Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nagyon elfáradtam a hétvégén. Megmásztam a gyulai várat, (aki ismeri állapotomat tudja, nem kis teljesítmény volt) elkészítettük feleségemmel az első olyan süteményt aminek a receptjét én találtam ki, rengeteget fotóztam a kajákat, még most hajnalban is felébredtem, és új fotókat csináltam, így dübörgött az élet! Drága Páromtól abban különbözünk, hogy én sok új ételt találok ki. Egyáltalán nem dolgozok receptből. Ő szintén kísérletezik, de meglévő recepteket fejleszt tovább. Igen jól teszi. Másik oldalamon is magasan vezet népszerűségben, a márványos meggyes piskóta, amit sokszor elkészített már. Bevallom, kicsit én is erre hagyatkoztam, de teljesen másképpen. Hamarosan látni fogjátok, mert még ma leírom, hogyan csináltuk.
De nem ezért kezdtem neki az írásnak. Most, a megint időben érkezett ebédünk kerül sorra.
A leves karfiolból készült. A lehető legegyszerűbb módon. Csont alaplébe főtt karfiollal. Itthon az a baj, hogy a csont alaplé elkészítése is időt venne igénybe. Egyszerűbb, ha más zöldségfélékkel együtt, esetleg egy kis csirkehusival együtt főzzük levesünket. Ez a megoldás idő, és pénzkímélő. Ha van elég hely a hűtőben, nagyobb mennyiségű alaplevet el lehet készíteni, és igen változatosan fel lehet használni. Tudom, a konyhán, mindig friss alaplevet készítenek! Ezt már egyszer tisztáztam. Nagyobb mennyiségben könnyebb is. Ezt el lehet készíteni az egyéb hozzávalók feldolgozása alatt (előző nap délután) így sokkal könnyebb a hajnali munka. Ahhoz, hogy reggel nyolc körül elkezdjék az ételek kiszállítását, igenis hajnalban kell főzni. Köszönjük a koránkelő személyzetnek!
Az étlapot a múlt héten nem felejtettem el beszkennelni, így látom mi van ráírva. Ha nem így lenne, ma frankfurti tokány nevet adtam volna az egyik főkajának. Az étlapon debreceni tokány szerepel, de semmi probléma. A kettő közt annyi a különbség, hogy míg a debreceni az a páros kolbival készül, a frankfurti virslivel. Írtam is róla korábban, így ideteszem a linket: Ide kattintva megnézheted, hogyan készítjük itthon a tokányt.
Ebben az írásban, a különféle tokányokat írom le.
Nem írtam még róla, de nagy kedvenc a babfőzelék, ami ma csibefasírttal érkezett. Talán azért nincs még róla blogom, mert annyira egyszerű étel, hogy szinte fel sem tűnik. Nejem jegyezte meg tegnap, hogy a különféle receptmagazinok, mindenféle (néha nyakatekert) ételeket jelenítenek meg. Igaza van. A lapokat el kell adni, és azt egy babfőzelékkel nehéz lenne. Színes, látványos fotók kellenek, mert azzal lehet nézettséget elérni. Láttam egy ételfotózásról szóló werkfilmet, és ne tudjátok meg! Bizony bizony! Előkerült a pillanatragasztó, de más ehetetlen dolgok is a látvány kedvéért. Nem hiszem, hogy szívesen ennétek gázolajat például. Azért, hogy színesebb legyen az étel, még ezt is bevetették! Na én maradok az ehető fotózásnál. Csak olyan trükköket vetek be, ami után az ételünk még fogyasztható marad. Ezen soha nem is fogok változtatni. Igaz, hogy tegnap a süti egyik oldala alá pénzérméket tettem, hogy szebb legyen a képen, de attól még ehető maradt.
Most, hogy eljutottam a sütiig, rátérek a mai desszertre. Kelt tészta, közepén lekvárral. Sima, egyszerű süti, de bevallom, amikor ott a hűtőben a tegnapi munka gyümölcse, nem fogok rávetemedni. Nem titkolózom tovább! Tegnap aszalt szilvás, unikumos krémest csináltunk. Nagyon ütős lett! Örülök, hogy eszembe jutott. Jó szokásom szerint, megálmodtam. Sokszor fordult elő már életemben, még szakmám során is, hogy egy igazi kihívás megoldására, álmomban jöttem rá. Most is így történt. Remélem sikere lesz. Nekem nagyon ízlik!
A mai kajákkal sincs baj, azt a célt amire valók, tökéletesen, magas színvonalon ellátják. Röviden: jól fogunk lakni. Nektek is ezt kívánom!
De nem ezért kezdtem neki az írásnak. Most, a megint időben érkezett ebédünk kerül sorra.
Nem írtam még róla, de nagy kedvenc a babfőzelék, ami ma csibefasírttal érkezett. Talán azért nincs még róla blogom, mert annyira egyszerű étel, hogy szinte fel sem tűnik. Nejem jegyezte meg tegnap, hogy a különféle receptmagazinok, mindenféle (néha nyakatekert) ételeket jelenítenek meg. Igaza van. A lapokat el kell adni, és azt egy babfőzelékkel nehéz lenne. Színes, látványos fotók kellenek, mert azzal lehet nézettséget elérni. Láttam egy ételfotózásról szóló werkfilmet, és ne tudjátok meg! Bizony bizony! Előkerült a pillanatragasztó, de más ehetetlen dolgok is a látvány kedvéért. Nem hiszem, hogy szívesen ennétek gázolajat például. Azért, hogy színesebb legyen az étel, még ezt is bevetették! Na én maradok az ehető fotózásnál. Csak olyan trükköket vetek be, ami után az ételünk még fogyasztható marad. Ezen soha nem is fogok változtatni. Igaz, hogy tegnap a süti egyik oldala alá pénzérméket tettem, hogy szebb legyen a képen, de attól még ehető maradt.
A mai kajákkal sincs baj, azt a célt amire valók, tökéletesen, magas színvonalon ellátják. Röviden: jól fogunk lakni. Nektek is ezt kívánom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése