Ma ünnepelnem kell! Pont egy éve annak, hogy először bemutattam, az évek óta érkező ebédünket, és jó - rossz kritikát írtam róla. Akkor rövid ideig a kórházban voltam és mikor kijöttem, akkora volt az ételek közti kontraszt, hogy írnom kellett a különbségről. Később leírtam Kórházi Kulináris Kalandjaimat is, első bejegyzéseim egyikeként. Akkor még frissek voltak az élmények.
A mai napig nem értem, miért kell egy kevés pénzből készült ételnek színvonaltalannak is lenni. Akkor már gyakorlott gasztronómus voltam, így tudtam, hogy hasonló árú, néha olcsóbb alapanyagokból is lehetett volna készíteni a kórházi ételeket. Amin kiakadtam: Öt napon keresztül, minden nap volt a levesben valamilyen formában a fagyasztott sárgarépakockából, és ezt még meg tudták fejelni az egyik napon egy sárgarépa főzelékkel is. Értitek! Sárgarépa leves, sárgarépa főzelékkel. Tudom, hogy nehéz kigazdálkodni a napi étkeztetést abból a kevés pénzből, ami az egészségügyre jut, de akkor is. Az ételek ízével nem lett volna bajom, de akkor is képen ütött a kontraszt mikor hazajöttem. Rájöttem, milyen jó dolgom is van nekem itthon, ahol minden nap finom ételekkel gondoskodik rólam viszonylag olcsón az az étterem, ahonnan szállítják reggelente ételeinket. Ezért kezdem el írni, mert be akartam - és azóta sikerült - bizonyítani, hogy igenis lehet finomat főzni nagy tételben. Szerintem, még könnyebb, mint kisebb mennyiségben.
Egy éve kezdtem hozzá, és néhány nap kivételével, minden hétköznap be is számoltam az aznap érkező menüről. Több ezer fényképet készítettem róluk, így nyugodtan benyúlhatok az archívumba, ha éppen nem rendeltem valamelyik főételből. Szeptember óta így van, mert nagyobbik fiam már nem itthon eszik. Változatlanul, ugyanonnan kapja a kaját mint én, de nem haza hozzák, hanem a munkahelyére. Szerencsére van neki!
Az elmúlt évben több dologra magamtól rájöttem, és több ismeretet szereztem magán a konyhán, ahol ételeinket készítik. Tudom, hogy már előző nap előkészítik az ételeket, és aznap hajnalban kelnek, hogy időben hozzákezdjenek a kiszállításhoz. Az elmúlt évben, ez minden nap rendben meg is történt. Mivel megfogadtam, ha kell kritikát is mondok az ételekről, ez is megtörtént. Nagyon ritkán! Kevés kivételtől eltekintve, minden nap finom, bőséges, változatos ételt kapunk. Mivel a konyha vezetése, - mikor megtudták, hogy írok az ételekről - külön kérte, mindig az igazságot írjam, eddig is, és ezután is így fogok tenni. Sokáig nem is tudtak róla, hogy beszámolok a kajáról, de tavasszal fellebbentettem a fátylat. Örülök, hogy ha ritkán is szükséges, tudomásul veszik, kérik a kritikámat az étellel kapcsolatban, sőt ha ott vagyok, már a készülő ételt is megkóstoltatták velem. Kíváncsiak a véleményemre, pedig én nem vagyok szakács. Igaz, az utóbbi időben rengeteg elismerést kaptam erre a tevékenységemre is, és főleg ennek a napi tevékenységemnek köszönhetem, hogy nagy gyakorlatra tettem szert a receptek írásában is. Szerencsémre megérzem az ízeket, és ha megkóstolom az ételt, el is tudom készíteni. Utána pedig le is írom, hogyan készítettem. Arra pedig, hogy receptet írjak, egyre több kérés érkezik. Sokan olvassák írásaimat, és sokszor kérik egy nekik tetsző étel elkészítési leírását, receptjét. Én meg szívesen teljesítem a kéréseket.
A menzáról érkező ételek fotózásának köszönhetem azt is, hogy egyre színvonalasabb képeket készítek, saját ételeimről is, így javult a színvonal, és az utóbbi évben, több díjat nyertem saját ételeimmel, receptjeimmel. Ennek a napi tevékenységnek köszönhetően kezdtem blogolni, és ez is elég színvonalasra sikerült. Nem csak ételeimmel, hanem a róluk szóló írásaimmal is sok sikert arattam már. Minden nap több százan kíváncsiak cikkeimre, és a világ minden tájáról olvassák azokat. Kínától, az USA-ig.
Ennyit magamról, és írásaimról, mert közben megjött az ebéd, és dolgom van! Először fotók, megcsinálni az összeállítást, és leírni a véleményemet. Mert már sokan várjátok!
Lássuk a gombalevest! Illetve, ne csak lássuk, kóstoljuk meg! Egy falat nem falat, így több alapján tudok véleményt alkotni. Igen tartalmas leves, tele gombaszeletekkel, hasáb sárgarépával, és nokedlivel. Érdekes, hogy az utóbbi időben, nem sárgarépakocka van az ételekben, hanem más formára van vágva. Én így jobban szeretem. A leves jó ízű, és nem igényelne utánízesítést, de mivel megtehetem, kevés borsot őröltem rá. Saját ízlésemnek, így jobban megfelel. Kerestem receptet róla, de hirtelen nem találtam. Tudom pedig, hogy valamelyik receptoldalra írtam már. Ígérem megkeresem, és ha legközelebb gombaleves lesz, ide is hozom. Én ha jól emlékszem, tejszínes receptet csináltam, bár a mai étel, tejfölös habarással készült.
A főételek közül a malacsültet választottuk ma. Hagymás tört burgonya körettel érkezett a csontos karajszelet, amit Kimi kutyám, rögtön jelzett is. Tudja, megérzi, hogy ebből neki is jár. Hihetetlen szaglása van, és messziről megérzi, ha az étel az imádott csontot is tartalmazza. Ma nem sokat kap, mert a karaj nem tartalmaz sokat. Finom étel, jól fog esni. A hagymás krumplival különösen, és az uborkasalátával pláne. Enyhén fűszeres szafttal is le lett öntve, de óvatosan. Mivel én szeretem a szaftos ételeket, jól választottam.
Nem lett volna rossz választás a másik főétel sem, mert az rántott csirkecomb lett volna. Mivel távolbalátó képességeim nincsenek, kénytelen vagyok megérzésemre hagyatkozni, na meg arra, hogy eddig mindig finom, szép ételként érkezett a rántott csirke is. Van a képekből bőven, alig tudtam kiválasztani azt, amit a legszebbnek találtam. Ennek ellenére a kép természetesen csak illusztráció, mert azok asztalára akik ebből rendeltek, nem ebben a formában érkezik ma. Már csak azért sem, mert kukoricás rizs a köret hozzá.
Ehhez az ételhez is jár viszont a friss uborkasaláta, ami mindkét étel mellé jól illik. Ennek az illatát már én is messziről meg tudom különböztetni mástól. Igaz, hogy ezt én jobban szeretem, mint a csontot. Kedvenc salátáim egyike, és ebben a formában szeretem, ahogy most jött. Enyhén ecetesen, picit cukrosan, sósan. Igaz, én kaprot szoktam erre is tenni, de ahány ház... Most el is gondolkoztam, a nyáron, majdnem mindig így csináltam az ubisalit. Ha nem, akkor pedig tzatzikiként került az asztalra, aminek szintén az uborka a fő alapanyaga. Rengeteg vegyes saláta is készült, így egész nyáron biztosítva volt a vitaminellátásunk.
Mint ahogy az elmúlt egy évben biztosítva volt mindenféle ellátásunk is változatosan, bőségesen, finoman. Szívből remélem, hogy sokad magammal, sokáig fogjuk élvezni a finom ételeket, amik minden nap időben érkeznek asztalunkra. Köszönet érte! További jó munkát Lányok, Fiúk!
A mai napig nem értem, miért kell egy kevés pénzből készült ételnek színvonaltalannak is lenni. Akkor már gyakorlott gasztronómus voltam, így tudtam, hogy hasonló árú, néha olcsóbb alapanyagokból is lehetett volna készíteni a kórházi ételeket. Amin kiakadtam: Öt napon keresztül, minden nap volt a levesben valamilyen formában a fagyasztott sárgarépakockából, és ezt még meg tudták fejelni az egyik napon egy sárgarépa főzelékkel is. Értitek! Sárgarépa leves, sárgarépa főzelékkel. Tudom, hogy nehéz kigazdálkodni a napi étkeztetést abból a kevés pénzből, ami az egészségügyre jut, de akkor is. Az ételek ízével nem lett volna bajom, de akkor is képen ütött a kontraszt mikor hazajöttem. Rájöttem, milyen jó dolgom is van nekem itthon, ahol minden nap finom ételekkel gondoskodik rólam viszonylag olcsón az az étterem, ahonnan szállítják reggelente ételeinket. Ezért kezdem el írni, mert be akartam - és azóta sikerült - bizonyítani, hogy igenis lehet finomat főzni nagy tételben. Szerintem, még könnyebb, mint kisebb mennyiségben.
Egy éve kezdtem hozzá, és néhány nap kivételével, minden hétköznap be is számoltam az aznap érkező menüről. Több ezer fényképet készítettem róluk, így nyugodtan benyúlhatok az archívumba, ha éppen nem rendeltem valamelyik főételből. Szeptember óta így van, mert nagyobbik fiam már nem itthon eszik. Változatlanul, ugyanonnan kapja a kaját mint én, de nem haza hozzák, hanem a munkahelyére. Szerencsére van neki!
Az elmúlt évben több dologra magamtól rájöttem, és több ismeretet szereztem magán a konyhán, ahol ételeinket készítik. Tudom, hogy már előző nap előkészítik az ételeket, és aznap hajnalban kelnek, hogy időben hozzákezdjenek a kiszállításhoz. Az elmúlt évben, ez minden nap rendben meg is történt. Mivel megfogadtam, ha kell kritikát is mondok az ételekről, ez is megtörtént. Nagyon ritkán! Kevés kivételtől eltekintve, minden nap finom, bőséges, változatos ételt kapunk. Mivel a konyha vezetése, - mikor megtudták, hogy írok az ételekről - külön kérte, mindig az igazságot írjam, eddig is, és ezután is így fogok tenni. Sokáig nem is tudtak róla, hogy beszámolok a kajáról, de tavasszal fellebbentettem a fátylat. Örülök, hogy ha ritkán is szükséges, tudomásul veszik, kérik a kritikámat az étellel kapcsolatban, sőt ha ott vagyok, már a készülő ételt is megkóstoltatták velem. Kíváncsiak a véleményemre, pedig én nem vagyok szakács. Igaz, az utóbbi időben rengeteg elismerést kaptam erre a tevékenységemre is, és főleg ennek a napi tevékenységemnek köszönhetem, hogy nagy gyakorlatra tettem szert a receptek írásában is. Szerencsémre megérzem az ízeket, és ha megkóstolom az ételt, el is tudom készíteni. Utána pedig le is írom, hogyan készítettem. Arra pedig, hogy receptet írjak, egyre több kérés érkezik. Sokan olvassák írásaimat, és sokszor kérik egy nekik tetsző étel elkészítési leírását, receptjét. Én meg szívesen teljesítem a kéréseket.
A menzáról érkező ételek fotózásának köszönhetem azt is, hogy egyre színvonalasabb képeket készítek, saját ételeimről is, így javult a színvonal, és az utóbbi évben, több díjat nyertem saját ételeimmel, receptjeimmel. Ennek a napi tevékenységnek köszönhetően kezdtem blogolni, és ez is elég színvonalasra sikerült. Nem csak ételeimmel, hanem a róluk szóló írásaimmal is sok sikert arattam már. Minden nap több százan kíváncsiak cikkeimre, és a világ minden tájáról olvassák azokat. Kínától, az USA-ig.
Ennyit magamról, és írásaimról, mert közben megjött az ebéd, és dolgom van! Először fotók, megcsinálni az összeállítást, és leírni a véleményemet. Mert már sokan várjátok!
Mint ahogy az elmúlt egy évben biztosítva volt mindenféle ellátásunk is változatosan, bőségesen, finoman. Szívből remélem, hogy sokad magammal, sokáig fogjuk élvezni a finom ételeket, amik minden nap időben érkeznek asztalunkra. Köszönet érte! További jó munkát Lányok, Fiúk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése