2013.05.21. Kacsanyak leves, lecsós apró pecsenye, linzer koszorú.

Több napos kihagyás után, ismét jelentkezek a napi menüvel. Érdekes, hogy sokan elvárjátok már, és tegnap is rám lett szólva, hogy mi lesz a szokásos kajafotókkal! Néhány napig, megint láthatjátok. Természetesen, a kulináriának a hét végén is áldoztam (áldoztunk), mert mint már dicsekedtem, a III. Gyulavári Kastélynapok vadfőző versenyében sikerrel szerepeltünk. Vadfőző verseny legközelebb jövő ilyenkor lesz, de ételeink naponta érkeznek, így a mai menü bemutatásával folytatom.

Levesünket, kacsanyakból főzték. Főztek bele még sárgarépa, zöldségkockákat, és kis kagylótésztákat, ami gazdagítja levesünket. A hétvégi nehezebb kaják után, jól esik egy kicsit lazább étel. 
Főfogásaink egyike a karalábéfőzelék lett volna, de ma minden edényünkben a másik választható étel volt. Ez pedig, a lecsós apró pecsenye. Ha csíkokra lett volna vágva a hús, akkor tokánynak hívnák.

Finom, bő lecsós szafttal érkezett. Családom, minden tagja nagyon csípi a szaftos ételeket, ezért saját konyhánkban is sűrűn találkozunk velük. Egyik legsűrűbben főzött ételünk, a csirkepaprikás, jó, hosszú lére engedve. Nem tudom, miért jutott eszembe mai ételünkről a csirkepaprikás, de az íz hasonló. Lehet, hogy hétvégén megint az lesz. Addig viszont marad a napi menza, amivel ma is jól lakunk. 

Mivel desszert is jár a mai ebédhez, még ráadást is ehetünk. A linzerkoszorú finom süti, de Áron fiam a benne lévő lekvár miatt nem szereti. Majd változik! Sok olyan étel van, amit gyerekként én sem ettem, most pedig a kedvenceim közt van. 
Annyi feladatom maradt, hogy mindenkinek jó étvágyat kívánjak, a saját ebédjéhez. A holnapi viszont látásra!

2013.03.18. Tavaszi zöldségleves, felesborsó főzelék virslivel, linzer.

Figyeljék a kezem, mert csalok! Mondta egykor a kitűnő bűvész, Rodolfó. Ma én is csaltam. Nem olyan kifinomult formában mint a mester, de van egy-két trükk a tarsolyomban. Mielőtt elárulnám trükkjeimet, picit visszatérnék a hétvégére. Sokan tudjátok, hogy Gyulán a IV. Kolbász, és sódarmustrát rendezték. Hihetetlen mennyiségű képet csináltunk nejemmel. Ketten együtt, közel 1300-at. A feldolgozás folyamatban, egy része ma már látható lesz. Majdnem minden programról készítettünk képeket, de gondolom megértitek, engem elsősorban a gasztronómia érdekelt. Itt pedig volt bőven. Reggel elkezdtem feltölteni a képeket, de lemondtam róla. Ilyenkor, nem örülök annak, ha sokan lájkolják posztjaimat. A feltöltés, megakad, és részletekben fogom feltenni a képeket. 
Reggel Jenő barátom ébresztett. Jenő, a feketerigó. Három éve szórakoztatja családomat gyönyörű, énekével. Tudom, hogy Ő az, mert vannak visszatérő dallamai. Sajnálom szegényt, mert ez a hideg még nem neki való. De el kell kezdeni valamikor. Nemsokára meg fog jelenni háremével, és be fogja mutatni az új asszonyokat. A múlt évben négyet. És kora ősszel bemutatta a gyermeket is. Szerintem, tudja, hogy szeretjük!

A bal alsó képen szereplő pulykatokányt, ma nem rendeltük.
Archívumomban viszont volt róla kép.

Tavaszi zöldségleves.

De szóljon végre arról a bejegyzés, amiről szólnia kell. A kajákról. Ma csak egyféle főételt rendeltünk. Az, hogy mégis látjátok az étlapon szereplő másik főkaját, óriási archívumomnak köszönhető. A majoránnás pulykatokányt így, ma csak képen produkálom, mi nem ízleljük meg. Így alakult. 
A levesről is eszembe jutott, a Pándy leves, amit a kórházban, majd minden nap fogyaszthattunk. Persze nem ebben a formában. Ennél, sokkal semmitmondóbb változatban. Remélem, nem élvezhetem hamarosan (kedvenc) kórházam vendégszeretetét. Meg a förtelmes levest! Sima zöldséglevesről van szó, de nem szabad egy napon említeni a kettőt. Ez, amit most kaptunk, szemre is tele van zöldségekkel tésztával, és mindennel, ami egy ilyen levesbe illik. Abban, elvétve úszkál valami, és az íze sem kifogástalan. Hiába!

Felesborsó főzelék, az általam
trükközött virslivel.

A trükkök sora folytatódik. Nem volt szimpi a virsli, ami a mai főzelék feltétjeként érkezett. Eszembe jutott, hogy reggel még láttam a hűtőben néhányat, ami ki tudja miért lett félretéve, a hétvégi főzőcske után. Gyorsan beirdaltam, és tálalható állapotba hoztam a virslit, és most azzal láthatjátok a képen. Nem egy óriási látvány egy főzeléket tálalni, de így nem rossz. 

Ez már nem trükk! Linzer koszorú.

A sütemény sem látványos, de biztos finom. Szemre linzertészta, lekvárral töltve, a tetején kis lyuk hagyva az erre a sütire jellemző látványnak. Ennyit a mai ételeinkről. Remélem, holnap is jelentkezek!
Jó étvágyat!