képzeltem el.

A következő főétel nevében is szerepel a tejszín, így máris nyilvánvaló az egyik alapanyag. Sajtos, tejszínes pulykacsíkok érkeznek, párolt rizzsel. A rizs elkészítése ekkora konyhán, gyerekjáték. Sokkal kifinomultabba főzőeszközök vannak erre a célra, mint otthon. A ragu elkészítése sem okozhat gondot, mert minden benne van a névben. Itthon, wokban csinálnám. A pulykát csíkokra vágva, forró olajon megpirítanám, majd felönteném tejszínnel, és reszelt sajtot szórnék rá. azt hiszem, majoránnát is tennék hozzá, mert ehhez az összeállításhoz illik. Biztos sok borsot szórnék rá. Egy kellemes, szaftos, pikáns ételt kapnék, ami nagyon jól harmonizál a rizzsel. 

A süti is stimmel.

A süti, még talány. Az étlapon ilyenkor egyszerű sütemény megnevezés van fent, így csak tippelhetek. Szerintem, most valamilyen krémes, piskóta alapú süti érkezik. A képen, már biztos látjátok. 
Mi pedig, ma sem maradunk éhen. Már elkezdődött a tervezés a hétvégi hosszú ünnepre. Az összeállítás még képlékeny. Majd arról is beszámolok.

Ui.: Óriási piros pontot kaptam magamtól! Mindent tökéletesen eltaláltam, még a sütit is!
Jó Étvágyat!

2013.02.04. Kacsanyak leves, borsos tokány tésztával, zöldborsófőzelék csibefasírttal, diós táska.

Hosszú idő óta kapja családom a napi ebédet, egy gyulai konyháról. Néhány hónapja, beszámolok a futár által időben kiszállított ételekről. Meg vagyok (vagyunk) velük elégedve! Időben érkezik, (valószínű a konyha közelsége miatt, az elsők közt vagyunk kiszállítás során) változatos, finom ételeket kapunk, nap, mint nap. A ritkán előforduló problémákat is fel szoktam vetni, de elvétve kell kritikát megfogalmaznom. Itt kiderült, hogy közzé is teszem a fotókat, rövid leírást, megjegyzést fűzök az ételekhez. Hosszú ideig nem tudtak arról, hogy publikálom a napi menüt. Nem is sejtették, hogy "ingyenreklámot" kapnak. Nem akartam fogadatlan prókátorként, mindenbe beleütni az orromat, és egy idő után elárultam tevékenységemet, a konyha menedzsmentjének is. Örültek neki! Nem a reklámnak, hanem annak, hogy több visszajelzés érkezik hozzájuk. Nekik is céljuk, hogy minél magasabb színvonalon, finom ételekkel lássák el, a szolgáltatásukat igénybe vevőket. Ez így is van rendjén! Egy idő után, én is változtam. Igyekeztem több gondot fordítani a kapott ételek megjelenésére, tálalására. Fiatal korom óta fényképezek, és videóstúdiót is működtetünk feleségemmel. Nejem is végzett fényképész. Mindkettőnknek, kialakult képi látása van. Ezért mertem belevágni, valamint azért, mert a rám szakadt rengeteg szabadidőt, hasznosan tudom kitölteni. Így aztán minden délelőttöm azzal kezdődik, hogy ételeket tálalok, és fényképezek. Ez, a hétköznapokra vonatkozik! Hét végén, saját konyhánkban áldozunk, a gasztronómia oltárán! Gyors utómunka után, közzé is teszem az ételfotókat. Igyekszem, minél szebben "képíteni" a kapott kajákat. Természetesen mintát is veszek belőlük, és minden alkalommal szigorúan meózok. Nem kekeckedek, hanem véleményt nyilvánítok. Nagyon ritkán előfordulnak, apró hibák, de hol nem. Egy olyan konyhán, ahol napi több, mint hatszáz adagot főznek, lehetnek hibák. Tapasztalataim szerint kevesebb, mint otthon, a saját konyhában. Itt, most nem a szakértelem hiányáról van szó. Könnyebb, nagyobb mennyiségben főzni, mint otthon két, esetleg négy főre. Árnyaltabban lehet ízesíteni. Biztos vagyok benne, hogy óriási receptgyűjteménnyel rendelkeznek, és ez meglátszik az ételek változatosságán is. Hosszú időt kell várni, hogy ismétlődjön valamelyik menü. Nem vagyok hivatásos ételkritikus! Koromnál, a főzésben szerzett tapasztalatomnál, eredményeimnél fogva, felhatalmazottnak érzem magam, hogy továbbra is véleményt alkossak az érkező ételekről. Ezt a mai naptól kezdve, más (bővebb) formában teszem. Ízlelés alapján, megpróbálom a tálalt, megkóstolt ételeket analizálni, fejben lejátszani a készítés módját, kitalálni a hozzávalók mennyiségét. Remélem sikerül! Tervezek még egy látogatást is a konyhán. Remélem, a személyes tapasztalatok, több belátást fognak engedni az ott végzett munkába, amivel egyébként nagyon meg vagyok elégedve. Eddigi, és ez utáni tevékenységemért, semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesültem, és ezek után sem azért teszem! Csupán, magam szórakoztatására, mások okulására. 
Eddig is meg voltam (voltunk) elégedve a színvonallal, és remélem, hogy ezután is így lesz!
És akkor lássuk, mit írtam mai bejegyzésemben:

A mai menü. Étlapról választunk, előző héten, két főétel közül.

