Nagyon furcsán kezdődött az új hét. Mindig izgatottan várom a hétfőt, hogy ismét írhassak a naponta érkező menüről, de örömömbe jókora üröm vegyült.
Tegnap megosztottam a Feleségem által főzött zöldbab főzelék fotóját, és a mellé fűzött leírásból kiderült, hogy hét közben menzai kosztot fogyasztunk. Valaki ebből azt a következtetést vonta le, hogy szerinte minden kép - az is amit saját magunk készítettünk, saját konyhánkban - nem a mienk, tehát lopott. Ezt ki merte jelenteni egy általam kedvelt csoportban, ezzel megbélyegezve családomat, és engem. Akik minden nap olvassátok beszámolóimat tudjátok, sosem tüntettem fel sajátomként ezeket az ételeket. Azt, hogy valaki munkám, napi tevékenységem ismeretének hiányában, kabátlopási ügybe keverjen, kikértem magamnak! Nem veszi el a kedvem attól, hogy továbbra is minden nap részletesen beszámoljak a menzánkról, még akkor sem, ha a múlt héten elkövettem egy kis hibát. Elfelejtettem beszkennelni az étlapot, így a héten csak saját érzékszerveimre hagyatkozok. Ezt máris megtettem.
Levesként köménymagleves érkezett. Levesgyönggyel a tetején, amit én gondosan ki fogok válogatni. Egyébként szeretem a köményes levest. Pirított köménymagból készül, paprikás rántással. Egyszerű, olcsó. Nagyapám többször is szóba került a hétvégén. Ő ezt a levest is friss kenyeret beleaprítva ette. Emlékeim szerint igen sokszor. Akkoriban erre futotta. Kömény volt a kertben, zsír, liszt szintén, kevés őrölt paprika is akadt, és már kész is volt a leves. Kenyeret, meg minden két hétben sütöttek. Általában kettőt, ami érdekes módon a második hét végén is finom volt. Ugye milyen furcsa ebben a világban?
Tegnap zöldbab főzeléket ettem, ma lencsét fogok. A tálalással megint volt gondom. Mindig új trükköt próbálok kitalálni, hogy a fasírtot (ma Stefánia vagdalt) épségben ki tudjam halászni az ételhordóból, és megfelelő módon tudjam fotózni. Ma így sikerült.
A másik főétel nevén kicsit gondolkoztam. Természetesen megkóstoltam, és igen ízlett. Abból, hogy hosszúkásra metélték a husit, következik: tokányt főztek ma.
A tészta megint nyilvánvaló, ami köretként érkezett. Az ízéből, és a benne lévő répakockákról azt a következtetést vontam le, hogy tavaszi tokány lehet a neve. Ha tévedtem, elnézést! Ez is elegendő mennyiség a hétvégi lakomák után.
Vendégjárás is volt nálunk, így főleg Párom forgott sokat a konyhában. Nekem, mára maradt ez a feladat. Van egy versenyfőzés is, és a kapott cukkinit fogom feltenni még kovászolni. Úgy mint az uborkát, de kis csavarral. Látni fogjátok!
A desszertet, ami ma jött kacsintós sütire kereszteltem. Kelt tészta, közepén vaníliás túróval, mazsolával. A díszítésként rátett mazsola kicsit félrecsúszott, különös hangulatot kölcsönözve ezzel a sütinek. Jópofi! Biztosan finom is, de ma nem ezzel kezdem a napot. Mindent a maga idejében.
A lényeg, hogy most is idejében lefotóztam, és leírtam a mai kajákat. A bosszúságon meg igyekszem túltenni magam. Kellemes hetet, jó étvágyat!
Tegnap megosztottam a Feleségem által főzött zöldbab főzelék fotóját, és a mellé fűzött leírásból kiderült, hogy hét közben menzai kosztot fogyasztunk. Valaki ebből azt a következtetést vonta le, hogy szerinte minden kép - az is amit saját magunk készítettünk, saját konyhánkban - nem a mienk, tehát lopott. Ezt ki merte jelenteni egy általam kedvelt csoportban, ezzel megbélyegezve családomat, és engem. Akik minden nap olvassátok beszámolóimat tudjátok, sosem tüntettem fel sajátomként ezeket az ételeket. Azt, hogy valaki munkám, napi tevékenységem ismeretének hiányában, kabátlopási ügybe keverjen, kikértem magamnak! Nem veszi el a kedvem attól, hogy továbbra is minden nap részletesen beszámoljak a menzánkról, még akkor sem, ha a múlt héten elkövettem egy kis hibát. Elfelejtettem beszkennelni az étlapot, így a héten csak saját érzékszerveimre hagyatkozok. Ezt máris megtettem.
A másik főétel nevén kicsit gondolkoztam. Természetesen megkóstoltam, és igen ízlett. Abból, hogy hosszúkásra metélték a husit, következik: tokányt főztek ma.
Vendégjárás is volt nálunk, így főleg Párom forgott sokat a konyhában. Nekem, mára maradt ez a feladat. Van egy versenyfőzés is, és a kapott cukkinit fogom feltenni még kovászolni. Úgy mint az uborkát, de kis csavarral. Látni fogjátok!
A lényeg, hogy most is idejében lefotóztam, és leírtam a mai kajákat. A bosszúságon meg igyekszem túltenni magam. Kellemes hetet, jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése