2013.06.10. Zöldborsó leves, majoránnás sertéstokány, finomfőzelék, virslivel.

Megint hétfő van. Ebből két dolog következik. Ismét egy dolgos hétnek nézek elébe, valamint, ismét jönnek nap mint nap az ételeink, amiről be kell számolnom. Önként vállalt kötelesség, és szívesen teszem! Természetesen, saját konyhánkban is zajlott az élet a hétvégén, így nem maradtunk éhen. Ma viszont már a megszokott menzát fogyasztjuk.

A levesnél máris megakadtam. Olyan, mintha friss zöldborsóból készült volna. Tudom, hogy a konyhán, elsősorban praktikus okokból, szívesen használnak fagyasztott alapanyagokat, de le a kalappal a Magyar hűtőipar előtt. Olyan, mintha most szedtem volna le a zöldborsó bokorról. Nagyon jó kis leveske, és már néhány falattal magamhoz is vettem belőle. Ki foglalkozik vele, hogy még csak reggeli ideje van! Jól esett. Ez a lényeg. A szokásos csontleves alapba főtt borsó, eperlevél tésztával. 

A főételeink miatt kicsit összezavarodtam. Az étlapon, frankfurti tokány szerepelt, de mivel a konyha a változtatás jogát fenntartja, így ma változott a menü. Honnan tudom? Onnan, hogy kutatva sem találtam a tokányban virslit. Mert a frankfurtinak, a virsli lenne a fő jellegzetessége. Sertés tokány érkezett, bőségesen majoránnás ízzel. Finom így is, bár aki nem szereti a majoránna jellegzetes ízét, az lehet, hogy túlzottnak találja a különleges aromát. Én nem. Most fogom egyébként kiültetni saját majoránna palántámat, de csak cserépbe. Néhány, nem évelő fűszert pótoltam a hét végén a piacon, így ma többek közt ezzel foglalom el magam. Meg az uborkasaláta készítésével, és az idei első kovászos uborkával. Eddig nem mertem kovászolni az időjárás miatt, valamint mostanra csökkent az ubi ára a pénztárcámnak megfelelő szintre. 5  literes üveg, 2,6 kg uborka. Ez az évek óta bejáratott mennyiség. Sok kaporral, fokhagymával, csilivel, és kenyérrel kovászolom. 

A másik főkajával kapcsolatban is éltek a műsorváltoztatás jogával, mert az étlapon szereplő karalábéfőzelékkel szemben, szemmel láthatóan vegyes zöldségekből készítették. Úgy is hívhatnánk, hogy finomfőzelék. Ezzel sincs semmi probléma, csak én akadékoskodom. A célnak megfelel, a jótékony cél pedig az, hogy jóllakjunk. Erre kitűnően alkalmas ez a főzelék. A frankfurti tokányból hiányolt virslivel viszont itt találkoztam. Nem is tudom, miért kezdem a hetet kekeckedéssel? Szerintem tisztába van mindenki vele, hogy ez tulajdonképpen nem is kötözködés. 

A desszert is meglepi! Nem emlékszem, hogy valaha is érkezett volna ez a fajta süti. Látványos, a kelt tészta kráterében a túrós, vaníliás töltelék, egy szem mazsolával, szemet varázsolt bele a cukrász. Aranyos. Javaslom kedves receptes barátaimnak. Nem nehéz elkészíteni, és főleg a gyerekek, biztos szeretnék. Nálunk, már a fiatalok is nagykorúak, de biztos ők is jó étvággyal elpusztítják. 
Én pedig máris megyek uborkázni, valamint a ma reggel kapott csilipalántákat kiültetni. Köszönöm Tibi a meglepi!. Ezekkel együtt, vagy húszféle csilit szüretelhetek nyár végén, ill. ősszel. Mindenről idejében beszámolok.
Mindenkinek kellemes hetet, jó étvágyat kívánok!