"Hónapok óta fotózom, napi ebédünket. Hét végén, sok munkával létrehoztam egy weboldalt, és a munka kapcsán, sokat elmélkedtem. Úgy döntöttem, hogy mától, kicsit másképp mutatom be mindennapi betevőnket. Ebből Ti sokat nem fogtok észrevenni, csupán annyit, hogy mától máshol is megjelennek a napi ebédünk képei, és ott kicsit bővebben írok róluk. Megpróbálom rekonstruálni elkészítési módjukat. Nem ígérem, hogy pontos receptekkel fogok szolgálni, de kísérletet teszek, az ízlelés alapján történő recept leírásra. Tudom, nagy fába vágtam a fejszémet, de szívesen próbálkozok vele. Itt továbbra is a kicsit rövidebb leírással fogtok találkozni, de ha valakit érdekel, meg fogja találni a hosszabb eszmefuttatást is. Majd elárulom hol! Tehát! 

Az étlapon pulykanyakként szerepel,
de szerintem kacsanyakból készült
 a leves. Így is finom volt!

Borsos tokány tésztával.

Zöldborsó főzelék, csibefasírttal.

Diós táska, leveles tésztából.

Ma kacsanyak levest eszünk. Lehet, hogy tévedek, mert az étlapon pulykanyak szerepel, de a méret alapján, inkább kacsára tippelek. Vagy esetleg bébi volt az "indiai kakas". Nincs ezzel semmi baj, mert bőséges az adag így is. Jól kezdődik a hét.  Tésztával, szemmel láthatóan fagyasztott zöldségekkel  van dúsítva, a megfelelő mértékben. Egy kanállal vettem magamhoz, és meg voltam elégedve. Kétféle főfogás közül, elsőként a borsos tokányt tálaltam. Étteremben általában sült krumplival tálalják, de ez tésztával érkezett.  Őszintén szólva, nem emlékszem, hogy valaha is érkezett volna sült krumpli, a déli kaják köreteként. Nekem nem is hiányzott. Ez a tokány, nem is olyan, mint más a'la carte rendelés esetén. Azok, jóval több zsiradékot tartalmaznak, ez viszont inkább szaftos. Én ez utóbbit jobban szertetem. Másik főétel, zöldborsó főzelék, sült csirkefasírttal.  Ha már a tálalás kedvéért kiemeltem belőle egy kanállal, meg is kóstoltam. Nem csalódtam. Jóízű, kellően sűrű. Kutatva sem találtam csomót a habarásban. A szakács, és az egész személyzet, ismét megérdemli a piros pontot. Fejenként ismét jár egy süti is. A kicsit szétnyílt leveles tészta résén, kevés darált dió kandikált ki, tehát ma diós táskát eszünk.  Jóízűen!"

Borsos tokány sertéshúsból. Szaftosan, ahogy én szeretem.

Kicsit bővebben a főételekről: A tokány jellemzője, hogy csíkokra vágott husiból készülnek. Ez lehet marha, sertés, de pulyka is. Ízpróba alapján, a mai tokány, sertésből készült. Fokhagymásan, paradicsompürével.  A készítést, vöröshagymával szoktam kezdeni. 1kiló húshoz, kell 2 nagyobb fej hagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, és mivel úgy szeretem, fél liter paradicsompüré. Ez utóbbit, van ahol kihagyják, de családunk ízlése ez. A hagyma, és fokhagyma pirítása után, mehet hozzá, a husi, és mikor fehéredni kezd,  sózom, borsozom, (jó bőven, azért borsos) hozzáöntöm a paripürét. Mire a hagyma szétfő, a hús is kellő állagú lesz. Őrölt köményt is szoktam hozzá adni. Fedő alatt párolom, ha szükséges, kevés vizet adok hozzá. Petrezselyem zöld, és majoránna is kerülhet bele. 

Zöldborsó főzelék, tejszínes habarással.
Más feltéttel is fogyasztható. 

A zöldborsó főzeléket legfinomabban, a friss cukorborsóból lehet csinálni. Télen viszont, be kell érnünk a fagyasztott, vagy konzerv borsóval. A fagyasztottat bátrabban ajánlom. A friss borsót tanácsos először kis zsíron! megdinsztelni. A fagyottat simán fel kell tenni, annyi forró vízben főni, hogy ellepje. Sót adjatok hozzá, vagy ételízesítőt! Ha zsenge borsóból csinálom, kevés fokhagyma is kerül a borsó mellé, meg őrölt bors is. Ha télen, akkor csak a főzés vége felé adok hozzá granulált fokhagymát, és őrölt borsot. Főzőtejszínnel, vagy tejjel kevert tejföllel, liszttel szoktam behabarni. Így készíteném én! Remélem, nem tértem el nagyon attól, ahogy ma kaptuk. Egy idő óta kialakult bennem, egy ösztönös ízérzék. Ritka kivétellel, kóstolás alapján, meg tudom állapítani, mit tartalmaznak a megkóstolt ételek. Persze, ehhez kell a jókora rutin is. Ha nem főztem volna soha, erre nem lennék képes!