2014.02.06. Karfiolleves, rántott csirkecomb, rakott krumpli,

Szánom bűnömet, de elfelejtkeztem valamiről. Nem gyújtottam gyertyát a billentyűkön, pedig a napi menzáról szóló blogom, már egy napja elmúlt egy éves. Mentségemre szolgáljon, hogy zajlott körülöttem az élet. Pörgök, mint a gázóra! Több helyről is elismerés ért, így az ilyen, látszólag nem fontos dolgok felett elsiklottam. Amúgy is leszoktam kicsit a statisztikákról. Látszik, hogy öregszem. Nem is akarok senkit untatni azokkal az apró örömökkel, amik tulajdonképpen csak számomra örömök. Nem csak blogomnak volt szülinapja. A facebook is tele volt a képeitekből összeállított egy perces videókkal, és meg is kérdezték, én miért nem osztom meg az enyémet? Inkább csinálok magamnak egyet! Maradjunk ennyiben.
Annak viszont hihetetlenül örülök, hogy minden napra jut valami apró boldogság. Általában, a gasztronómia területéről érkeznek. Nekem minden apró öröm, öröm! Vannak viszont, akik nem tudnak belenyugodni a vereségbe. Tegnap eredményt hirdettünk azon a receptversenyen, amibe két hét alatt, igen sok munkát fektettünk. Szívesen tettük, sőt én pl. örömömet is leltem benne. Kik reklamáltak először? A csalók! Mert csalók minden létező játékon voltak, vannak, és lesznek. És rosszul esik nekik, ha nem ők nyernek. Mert már hozzászoktak. Ilyenkor reklamálnak, és pocskondiázzák a másikat. Legszívesebben a képükbe nyomnám kinyomtatva a statisztikát, ami bizonyítja, hogy ŐK az igazi csalók. De én ennél szelídebb vagyok. Addig, amíg jobban fel nem dühítenek! Lássuk a kaját!

Akár ünnepi ebéd is lehetne, de hétköznap van. Torkos csütörtök! Ismeritek biztosan ezt az akciót, amihez sok étterem csatlakozik országszerte, és ilyenkor jelentős engedménnyel adják a kaját. Egyébként, ha jól tudom, jövő héten csütörtökön lesz legközelebb. A mai ételt a megszokott áron kaptuk, de állítom, még így is olcsóbban, mint sok más helyen féláron kapnánk. És a menüvel sincs semmi gáz. 

Levesként karfiolleves jött, és utánanéztem. A konyhán tartják jó szokásukat, és mint mindig most is ritkán ismétlődnek az ételek. Van úgy, hogy több hónap után. Gyerekkoromban utáltam a karfiolt, minden formában. Azóta megbarátkoztam vele, sőt van olyan elkészítési mód, amit imádok. Egyedül a leves maradt ki eddig a sorból. Sokat szűnt ellenérzésem, de valami még mindig nem az igazi. Természetesen megkóstoltam a mai levest is, és biztosan lesznek, akik jól fognak lakni vele.

Főételként rántott csirkecomb jött rizi-bizivel. Ez már akár ünnepinek is mondható kaja. Gyerekkoromban ugyanis, csak hétvégén, vagy nagyobb sátoros ünnepeken ettem ilyet. Most nem lehet belőle még veszekedés sem, mert mindenkinek comb fog jutni. Évtizedekkel ezelőtt nem volt így. Akkor egész csirkét vágtunk, aminek minden része felhasználásra került. Az aprólékból leves készült, a nagyobb részek lettek kirántva. Volt, hogy mindent megfőztek, és a már megfőtt húst rántották ki. Mi is így csináljuk saját konyhánkban, így komplett a hétvégi ebéd. Leves, főétel.

A mai másik választható főételt, nem abban s formában látjátok, ahogy érkezett. Rakott krumplit kaptunk, és már az edény fedelének levételekor tudtam, nem ezt fogom a nagy nyilvánosság elé tárni. Szétesett a kaja a szállítás közben, de volt a régebbi képeim közt bőven, így azt hoztam ide. Bevallom, egyik főételt sem kóstoltam meg, mert biztos vagyok a sikerben. Egyikkel sem lehet semmi probléma.

Megjött a napi C vitamin adagom is. Ilyenkor télen, a savanyú káposzta a legjobb forrása. Már a felfedező hajósok is vittek magukkal hordós káposztát, amivel sikerült leküzdeni a rettegett skorbutot. Én magában is nagyon szeretem, de illik mindkét főétel mellé is. Biztos nem fog maradni belőle.
Ma kivételesen, nem hoztam receptet egyik ételről sem. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy útmutatás nélkül is el tudja készíteni mindkét főételt.
Bármit esztek ebédre, jó étvágyat kívánok hozzá!

2013.10.24. Karfiolleves, Mustáros csirkecomb, toros káposzta

Most még a régi gépemen végzem a munkám, de néhány óra múlva változás lesz. Visszatérek a másik régire, ami hétfőn meghalt, viszont hála óriási szakértelmemnek, újra lett élesztve. Szerencsémre, adatok nem vesztek el, mert elővigyázatos vagyok. Húsz éve történt, mikor fiam szabadon garázdálkodhatott akkori számítógépemen, és azt az egyetlen lemezt tette be, amit nem lett volna szabad. Direkt halálfejjel lett jelölve, de azt hitte, valami játék. Akkor minden elveszett,szerencsére papíron minden megvolt. Akkor viszont még nem volt akkora szerepe a számítógépnek az életünkben. Ezért javaslom mindenkinek, ha teheti biztonsági másolatot készítsen minden fontos dologról. Mivel én megtettem, csak vissza kelél keresgélnem, és újra visszatelepíteni. Tegnap egész nap ezzel foglalkoztam.

Most viszont a kajákkal kell foglalkoznom, amik megint időben megérkeztek. Levesként, karfiollevest kaptunk. Imádom a karfiolt, kivéve ebben a formában. A levest viszont megkóstoltam, mert enélkül nem tudnék véleményt mondani róla. Rosszat nem mondhatok. Igen finom lett, igaz, hogy egy kevés póréhagymával tuningoltam. Nem ártott neki. Nincs akkora ellenszenvem a karfiolleves iránt, hogy ne enném meg a kitálalt mennyiséget. El fog fogyni!

Mint ahogy a főétel is, ami ma mustáros, sült csirkecomb formájában jött. Csirke alsócombok sülve, végül nyakon öntve mártással. Ez a mártás, nem is annyira mustáros, hanem inkább lágy selymes. Tetszett, mint ahogy az illatokra reagált Kimi kutyus is. Neki kifinomult érzéke van a csontot tartalmazó ételek kiszimatolására. Kivételesen, egy combit megettem, ráfogva a kötelező kóstolásra, és a csontot megkapta a barátom. Köszöni! Én is a kaját, mert meg vagyok elégedve a minőségével.

Nem mondhatok sajnos véleményt a másik főkajáról, mert abból nem rendeltem. Van viszont tapasztalatom a toros káposztáról, mert egyik nagy kedvencem. Én is sűrűn csinálom, legtöbbször bográcsban. Még Benke Laci Bácsi is megdicsérte a torosomat a Böllérnapon, pedig az nagy szó. Jól esett, hogy külön kiemelte ételemet. Ide beteszem az én torosom elkészítésének módját: Itt láthatod, ha kíváncsi vagy rá.
Én kovászolt káposztával csináltam akkor, és igen jól sikerült.
A csibecombok mellé jár egy adag vegyes vágott savanyúság is, így teljes a kép, és az ízélmény. 
Ez kerül saját asztalomra, és mindazokéra, akik ugyanabból az étteremből rendelik a mindennapi ebédet.
Remélem, mindenki jól fog lakni! Mi biztosan.

2013.09.30. Karfiol leves, krumplifőzelék, ízes bukta.

Új hét kezdődik, és holnap új hónap indul. Mivel ma van a hó utolsó napja, lejár a szavazás néhány receptversenyen, ahol indultam. Tegnap, lefekvés előtt megnéztem az állást, és örömmel konstatáltam, befutó helyen vagyok. Ma reggel megdöbbentem! Valaki (valakik) éjszaka, meghekkelték a szavazást, és több mint ezer pontot nyomtak receptjeimre. Nem tudom, mi volt a cél! Le akarnak járatni? Mindig a tisztességes verseny híve voltam, és maradok is. Többször említettem már oldalamon, hogy léteznek szavazat generáló programok, és a minap engem is megpróbáltak rábírni emailben a használatára. Némi pénzért vehetek szavazatokat (hol is hallottam erről?) Szóval! Felhívom ismeretlen "jótevőm" figyelmét, hogy tartózkodjon az efféle csínytevésektől a jövőben! Köszönöm, egyébként jól vagyok, sőt az én k..va Anyámat! Elnézést, a kifakadásért, lássuk inkább a kajákat!

Ma karfiol leves érkezett. Nem karalábé, mint az étlapon szerepelt, hanem karfiol. Apró szerkesztési hiba, ennyi legyen a legnagyobb probléma. Csodálkoztam is, mert nemrégen volt karalábé, és ügyelni szoktak arra, hogy ne ismétlődjenek gyakran a menük. Biztos véletlen volt, és korrigálták. A leves, viszont finom. Megint jól lettek hozzáadva azok, amik kellenek bele. Jól sikerült.

Nem tudok beszámolni a főételek egyikéről, a majoránnás tokányról. Hacsak úgy nem, hogy felidézem magamban az ízét. Higgyétek el, sikerül. Már régebben elhatároztam, hogy sok ételt meg fogok receptesíteni. El is kezdtem, és a hétvégén, több mint húszat meg is csináltam. Most azon gondolkozok, hogy nyitok blogoldalamon egy külön fület, ahol csak a receptek lesznek. Azok is természetesen, amiket évek óta innen, a konyháról kapunk. Hamarosan tehát, -akik blogoldalamat is olvassák - recepteket is találnak ezekről az ételekről is. Levesekről, főételekről, salátákról, desszertekről. Megérdemlik ezek a finom kaják! Természetesen, úgy fognak szerepelni, ahogy én készíteném, vagy készítettem saját konyhánkban. Várom majd a véleményeket is!
Blogjaim látogatottsága szombaton átlépte a 100000 főt, amit külön köszönök! Ezek szerint jól csinálom, amit csinálok.
Kicsit elkalandoztam, a másik főétel ismertetése helyett, de itt vagyok újra.

Krumplifőzelék érkezett, sült csibefasírttal. Olyan, mint ahogy szeretem. Lágy, selymes, fehérfőzelék, kellemesen savanykás a tejföltől, a kevés ecettől, sűrű, de nem túl sűrű a habarástól, egyszóval finom. Egy receptoldalon, megkértek, dolgozzam át régi tejfölös receptjeimet, tejszínesre. Sokat használok tejszínt, mert lágyabb az íze a tejfölnél. Meglepődtem viszont, hogy új tejszíneket fejlesztett ki egy cég. A főzőtejszín, a habtejszín mellett, tejszínes besamel szósz, gombás, és parmezános tejszínek is léteznek. Ezek népszerűsítésében veszek részt mostantól. Nem tolakodóan, de minden újítást érdemes kipróbálni. Receptjeimben, tehát találkozni fogtok ezekkel is. Mint ahogy más dolgokkal is, amiket ajándékképpen kapok kipróbálásra. Úgy látszik, valami beindult. Újabb bizonyítéka annak, hogy valamire ráéreztem, és ezek szerint másnak is tetszik amit csinálok. Az külön öröm, hogy szakembereknek!!! Egy amatőr számára nincs nagyobb elismerés, minthogy a szakma felfigyel rá. 
Megint kalandozok, de annyi minden történt az utóbbi napokban.

Essen néhány szó a mai desszertről, ami ízes bukta. Tudjátok, nem lekváros, hanem a régen tömbben kapható gyümölcsízzel a közepén. Egyszerű kelt tészta, igen laktató jó adag. Én spéci nem csípem annyira, mint más sütiket, de ez az én szubjektivitásom. Másnak viszont elég akár uzsonára, vagy vacsira is. Tudom, hogy sokan egész nap abból gazdálkodnak, ami ételhordóikban érkezik.
Nekik is, meg mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá!

2013.09.10. Karfiol leves, szezámmagos rántott borda, káposztasaláta.

Nyomják Krahácsot! Biztos sokan emlékeznek a kabaréjelenetekre, melyek ezen apropó köré épültek. Ez jutott eszembe azokról a szituációkról amikbe sűrűn kerülök mostanában. Mondhatnám úgy is, hogy szívatnak! Több receptemet töltöttem már fel különböző oldalakra, és többször nyertem már velük. Minden esetben zsűri találta megfelelőnek receptemet, aminek szívből örülök! A múlt héten is nyertem egy páros belépőt, a holnap kezdődő Budavári Borfesztiválra. A verseny promótere ígéretet tett arra, hogy egyeztet velem. Ez, a mai napig csak ígéret volt. Ha ma még megkeresnének, van 1, azaz egy napom arra, hogy gondoskodjak a rendezvényen való megjelenésemről. (utazás, stb.) A versenyek szervezői egyáltalán nem gondolnak arra, hogy Magyarországon, az emberek 80%-a vidéken lakik! Nekik Pestieknek, természetes, hogy felülnek a metróra, és már ott is vannak, ahol szeretnének. Én nem!!! Nekem utaznom kell, esetleg szállást keresnem, egy egész napos, vagy több napos programra. Nagyon örülnék neki, ha végre egyszer, felhőtlenül örülhetnék (szerintem, és mások szerint is) megérdemelt nyereményeimnek!
De nem ezért vagyok itt! Az ebédekről írok, jó kedvvel, mert legalább egy biztos pont a hétköznapokban. 

Már tegnap is jeleztem, hogy mostantól egyféle ételről mondok véleményt, mert a fiam nem itthon ebédel, így ha Ő mást rendel, arról nem tudok véleményt alkotni.

A leves, ma karfiol leves. Szezonja van, bár melegházban, egész évben termesztik. Gyerekkoromban nem szerettem, de azóta változott a helyzet. Gyökeresen! Bár a leves, még mindig nem tartozik a fő kedvenceim közé, szívesen fogyasztom ebben, és minden más formában a karfiolt. Legjobban, savanyúságként szeretem, de nemrégen kovászoltam is. Isteni lett! Mindjárt ki is megyek a piacra megnézni, hol áll a karfiol ára. A leves egyébként, sok galuskával, tejfölös habarással érkezett.

A mai főételünk, a szezámmagos rántott borda. Ugyanolyan, mint a múlt héten kapott bécsi szelet, csak ennek a panírjába szezámmagot is kevertek. Látványos, finom megoldás. Egyenlőre nem mondtam ki a "szezám tárulj" parancsot, mert megvárom az ebédidőt, és akkor vágom meg a szeletet. Krumplipürével jött, ami nagyon illik hozzá.
A montázsra csatoltam egy képet arról az ételről is, amit ma nem kaptunk. Ez a resztelt sertésmáj. Bevallom, a sertés, és marhamájat ritkán készítjük saját konyhánkban. A szárnyas májakat annál sűrűbben. (kivéve a libamájat, aminek nagyon borsos ára miatt ritkán jutunk hozzá) A csirke, pulyka, kacsamáj minden formában jöhet. Legtöbbször, lecsósan!

Mindkét főételhez jár a saláta, ami ma forrázott friss káposztasaláta. Talán a legegyszerűbb, leggyorsabb salátaféle. Nem kell hozzá, csak gyalult káposzta, só, cukor, ecet, víz, és kevés köménymag. Elkészítése után, szinte azonnal fogyasztható, nem kell érnie az ízeknek. Ezért van az, hogy nagyobb rendezvények, (lakodalom) szerves velejárója az e fajta káposztasaláta. 
Amit mi kaptunk, biztosítja bendőnk megtömését. Remélem mások is hozzánk hasonlóan jól fognak lakni!

2013.08.08. Karfiol leves, rántott hal, toros káposzta.

Megint utoljára jelentkezek menzánkkal a héten, mert a hétvége, a saját konyhánk varázsában főtt ételeké lesz.
Az ígéretemet is betartom, mert mától megosztom azokat az ételeket, (ill. a róluk készült blogokat) amiket a Kifőztük magazin felkérésére főztem, és eddig nem tettem közkinccsé. Így aztán, megint nem hagylak benneteket írásaim nélkül, a hét végén sem.

Lássuk a lényeget! Ma Karfiollevessel kezdek. Gyerekkoromban nem szerettem a karfiolt, semmilyen formában sem. Azóta változott az ízlésem, de a leves, még mindig nem nagy kedvenc. Meg fogom enni, de nem török ki üdvrivalgásban elfogyasztásakor! A családban viszont én vezettem be a csemege karfiolt, mint savanyúságot kicsit csípősen, és az nagy kedvenc, még unokahúgaim, és öcséim körében is. Ha kapok, még kovászolni is fogom, és le fogom írni, hogy sikerült.

A rántott hal, nem az én eledelem lesz. Szeretem ugyan, de sokkal jobban voltam kíváncsi a másik főkajára. A halat így Gergő fiam eszi meg, biztos jó étvággyal. Most nem fog reklamálni a szerinte kis adag tartár miatt, mert egyáltalán nem kaptunk hozzá. Nem is lett volna értelme, mert mire másoknak is kiszállítják az ebédet, a tartár jelentős károsodást szenvedhetett volna ebben a dög melegben. Kezdek szakács aggyal gondolkodni! Nem kell hozzá sok ész, de bizonyos összefüggések maguktól érthetőek. 

Amire nagyon kíváncsi voltam, az a toros! Elég jól tudom elkészíteni, legutóbb Benke Laci bácsi emelte ki az általam főzött torost a Böllérversenyen, (megint dicsekszek!) így jogos volt a kíváncsiság, vajon milyen minőségben érkezik. Igen finom! Mi sokkal csontosabb húsból készítjük, de valószínű mások, aki ma ezt rendelték, jobban örülnek a színhúsból főtt torosnak. Még lehet, hogy ebédig veszünk egy pohár tejfölt, mert számomra az tartozék. Laci bácsi mondta azt is, és ezért külön megdicsért, hogy nem tettem rá a tejfölt a torosra, hanem külön edényben tálaltam. Ha véletlenül valaki neki főzne, ezt feltétlenül vegye figyelembe! A torosra tett tejföl, nála rossz pont! A toros, mint írtam, elég finom. A tegnap szüretelt csilipaprika is illik hozzá, mert nem csípős a konyhán főtt étel. Ezt is mindenki saját ízlése szerint ízesítheti, de ez így van jól! 
Elbúcsúzom tehát a hétre a menzával, de máris jön egy bográcsos étel az öt közül, és minden nap kaptok egyet azokból amit a Kifőztük magazinnak főztem. 
Jó étvágyat!

2013.07.08. Karfiol leves, fehérbab főzelék, debreceni tokány.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nagyon elfáradtam a hétvégén. Megmásztam a gyulai várat, (aki ismeri állapotomat tudja, nem kis teljesítmény volt) elkészítettük feleségemmel az első olyan süteményt aminek a receptjét én találtam ki, rengeteget fotóztam a kajákat, még most hajnalban is felébredtem, és új fotókat csináltam, így dübörgött az élet! Drága Páromtól abban különbözünk, hogy én sok új ételt találok ki. Egyáltalán nem dolgozok receptből. Ő szintén kísérletezik, de meglévő recepteket fejleszt tovább. Igen jól teszi. Másik oldalamon is magasan vezet népszerűségben, a márványos meggyes piskóta, amit sokszor elkészített már. Bevallom, kicsit én is erre hagyatkoztam, de teljesen másképpen. Hamarosan látni fogjátok, mert még ma leírom, hogyan csináltuk.

De nem ezért kezdtem neki az írásnak. Most, a megint időben érkezett ebédünk kerül sorra.

A leves karfiolból készült. A lehető legegyszerűbb módon. Csont alaplébe főtt karfiollal. Itthon az a baj, hogy a csont alaplé elkészítése is időt venne igénybe. Egyszerűbb, ha más zöldségfélékkel együtt, esetleg egy kis csirkehusival együtt főzzük levesünket. Ez a megoldás idő, és pénzkímélő. Ha van elég hely a hűtőben, nagyobb mennyiségű alaplevet el lehet készíteni, és igen változatosan fel lehet használni. Tudom, a konyhán, mindig friss alaplevet készítenek! Ezt már egyszer tisztáztam. Nagyobb mennyiségben könnyebb is. Ezt el lehet készíteni az egyéb hozzávalók feldolgozása alatt (előző nap délután) így sokkal könnyebb a hajnali munka. Ahhoz, hogy reggel nyolc körül elkezdjék az ételek kiszállítását, igenis hajnalban kell főzni. Köszönjük a koránkelő személyzetnek!

Az étlapot a múlt héten nem felejtettem el beszkennelni, így látom mi van ráírva. Ha nem így lenne, ma frankfurti tokány nevet adtam volna az egyik főkajának. Az étlapon debreceni tokány szerepel, de semmi probléma. A kettő közt annyi a különbség, hogy míg a debreceni az a páros kolbival készül, a frankfurti virslivel. Írtam is róla korábban, így ideteszem a linket: Ide kattintva megnézheted, hogyan készítjük itthon a tokányt. 

Ebben az írásban, a különféle tokányokat írom le.
Nem írtam még róla, de nagy kedvenc a babfőzelék, ami ma csibefasírttal érkezett. Talán azért nincs még róla blogom, mert annyira egyszerű étel, hogy szinte fel sem tűnik. Nejem jegyezte meg tegnap, hogy a különféle receptmagazinok, mindenféle (néha nyakatekert) ételeket jelenítenek meg. Igaza  van. A lapokat el kell adni, és azt egy babfőzelékkel nehéz lenne. Színes, látványos fotók kellenek, mert azzal lehet nézettséget elérni. Láttam egy ételfotózásról szóló werkfilmet, és ne tudjátok meg! Bizony bizony! Előkerült a pillanatragasztó, de más ehetetlen dolgok is a látvány kedvéért. Nem hiszem, hogy szívesen ennétek gázolajat például. Azért, hogy színesebb legyen az étel, még ezt is bevetették! Na én maradok az ehető fotózásnál. Csak olyan trükköket vetek be, ami után az ételünk még fogyasztható marad. Ezen soha nem is fogok változtatni. Igaz, hogy tegnap a süti egyik oldala alá pénzérméket tettem, hogy szebb legyen a képen, de attól még ehető maradt. 

Most, hogy eljutottam a sütiig, rátérek a mai desszertre. Kelt tészta, közepén lekvárral. Sima, egyszerű süti, de bevallom, amikor ott a hűtőben a tegnapi munka gyümölcse, nem fogok rávetemedni. Nem titkolózom tovább! Tegnap aszalt szilvás, unikumos krémest csináltunk. Nagyon ütős lett! Örülök, hogy eszembe jutott. Jó szokásom szerint, megálmodtam. Sokszor fordult elő már életemben, még szakmám során is, hogy egy igazi kihívás megoldására, álmomban jöttem rá. Most is így történt. Remélem sikere lesz. Nekem nagyon ízlik!
A mai kajákkal sincs baj, azt a célt amire valók, tökéletesen, magas színvonalon ellátják. Röviden: jól fogunk lakni. Nektek is ezt kívánom!

2013.06.13. Karfiol leves, rántott sajt, ropogós csirkeszárnyak.

Minden napom, azzal kezdem, hogy megnézem a meteorológiai radarképet. Ma, az egész ország tiszta volt. Ez engem is bizakodással tölt el, és nagy energiával látok neki a mai napnak. Még egy kis szubjektív öröm. Egyre többen vagytok kíváncsiak írásaimra. Ez büszkeséggel tölt el, mégpedig azért, mert ezek szerint, amit csinálok, nem csinálom rosszul. Tegnap FB blogoldalam is átlépte az 500-as határt, és folyamatosan emelkedik a létszám. Tartottam egy sorsolást, ahol saját készítésű fűszercsomagot nyert egyik szerencsés olvasóm. Ezt a sorsolást megismétlem az 1000. látogatónál is. 

De térjünk át az ebédre. Karfiol levessel kezdünk. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkóstolni a kitálalás után, így a megszokott módon, abbahagyva a beszámolót, mintát vettem belőle. Kellemes, lágy ízű, sok karfiollal, sok zöld petrezselyemmel. Az általam szárított egész éves mennyiség lenne elég a konyhán, egy alkalommal főzött levesbe, de nem ugyanarról a mértékről beszélünk. 

A leves után, következhetnek a főkaják. Rántott sajt az egyik. A szokott minőség. Nyilvánvalóan előkészített anyagból készítették, ami jól sikerült. A sajt nem folyt ki a panírból, kellő keménységű maradt. Úgy olvastam, külön erre a célra kikísérletezett sajtból készíti valamelyik hűtőház, és fagyasztva hozzák forgalomba a panírozott sajtot. A lényeg, hogy bő, forró olajban kell kisütni. Akkor szépen egyben marad az egész. Gergő fiam, mindig kevesli rajta a tartárt, és  majonézzel szokta pótolni. Jó bőségesen. 

Hogy ne csak mi lakjunk jól, arról a másik főfogás gondoskodik. Csirkeszárnyak érkeztek, amit Kimi kutyám rögtön észlelt is. Nem türelmetlen. Tudja, hogy csak akkor kapja meg a csontot, amikor itt az ideje. Mivel fejenként három repülőt kaptunk, jut belőle őkelmének is bőségesen. Krumplipürét, és vegyes vágott savanyúságot kaptunk hozzá, de valószínű, hogy a hűtőben lévő uborkasalátát eszem hozzá. A kovászos uborkám holnapra érik meg, így a hét végén azzal lakunk jól. 
Nektek is jó étvágyat!

2013.04.02. Karfiol leves, mustáros sült csirkecomb, csülökpörkölt.

Eltelt az ünnep. Gondolom Ti is, rengeteg kajával készültetek, még az is lehet, hogy van maradék, ami miatt nem kellett volna a mai napra rendelnünk ebédet. Bár nem volt vendégjárás, jó étvágyú családom, a kaják nagy részét elpusztította, így jól jött a menza. Még az is terveimben volt, hogy újabb bejegyzéseket firkálok, a maradékok újrahasznosításából, de így jártam. Majd csinálok maradékot kamuból. Úgy teszek, mintha maradék lenne, pedig frissen csinálom. 
Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem semmi bajom. Rég megtanultam, az ünnepen nem zabálom telem magam, így nem kell marokszám szednem utána a tablettákat. Most sem.

Azt vártam, kímélő ételek fognak érkezni, de ha megnéztem volna az étlapot, rájöttem volna, hogy szó sincs róla. A leves, tán kicsit kilóg a sorból, mert az akár kímélő is lehetne. Karfiolleves, galuskával. Megint, egy habart levesről van szó, amibe a galuska mellett, szemmel láthatóan zöld fűszert is belefőztek. Hogy mit, majd később megállapítom. Szerencsére, kertemben megindult a fűszernövényeim egész sora, de legszebben a tárkony fejlődik. Az is lehet, hogy pont tárkony van a levesbe. Illene hozzá.

Főétel, ma is kétféle érkezett. Azt hiszem, a héten, minden nap különfélét rendeltünk, így meg is tudom mutatni minden nap, mindkét menüt. A jövő héten, már nem biztos, hogy így lesz. Megkaptuk a következő étlapot, de előre nem tudom, hogy dönt a kupaktanács. Majd látjuk. Addig viszont, azt esszük, amit a múlt héten rendeltünk. Az egyik étel, a mustáros, sült csirkecomb. Finom, tepsiben sült étel, mint a nevéből kiderül, mustáros villámpáccal, ropogósra sütött bőrrel. Egyenlőre szemrevételezés alapján, de lesz alkalmam megkóstolni, kicsit később.

A másik ételt nem én rendeltem, de töredelmesen bevallom, nem tudtam megállni, hogy egy falatot ne vegyek ki belőle, csak úgy mintának. Meg is tettem, és egy falat alapján, véleményt alkottam. Jól sikerült. Kiéreztem belőle, főleg a fokhagymát, de nem eltúlzott mértékben. Gondolom, Gergőnek is ízleni fog. Ez a csülökpörkölt tarhonyával, akár Húsvét utáni újrahasznosított étel is lehetne, de biztos, frissen készítették, a mai ebéd okán. Nem egy ünnep utáni, levezető étel.

A savanyú ami jár hozzá, ma hordós káposzta. Ezt mindkét főétel mellé kaptuk. Jót fog tenni a vitamin. ebben a hülye időben, szükség is van rá.