Szánom bűnömet, de elfelejtkeztem valamiről. Nem gyújtottam gyertyát a billentyűkön, pedig a napi menzáról szóló blogom, már egy napja elmúlt egy éves. Mentségemre szolgáljon, hogy zajlott körülöttem az élet. Pörgök, mint a gázóra! Több helyről is elismerés ért, így az ilyen, látszólag nem fontos dolgok felett elsiklottam. Amúgy is leszoktam kicsit a statisztikákról. Látszik, hogy öregszem. Nem is akarok senkit untatni azokkal az apró örömökkel, amik tulajdonképpen csak számomra örömök. Nem csak blogomnak volt szülinapja. A facebook is tele volt a képeitekből összeállított egy perces videókkal, és meg is kérdezték, én miért nem osztom meg az enyémet? Inkább csinálok magamnak egyet! Maradjunk ennyiben.
Annak viszont hihetetlenül örülök, hogy minden napra jut valami apró boldogság. Általában, a gasztronómia területéről érkeznek. Nekem minden apró öröm, öröm! Vannak viszont, akik nem tudnak belenyugodni a vereségbe. Tegnap eredményt hirdettünk azon a receptversenyen, amibe két hét alatt, igen sok munkát fektettünk. Szívesen tettük, sőt én pl. örömömet is leltem benne. Kik reklamáltak először? A csalók! Mert csalók minden létező játékon voltak, vannak, és lesznek. És rosszul esik nekik, ha nem ők nyernek. Mert már hozzászoktak. Ilyenkor reklamálnak, és pocskondiázzák a másikat. Legszívesebben a képükbe nyomnám kinyomtatva a statisztikát, ami bizonyítja, hogy ŐK az igazi csalók. De én ennél szelídebb vagyok. Addig, amíg jobban fel nem dühítenek! Lássuk a kaját!
Akár ünnepi ebéd is lehetne, de hétköznap van. Torkos csütörtök! Ismeritek biztosan ezt az akciót, amihez sok étterem csatlakozik országszerte, és ilyenkor jelentős engedménnyel adják a kaját. Egyébként, ha jól tudom, jövő héten csütörtökön lesz legközelebb. A mai ételt a megszokott áron kaptuk, de állítom, még így is olcsóbban, mint sok más helyen féláron kapnánk. És a menüvel sincs semmi gáz.
Levesként karfiolleves jött, és utánanéztem. A konyhán tartják jó szokásukat, és mint mindig most is ritkán ismétlődnek az ételek. Van úgy, hogy több hónap után. Gyerekkoromban utáltam a karfiolt, minden formában. Azóta megbarátkoztam vele, sőt van olyan elkészítési mód, amit imádok. Egyedül a leves maradt ki eddig a sorból. Sokat szűnt ellenérzésem, de valami még mindig nem az igazi. Természetesen megkóstoltam a mai levest is, és biztosan lesznek, akik jól fognak lakni vele.
Főételként rántott csirkecomb jött rizi-bizivel. Ez már akár ünnepinek is mondható kaja. Gyerekkoromban ugyanis, csak hétvégén, vagy nagyobb sátoros ünnepeken ettem ilyet. Most nem lehet belőle még veszekedés sem, mert mindenkinek comb fog jutni. Évtizedekkel ezelőtt nem volt így. Akkor egész csirkét vágtunk, aminek minden része felhasználásra került. Az aprólékból leves készült, a nagyobb részek lettek kirántva. Volt, hogy mindent megfőztek, és a már megfőtt húst rántották ki. Mi is így csináljuk saját konyhánkban, így komplett a hétvégi ebéd. Leves, főétel.
A mai másik választható főételt, nem abban s formában látjátok, ahogy érkezett. Rakott krumplit kaptunk, és már az edény fedelének levételekor tudtam, nem ezt fogom a nagy nyilvánosság elé tárni. Szétesett a kaja a szállítás közben, de volt a régebbi képeim közt bőven, így azt hoztam ide. Bevallom, egyik főételt sem kóstoltam meg, mert biztos vagyok a sikerben. Egyikkel sem lehet semmi probléma.
Megjött a napi C vitamin adagom is. Ilyenkor télen, a savanyú káposzta a legjobb forrása. Már a felfedező hajósok is vittek magukkal hordós káposztát, amivel sikerült leküzdeni a rettegett skorbutot. Én magában is nagyon szeretem, de illik mindkét főétel mellé is. Biztos nem fog maradni belőle.
Ma kivételesen, nem hoztam receptet egyik ételről sem. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy útmutatás nélkül is el tudja készíteni mindkét főételt.
Bármit esztek ebédre, jó étvágyat kívánok hozzá!
Annak viszont hihetetlenül örülök, hogy minden napra jut valami apró boldogság. Általában, a gasztronómia területéről érkeznek. Nekem minden apró öröm, öröm! Vannak viszont, akik nem tudnak belenyugodni a vereségbe. Tegnap eredményt hirdettünk azon a receptversenyen, amibe két hét alatt, igen sok munkát fektettünk. Szívesen tettük, sőt én pl. örömömet is leltem benne. Kik reklamáltak először? A csalók! Mert csalók minden létező játékon voltak, vannak, és lesznek. És rosszul esik nekik, ha nem ők nyernek. Mert már hozzászoktak. Ilyenkor reklamálnak, és pocskondiázzák a másikat. Legszívesebben a képükbe nyomnám kinyomtatva a statisztikát, ami bizonyítja, hogy ŐK az igazi csalók. De én ennél szelídebb vagyok. Addig, amíg jobban fel nem dühítenek! Lássuk a kaját!
Akár ünnepi ebéd is lehetne, de hétköznap van. Torkos csütörtök! Ismeritek biztosan ezt az akciót, amihez sok étterem csatlakozik országszerte, és ilyenkor jelentős engedménnyel adják a kaját. Egyébként, ha jól tudom, jövő héten csütörtökön lesz legközelebb. A mai ételt a megszokott áron kaptuk, de állítom, még így is olcsóbban, mint sok más helyen féláron kapnánk. És a menüvel sincs semmi gáz.
Ma kivételesen, nem hoztam receptet egyik ételről sem. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy útmutatás nélkül is el tudja készíteni mindkét főételt.
Bármit esztek ebédre, jó étvágyat kívánok hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése