2013.09.17. Zellerkrém leves, Dubarry sertésborda, rizses hús, káposztasaláta.

Keresem a legjobb megoldást. Mivel megbíztak az étterem FB. oldalának karbantartásával, a már megszokott napi beszámolóim mellett lévő képek, ott is megjelennek. Igyekszem a lehető legszebb, átlátható megoldást megtalálni. Szívesen teszem, és az elmúlt hónapokban gyakorlatot is szereztem benne. Így aztán délután tervezgetni fogok, és a legszebbet választom ki, ami ezentúl naponta meg fog jelenni.

Az ételekről annyit, hogy természetesen, nem ebben a formában érkeznek. Én magam, annyit tudok hozzáadni, hogy csinosabbá teszem őket. A díszítések természetesen, saját kitalációim. Nekem nagyon fontos a külcsín, az ízlésesség határáig. Ezért igyekszem, minden nap, szebben megjeleníteni ebédünket.

A mai levessel, ezt nem nagyon tudom megtenni. Ennél szebben, nem lehet tálalni a zellerkrém levest, ami pirított kenyérkockákkal érkezett. Így szeretem. Nem tudom miért, sokkal jobban kedvelem a pirított kenyeret, mint a sokszor használt levesgyöngyöt. A leves egyébként nagyon finom, és olyan tartalmas, hogy szinte megáll benne a kanál. 
A Dubarry sertésborda is finomság, amiből ma nem rendeltünk. Egy ledér hölgyről nevezték el, aki sűrűn részesítette kegyekben a főurakat, és királyát is. Mindezt férjura beleegyezésével, sőt unszolására. Akkor azt a világot élték. Az érvényesülés miatt, a cél szentesítette az eszközt. Azért mostanában is találkozok ezzel, még ha nem is ebben a formában.

Amiből mi bőségesen jól lakunk, az a rizses hús. Elgondolkoztam, mert annak ellenére, hogy a pörkölt alap a tetején volt a kitálalt mennyiségnek, jól átjárta a szaft, az alatta lévő rizst is. Ezek mellett, még paprikás is volt a rizsa, így biztos, hogy mielőtt  tálalták kicsit össze lett keverve. Mint már többször említettem, a konyhán, egész másképp kell főzni, tálalni az igazságos adagolás miatt. Ezért más a főzés logikája. A lényeg a végeredmény, ami ma is nagyon jól sikerült. Én ma enyhe csípősséget is éreztem a rizses húsban, így valóban kedvemre való. 

Illik hozzá a forrázott káposztasaláta is, amiből többször érkezett az utóbbi időben. Talán, a legegyszerűbb savanyúság, nem kell hozzá csak gyalult káposzta, kevés só, cukor, ecet, és forró víz. Kevés köménymaggal lehet fokozni az ízeket, bár van aki ezt sem szereti benne. Egy biztos, hogy mindkét főétel mellé illik, és harmonikussá teszi az ízeket. 
Így aztán biztos, hogy ma is jól fogunk lakni, és szívből remélem, hogy minden ismerősöm ugyanígy, saját ebédjével! Jó étvágyat!

1023.09.12. Gyümölcsleves, búbos hús, káposztasaláta.

Az, hogy tegnap egyenesen a konyhán kísérhettem figyelemmel ételeink születését, azt a sok munkát, ami ezzel jár, engem is kötelez. Minden reggel, mikor megérkezik az ebéd, az az első, hogy szemrevételezem az ételeket. Ekkor döntöm el, hogyan fogom tálalni őket. Nekem ugyanis a megszokott látvánnyal kell szolgálnom. Magam vállaltam, szívesen teszem. Igyekszem, minél szebben fotózni az ételeket, és akik a konyhán megnézik a képeket, talán nem is hiszik el, hogy náluk készültek. Én a magam részéről, ennyit adok hozzá a kulináris élményhez. Akik helyben fogyasztják, nem így kerül asztalukra. Ott nincs cicoma, csak a finom ebéd. 11 órától, délután kettőig. Ezek helyben is 700Ft.-ért. Lehet még külön rendelni kétféle frissensültet, 900-ért. (bocs ha tévedek, de így emlékszem) Egyszóval, ha nem is ez a látvány fogadja a betérő vendégeket, az íz, mindenképpen ugyanaz, amiről minden nap írok.

Levesként, ma vegyes gyümölcslevest kaptunk. Ez, biztosan, fagyasztott gyümölcsökből készült. Beszéltünk a főszakáccsal, (borsos teendői közben) hogy nagyon fontos a beszállító kiválasztása. Több helyről rendeltek, mire kiválasztották, a legmegbízhatóbbat. Mindezt a mi érdekünkben. Nem mindegy, hogy egy étel milyen. Nem csak az íze, hanem az állaga sem! A Chef, és az általam is nagyra becsült Benke Laci Bácsi sokszor elmondta, hogy a látvány, ugyanolyan fontos mint az íz! Jobban esik az étel, ha szépen néz ki! Ezért lényegesek az alapanyagok. Ha olyan tésztát főzök ki köretnek, ami ragad, mázgás a tálaláskor, ez a saját konyhámban sem megengedett. Legközelebb, másfajtát veszek. Visszatérve a levesre! Már az edény fedelének levételekor megcsap az ilyenkor megszokott fahéj illat, ami a gyümölcsleves, természetes velejárója. Szemre is mutatós, a sok gyümölcsöt tartalmazó, behabart lé. Színezésre nincs szükség, mert a gyümölcsök természetes színe megteszi. A meggy halványlilává színezi ételünket, amellett, hogy nagyon jó ízt ad neki. 
A képen nem szerepel a mai főétkek egyike, a rakott kelbimbó. Azon egyszerű oknál fogva, hogy még sosem rendelt belőle egyikünk sem. Pedig szeretjük a csőben sült ételeket. Ezek a rakott kaják, főleg a tavaszi étrend velejárói. Akkor, minden héten legalább egy, de volt, hogy több alkalommal is szerepeltek valamilyen formában az étlapon. 

A mai másik főétel, már jöhet, egész családomnak! Mindannyian szeretjük a búbos húst! Akik esetleg nem tudják milyen, elmondom, hogy egy natúr szeletre, fűszeres töltelék van halmozva, besamell szerű mártással fixálva, majd sajttal megszórva. Így kerül a tepsire, és sül aranybarnára a teteje. Úgy gondolom, a munka java része, ma hajnalra irányult, mert ez frissen készült. Biztos, mert a hús még meleg volt. Az volt az első, hogy felvágtam, és megkóstoltam. (persze, csak a fotó után) Igen finom lett. Kellemesen fűszeres. Sokan talán reklamálni is fognak, a szerintük túl fűszeres étel miatt. Apropó, fűszeres étel! Beszélgettünk, a rendelési szokásokról. Ha valaki az étlapon csilis babot ikszel be, akkor ne reklamáljon, hogy túl erős volt az étel! Ha pacalpörköltet, akkor sem! Ezek az ételek, nem képzelhetőek el csípős íz nélkül. A gyümölcslevesbe nem tesznek csilit. (Bocs! Van ahol tesznek, mert Mexikóban pl. sok gyümölcs mellé is kerül) A Magyar konyha viszont ilyen. A Magyaros ízekhez hozzátartozik az időnként enyhe csípősség. Aki nem szereti az ilyen ételt, van lehetőség választani. Minden nap kétfélét rendelhet. Furcsa, hogy aki panaszkodik, az sem gondolkodik előre. Legközelebb, megint a fűszeresebb ételt válassza. Magának keresi a bajt! Szerintem, még a gyakorlatlan fogyasztók is tudják már az étel nevéből, hogy mire számíthatnak.

Ma is járt savanyúság az étel mellé. A rakott kelbimbó mellé nem, mert ahhoz nem illik. Az általam nagyra tartott csalamádé eredetét is megtudtam végre. A Chef készíti. Akkor, amikor olcsók az alapanyagok, és mivel jó sokáig eláll, csak a tárolási gondok merülhetnek fel. Ha tehetnék, többet is készítenének ilyenkor ősszel, de nincs akkora tárolási kapacitás. Pedig nagyon finom. Jó a recept! Hasonló Drága Anyósom vödrös bedobálós savanyújához, és el fogom kérni a receptet. Vagy valahol megkeresem, mert már én is csináltam hasonlót. Igaz, hogy ha tehetem, én friss salátákat eszek. Elég sokfélét. Remélem,  még egy darabig nem lesz fagy, mert akkor a kb. 30 kiló paradicsom, ami még a töveken van, mind csemege zöldparadicsommá válna, egyik napról a másikra. Azt is szeretem. Mint ahogy szeretem a mai salátát, amiből már kóstoltam a héten. Friss, forrázott káposzta, enyhe ízesítéssel, pont úgy ahogy azt szeretem.
Valami még eszembe jutott! Beszéltünk róla, és saját magam is tapasztaltam, menyire különbözőek vagyunk. Ez már az ételhordókon is meglátszik! A szakácsok, nem csak az edényen lévő névről azonosíthatják tulajdonosát, hanem néha annak állapotáról is. Értsétek úgy, ahogy gondoljátok! Nem tudom, hogy aki koszosan küldi be az edényt, szívesen eszik belőle? A konyhán még erre is figyelnek, (elmossák)de van amikor nem tudnak mit tenni! Ha valaki abban a műanyag edényben mikrózza az ételt amiben kapja, és ha nem figyel az idő beállítására, akkor bizony beleég a műanyagba a fűszeres étel, és az onnan többet el nem távolítható! Bár ezt magam is felértem ésszel, de mivel szóba került a tegnapi látogatás során, úgy érzem, közzé kellett tennem mások okulására. 
Egy ideig még a konyhán tett látogatás élményeinek hatása alatt fogok állni, és elhatároztam, hogy sűrűbben lesem meg munkájukat! Mivel nem zavartam őket, remélem nem fognak haragudni érte!
Nektek pedig jó étvágyat kívánok saját ebédetekhez!

2013.09.10. Karfiol leves, szezámmagos rántott borda, káposztasaláta.

Nyomják Krahácsot! Biztos sokan emlékeznek a kabaréjelenetekre, melyek ezen apropó köré épültek. Ez jutott eszembe azokról a szituációkról amikbe sűrűn kerülök mostanában. Mondhatnám úgy is, hogy szívatnak! Több receptemet töltöttem már fel különböző oldalakra, és többször nyertem már velük. Minden esetben zsűri találta megfelelőnek receptemet, aminek szívből örülök! A múlt héten is nyertem egy páros belépőt, a holnap kezdődő Budavári Borfesztiválra. A verseny promótere ígéretet tett arra, hogy egyeztet velem. Ez, a mai napig csak ígéret volt. Ha ma még megkeresnének, van 1, azaz egy napom arra, hogy gondoskodjak a rendezvényen való megjelenésemről. (utazás, stb.) A versenyek szervezői egyáltalán nem gondolnak arra, hogy Magyarországon, az emberek 80%-a vidéken lakik! Nekik Pestieknek, természetes, hogy felülnek a metróra, és már ott is vannak, ahol szeretnének. Én nem!!! Nekem utaznom kell, esetleg szállást keresnem, egy egész napos, vagy több napos programra. Nagyon örülnék neki, ha végre egyszer, felhőtlenül örülhetnék (szerintem, és mások szerint is) megérdemelt nyereményeimnek!
De nem ezért vagyok itt! Az ebédekről írok, jó kedvvel, mert legalább egy biztos pont a hétköznapokban. 

Már tegnap is jeleztem, hogy mostantól egyféle ételről mondok véleményt, mert a fiam nem itthon ebédel, így ha Ő mást rendel, arról nem tudok véleményt alkotni.

A leves, ma karfiol leves. Szezonja van, bár melegházban, egész évben termesztik. Gyerekkoromban nem szerettem, de azóta változott a helyzet. Gyökeresen! Bár a leves, még mindig nem tartozik a fő kedvenceim közé, szívesen fogyasztom ebben, és minden más formában a karfiolt. Legjobban, savanyúságként szeretem, de nemrégen kovászoltam is. Isteni lett! Mindjárt ki is megyek a piacra megnézni, hol áll a karfiol ára. A leves egyébként, sok galuskával, tejfölös habarással érkezett.

A mai főételünk, a szezámmagos rántott borda. Ugyanolyan, mint a múlt héten kapott bécsi szelet, csak ennek a panírjába szezámmagot is kevertek. Látványos, finom megoldás. Egyenlőre nem mondtam ki a "szezám tárulj" parancsot, mert megvárom az ebédidőt, és akkor vágom meg a szeletet. Krumplipürével jött, ami nagyon illik hozzá.
A montázsra csatoltam egy képet arról az ételről is, amit ma nem kaptunk. Ez a resztelt sertésmáj. Bevallom, a sertés, és marhamájat ritkán készítjük saját konyhánkban. A szárnyas májakat annál sűrűbben. (kivéve a libamájat, aminek nagyon borsos ára miatt ritkán jutunk hozzá) A csirke, pulyka, kacsamáj minden formában jöhet. Legtöbbször, lecsósan!

Mindkét főételhez jár a saláta, ami ma forrázott friss káposztasaláta. Talán a legegyszerűbb, leggyorsabb salátaféle. Nem kell hozzá, csak gyalult káposzta, só, cukor, ecet, víz, és kevés köménymag. Elkészítése után, szinte azonnal fogyasztható, nem kell érnie az ízeknek. Ezért van az, hogy nagyobb rendezvények, (lakodalom) szerves velejárója az e fajta káposztasaláta. 
Amit mi kaptunk, biztosítja bendőnk megtömését. Remélem mások is hozzánk hasonlóan jól fognak lakni!