2013. február 28., csütörtök

2013.02.28. Krumplileves, gombapörkölt galuskával, rántott csirkecomb, hordós káposzta,


Holnap már március. Gyönyörű az idő, és minden jel arra mutat, hogy hamarosan itt a tavasz. Bár, minden kívánságom így teljesülne! Napok óta szeretnék, készülő bejegyzésemhez egy jó fotót csinálni, a hordós káposztáról. Így hívjuk, bár az utóbbi időben már nem hordóban készítik a savanyú káposztát. Már az is tervben volt, hogy vagy a piacon, vagy valahol máshol megjelenek képítőmmel, és odapofátlankodok néhány fotó erejéig. Csoda történt! Ma helybe hozták a fotó alanyomat, és nem is egy csipetnyit, hanem akkora adagot, amiből, akár egy jó adag torost is tudnék főzni. De ma, az érkezett ételeink mellé rendelt savanyúság szerepét tölti be a savanyú káposzta, így másra használódik el.




Tegnap újszerű képpel harangoztam be a menüt. Kértem, ha nem tetszik, írjátok meg. Nem vagyok híve, a nagyon csicsás dolgoknak, de szívesen újítok. Mivel néhányan még meg is dicsértétek újításomat, egyenlőre úgy néz ki, hagyományt teremtettem. Ma is kicsit több időt fordítottam a fotókra, elsősorban a megjelenítésre. Szívesen tettem.
Ma nem csak finom, hanem szépen fényképezhető ételeket is kaptunk. Sokan azért olvassátok a cikkeimet, mert mellette nyálcsorgató képek találhatók. Ma is így lesz!



A leves, annyira nem látványos, de nagyon finom. Krumplileves, pikánsan, savanykásan, tejfölös habarással. Nem tudtam ellenállni, kivételesen a kitálalt adagot, rögtön magamba gyűrtem. Nem volt annyira nehéz, mert a nagy készülődésben elfelejtettem reggelizni, így amellett, hogy jól esett, a reggeli is le lett tudva.

A rántott csirkecombot nem abban a formában kaptam, ahogy vártam. A méret is meglepett, mert válogatott méretű csirkékből készítették. Nem a kisebbekből, hanem a nagyobbakból. Nem hiszem, hogy a konyha igyekezete kifejezetten a fotósnak szólna. Tapasztalatom, hogy mások is ekkora adagot kapnak. Ismerőseim közül jó néhányan eszik ugyanazt, mint mi.. Szóltak volna már, ha nem így lenne. Ez jókora adag, amivel biztos jól fogunk lakni. A tavasz jele az is, hogy piciny kertemben szedtem a díszítéshez szolgáló petruskát, a gyenge petrezselyem zöldet. Egyre több növényem indult meg, így hamarosan, már más zöldekkel is tudom díszíteni ételeimet. A snidling is zöldel már. 

Másik főfogásunk, megint apás adag. A gombapöri nokedlivel, egyébként is Gergő kedvencei közé tartozik, de ez biztosan ízleni fog neki. Csak nekem volt baj a tálalással, mert az adag mérete miatt, kicsit keveredtek a pörkölt, és a galuska, így nehéz volt szétválasztani a tálaláshoz. Csak a kontraszt miatt tettem volna, de így is nagyon szép képeket sikerült készítenem róla. Ez a lényeg!

Meg az, hogy képet tudok csinálni a savanyú káposztáról, és nem kell érte kutyagolnom. Bár ebben a szép időben, még azt is szívesen tettem volna, de ha helybe hozták, akkor rögtön csináltam róla egy portfóliót. Legyen miből válogatni.
Közben a verebek is megérkeztek napozni a sövényre, így újabb potenciális fotóalanyokkal bővült a repertoár. Jó kedvvel, jóllakottan vágok neki a napnak. 
Délután, pedig lehet, hogy végre be tudom fejezni a "káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta" című cikkemet. Ebben a gyönyörű időben, még az sem akadályoz meg, hogy az utóbbi napokban, gond van a gépem gyorsaságával. Jönnek a frissítések, és ilyenkor, mintha csiga költözne a gépbe. Ja! Csigát is láttam a kertben.
Jó étvágyat!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése