2014.02.06. Karfiolleves, rántott csirkecomb, rakott krumpli,

Szánom bűnömet, de elfelejtkeztem valamiről. Nem gyújtottam gyertyát a billentyűkön, pedig a napi menzáról szóló blogom, már egy napja elmúlt egy éves. Mentségemre szolgáljon, hogy zajlott körülöttem az élet. Pörgök, mint a gázóra! Több helyről is elismerés ért, így az ilyen, látszólag nem fontos dolgok felett elsiklottam. Amúgy is leszoktam kicsit a statisztikákról. Látszik, hogy öregszem. Nem is akarok senkit untatni azokkal az apró örömökkel, amik tulajdonképpen csak számomra örömök. Nem csak blogomnak volt szülinapja. A facebook is tele volt a képeitekből összeállított egy perces videókkal, és meg is kérdezték, én miért nem osztom meg az enyémet? Inkább csinálok magamnak egyet! Maradjunk ennyiben.
Annak viszont hihetetlenül örülök, hogy minden napra jut valami apró boldogság. Általában, a gasztronómia területéről érkeznek. Nekem minden apró öröm, öröm! Vannak viszont, akik nem tudnak belenyugodni a vereségbe. Tegnap eredményt hirdettünk azon a receptversenyen, amibe két hét alatt, igen sok munkát fektettünk. Szívesen tettük, sőt én pl. örömömet is leltem benne. Kik reklamáltak először? A csalók! Mert csalók minden létező játékon voltak, vannak, és lesznek. És rosszul esik nekik, ha nem ők nyernek. Mert már hozzászoktak. Ilyenkor reklamálnak, és pocskondiázzák a másikat. Legszívesebben a képükbe nyomnám kinyomtatva a statisztikát, ami bizonyítja, hogy ŐK az igazi csalók. De én ennél szelídebb vagyok. Addig, amíg jobban fel nem dühítenek! Lássuk a kaját!

Akár ünnepi ebéd is lehetne, de hétköznap van. Torkos csütörtök! Ismeritek biztosan ezt az akciót, amihez sok étterem csatlakozik országszerte, és ilyenkor jelentős engedménnyel adják a kaját. Egyébként, ha jól tudom, jövő héten csütörtökön lesz legközelebb. A mai ételt a megszokott áron kaptuk, de állítom, még így is olcsóbban, mint sok más helyen féláron kapnánk. És a menüvel sincs semmi gáz. 

Levesként karfiolleves jött, és utánanéztem. A konyhán tartják jó szokásukat, és mint mindig most is ritkán ismétlődnek az ételek. Van úgy, hogy több hónap után. Gyerekkoromban utáltam a karfiolt, minden formában. Azóta megbarátkoztam vele, sőt van olyan elkészítési mód, amit imádok. Egyedül a leves maradt ki eddig a sorból. Sokat szűnt ellenérzésem, de valami még mindig nem az igazi. Természetesen megkóstoltam a mai levest is, és biztosan lesznek, akik jól fognak lakni vele.

Főételként rántott csirkecomb jött rizi-bizivel. Ez már akár ünnepinek is mondható kaja. Gyerekkoromban ugyanis, csak hétvégén, vagy nagyobb sátoros ünnepeken ettem ilyet. Most nem lehet belőle még veszekedés sem, mert mindenkinek comb fog jutni. Évtizedekkel ezelőtt nem volt így. Akkor egész csirkét vágtunk, aminek minden része felhasználásra került. Az aprólékból leves készült, a nagyobb részek lettek kirántva. Volt, hogy mindent megfőztek, és a már megfőtt húst rántották ki. Mi is így csináljuk saját konyhánkban, így komplett a hétvégi ebéd. Leves, főétel.

A mai másik választható főételt, nem abban s formában látjátok, ahogy érkezett. Rakott krumplit kaptunk, és már az edény fedelének levételekor tudtam, nem ezt fogom a nagy nyilvánosság elé tárni. Szétesett a kaja a szállítás közben, de volt a régebbi képeim közt bőven, így azt hoztam ide. Bevallom, egyik főételt sem kóstoltam meg, mert biztos vagyok a sikerben. Egyikkel sem lehet semmi probléma.

Megjött a napi C vitamin adagom is. Ilyenkor télen, a savanyú káposzta a legjobb forrása. Már a felfedező hajósok is vittek magukkal hordós káposztát, amivel sikerült leküzdeni a rettegett skorbutot. Én magában is nagyon szeretem, de illik mindkét főétel mellé is. Biztos nem fog maradni belőle.
Ma kivételesen, nem hoztam receptet egyik ételről sem. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy útmutatás nélkül is el tudja készíteni mindkét főételt.
Bármit esztek ebédre, jó étvágyat kívánok hozzá!

2013.10.29. Gombaleves, pácolt malacsült, rántott csirkecomb

Ma ünnepelnem kell! Pont egy éve annak, hogy először bemutattam, az évek óta érkező ebédünket, és jó - rossz kritikát írtam róla. Akkor rövid ideig a kórházban voltam és mikor kijöttem, akkora volt az ételek közti kontraszt, hogy írnom kellett a különbségről. Később leírtam Kórházi Kulináris Kalandjaimat is, első bejegyzéseim egyikeként. Akkor még frissek voltak az élmények.
A mai napig nem értem, miért kell egy kevés pénzből készült ételnek színvonaltalannak is lenni. Akkor már gyakorlott gasztronómus voltam, így tudtam, hogy hasonló árú, néha olcsóbb alapanyagokból is lehetett volna készíteni a kórházi ételeket. Amin kiakadtam: Öt napon keresztül, minden nap volt a levesben valamilyen formában a fagyasztott sárgarépakockából, és ezt még meg tudták fejelni az egyik napon egy sárgarépa főzelékkel is. Értitek! Sárgarépa leves, sárgarépa főzelékkel. Tudom, hogy nehéz kigazdálkodni a napi étkeztetést abból a kevés pénzből, ami az egészségügyre jut, de akkor is. Az ételek ízével nem lett volna bajom, de akkor is képen ütött a kontraszt mikor hazajöttem. Rájöttem, milyen jó dolgom is van nekem itthon, ahol minden nap finom ételekkel gondoskodik rólam viszonylag olcsón az az étterem, ahonnan szállítják reggelente ételeinket. Ezért kezdem el írni, mert be akartam - és azóta sikerült - bizonyítani, hogy igenis lehet finomat főzni nagy tételben. Szerintem, még könnyebb, mint kisebb mennyiségben. 
Egy éve kezdtem hozzá, és néhány nap kivételével, minden hétköznap be is számoltam az aznap érkező menüről. Több ezer fényképet készítettem róluk, így nyugodtan benyúlhatok az archívumba, ha éppen nem rendeltem valamelyik főételből. Szeptember óta így  van, mert nagyobbik fiam már nem itthon eszik. Változatlanul, ugyanonnan kapja a kaját mint én, de nem haza hozzák, hanem a munkahelyére. Szerencsére van neki! 
Az elmúlt évben több dologra magamtól rájöttem, és több ismeretet szereztem magán a konyhán, ahol ételeinket készítik. Tudom, hogy már előző nap előkészítik az ételeket, és aznap hajnalban kelnek, hogy időben hozzákezdjenek a kiszállításhoz. Az elmúlt évben, ez minden nap rendben meg is történt. Mivel megfogadtam, ha kell kritikát is mondok az ételekről, ez is megtörtént. Nagyon ritkán! Kevés kivételtől eltekintve, minden nap finom, bőséges, változatos ételt kapunk. Mivel a konyha vezetése, - mikor megtudták, hogy írok az ételekről - külön kérte, mindig az igazságot írjam, eddig is, és ezután is így fogok tenni. Sokáig nem is tudtak róla, hogy beszámolok a kajáról, de tavasszal fellebbentettem a fátylat. Örülök, hogy ha ritkán is szükséges, tudomásul veszik, kérik a kritikámat az étellel kapcsolatban, sőt ha ott vagyok, már a készülő ételt is megkóstoltatták velem. Kíváncsiak a véleményemre, pedig én nem vagyok szakács. Igaz, az utóbbi időben rengeteg elismerést kaptam erre a tevékenységemre is, és főleg ennek a napi tevékenységemnek köszönhetem, hogy nagy gyakorlatra tettem szert a receptek írásában is. Szerencsémre megérzem az ízeket, és ha megkóstolom az ételt, el is tudom készíteni. Utána pedig le is írom, hogyan készítettem. Arra pedig, hogy receptet írjak, egyre több kérés érkezik. Sokan olvassák írásaimat, és sokszor kérik egy nekik tetsző étel elkészítési leírását, receptjét. Én meg szívesen teljesítem a kéréseket. 
A menzáról érkező ételek fotózásának köszönhetem azt is, hogy egyre színvonalasabb képeket készítek, saját ételeimről is, így javult a színvonal, és az utóbbi évben, több díjat nyertem saját ételeimmel, receptjeimmel. Ennek a napi tevékenységnek köszönhetően kezdtem blogolni, és ez is elég színvonalasra sikerült. Nem csak ételeimmel, hanem a róluk szóló írásaimmal is sok sikert arattam már. Minden nap több százan kíváncsiak cikkeimre, és a világ minden tájáról olvassák azokat. Kínától, az USA-ig.
Ennyit magamról, és írásaimról, mert közben megjött az ebéd, és dolgom van! Először fotók, megcsinálni az összeállítást, és leírni a véleményemet. Mert már sokan várjátok!

Lássuk a gombalevest! Illetve, ne csak lássuk, kóstoljuk meg! Egy falat nem falat, így több alapján tudok véleményt alkotni. Igen tartalmas leves, tele gombaszeletekkel, hasáb sárgarépával, és nokedlivel. Érdekes, hogy az utóbbi időben, nem sárgarépakocka van az ételekben, hanem más formára van vágva. Én így jobban szeretem. A leves jó ízű, és nem igényelne utánízesítést, de mivel megtehetem, kevés borsot őröltem rá. Saját ízlésemnek, így jobban megfelel. Kerestem receptet róla, de hirtelen nem találtam. Tudom pedig, hogy valamelyik receptoldalra írtam már. Ígérem megkeresem, és ha legközelebb gombaleves lesz, ide is hozom. Én ha jól emlékszem, tejszínes receptet csináltam, bár a mai étel, tejfölös habarással készült.

A főételek közül a malacsültet választottuk ma. Hagymás tört burgonya körettel érkezett a csontos karajszelet, amit Kimi kutyám, rögtön jelzett is. Tudja, megérzi, hogy ebből neki is jár. Hihetetlen szaglása van, és messziről megérzi, ha az étel az imádott csontot is tartalmazza. Ma nem sokat kap, mert a karaj nem tartalmaz sokat. Finom étel, jól fog esni. A hagymás krumplival különösen, és az uborkasalátával pláne. Enyhén fűszeres szafttal is le lett öntve, de óvatosan. Mivel én szeretem a szaftos ételeket, jól választottam.

Nem lett volna rossz választás a másik főétel sem, mert az rántott csirkecomb lett volna. Mivel távolbalátó képességeim nincsenek, kénytelen vagyok megérzésemre hagyatkozni, na meg arra, hogy eddig mindig finom, szép ételként érkezett a rántott csirke is. Van a képekből bőven, alig tudtam kiválasztani azt, amit a legszebbnek találtam. Ennek ellenére a kép természetesen csak illusztráció, mert azok asztalára akik ebből rendeltek, nem ebben a formában érkezik ma. Már csak azért sem, mert kukoricás rizs a köret hozzá.

Ehhez az ételhez is jár viszont a friss uborkasaláta, ami mindkét étel mellé jól illik. Ennek az illatát már én is messziről meg tudom különböztetni mástól. Igaz, hogy ezt én jobban szeretem, mint a csontot. Kedvenc salátáim egyike, és ebben a formában szeretem, ahogy most jött. Enyhén ecetesen, picit cukrosan, sósan. Igaz, én kaprot szoktam erre is tenni, de ahány ház... Most el is gondolkoztam, a nyáron, majdnem mindig így csináltam az ubisalit. Ha nem, akkor pedig tzatzikiként került az asztalra, aminek szintén az uborka a fő alapanyaga. Rengeteg vegyes saláta is készült, így egész nyáron biztosítva volt a vitaminellátásunk.
Mint ahogy az elmúlt egy évben biztosítva volt mindenféle ellátásunk is változatosan, bőségesen, finoman. Szívből remélem, hogy sokad magammal, sokáig fogjuk élvezni a finom ételeket, amik minden nap időben érkeznek asztalunkra. Köszönet érte! További jó munkát Lányok, Fiúk!

2013.06.19. Kacsanyak leves, fejtett babfőzelék kolbásszal, rántott csirkecomb

Nagyon meleg napnak nézek elébe, sorra dőlnek a meleg rekordok, és máris kármentéssel kellett kezdenem a napot. Annyit előre elárulhatok, hogy Oz a nagy varázsló, hozzám képest, jelentéktelen mágustanonc! Mindez, a mai ebéddel kapcsolatos.

A leves kacsanyakból lett főzve, jó bőven eperlevél tésztával, sárgarépa kockákkal. Semmi probléma, megfelelő adag, több a kacsanyak benne mint azt kutyám reméli, így Ő lesz az egyik haszonélvező, ha eljön az ideje. Tegnap a szárított fűszerek csomagolásával foglalkoztam, de egy kis csokor friss petrezselyem zöld újra szárításra került. A meleg ékes bizonyítéka, hogy azt markoltam meg a leves fölött, és egy nap után is, gyönyörűen díszíti az ételt. 

A csirkecomb rántva érkezett, mexikói rizzsel. Én legalábbis így nevezném a köretet, hiszen kukorica, sárgarépa, és más zöldségfélék is találhatók benne. Ezt is díszítettem kicsit, de már nehéz olyan kisebb bazsalikom levelet találni, ami illett a kajára. Hamarosan ezt is tudom szárítani. 

Csiribí-csiribá, a levélke átkerült a másik főételre, mert azért nem pazarolunk. Kedvenc ételeink közé tartozik. Fejtett babfőzelékként érkezett, és nem is vonom kétségbe. A tetején a sült kolbász, nem csak látványos, hanem igen finom is. Akik tudják, hogy Gyulán élek, nem lepődnek meg. Gyula a kolbász hazája. Ez házi jellegű kolbi, pont olyan, mint azt évekkel ezelőtt én is készítettem. Jól bevált receptje van, és a környéken, mindenhol hasonlóan keverik.

Így érkezett a mai süti. Kicsit pihent
a hűtőben.

És akkor térjünk rá végre, az elején már említett mágiára. Hihetetlen meleg van! Már az ételfutár is rebesgette, hogy a sütivel lehetnek problémák. Tudni kell, hogy nagyon közel lakok a konyhához, így az elsők közt kapom meg az ételeket. Belegondoltam, vajon a süti hogyan érkezik meg azokhoz, akik esetleg órák múlva kapják meg ebédjüket. Én, viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert még nem volt annyira szétesve, hogy rövid hűtőben való pihentetés után, ne tudtam volna ismét fogyasztható állapotba varázsolni, az egyébként igen finomnak tűnő desszertet. 15  percig ült a hűtőben, és ezalatt tálalható állapotba került. Ennek ellenére maradandó károsodást szenvedett a jobb sorsra való málnás, krémes finomság. Tudom, hogy olvassák a konyhán is beszámolóimat, és azt is tudom, nem szükséges tanácsot adni, hiszen nálam sokkal nagyobb gyakorlattal, tapasztalattal rendelkeznek. A mai apró malőr viszont bizonyíték arra, hogy ilyen időben, el kell felejteni ezeket a desszerteket. Mi sajnos rosszabbul járunk, de máshol is előfordul. Tudom, hogy ilyenkor egyes csokoládéfélék is lekerülnek azoknak a boltoknak a polcairól, ahol nincs megoldva a megfelelő hűtött tárolás. A lényeg, hogy én meg tudtam oldni a gondomat. Biztos vagyok benne, hogy tanulságként szolgál a mai eset. 
Egyébként, szokás szerint finom minden étel, és jól fogunk lakni. Remélem Ti is!

2013.05.08. Zöldborsó leves, húsgombóc paradicsommártásban, rántott csirkecomb, puncs szelet.

Ma kivételezett helyzetben vagyok! Nem csak finom, de gyönyörűen fényképezhető ételeket is kaptunk. Rögtön, fel is fogom tölteni új albumomba, ami a legszebb kajafotóimat népszerűsíti.

Kezdjük a levessel. Zöldborsóleves, csont alaplével, tésztával. Kicsit kíváncsi lettem volna az étlapon beharangozott, csurgatott tésztára, de a konyha ma élt a változtatás jogával. A végeredménnyel semmi baj, mert igen jól sikerült. Hamarosan jön a friss zöldborsó! Ugye? Az az igazi! Ez is finom viszont, és gondolkodásra késztet. De jó, hogy feltalálták a gyorsfagyasztást, és fokozatosan korszerűsített eljárásokat alkalmaznak. Még filmes koromban, egyszer volt alkalmam a békéscsabai hűtőházban, végigkísérni a zöldborsó fagyasztását. Nem volt semmi! Néhány perc alatt, az előkészítéstől, a végtermékig mindent láthattam. Azóta másképpen viszonyulok a mélyhűtött termékekhez, és most az eljárás pozitív oldalára gondoltam!

A főételeink, mindegyike nagy kedvenc! Nagyon szeretjük a húsgombócot paradicsommártásban. Rólam tudható, hogy paradicsomfüggő vagyok, így nem meglepő az örömöm. Ma sem csalódtam. Kitűnő ételt kaptunk, a mártás, a gombóc is ízletes, és a legkritikusabb pont, a gombócban lévő rizs is kiváló állagú. Magyarul megfőtt, finom. 

Másik főétel is finom lehet. Nem kóstoltam meg, de ezt nehéz elrontani. Rántott csirkecomb, petrezselymes rizzsel. Két módon készíthető. Nyers, vagy főtt csirkecombból. Mi az utóbbi megoldást szoktuk választani, így egy főzéssel két étel készíthető. Leves, és a rántott husi. Most, hogy leírtam, lehet, a mai zöldborsó leves is a csirke főtt combjából készült. Ha megkóstolnám, akkor választ tudnék rá adni, de számomra ma ez tabu. Gergő ebédje, így nem illik megkóstolni. Majd megkérdezem tőle. Meg Kimi kutyit is, aki szemmel láthatóan, igényt formál a részére. A csontra! Én jóllaktam a látvánnyal egyenlőre. Írásom befejezése után, kevés levessel, jól is fogok lakni.

Na meg a desszerttel. A puncs szelettel, ami mint mindig, most is finom. Örülök, hogy ilyen finom, változatos ételeket ehetünk, ma is! A holnapot, meg nagyon várom! Csilis bab lesz az egyik főkaja. Úgy emlékszem, nem is rendeltünk mást holnapra, csak babot. Kíváncsiságom oka az, hogy állítólag egész jól főzöm én is a babot. Nem Bud Spencer kedvencét, mert ők cimborájával, hagymás babot kajáltak mindig. De ne szaladjunk a holnapi nap elé! Legyen miről írnom reggel is!
Addig, mindenkinek jó étvágyat!

2013.02.28. Krumplileves, gombapörkölt galuskával, rántott csirkecomb, hordós káposzta,

Holnap már március. Gyönyörű az idő, és minden jel arra mutat, hogy hamarosan itt a tavasz. Bár, minden kívánságom így teljesülne! Napok óta szeretnék, készülő bejegyzésemhez egy jó fotót csinálni, a hordós káposztáról. Így hívjuk, bár az utóbbi időben már nem hordóban készítik a savanyú káposztát. Már az is tervben volt, hogy vagy a piacon, vagy valahol máshol megjelenek képítőmmel, és odapofátlankodok néhány fotó erejéig. Csoda történt! Ma helybe hozták a fotó alanyomat, és nem is egy csipetnyit, hanem akkora adagot, amiből, akár egy jó adag torost is tudnék főzni. De ma, az érkezett ételeink mellé rendelt savanyúság szerepét tölti be a savanyú káposzta, így másra használódik el.

Tegnap újszerű képpel harangoztam be a menüt. Kértem, ha nem tetszik, írjátok meg. Nem vagyok híve, a nagyon csicsás dolgoknak, de szívesen újítok. Mivel néhányan még meg is dicsértétek újításomat, egyenlőre úgy néz ki, hagyományt teremtettem. Ma is kicsit több időt fordítottam a fotókra, elsősorban a megjelenítésre. Szívesen tettem.
Ma nem csak finom, hanem szépen fényképezhető ételeket is kaptunk. Sokan azért olvassátok a cikkeimet, mert mellette nyálcsorgató képek találhatók. Ma is így lesz!

A leves, annyira nem látványos, de nagyon finom. Krumplileves, pikánsan, savanykásan, tejfölös habarással. Nem tudtam ellenállni, kivételesen a kitálalt adagot, rögtön magamba gyűrtem. Nem volt annyira nehéz, mert a nagy készülődésben elfelejtettem reggelizni, így amellett, hogy jól esett, a reggeli is le lett tudva.

A rántott csirkecombot nem abban a formában kaptam, ahogy vártam. A méret is meglepett, mert válogatott méretű csirkékből készítették. Nem a kisebbekből, hanem a nagyobbakból. Nem hiszem, hogy a konyha igyekezete kifejezetten a fotósnak szólna. Tapasztalatom, hogy mások is ekkora adagot kapnak. Ismerőseim közül jó néhányan eszik ugyanazt, mint mi.. Szóltak volna már, ha nem így lenne. Ez jókora adag, amivel biztos jól fogunk lakni. A tavasz jele az is, hogy piciny kertemben szedtem a díszítéshez szolgáló petruskát, a gyenge petrezselyem zöldet. Egyre több növényem indult meg, így hamarosan, már más zöldekkel is tudom díszíteni ételeimet. A snidling is zöldel már. 

Másik főfogásunk, megint apás adag. A gombapöri nokedlivel, egyébként is Gergő kedvencei közé tartozik, de ez biztosan ízleni fog neki. Csak nekem volt baj a tálalással, mert az adag mérete miatt, kicsit keveredtek a pörkölt, és a galuska, így nehéz volt szétválasztani a tálaláshoz. Csak a kontraszt miatt tettem volna, de így is nagyon szép képeket sikerült készítenem róla. Ez a lényeg!

Meg az, hogy képet tudok csinálni a savanyú káposztáról, és nem kell érte kutyagolnom. Bár ebben a szép időben, még azt is szívesen tettem volna, de ha helybe hozták, akkor rögtön csináltam róla egy portfóliót. Legyen miből válogatni.
Közben a verebek is megérkeztek napozni a sövényre, így újabb potenciális fotóalanyokkal bővült a repertoár. Jó kedvvel, jóllakottan vágok neki a napnak. 
Délután, pedig lehet, hogy végre be tudom fejezni a "káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta" című cikkemet. Ebben a gyönyörű időben, még az sem akadályoz meg, hogy az utóbbi napokban, gond van a gépem gyorsaságával. Jönnek a frissítések, és ilyenkor, mintha csiga költözne a gépbe. Ja! Csigát is láttam a kertben.
Jó étvágyat!