Több napos kihagyás után, ismét jelentkezek a napi menüvel. Érdekes, hogy sokan elvárjátok már, és tegnap is rám lett szólva, hogy mi lesz a szokásos kajafotókkal! Néhány napig, megint láthatjátok. Természetesen, a kulináriának a hét végén is áldoztam (áldoztunk), mert mint már dicsekedtem, a III. Gyulavári Kastélynapok vadfőző versenyében sikerrel szerepeltünk. Vadfőző verseny legközelebb jövő ilyenkor lesz, de ételeink naponta érkeznek, így a mai menü bemutatásával folytatom.
Levesünket, kacsanyakból főzték. Főztek bele még sárgarépa, zöldségkockákat, és kis kagylótésztákat, ami gazdagítja levesünket. A hétvégi nehezebb kaják után, jól esik egy kicsit lazább étel.
Főfogásaink egyike a karalábéfőzelék lett volna, de ma minden edényünkben a másik választható étel volt. Ez pedig, a lecsós apró pecsenye. Ha csíkokra lett volna vágva a hús, akkor tokánynak hívnák.
Finom, bő lecsós szafttal érkezett. Családom, minden tagja nagyon csípi a szaftos ételeket, ezért saját konyhánkban is sűrűn találkozunk velük. Egyik legsűrűbben főzött ételünk, a csirkepaprikás, jó, hosszú lére engedve. Nem tudom, miért jutott eszembe mai ételünkről a csirkepaprikás, de az íz hasonló. Lehet, hogy hétvégén megint az lesz. Addig viszont marad a napi menza, amivel ma is jól lakunk.
Mivel desszert is jár a mai ebédhez, még ráadást is ehetünk. A linzerkoszorú finom süti, de Áron fiam a benne lévő lekvár miatt nem szereti. Majd változik! Sok olyan étel van, amit gyerekként én sem ettem, most pedig a kedvenceim közt van.
Annyi feladatom maradt, hogy mindenkinek jó étvágyat kívánjak, a saját ebédjéhez. A holnapi viszont látásra!
Főfogásaink egyike a karalábéfőzelék lett volna, de ma minden edényünkben a másik választható étel volt. Ez pedig, a lecsós apró pecsenye. Ha csíkokra lett volna vágva a hús, akkor tokánynak hívnák.
Annyi feladatom maradt, hogy mindenkinek jó étvágyat kívánjak, a saját ebédjéhez. A holnapi viszont látásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése